A Hunvald-per

Addig is, amíg elkészül a mai napról szóló részletes beszámolónk következzék egy írás a HVG-ből Újra üzent Mexikóból a fideszes gyanúsított címmel. - Nincs pénze hazajönni Mexikóból, és a hatósági eljárást sem tartja korrektnek Czibula Csaba egykori fideszes erzsébetvárosi képviselő, akit csalással és vesztegetéssel gyanúsítanak a Hunvald-ügyben - írja az Origo.

Az egykori kocsmatulajdonos Czibula levélben üzenget, még a címét is megírta az ügyészségnek, de az ügyészségi szóvivő szerint csak azért ilyen bátor, mert tudja, hogy kiadatási egyezmény híján Mexikóból nem lehet hazahozni - írja az Origo. A magyar büntetőeljárás szempontjából Czibula Csaba továbbra is egy szökésben levő gyanúsított - mondta a portálnak Fazekas Géza, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője. Szerinte ezen nem változtat az sem, hogy Czibula több Magyarországra küldött levélben is megírta a pontos címét a mexikói Cancún városában.

A férfit a Hunvald-ügyben gyanúsítják többek között csalással és vesztegetéssel, de az ügyét kénytelenek voltak elkülöníteni az erzsébetvárosi ingatlanügyek miatt jelenleg is bíróságon tárgyalt eljárástól, mert Czibula 2009 eleje óta Mexikóban bujkál. Ennek ellenére a múlt pénteki, Hunvald György egykori erzsébetvárosi polgármester és a többi vádlott ügyében tartott tárgyaláson a bíró felolvasta Czibula Cancúnban kelt levelét. Ebben Czibula azt írja, hogy nem bűnös, nem szökött meg, és valójában nem is bujkál.

 Czibula Csaba a mexikói Cancúnban tartózkodik (fotó: origo.hu)

A levél szerint - amelyet a Hunvald Györgyöt támogató blog, a Hunvaldper.blog.hu tett közzé - a Központi Nyomozó Főügyészség nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy 2008 novemberében megszökött az eljárás elől, és azóta ismeretlen helyen tartózkodik. Czibula szerint 2008 végén és 2009 elején, abban az időszakban, amikor Gál Györgyöt, az ingatlanügyek egyik főszereplőjét elfogták és előzetes letartóztatásba helyezték, ő valójában elérhető volt Magyarországon. Csak 2009-ben utazott el egy ismerőséhez Mexikóba - írja Czibula, hozzátéve, hogy azóta megnősült, és anyagi körülményei sem engedik meg a hazautazását.

Mostanáig összesen nyolc levelet írt Magyarországra, és így próbált vallomást tenni, de "jelen eljárásban azért nem tudok személyesen részt venni, mert 2009 novemberétől nemzetközi elfogatóparancs van ellenem kiadva".

(A hvg.hu írása nyomán készült)

Az elmúlt 45 tárgyalási nap egyikén sem volt annyi váratlan fordulat, mint a mai napon, és ezt ismét dr. H. László tanú (a feljelentő) személyének köszönhettük. De haladjunk csak szép sorjában, hiszen számtalan történés tarkította ezt a pénteket.

A bíróság egy levél felolvasásával kezdte meg a tárgyalást, amelyet az a Cz. Csaba küldött, aki ellen nemzetközi elfogató parancs van érvényben, miután 2009 elején külföldre, Mexikóba távozott. A levél teljes terjedelmében itt olvasható.

A felolvasás után a bíróság az ingatlanügyekkel kapcsolatos bizonyítási eljárással folytatta a tárgyalást, amelyben elsőként ismét V. Ágnes tanút kérdezték.

• - Honnan ismerte H. Lászlót?
• - N. Györgyön keresztül ismertem meg.
• - Felkereste Önt az irodájában?
• - Igen.
• - Milyen okból?
• - Mert meg akarta venni a bérleményét a Király u. 15-ben.
• - És milyen álláspontot képviselt ebben?
• - Erre már nem emlékszem.

A bíró ekkor V. Ágnes elé tárja a nyomozás során tett vallomásának egy részletét, amelyet korábban már mi is közzétettünk, de álljon itt most ismét emlékeztetőül:

"A Király u. 15. szám alatti ingatlanban irodát bérelt dr. H. László ügyvéd, aki két-három alkalommal felkeresett engem az irodámban, az ingatlanával kapcsolatban. Elmondta, hogy N. Györggyel több esetben beszélt és tőle kapta meg az én irodám címét, így került hozzám. Azt mondta, hogy a Király u. 15. szám alatti ingatlannak a bérlőivel tárgyalásokat folytat, ezeket a bérlőket igyekszik meggyőzni arról, hogy elővásár1ási jogot gyakoroljanak az ingatlan egészére vonatkozóan, és úgy néz ki, hogy ezt sikerült is megtennie, hiszen a bérlők nagy többsége meghatalmazta őt tárgyalások folytatására a VII. kerületi Önkormányzattal, illetőleg az elővásárlási jogaik érvényesítésévei kapcsolatban polgári per indításával. Az irodámban, amikor felkeresett dr. H. ügyvéd úr azt az eladói szándékát fejezte ki, hogy kész arra, hogy a Király Palace Kft-nek a bérleményét képező üzlethelyiség bérleti jogát átruházza, felajánlása szerint 1 millió Ft/m2 vételár fejében. Ezt úgy ajánlotta fel, mint egyezséget, amely esetben, ha létrejön ez az adásvétel a Király Palace és őközötte, akkor a bérlőkkel egyeztetve eláll a polgári peres igényétől.”

• - Fenntartja ezt a vallomását?
• - Igen.

Ekkor az ügyész kérdezett:

• - Melyik évben történt ez?
• - 2005-ben vagy 2006-ban.

A bíróság ekkor az érintettet, vagyis H. Lászlót kérdezte erről az esetről, amelyre a tanú a következőképpen válaszolt:

Megítélése szerint ez egy pontatlan vallomás, neki nincs is bérelt üzlete a Király u. 15.-ben (Ezt a "jogászkodást” egyszer már végighallgathattuk H. László első meghallgatása során, már akkor tisztázódott, hogy az üzlethelyiséget valóban nem személy szerint ő, hanem a családtagjai bérelték, a fiai, illetve az anyósa). Határozottan állította, hogy ő nem mondott olyat, hogy a bérlőkkel megegyezik.

A bíró ekkor felszólította, hogy arra a kérdésre válaszoljon, hogy V. Ágnes vallomása megfelel-e a valóságnak. Dr. H. erre hosszas köntörfalazásba kezdett (elnézést, de nem tudom más kifejezéssel hitelesen visszaadni azt, ami történt), és a bíró sokadik kérdésére sem a kérdésre válaszolt. A bíróság végül szembesítést rendelt el, V. Ágnes és H. László között, amely eredménytelenül zárult.

Ezt követően a bíróság olyan lehallgatási jegyzőkönyvek ismertetésébe kezdett, amelyek N. Györggyel a H. Lászlóval kapcsolatosak. (Emlékeztetőül: a nyomozás egy szakaszában a nyomozóhatóság lehallgatta N. György telefonjait, ám miután N. György gyanúsítottból tanúvá avanzsált, ezek a lehallgatási jegyzőkönyvek nem kerültek bele a nyomozati iratokba. Ezeket már a tárgyalás során Sebes Péter védő és a bíróság kérésére csatolta be az ügyészség, és úgy tűnik, hogy olyan meglehetősen súlyos információkat tartalmaztak, amelyek nem feltétlenül az ügyészség álláspontját támasztották alá. Az október 20-i tárgyalási napról szóló beszámolóban már olvashattak erről.)

Most a bíróság által felolvasott jegyzőkönyvekből idézünk, amelyeket H. László elé tártak a tárgyaláson. Ahol nem szó szerinti a beszélgetés, ott a bíróság sem szó szerinti beszélgetést olvasott fel.

1. N. György hívja H. Lászlót 2008. március 19-én. (összefoglaló részlet)

N. György a következőkről tájékoztatja H. Lászlót: Bánáti az ügyvéd ma volt benn, bemutatták a pénzt, ami egyébként már hetekkel ezelőtt be volt mutatva, ma kaptak választ, amelynek lényege, annak ellenére, hogy N-ék határidőre letették a pénzt, mégis pályáztatni akarja (a polgármester) a házakat. N. leszögezi, totális háború lesz, most végiggondolják, mit lépjenek, N. értesíti majd H-t, szeretnének H-val együttműködni, „de most mi biztos, hogy mindenhol pert fogunk, mindenhol mindent meg fogunk gátolni, megakadályozni”… , …„média, televízió, ő tíz tanú előtt ígérte meg, hogy ha megvan a pénz, akkor továbbléptetnek, lakók előtt, tehát hogy akkor mehetünk a projekttel tovább, most belehazudott tíz embernek a szemébe ráadásul”.
H. érdeklődik, személyesen Hunvald tette-e ezt: N. megerősíti, személyesen Hunvald, akinek ezért ki fogják törni a nyakát. N. megismétli, ki fogják végezni.
H. László helyesli a lépést. N. megkockáztatja, már húsvét előtt is nagyon komoly dolgok fognak történni, mert nem akarja, hogy „neki" kellemes hétvégéje legyen.
H. biztatja N. Györgyöt, rontsa el az ünnepét. N. ígéri, hogy tájékoztatni fogja H-t.
Elköszönnek.

2. N. György hívja H. Lászlót 2008. április 1-én. (szó szerinti részlet)

N. György: Április 10. Tehát ez gyakorlatilag a mai nap be akartuk adni a perindítást akkor az önkormányzat ellen. Megbeszéltem, hogy te voltál olyan kedves fölajánlani, hogy akkor működjünk együtt ebben a két perben, tehát ezt én a Jenővel megbeszéltem, és, ö-, tehát én szeretnék egy időpont-egyez…
H. László: Magyarul, fogjunk össze az önkormányzat ellen.
N. György: Magyarul, a legrövidebb időn belül.

3. H. László hívja N. Györgyöt 2008. április 2-án (összefoglaló részlet)

N. György azt mondja, ő lesz a nevető harmadik. N. készül a háborúra, a perindítást elkezdik vele szemben (polgármester), H. Lászlóval pedig összehangolják az ügyeket. N. egyeztetett Jenővel, aki gratulált, biztatta őket, hogy csinálják. N. szerint nincs miről beszélni, mert (a polgármester) csak az erőből ért, semmi másból.
H. László egyetért N. Györggyel, össze kell fogniuk, különben megosztja őket. N. úgy véli, nem szabad lebecsülniük (a polgármestert), nagyon oda kell rá figyelniük.
Végül azzal búcsúznak el, hogy akkor nem péntek délben, hanem hétfő délután találkoznak.

4. N. György hívását H. László felesége fogadja 2008. április 2-án (összefoglaló részlet)

H-né úgy gondolja, az ő segítségükkel a Király 15-öt simán vissza tudják N. Györgyék szerezni, hétfőn majd megmondják, mit kell csinálni. H-né garantálja, hogy N-ék vissza tudják szerezni a Király 15-öt, a többi házat nem tudja garantálni.
N. leszögezi, ő a 15-re koncentrál, a többi nem érdekli.
Végül megerősítik, hogy hétfőn 6 órakor a Fülemü1ében találkoznak, hogy a részleteket megbeszéljék.

5. N. György hívja H. Lászlót 2008. április 9-én (összefoglaló részlet)

N. véleménye az, hogy be kell nekik fűteni, ki kell hívni a tévéhíradót. N. György húsz lakót tud mondani, aki kész nyilatkozni arról, milyen körülmények között élnek.
N. megismétli kérését, H. beszéljen a feleségével, utána pedig egyeztessenek. N. kijelenti, ő legkésőbb a jövő héten híradót akar itt látni.

6. N. György hívja M. Jenőt 2008. április 9-én (összefoglaló részlet)

N. most egyeztetett H. Lászlóval, holnap-holnapután leülnek, meghatározzák a támadást, kijön a televízió. N. egész délután a lakókkaI beszélt, akik egy emberként N. és M. Jenő mellett állnak, bármikor készek nyilatkozni, mindenki átkozni fogja Hunvaldot.

7. H. László hívja N. Györgyöt 2008. április 5-én (szó szerinti részlet)

H. László: Jó, nézd, ha az önkormányzat próbálkozik ezzel, akkor egy újabb bizonyíték a hivatali visszaélésnek, ami, ami miatt, ö-, folyik jelenleg is, méghozzá gőzerővel folyik eljárás, mert a múlt héten beszéltem egy ügyésszel.
N. György: Ühüm.
H. László: Tehát folyik a nyomozás, és elég jól haladnak.
N. György: Ühüm. És ő irányukba, vagy hogy, vagy azt-
H. László: Az ő irányukba természetesen.

N. György: Aha, aha.
H. László: Hát mi igyekszünk mindig az ő, kettejük irányába terelni a dolgokat.
N. György: Hát világos, hát ez úgy is van re-
H. László: A Hunvald meg a Gál.
N. György: Nagyon jó, nagyon jó.

8. H. László hívja N. Györgyöt 2008. július 1-én (szó szerinti részlet)

H. László: Azért ez egy szemétség a Hunvaldtól.
N. György: Ez az. _ .. _ - .. -
H. László: Úgyhogy (?) ez előre vetíti az árnyékát, hogy milyen döntést akar hozni a te ajánlatodra.
N. György: Hát majd meglátjuk azért, majd meglátjuk. Hát figyelj, hogyha mindenképp ez kell neki, hogy pofán legyen vágva, akkor azt fogja kapni!
H. László: Az kéne, minél előbb kéne és minél jobban pofán csapni azt a szemetet!
N. György: Persze, persze.

A telefonbeszélgetések ismertetése után a bíró arra kérte H. Lászlót, hogy nyilatkozzon az elhangzottakról, ám a tanú kijelentette, hogy ezekről a beszélgetésekről nem kíván nyilatkozni. A bíró ekkor konkrét kérdésekkel próbálkozott:

• - Honnan volt tudomása az ügyészségi vizsgálatról?
• - Egy másik ügyésszel beszéltem. (Ez konkrétan azt jelenti, hogy tudta, kihez képest beszélt mással.)
• - Miből következtetett arra, hogy „jó” irányba megy a nyomozás?
• - Mert nem utasították el a feljelentésemet.

A bíróság után Hunvald György intézett kérdéseket H. Lászlóhoz:

• - Megtörtént a beszélgetés szerinti találkozó a Fülemüle étteremben?
• - Nem emlékszem.
• - Önt többször is meghallgatta tanúként az ügyészség 2010-ben. Megkérdezte-e Öntől bárki az ügyészségen, hogy ugyan már melyik ügyésszel beszélt a folyamatban lévő nyomozás állásáról?
• - Nem kérdezte meg senki.

Hunvald ekkor észrevételében tényként rögzítette, hogy a feljelentő H. Lászlónak kiváló kapcsolatai lehettek az ügyészségen, hiszen a nyomozati iratok tanúsága szerint 2007 novemberében levelet irt az ügyészségnek, amely addig az ügyben egészen más irányban (pénzmosás, adócsalás N. Györgyék befektetői körében) nyomozott, majd rá három hétre a Központi Nyomozó Főügyészség átvette az ügyet és irányt váltott.

"Ugyancsak tény, hogy 2009. február 9-én újabb feljelentés érkezett a Központi Nyomozó Főügyészségre ellenem a házi feljelentőtől és rá másnapra letartóztattak. Biztos vagyok benne, hogy a feljelentő H. úr nem egy vidéki ügyésszel beszélgetett. Magának a beszélgetésnek a ténye is bűncselekmény, és egy magára valamit adó ügyészségnek kötelessége lett volna hivatalból már az észleléskor, 2008. június 5-én ezt hivatalból kivizsgálni. Ez valamilyen oknál fogva a mai napig nem történt meg. N. György telefonbeszélgetései, amelyek kizárólag az üggyel kapcsolatos releváns információkat tartalmaznak, nem is voltak az ügy irataihoz csatolva. Csak az iratismertetés után másfél évvel később derültek ki, hogy egyáltalán léteznek.”

Az észrevétel után a bíróság bejelentette, hogy H. László indítványozta a korábbi meghallgatása után N. György lehallgatási jegyzőkönyveinek megismerését. Ezzel az ügyészség nem értett egyet, és a bíróság is elutasította az indítványt.

A bizonyítási eljárás keretében újabb tanú, W. János érkezett, akit a Rózsa u. 18/A-val kapcsolatban hallgattak meg. Elsőként a bíró kérdezte:

• - Önt az O’Donnel Kft. üzletrészvásárlásával kapcsolatban hallgatjuk meg. Hogy lett ügyvezető a cégben?
• - A feleségem kért meg rá. (W. Judit ügyvédnő, a november 25-i beszámolóban olvashattak róla F. Roland tanúvallomása kapcsán.)
• - Sz. Piroskát ismeri?
• - Láttam néhányszor.
• - Mit tud az üzletrész átruházásról?
• - Nem emlékszem rá.
• - Mit tud a társaságról?
• - Ingatlanfejlesztéssel foglalkozik.
• - N. Györgyöt ismeri?
• - Igen.
• - Tud valamit N. György kölcsöneiről?
• - Nem.
• - Arról a 30 millió Ft-ról kérdezem, amelyet N. György korábbi vallomása alapján az üzletrészért adott vagy maga, vagy a felesége, vagy egy kocsi hátsó ülésén, vagy egy vendéglátó ipari egységben a névértéken felül.
• - Nem adtam semmilyen 30 millió forintot N. Györgynek.

Ekkor a bíró N. Györgyöt kérdezi:

• - Kitől kapta a 30 millió forintot?
• - Nem tudom meghatározni. Vagy egy autóban, vagy egy étteremben…
• - Személy szerint kitől kapta?
• - B-től vagy Sz-től vagy az itt jelen lévő tanú feleségétől. (A felsoroltak mindegyike azt mondta a bíróságnak, hogy ők semmiféle 30 millió forintot nem fizettek N. Györgynek az üzletrészért cserébe.)
• - Azt akarja mondani, hogy ebből a négy névből szemezgessen a bíróság???
• - Igen.
• - Az előző tárgyalásokon miért nem mondta, hogy B. vagy Sz. adta a 30 millió forintot?

Nincs válasz.

A tanúmeghallgatás után a bíróság a vádlottakkal kapcsolatos – ügyészség által indítványozott – telefonlehallgatások lejátszásával folytatta a tárgyalást. Sebes Péter indítványozta, hogy a telefonlehallgatások ismertetését – tekintettel a sok magánjellegű tartalomra – zárt tárgyaláson tegyék meg, de csak akkor, ha ezzel az ügyészség egyetért. Az ügyészség nem értett egyet az indítvánnyal, így továbbra is nyílt tárgyaláson Gál György telefonbeszélgetéseinek lejátszásával folytatódott délután a tárgyalás.

A beszélgetések egy jelentős része semmilyen releváns tartalommal nem bírt a vádak vonatkozásában, így számos beszélgetés például csak azért került lejátszásra, mert az ügyészség azt kívánta bizonyítani vele, hogy Gál Györgynek viszonya volt V. Éva vádlottal, amely bizonyítás azért volt teljesen felesleges, mert ezt Gál soha nem tagadta, már az áprilisi tárgyaláson elismerte. Ezt a harmadik ilyen beszélgetés lejátszása után szóvá is tette, amivel a bíróság egyet is értett, így az ügyész azt mondta, áttanulmányozza a további beterjesztett beszélgetéseket, és ebben a témában eltekint a további lejátszásoktól.

Ugyanakkor érdekes volt az a telefonbeszélgetés, amely során Gál azzal a kérdéssel hívta fel a vádlott értékbecslőt, hogy ki csinálhatta az értékbecsléseket a Király utcai házaknál. K. Lajos nem tudta kapásból megmondani, csak a számítógépéből tudta biztosra mondani, hogy ő. Azért ez is érdekes, hiszen mindketten azzal vannak gyanúsítva, hogy N. György megmondta nekik, mennyi legyen az érték. Erre azért csak kellett volna emlékezniük, ha igaz lenne…

A jövő héten mindhárom tárgyalási napon telefonbeszélgetések lejátszása lesz terítéken, kíváncsian várjuk, hogy vajon ezek hány százaléka fog valóban a vádakkal, és mennyi a magánélettel foglalkozni.

Az első ítéletek - Úgy tűnik mégsem volt igazam a legutóbb, amikor a csökkenő érdeklődésről írtam, mert az első ítélethirdetés napjára újra megnőtt a sajtójelenlét a tárgyalóteremben, ami ezúttal két kamerát és három fotóst jelentett. Egy csapatnyi joghallgató is megjelent, végül is ritkán lehet bárki szemtanúja ekkora volumenű ügynek, ám igen hamar elunták magukat és távoztak.

Fél 9-kor mindenesetre perbeszédekkel folytatódott a vád szerinti strómanok ügye, ugyanis kedden a 12-ből csak 6 védőügyvédre került sor.

Az érvek döntően megegyeztek, általában a többszörös elévülési időre hivatkoztak, illetve néhány vádlott esetében a megbánásra, és a beismerő vallomás súlyára, és szinte mindenki az eljárás megszüntetését kérte. (Érdekes közjáték volt a perbeszédek közben, hogy az egyik vádlott saját fényképezőgépével egy hivatalos sajtófotóst megkérve saját magát fényképeztette.) Miután minden ügyvéd hosszasan beszélt (először lévén igazán dolguk a tárgyalás folyamán), ráadásul az ügy természetéből fakadóan valamennyien ugyanarról, üdítő változatosságot jelentett az utolsóként szót kapott ügyvéd, aki nagyjából az alábbi mondatokkal nyitotta perbeszédét: „Hálás feladat tizenkettediknek megszólalni, hiszen felkészült kollégáim már rengeteg dolgot elmondtak, kifejtettek. Kérem a Tisztelt Bíróságot, ne vegye tiszteletlenségnek, ha ezekre külön én már nem térek ki.” Hát senki nem vette tiszteletlenségnek, sőt, meglehetősen hálás volt mindenki, amiért nem kellett ezredszer is végighallgatni ugyanazokat az érveket.

A perbeszédek után az ügyész viszontválaszra kapott szót, amelyben reagálhatott a védőügyvédek által elmondottakra. Két lényeges momentumot emelt ki. Egyrészt, hogy az ügyészség egy pillanatig sem állította, hogy itt fantomcégekről van szó, a vád csupán azt állította, hogy a vádlottaknak nem állt szándékában működtetni ezeket a cégeket. Másrészt reagált K. G. Sándor svájci-magyar állampolgár védőjének azon okfejtésére, hogy mivel védence Svájcban nevelkedett, és döntően ott is él, az ottani szabályozást ismerte, ahol az ilyen típusú szerepvállalás a cégekben megengedett. Az ügyész erre mindössze annyit mondott, hogy a törvény nem ismerete senkit sem mentesít a büntetés alól.

Az utolsó szó jogán a vádlottak közül ketten kértek szót. Senki sem lepődött meg azon, hogy elsőként N. Zoltán emelkedett szólásra. Előre megírt beszéde egyszerűen elképesztő volt. Próbált hatásos lenni, próbált humoros lenni, próbált meggyőző lenni, próbált megható lenni, ám egyik sem sikerült igazán. Belőlem például azt a hatást váltotta ki, hogy sokkal jobban járt volna, ha egyáltalán nem szól egy szót sem. Persze lehet, hogy én ítélem meg rosszul. Mindenesetre igyekeztem a beszéd egyes részeit szó szerint lejegyzetelni, így most néhány részletet Önökkel is megosztok.

"A bírósági szakban gyakran léptem elő főszereplővé, bár nem akartam, de így is kevesebbszer tettem észrevételt, mint amennyi dologgal kapcsolatban mondanivalóm lett volna… Lehet, hogy nem látszott rajtam, de nagyon visszafogott voltam, amikor néha a legszívesebben üvöltöttem volna… Nem követtem el bűncselekményt. Tiszta a lelkiismeretem… Az ügyészség már a meggyanúsításommal elítélt. Egyrészt pénzbüntetéssel sújtott, hiszen ebből az ügyből tetemes vagyoni és nem vagyoni károm keletkezett. Másrészt nem tudom, hogy valaha is le tudom-e magamról mosni, hogy a Hunvald-banda tagja voltam…” (Itt egy csöpögős rész jött arról, hogy miért tartja magát mégis szerencsés embernek, aztán arról, hogy miért nem szerencsés mégsem.) "Mi ezen a tárgyaláson nem a minőséget, hanem a mennyiséget képviseljük.” (Nos ezzel a megállapítással én is messzemenőkig egyetértek.)
"Nem értem, nem tudom, miként lehettem ennek az ügynek az ötödrendű vádlottja. Egy ügyfelem mondta mindig: Szép lehetsz, de okos nem.”
"Velem nem jól közölték a gyanúsítást, így a védekezéshez való jogomat is csorbították. Nem kétrendbeli közokirat-hamisítással vádoltak, hanem végig befektetőként kezeltek.”

Itt egy hosszabb fejtegetés következett O. Krisztina vádlottal kapcsolatban. A hölgy N. Zoltán titkárnője volt korábban, és vallomásában azt mondta, hogy főnöke kérésére vállalta a cégvezetői szerepet. Ehhez képest N. Zoltán ezt mindvégig tagadta, és azt állította, hogy nem ő, hanem M. Jenő kérte fel a hölgyet. Ennek kapcsán így folytatódott beszéde:

"Én megbocsátok O. Krisztinának. Nemrégiben Révész Máriusz is megbocsátott az őt brutálisan megverő rendőröknek. Ez lenyűgöző és követendő cselekedet.”
"Végezetül azt kell mondanom, hogy szerencsés vagyok és köszönöm. Egy igazán alapos és korrekt eljárásban lehetőséget kaptam arra, hogy ártatlanságomat bizonyítsam, és azt hiszem, ez sikerült is, és ezt köszönöm.”

Másodiknak és egyben utolsóként H. László emelkedett szólásra, aki arról beszélt, hogy mit jelent az ő életében ez a számára már 7 éve tartó ügy, mindennek az emberi oldalát megvilágítva. Érezhetően szívből jövő, őszinte beszéd volt.

A bíróság 35 percnyi szünetet rendelt el az ítélethozatal előtt, majd megismerhettük az április óta tartó tárgyalássorozat első ítéleteit, amelyek a következők voltak (néhol nem teljesen pontos a megfogalmazás, mert volt, ahol pl. bekerült a "társtettesként” kitétel. Sajnos a bírónő olyan gyorsan olvasta fel az ítéletet, hogy képtelen voltam ennél gyorsabban jegyzetelni):

* N. Zoltán bűnös 2+2 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, amiért a bíróság halmazatként 336 napi tétel megfizetésére ítéli. A napi tétel összegét 1000 forintban határozza meg, így a büntetés mértéke 336.000 Ft.
* M. Jenő bűnös 12 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, amiért a bíróság halmazatként 540 napi tétel megfizetésére ítéli. A napi tétel összegét 1000 forintban határozza meg, így a büntetés mértéke 540.000 Ft.
* K. G. Sándor bűnös 4 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, amiért a bíróság halmazatként 300 napi tétel megfizetésére ítéli. A napi tétel összegét 1000 forintban határozza meg, így a büntetés mértéke 300.000 Ft.
* Sz. Piroska bűnös 12 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésében, amiért a bíróság halmazatként 300 napi tétel megfizetésére ítéli. A napi tétel összegét 800 forintban határozza meg, így a büntetés mértéke 240.000 Ft.
* S. Judit bűnös 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésében, amiért a bíróság megrovásban részesíti.
* P. Sándor bűnös 3 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésében, amiért a bíróság 1 év próbára bocsátja.
* S. Zoltán bűnös 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésében, amiért a bíróság megrovásban részesíti.
O. Krisztina bűnös 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésében, amiért a bíróság megrovásban részesíti.
* L. György bűnös 4 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésében, amiért a bíróság 1 vagy két év próbára bocsátja. (Sajnos ezt nem tudom pontosan)
* H. László bűnös 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésében, amiért a bíróság 1 év próbára bocsátja.
* B. Rózsa bűnös 3 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésében, amiért a bíróság 1 év próbára bocsátja.
* H. Zoltán bűnös 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésében, amiért a bíróság három év próbára bocsátja.

A bíróság indoklásában egyetértett a vád azon állításaival, hogy egy befektetői kör úgy hozott létre projektcégeket, hogy azokban névleg nem kívántak részt venni, erre barátaikat, ismerőseiket kérték fel, akik azonban tényleges cégvezetői tevékenységet nem végeztek, így a cégbíróságra benyújtott közhiteles iratokban valótlan adatokat közöltek. A mintegy másfél órás indoklásban a bíróság részletesen ismertette azon vallomásokat, amelyeket bizonyítékként figyelembe vett, illetve azokat is, amelyeket nem.

Az elévülés kérdéskörére külön kitért az ítélet indoklása az alábbiak szerint:

Az elsőfokú bíróságnak kötelessége érdemi határozatot hozni, miután a másodfok az eljárás lefolytatására kötelezte. (Ugyanakkor a bíró az indoklásban is kihangsúlyozta, hogy háromszoros elévülési időről van szó.) Vádlottanként felsorolták a súlyosbító és enyhítő körülményeket, N. Zoltán esetében súlyosbító körülményként határozták meg, hogy a bűncselekményt ügyvédként követte el. Az ítéletnek van egy titkos záradéka is, amelyet azonban – titkos záradékról lévén szó – mi nem ismerhettünk meg. Csak feltételezni tudom, hogy köze lehet a szintén feltételezett vádalkuhoz.

N. Zoltán és B. Rózsa azonnali fellebbezést (felmentésért) jelentettek be az ítélet ellen, az ügyész, illetve a vádlottak közül K. G. Sándor, L. György és H. Zoltán 3 nap gondolkodási időt kért, míg a többiek tudomásul vették az ítéletet.

A tárgyalás pénteken már "csak” 13 vádlottal folytatódik.

Miként azt november 25-én előre jeleztem, a menetrend szerinti egy hét szünet után ma egy új szakaszába lépett az április óta tartó tárgyalássorozat, illetve pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy egy szakasz lezárásához érkeztünk. A bíróság a legutóbbi tárgyaláson jelezte, hogy a vád szerinti strómanok és felbujtóik ügyében (ez a vádlottak mintegy felét érinti) ezen a héten ítéletet kíván hozni. Mint ismeretes, a 25 vádlott közül 3 ellen felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás, míg 9 ellen közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése a vád, ám erről majd az ügyész vádbeszédével kapcsolatban részletesebben is szólok.

Bár véleményem szerint meglehetősen érdekes etaphoz érkeztünk, a tárgyalóterem nézőtéri része kongott az ürességtől. Az egyetlen érdekesség az üres, nézők számára fenntartott padsorokban helyet foglaló Hunvald György és ügyvédje volt, akik – mivel erre a napra nem voltak beidézve – nézőként vettek részt a tárgyaláson.

Számomra furcsa módon friss írásbeli vallomások felolvasásával kezdődött a tárgyalás. Bár a mai napra az ügyész már vádbeszéddel, az ügyvédek perbeszéddel készültek, három vádlott úgy érezte, ezen az utolsó napon még van mondanivalója. Ez azért is meglepő, mert korábban gyanúsítottként, illetve már vádlottként csak egyikük tett vallomást, ő is írásban, és csupán egy oldal terjedelemben.

Így tehát M. Jenő (vád szerinti felbujtó), valamint H. László és L. György (vád szerinti strómanok) írásbeli vallomásait ismertette elsőként a bíróság. M. Jenő több oldalon keresztül fejtegette, hogy az általa cégvezetőnek felkért barátaival kapcsolatban hosszabb távra tervezett, hiszen a projekt keretében az ingatlanfejlesztésen túl kulturális központot, irodalmi kávéházat is létre szeretett volna hozni, amelyben ezen személyeknek fontos szerepet szánt. H. László leginkább arról beszélt, hogy amikor először beidézték a Nemzeti Nyomozó Irodába, ő abban a tudatban ment be, hogy egy teljesen más ügyben fogják meghallgatni tanúként. Arról is beszámolt, hogy a kihallgató eleve azt feltételezte róla, hogy stróman, és ebben a szellemben is folytatta le a kihallgatást. L. György a K. G. Sándorral való kapcsolatáról és együttműködéséről számolt be, és külön hangsúlyozta, hogy nem követett el bűncselekményt.

A vallomások ismertetését követően a bíróság N. Zoltánt szólította meg, akit az ügyészség 2 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás elkövetésével vádol. A bíróság azt közölte a civilben ügyvédként tevékenykedő N. Zoltánnal, hogy a bíróság a nyomozati és tárgyalási iratok áttanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy az ügyészség szerinti 2 helyett 4 esetben merül fel a neve az említett bűncselekmény vonatkozásában. Az általában igencsak szószátyár vádlott ezúttal szinte megszólalni sem tudott a döbbenettől. Mindössze annyit mondott, hogy a cégek megalapításában minden esetben ügyvédként vett részt, tehát a cégalapítással kapcsolatos hivatalos papírok ellenjegyzőjeként.

A bíróság ezt követően N. György telefonlehallgatásai közül osztott meg hármat a vádlottakkal, amelyek valamilyen módon mind a "stróman szerepek” körül forogtak, bár egyik sem tartalmazott egyértelmű állításokat a vád alátámasztására.

Egy rövid szünetet követően fél óra tömény unalom következett, ugyanis az eljárás azon szakaszához érkeztünk, amikor a bíróság ismertette a vádban szereplő projektcégek cégkivonatait, vagyis hosszasan sorolták a különböző tulajdonosi változásokat.
A szünetben N. Zoltán is magára talált kissé, mert ezúttal ő kért szót, hogy kifejtse álláspontját a bírói megállapításokkal kapcsolatban. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem követett el sem bűncselekményt, sem ügyvédi etikai vétséget. Kifejtette továbbá, hogy a vonatkozó törvény is a "közreműködés” szót használja arra az ügyvédi tevékenységre, amelyet ő végzett (a vádiratban az szerepel, a plusz két eset kapcsán, hogy N. Zoltán közreműködött két cég megalapításában).

Végezetül a bíróság elmondta, hogy valamennyi vádlott büntetlen előéletű, bár egyiküket a szolnoki bíróság egyszer már pénzbüntetésre ítélte magánokirat-hamisításért. Elmondták még a vádlottak életkörülményeit, vagyoni helyzetüket, hogy az érintettek nyilatkozhassanak arról, ha április óta valamilyen változás állt volna be ezekben. Ami említésre méltó talán, hogy szinte valamennyien kiskorú gyermeket nevelnek, és többségük munkanélküli (ami cseppet sem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy április óta hetente három napot a bíróságon töltenek). Ezzel a bíróság a 12 vádlott ügyében a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította, és felkérte az ügyészt, hogy tartsa meg vádbeszédét.

Az ügyész beszédét azzal kezdte, hogy egy befektetői kör úgy döntött, hogy a VII. kerületi önkormányzattól ingatlanokat szereznek meg, ám az ingatlanokat megvásárló cégekben nem kívántak részt venni, ezért ismerőseiket kérték fel, hogy névleg cégvezetőként vegyenek részt a projektcégekben. Elmondta, hogy a 12 vádlott közül öten beismerő vallomást tettek, amelyek bizonyítékként felhasználhatók. Ezekből az derül ki, hogy N. György, M. Jenő, K. G. Sándor és N. Zoltán nem akart névleg részt venni a cégekben, ezért kérték fel barátaikat, ismerőseiket. Ezek a barátok, ismerősök tényleges döntéseket nem hoztak, tevékenységet nem végeztek, nem folytattak tárgyalásokat, információkkal nem rendelkeztek, a cégeket pedig nem saját pénzükből alapították. Az ügyész álláspontja szerint ezen beismerő vallomásokon túl alátámasztja a vádat N. György vallomása, aki azt mondta, hogy a strómanoknak csak a szerződéseket kellett aláírniuk. További alátámasztó vallomást tett V. Ágnes és egykori ügyvédjelöltje, K. Viktor is, valamint több tanú, köztük I. Pál.

Ezekből ugyanis az ügyész szerint világosan kitűnik, hogy a befektetők nem a cégnyilvántartásban szereplő emberekkel tárgyaltak, hanem N. Györggyel, M. jenővel és N. Zoltánnal. Alátámasztják a vádat továbbá a nyomozati iratokban szereplő emailek, valamint a házkutatások során lefoglalt iratok. Az ügyész véleménye szerint az, hogy ezek az emberek bizonyos feladatokban valóban részt vettek, például a lakók kiköltöztetésében, az nem jelenti azt, hogy nem követtek el bűncselekményt, hiszen cégvezetői tevékenységet nem végeztek, csak utasításokat hajtottak végre.

Ezt követően az ügyész felsorolta, hogy melyik vádlott ellen pontosan mi a vád:

• N. Zoltán* ellen 2 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás,
• M. Jenő* ellen 12 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás,
• K. G. Sándor* ellen 4 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás,
• Sz. Piroska* ellen 12 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
• S. Judit ellen 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
• P. Sándor ellen 3 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
• S. Zoltán ellen 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
• O. Krisztina ellen 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
• L. György* ellen 4 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
• H. László ellen 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
• B. Rózsa* ellen 3 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
• H. Zoltán* ellen 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése.

Súlyosbító körülményként általánosságban kiemelte, hogy mennyire elszaporodott ez a típusú bűncselekmény, illetve 4 vádlott esetén a halmazatot, míg a többieknél a többszörös halmazatot emelte ki. Ugyanakkor hosszasan sorolta az enyhítő körülményeket is, amelyekben megjelent a bűntetlen előélet, az a tény, hogy a vádlottak kiskorú gyermekeket nevelnek, a hosszasan elhúzódó bűntetőeljárában való részvétel, valamint kiemelten a beismerő vallomások. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy a felbujtói minőség nem lehet enyhítő körülmény, még akkor sem, ha az nem járt közvetlenül anyagi haszonnal.

Mindezek ismeretében a csillaggal jelölt 7 vádlott esetében pénzbüntetés kiszabását, míg a maradék öt vádlott esetében próbára bocsátást kért a bíróságtól.

Az ebédszünet után a védők sorrendben megkezdték a perbeszédek megtartását. Ezekről általánosságban elmondható, hogy a védők szerint a vádlottak a projektcégek létrehozásával nem valósítottak meg semmilyen bűncselekményt, ezért az eljárás megszüntetését, illetve a vádlottak felmentését indítványozták a bíróságnak. Arra is rámutattak, hogy semmilyen jogszabály nem írja elő, hogy a cégeket saját pénzből vagy kölcsönből kell-e lehet-e megalapítani. A két vádlottat is védő Zamecsnyik Péter jórészt spekulációnak nevezte a vádiratot.

Emlékeztetőül meg kell még említenünk, hogy áprilisban a Fővárosi Bíróság elévülés miatt egyszer már megszüntette a strómanok és felbujtóik elleni eljárást, akkor azonban az Ítélőtábla az ügyészség fellebbezését jóváhagyva az eljárás folytatására kötelezte a bíróságot. Csütörtökön tehát a perbeszédek végeztével végre ítélet várható.

(Fotó: Horváth Péter Gyula)

Hallgassuk együtt a Kleinzack legendát (előjáték) a Hoffmann meséiből (lsd.: Király u. 15. - újratöltve) - Ezzel a bejegyzéssel a ház-bemutató utolsó részéhez érkeztünk. Az előző két bejegyzésben a Király utcai, a Dob utcai, a Klauzál utcai házakkal, illetve a Rózsa utca 18/A szám alatti házzal ismerkedhettünk meg. A per folyamán rengeteg szó esett különböző erzsébetvárosi  ingatlanokról,házakról, de a legtöbben azt sem tudják, hogy milyen épületekről is van szó. Ezen kívántam változtatni ebben, a most befejeződő - A házakról című - sorozatban. Három épület maradt így a végére, a Károly körút 3/A, és két kisebb épület: a Dob utca 107. szám alatti és a Dembinszky utca 32. És persze ahogy ígértem, kicsit másképp újra szóba kerül a Király utca 15. Most ezek következnek...

***

Károly krt. 3/A (Hrsz.:34533)
A híres-neves Huszár-ház helyén a Dohány utca sarkán található az 1912 és 1913 között Hoepfner Guidó és Domány Ferenc tervei szerint épült Viktória-ház. 1938-ban a korábbi étterem és mulató helyén mozit alakítottak ki. A szocializmus évtizedeiben az itt működő Filmmúzeum moziban számos, máshol nem engedélyezett vetítés tette legendássá a helyet, Az 1990-es évekre a folyamatos beázások miatt a pinceszinten működő mozi használhatatlanná vált, 2004-ben a műemléki védettséget élvező szórakozóhelyet az eredetihez hasonló színház- és koncert teremmé alakították át.

A Károly krt. 3/A esetében a hibás társasházi alapító okirat következtében a padlás és a pince önkormányzati tulajdonban maradt. A tetőtérre D. Eszter szerzett befektetőt. Ebben a projektcégben az üzletrész nagyon magas áron cserélt gazdát, ami azért furcsa, mert mindössze egy tetőtér-beépítésről volt szó.

***

És akkor most apróbb házak, apróbb képek következnek

Dob utca 107. (Hrsz.: 33826)

2005-ben itt még ez az - igen rossz állapotú - 1850 körül épült földszintes, 4+4 ablakos későklasszicista lakóház állt.

Az épület bontása után ezen a telken épült fel a Dob Udvar II. elnevezésű társasház. Az új ház 5 plusz egy galéria és egy tetőtéri szinten 42 lakásnak ad helyet.

Dembinszky u. 32. (Hrsz.: 33382)

1900 körül épült, bizonytalan stílusú földszintes ház, egy megközelítőleg 4000 négyzetméteres alapterületű telken.

Eredetileg a ViV telephelye volt. 2004-ben egy 39 lakásos társasházat terveztek ide…
 

 ***

A legvégén pedig, ahogy ígértem, még egyszer a Király utca 15. számú házról - Kleinzack legenda (előjáték) a Hoffmann meséiből...

Király utca 15. (Hrsz.: 34184)
A zenei felütés után térjünk vissza a házra: szó mi szó, jelenleg nem nyújt szép látványt. Valaha csodás lehetett, de az építése óta eltelt évszázad nyomott hagyott rajta, és műemléki védelem alatt áll. Ez a tény több szempontból is megpecsételi a sorsát. Míg ugyanis egy önkormányzat a "sima” épületeket szabadon társasházzá alakíthatja, és a lakásokat eladhatja a bérlőknek, a műemléki házak esetében ez nem ilyen egyszerű. A vonatkozó rendelkezések értelmében ugyanis a műemléki házak csak az épületek teljes körű, műemléki felújítása után alakíthatóak társasházzá, és a bennük található lakások csak ezután értékesíthetők a bérlőknek. A Király u. 15. teljes műemléki felújításának költsége meghaladná az 1 milliárd forintot, ami az önkormányzat teljes éves költségvetésének majdnem az egytizedét teszi ki. 2004 elején vételi ajánlat érkezett a Király u. 15. szám alatti házra, és a leendő vevő, a Király Palace Kft., vállalta a lakók kártalanításának költségét is.

A szerződés ugyanakkor úgy köttetett meg, hogy az ingatlan csak és kizárólag akkor kerül a vevő birtokába, ha valamennyi lakóval megállapodott, és valamennyi lakó elhagyta az épületet. Az itt található üzlethelyiségéért a feljelentő, Dr. H. négyzetméterenként 1 millió, vagyis összesen 270 millió forintot kért. A történet azonban ennél cifrább. Ugyanis amikor a városvezetés az épület értékesítése mellett döntött, az önkormányzat felmondólevelet küldött dr. H-éknak az üzlethelyiség bérleti jogviszonyának megszüntetéséről, és egy éves határidőt adott a kiköltözésre. Dr. H-ék tehát egy felmondott bérleti viszony megváltásáért szerettek volna 270 millió Ft kártalanításban részesülni…

A Király utca 15. ügyében említett ügyvéd(ek) 2009 őszén egyezségi ajánlatot tettek az önkormányzatnak a házra, ami több törvényt megsértett volna, ha elfogadja a testület. A testület azonban – igen helyesen - nem fogadta el az ajánlatot. Szerepelt benne pince-padlás eladás, cserébe felújítás. A vevő-felújító a házban már érdekelt cég. Szerepelt benne 2004-es áron történő lakás és üzletvásárlás is.

***

Ezzel véget ért "ház-bemutató" sorozatunk, remélhetőleg mindenkinek tudtunk egy kevés pluszt nyújtani, az eddigi ismereteihez. Jövő héten pedig folytatódik a per...

Mivel a tárgyalás ezen a héten szünetel - december 6-án, de legkésőbb 8-án azonban megszülethetnek az első ítéletek - folytatnám a két nappal ezelőtt elkezdett, a perben, értékbecslésekben szereplő házakról szóló bemutatómat. A keddi  bejegyzésben a Király utcai házakat vettük szépen sorra, most ugorjunk át előbb a közeli Dob utcába és a Klauzál utcába, majd a kerület másik felében lévő Rózsa utcába. Azt itt található ingatlanokról ugyanis számtalanszor szó esett a per folyamán, különböző értékbecslésekben repkedtek a milliók és a százmilliók, de a a legtöbben – persze a környéken lakók, vagy az érintettek kivételével - azt sem tudják, hogy végül is milyen épületekről van szó. Tehát most a Király utcai házak után következzék a többi ház...

***

Dob utca 14. (Hrsz.: 34194)
1839-ben Kasselik Ferenc és Zofahl Lőrinc tervei alapján U-alakban épült klasszicista lakóház. Eredeti kapu és kapubejáró, klasszicista homlokzat (2002-ben tönkretéve kőporos dörzsölt vakolattal, az eredeti ablakok igénytelenre cserélésével). A tervek szerint az utcai traktus megmarad, oldalszárnyait bontják. A szokottnál is csúnyábban összefirkált bejárat, felázás, vakolathiány a földszinten.

A kerület akkori vezetése 2003 környékén úgy határozott, hogy az itt is felmerőlő problémát megpróbálja befektetők segítségével megoldani. Azaz, úgy értékesíti az ilyen ingatlanokat, hogy az épület vételárán túl a befektetőnek a lakók kártalanítását is finanszíroznia kell, majd meghatározott időn belül el kell végeznie az ingatlanok felújítását.

Dob utca 18. (Hrsz.: 34192)
1840 körül épült klasszicista eredetű, szecessziós homlokzatú, egyemeletes lakóház. 1906-ban átépítették szecessziós formában. A tervek szerint a volt Hoffer-féle húsfüstölő utcai L-alakú szárnya megmarad, de a belső udvarban ötemeletes épület épül.

Klasszicista ház egyedi szecessziós homlokzat tagolással, kőlapos függőfolyosó, klasszicista korlát, eredeti ajtók és ablakok. Eléggé lepusztult: vakolathiány, felázás, törött ablak, szennyezett homlokzat. N. György azt állította, hogy Zs. Árpád akarta megvenni az ingatlant a Soft and Trade Kft-n keresztül.

Klauzál utca 8.-10. (Hrsz.: 34427, 34428)
Blogunkon – és a per tárgyalása során – mindig csak Klauzál utca 8.-10. szám alatt említett két különálló épületről van szó. Ezeket most külön-külön fogom bemutatni.

Klauzál utca 8. (Hrsz.: 34427)
1893-ban épült, de többször átépített (1904, 1921-1926) négyemeletes, alsó szintjén klasszicista, egyébként eklektikus bérház. A Hungária fürdő együttesének része, íves portálsor eredeti asztalosszerkezetekkel; üvegfedéses udvar, igen rossz állapotban.

A kirendelt ingatlanszakértő megállapította, hogy a per tárgyát képező épületek műszaki állapota értékcsökkentő tényező, de ezt csak hozzávetőleges módon lehetett figyelembe venni. Többnyire "bontandó, romos", vagy "teljes felújításra szoruló" kategóriába lehet ezeket az épületeket sorolni, a bontandóknak pedig véleménye szerint még a felépítményük is rossz.

Klauzál utca 10. (Hrsz.: 34428)
Kétemeletes koraeklektikus bérház, klasszicista földszinttel - az 1880-as években épült a korábbi épület felhasználásával. Szimmetrikus homlokzat, a bejárattól balra és jobbra hét-hét ablak látható. Valaha az ablakokat díszes oszlopok fogták közre, mára az oszlopfők díszeiből alig maradt valami.

Jelenleg igen rossz állapotú a homlokzat és a földszinten a korábbi, klasszicista árkádsor látható, szintén igen rossz állapotú tágas lépcsőház öntöttvas korláttal. N. György és társai, miután az önkormányzattól megvásárolták a Klauzál u. 8-10. alatt álló, lakókkal terhelt ingatlant, azt tovább értékesítették egy külföldi befektetőnek.

Rózsa utca 18/A (Hrsz.: 33835)
1891-ben Philipp János építette eklektikus lakóház a homlokzaton 6 ablakkal, 2005-re már meglehetősen rossz állapotban volt, később bontásra is került.

A Rózsa u. 18/A-val kapcsolatos első értékbecslés még 2002 szeptemberében 29 millió Ft-ról szólt, míg a 2004-es 42 millióról. A megvásárló cég egyébiránt a mai napig nem kapott építési engedélyt a projektre. (Az ingatlan elkülönül a többitől, hiszen ez az egyetlen, amelyben Kardos Péter is vádlott.)

(Folyt. köv.)

Forgatva a per iratait, felmerült bennem, hogy az értékbecslésekkel kapcsolatban szóba került erzsébetvárosi házak, ingatlanok mennyire lehetnek ismerősek például a T. Olvasónak? Mikor, ki építette őket? Egyáltalán, mekkorák, vagy hogy néznek ki? Legtöbben szerintem – persze a környéken lakók, vagy az érintettek kivételével - azt sem tudják, hogy milyen épületekről van szó. No, akkor most ezen változtassunk - jött az isteni (?) szikra - és azonnal el is kezdeném bemutatni az ú.n. "ingatlanüggyel” kapcsolatosan így vagy úgy szóba került házakat a T. Nagyérdeműnek. Már csak azért is, hogy legalább fogalmunk legyen arról, hogy miről is van - illetve volt - szó a tárgyalás folyamán.

Kezdjük talán rögtön az oly sokat emlegetett, és többek által oly annyira kedvelt Király utcai házakkal…

***

Király utca 15. (Hrsz.: 34184)
A háromemeletes ún.: Szelényi-ház a Király utca és a Holló utca sarkán található. Romantikus stílusban épült, 1852-ben Pollack Ágost tervezte Szelényi József részére. A későbbi háztulajdonos Pejacsevics László gróf 1890-ben átalakíttatja az épületet Kirschenbaum Keresztély építőmesterrel.

Itt működött valaha a Blaue Katze, a Kék Macska mulató. Belépődíj és kabaréműsor volt a Kék Macskában, csupa német kuplé és burleszk. Hansi Reichsberg villámjelenete Budapesten, Prágában és Bécsben játszódott, de bájos arcocskák szerepeltetése végett fellépett benne Katicza, Boriska, Aranka és Irén. Mindet német lányok alakították. Viszont Grünbaum Henrik Vilmos jóképű, jó hangú fia, Baumann Károlyra szépítve a nevét, először énekelt itt kuplét magyarul, persze Zerkovitztól. (Baumann lett a Kőmíves színészdinasztia ősatyja.)

A ház természetesen műemléki épület, így csak felújítása után van lehetőség a lakások eladására. (Később részletesebben, kissé más formában újra foglalkozunk ennek a háznak a történetével, külön figyelemmel - maradva a zenénél - a Kleinzack legendára (előjáték) a  Hoffmann meséiből.)

Király utca 21. (Hrsz.: 34164)
A kétemeletes, klasszicista stílusú Jó Pásztor-házat a Kazinczy utca (Kazinczy u. 56.) sarkán Pollack Mihály építette 1833-ban Dlauchy Ferenc nevű lakatosmesternek, majd 1845-ben átépítették Diescher János vezetésével. Helyreállították Horler Miklós tervei alapján 1956/57-ben.

Dlauchy Ferenc lakatosmester háromudvaros lakóháza kívül és belül is őrzi a XIX. század kisvárosias hangulatát. A dongaboltozatos kapualjba lépve a félköríves lépcsőház előtt a négyoszlopos előtéren át vörösmészkővel burkolt udvarra jutunk, ahol vörös márványból készült kút fogadja a belépőt. Az épület különben az 1840-es években itt működő "Jó Pásztor" nevű hírhedt éjszakai lebuj után kapta a nevét.

A kirendelt ingatlanszakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a Király utca 15. és 21. számú ingatlanokat, mivel műemlékvédelem alatt állnak, nem szabad lebontani. Csak akkor lehet puszta telekként értékelni egy ingatlant, ha van rá jogerős bontási határozat, ebben az esetben viszont akkor is, ha nincs lebontva - állapította meg.

Király utca 25.-27.-29. (Hrsz.: 34140, 34139, 34138)
Blogunkon – és a per tárgyalása során – mindig csak Király utca 25-27-29. szám alatt említett épületek, bármily meglepő is három külön házat, és külön történetet takar. Ezeket most külön-külön fogom bemutatni. (2008-ban az önkormányzat pályázatot írt ki a Király u. 25.-27.-29. alatti ingatlan értékesítésére, árként a lakók kártalanítási költségét megjelölve. A nyertes cég nem tudta vállalását teljesíteni, így az ingatlan - tudomásom szerint - a mai napig önkormányzati tulajdonban van.)

Király utca 25. (Hrsz.: 34140)
Az egyemeletes, koraklasszicista lakóház 1810 körül épült. Az oldalszárnyak ablakai felett félköríves mezőkben domborművű medalionok. Kapualja boltozatos, udvarán kőkonzolos függőfolyosó látható. A műemlék épületnek egymásba nyíló két udvara van. A hátsó udvart körülvevő szárnyak később, a XIX. század végén épültek, kapuja jelenleg befalazva áll.

1956-ban a főváros, úgy látszik elgondolkodott a műemlék épületek rettenetes állapotán, és Komárik Dénes tervei alapján a Király utcában több régi épületnek rendbe hozatta legalább az utcai frontját. Azóta persze mocskolódott már a façade, de csinosak az ablakok fölött a kis klasszicizáló büsztök...

Király utca 27. (Hrsz.: 34139)
Ez a kétemeletes, 1833-ban épült, de többször is átépített (1866, 1910) klasszicista eredetű, szecessziós homlokzatú, polgárházból munkás-bérkaszárnyává alakított lakóház sok változáson esett át. A korai eredetű utcai épületrészben toszkán oszlopokkal határolt nyitott lépcsőház látható, benne félköríves vörösmészkő lépcső, öntöttvas korláttal.

A XX. század eleji bővítés és homlokzatátalakítás során megőrizték a klasszicista erkélyt és annak - az egykor itt működő fogadóra utaló - "ZŰR STADT PEST" feliratú kovácsoltvas korlátját. De itt nyílt meg az első magyar mozi is. Ungerleider Mór 1891-92 táján ebben a házban kezdte el mulattatni vendégeit a laterna magica tüllre vetített árnyképeivel.

Király utca 29. (Hrsz.: 34138)
Az 1843-ban Hohlfeld Ignác részére épült kétemeletes klasszicista lakóház egyike annak a megközelítőleg 90 épületnek, mely Hild József tervei alapján épült fel Erzsébetvárosban és jelenleg is fennáll. Eredeti a klasszicista kapubejáró, és az 1903-ból való eklektikus erkély.

A házat - másik kettővel együtt - 2008-ban egy csomagban vásárolta meg az Autóker. Értékesítésük évek óta zajlott, 2005-ben egyszer már eladta őket a VII. kerület, akkor még pályázat nélkül. Csupán azzal a feltétellel, hogy az új tulajdonos két éven belül megegyezik a lakókkal a kiköltözésről, megfelelő csereingatlant vagy kártérítést ajánlva. Ez végül is a két év alatt nem történt meg, így a korábbi adásvételi szerződést kénytelen volt felbontani az önkormányzat.

(Folyt. köv.)

Az elmúlt napokban hivatalosan is a per tárgyává tették - többször szó volt róla - az elkészült igazságügyi értékbecslői szakvéleményt, amely a vád alá helyezett volt polgármester évek óta hangoztatott igazát bizonyítja. Vagyis azt, hogy a perben szereplő ingatlanokat nem értékükön alul adta el az önkormányzat. A szakvéleményben, melyet a Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara elnöke Turán Zsolt készített, ugyanis csaknem azonosak - hibahatáron belüliek - az értékek a korábbi értékbecslésekkel. A dokumentum részletesen elemezi az eredeti, önkormányzati értékbecsléseket, valamint a később, a kerület által kontrollként készíttetett igazságügyi szakértői becslést is.

Az alábbi táblázatban bemutatjuk, hogy a vád tárgyát képező ingatlanok különböző értékbecslései milyen képet mutatnak, azaz milyen értéket állapított meg a megvádolt értékbecslő, milyen eredményre jutott az önkormányzat által még 2009-ben megbízott igazságügyi értékbecslő, és mi lett az eredménye a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő értékbecslésének.

Apró közjátékkal indult a hét utolsó tárgyalási napja. Mint péntekenként általában, ezúttal is egy első emeleti kis tárgyalóban voltunk, amely a vádlottak és védők nagy száma miatt akkor is zsúfolt, ha a nézők száma csekély. Mindenki helyet foglalt valahol (ilyenkor sok ügyvéd helyhiány miatt a nézők között foglal helyet), a délelőttre beidézett tanú is megérkezett, kezdődött a tárgyalás. Illetve csak kezdődött volna, ugyanis a teremben helyet foglaló vádlottak és ügyvédek többsége a szomszédjával beszélgetett, így a bíró a saját hangját sem hallotta, ezért felhívta az egybegyűltek figyelmét arra, hogy ez egy büntetőügy tárgyalása, nem pedig teadélután. Igen hamar csönd lett.

Elsőként F. Roland állt a bíróság elé, aki annak a Kft-nek a képviselője, amely 2007 óta birtokolja a Rózsakert Ház Kft. tulajdonjogát (Rózsa u. 18/A).

A Rózsa utca 18/A számú ingatlan kicsit elkülönül a többitől, hiszen ez az egyetlen, amelyben Kardos Péter is vádlott, így ezzel kapcsolatban már több tanú meghallgatására sor került. A tanú vallomásának teljes megértéséhez olyan alapos ismeretek szükségesek, amelyekkel nem terhelnék senkit, így igyekszem röviden beszámolni azokról a vallomásrészekről, amelyek mindenki számára érthetőek és követhetőek.

F. Roland elmondta, hogy a Rózsa 18/A projekttel egy ingatlanközvetítőn keresztül ismerkedett meg 2007 nyarán, először dr. W. Judit ügyvédnővel, majd N. Györggyel találkozott ez ügyben. N. Györgyöt az ERLAK kapcsán már korábban is ismerte, és tudott arról, hogy N-éknek korábban már volt egy milliárdos nagyságrendű sikeres projektje, ezért megbízható partnernek tekintette. A tanú emlékei szerint a vételi jogról szóló önkormányzati szerződésben kb. 40 millió forint összeg szerepelt vételárként. Elmondta, hogy számukra a vételár nem ennyi volt, hiszen ők nem az ingatlant, hanem 53%-nyi üzletrészt vásároltak névértéken. A tanú emlékei szerint Kardos Péter ekkor még nem volt részese semmilyen formában ennek az ügynek, ő csak B. Gábort ismerte, vele tárgyalt. Később Kardos magánemberként nyújtott kölcsönt a cégnek. N. György a kisebbségi tulajdonosok megbízottjaként járt el, ezért neki havi 500 ezer Ft ügyvezetői díj lett megállapítva, amelyet egy idő után már nem fizettek ki neki. Közvetítői jutalékról nem tud. Egy idő után lejárt az önkormányzati szerződésben meghatározott opciós jogra szóló ötéves határidő, ezért új vételi ajánlatot kellett beadni, és a képviselő-testület új döntést hozott, amely már 47 millió forintos vételárat határozott meg, mert ennyi volt a bérlők kiköltöztetésének költsége.

A tanú elmondta, hogy nekik ezzel a megemelt összeggel már éppen csak hogy megérte megvásárolni az ingatlant, amelyen egy bontandó épület állt, így még a bontást is ki kellett fizetni, amely kb. 7 millió forintba került. 2008 végén egy rövid ideig N. György is a társaság tagja lett, majd 1 millió Ft körüli összegért értékesítette az üzletrészét, mint ahogy B. Gábor üzletrészét is megvásároltuk. Kardos Péterrel polgári perük van a kölcsöne visszafizetése tárgyában.

Ezt követően 2008 áprilisi telefonbeszélgetéseket tártak a tanú elé, amelyek a tanú és N. György, valamint Kardos Péter és N. György között folytak. Ezekből számomra sem volt minden érthető, ugyanakkor az kiderült, hogy ebből a projektből N. György egy másik barátját is szerette volna kifizetni, illetve, hogy Kardos a majdan megépülő lakóházban lakást szeretett volna vásárolni. Ezen kívül szó esett még 38 millió forintról, amelyről a bíróság kérdésére N. György azt mondta, hogy a kiköltöztetési tárgyalásokért, engedélyek beszerzéséért, stb. szeretett volna megkapni. A bíró felhívta rá a figyelmet, hogy egy ekkora projektnél ez irreálisan magas összeg.

Kardos Péter a tanú vallomásával kapcsolatban elmondta, hogy 12 millió Ft volt beállítva a bontásra, amely végül 7 millióba került, és a maradék 5 millió Ft lett volna N. György jutaléka.

A cég egyébiránt a mai napig nem kapott építési engedélyt a projektre.

F. Roland meghallgatása után Gál, Hunvald és Kardos kivételével valamennyi vádlottat elbocsátotta a bíróság, a következő tanú meghallgatására ugyanis az "egyéb bűncselekmények” ügyében került sor. Mielőtt azonban a vádlottak távoztak volna, a bíróság elmondta, hogy a jövő heti tárgyalási szünet után december 6-án Dr. N. Zoltán, M. Jenő, K. Sándor, Sz. Piroska, S. Judit, P. Sándor, S. Zoltán, S. Istvánné, O. Krisztina, L. György, H. László, B. Rózsa és H. Zoltán (vagyis a strómanok) ügyében ítéletet szeretne hozni, így felkérte ügyvédeiket, hogy készüljenek a perbeszédre.

A szünet után tehát lecserélődtek a vádlottak és ügyvédek, a bíróság pedig F. Zsuzsannát, az önkormányzat Pénzügyi Irodájának egykori és jelenlegi vezetőjét szólította tanúnak.

Bár a bíróság sok ügyben (szerződések, telefonhasználat, ablakcsere) kérdezte a tanút, a meghallgatásnak nem sok értelme volt. Az ugyan nagy vonalakban kiderült, miként áll össze egy önkormányzat költségvetése, illetve hogy miként módosítják azt év közben, a konkrét vádakkal kapcsolatban a tanú nem sok információval rendelkezett. Legyen szó megbízási szerződésekről, telefonhasználatról vagy közbeszerzésekről, a Pénzügyi Iroda feladata mindig csak a pénzügyi teljesítés, tehát a konkrét részletekről nem sok információval bírnak.A tanú elmondta, hogy a szerződések ügyében a Személyügyi Csoport, a telefonok ügyében az Üzemeltetési Csoport, míg a közbeszerzések ügyében a Városüzemeltetési és Beruházási Iroda járt el.

A tanút végül azzal bocsátották útjára, hogy nézzen utána a Dózsa György út 80. szám alatti társasház nyílászáró cseréjével kapcsolatos valamennyi pénzügyi dokumentumnak, és azokról írásban számoljon be a bíróságnak.

Most tehát egy hét szünet következik, december 6-án – de legkésőbb 8-án – pedig megszülethetnek az első ítéletek, amellyel jelentősen csökken majd a tárgyalóteremben a vádlottak száma.

A csütörtöki tárgyalás – bár a szokásostól eltérően csak kilenc órára tűzték ki – kis késéssel indult. Az egyik vádlott jelezte, hogy nem ér be időben, mert baleset volt a Szentendrei úton. Aztán bár a vádlott beérkezett, Gál György mindhárom ügyvédje vált köddé, valószínűleg a büfében várakoztak. Végül azonban mindenki elfoglalta a helyét, és folytatódhatott Turán Zsolt igazságügyi szakértő meghallgatása.

Kedden a sértett jogi képviselőjének meglehetősen támadó hangvételű kérdéseivel ért véget a tárgyalás, ma pedig vele folytatódott. Kíváncsian vártam, vajon ma ugyanabban a hangnemben kérdezi-e majd a tanút , mint két napja. Hát, most sem sokat kedélyeskedett.

A kérdések zöme a szakértői jelentés egy-egy mondatára irányult, hogy azokat továbbra is fenntartja-e a tanú. Ezek a kérdések, ahogy erre a bíró is igyekezett felhívni a figyelmet, azért feleslegesek, mert a tanú kedden azzal kezdte vallomását, hogy teljes egészében fenntartja a szakértői jelentésében megfogalmazott állításokat. Azért igyekszem néhány kérdés és válasz tartalmát közreadni.

• - Tehát jól értem, hogy a korábbi értékbecslések lakott értékeket tükröznek?
• - Ez nem volt egyértelmű. Arra szinte minden esetben volt utalás, hogy lakottak az ingatlanok, de arra nem, hogy a becslés is erre vonatkozik-e.
• - (Az ügyvéd felolvas egy mondatot a szakvélemény összefoglaló megállapításaiból, amely a vizsgált ingatlanállomány romos állapotára utal.) Ön szerint az egész ingatlankörre érvényes ez a megállapítás? A Károly krt. 3/A-ra is?
• - Ön talán úgy gondolja, hogy ezek az épületek ragyogó állapotban vannak?
• - Én kérdeztem.
• - A szakértőnek is joga van kérdezni, és én most visszakérdezek. A Károly krt. 3/A speciális eset, mert ott csupán egy tetőtérről van szó. A többi ingatlanra fennáll a megállapítás. Tudja hol van a Csikágó?
• - Van róla fogalmam.
• - Hol?
• - (Nincs válasz, az ügyvéd szúrós szemmel néz.)
• - A VII. kerület egyik részét hívják így, és nem véletlenül kapta ezt a nevet. Laktam is ezen a környéken egy ideig, így jól ismerem.
• - De ugye nem 2003-ban kapta ezt a nevet, hanem régen?
• - Régen.
• - A szakértő úr által megadott – összehasonlító adatokat tartalmazó – listában van-e olyan adat, amely teljes ingatlanra vonatkozik?
• - A táblázatból egyértelműen kiderül, hogy ezek lakások.
• - Miként lehet akkor elvégezni az összehasonlító elemzést?
• - Ezekben a számításokban átlagárakkal történik az épületre vetített ár megbecslése.
• - Akkor tehát komplett ingatlanra vonatkozó összehasonlító adat nem volt?
• - Nem volt.
• - Ha ezek nem teljesen azonos jellegű ingatlanok, akkor miért ugyanazt a 20-30 összehasonlító adatot alkalmazta mindegyiknél?
• - Ezek a különbségek nem olyan jellegűek, hogy ebből a szempontból figyelembe kellene venni őket.
• - Vannak-e más módszerek, adatsorok, adathalmazok, amelyek használhatók?
• - Van például az, amit az OTP is használhatott, de ebben az esetben az használhatatlan.
• - A NAV (lánykori nevén APEH) adatokkal kapcsolatban felmerülhet probléma?
• - Adathiány felmerülhet, például, hogy nincs feltüntetve a szobaszám. Ha rászánjuk az időt, szívesen körbejárom ezt a kérdést egy fél órában, hogy minden világos legyen.
• - Bíró: Köszönjük, de erre semmi szükség.

Az ügyvéd ekkor a projektárról kezdett kérdezni, de a bíró rászólt, hogy a szakértő megbízatása nem a projektárakkal volt kapcsolatban, nem erről szólt, ezért „hagyja már ezt”.

• - Egy épület felújítása okoz-e eszközérték növekedést, és akkor például a vagyonkataszterben nem szerepel-e majd magasabb összegen az az épület?
• - Vagyongyarapodás nem történik, csak formát vált a vagyon: pénzvagyonból eszközvagyonná válik. Tehát amit pénzben a felújításra költünk, az az épület értékében mutatkozik meg.
• - A Károly krt. 3/A-n kívül minden épületet látott belülről is?
• - A Klauzál u. 8-10-et nem, mert azt már eladták valakinek, és egy nálam is nagyobb smasszer állt a bejáratnál.
• - Bíró: Mindez le van írva a szakértői anyagban, ügyvéd úr.
• - Ön le is fényképezte az épületek belsejét?
• - Bíró: Most tényleg arról fogunk beszélgetni, hogy miket fényképezett le a szakértő? Hát benne vannak a készített fényképek a szakvéleményben. Tegyen észrevételt ügyvéd úr, ha valami nem tetszik a fényképeken!

Aztán még a bíróság felolvasott néhány helyszíni szemlét (újra, hiszen múlt pénteken már megtette), és végre a sértett jogi képviselője a kérdései végére ért. Huhhh...

Az észrevételek és plusz kérdések következtek. Elsőként Sebes Péter tett fel két kérdést, az elsőt védencének, a másodikat K. Lajos értékbecslőnek.

• - Hunvaldhoz: Az ingatlanok eladásakor tájékoztatta bárki az önkormányzatot arról, hogy a vevő mit akar kezdeni az ingatlannal?
• - Nem.
• - K. Lajoshoz: Amikor Ön értékbecslést készített, Önt tájékoztatták arról, hogy ki veszi meg azt az ingatlant és mit akar vele csinálni?
• - Nem.

Zámbó Gyula, az értékbecslő ügyvédje, a következő kiegészítő kérdést tette fel védencének:

• - Azt konkrétan tudta, hogy el akarják adni azokat az ingatlanokat, amelyekről értékbecslést készített?
• - Nem.

Hunvald György hosszabb észrevétellel készült azzal kapcsolatban, hogy az ügyészség álláspontja szerint kár érte az önkormányzatot. Elmondta, hogy a szakértő jelentésében elfogadta és érthetőnek találta az Önkormányzat azon gyakorlatát, hogy a vételárból befolyt összeget a bérlői elhelyezésére fordította, és így a legrosszabb esetben 0 Ft bevétel lett az eredmény. Erre reagálva megjegyezte, hogy az önkormányzati épületek szanálásánál az önkormányzatok ezt a tevékenységet mindig ráfizetéssel végzik. Ezzel szemben Erzsébetvárosban nem volt ráfizetés, hiszen a teljes költséget vállalnia kellett a befektetőknek.

Kifejtette, hogy ha megnézzük a hasonló adottságokkal és lerobbant épületállománnyal rendelkező belvárosi kerületek gyakorlatát, akkor azt láthatjuk, hogy (pl. a ferencvárosi tömbrehabilitációnál vagy a józsefvárosi Corvin projektnél) az ingatlanok forgalmi értékénél mindig többe került a bérlők kihelyezése, és ezt az önkormányzat forrásaiból kellett biztosítani, ezt az értékesítés során nem lehetett érvényesíteni. Az épület forgalmi értékénél több bevétele nem származott az önkormányzatnak. Ezzel szemben a bíróság elé tárta, hogy az egyes – vád tárgyát képező – épületeknél milyen bevételt realizált az Önkormányzat a bíróság által kirendelt szakértő értékbecsléséhez képest.

                    Szakértő szerinti üres épület értéke         Önkormányzat bevétele

Jól látható, hogy a forgalmi értéken, vagyis az ingatlan értékén felül összesen 350 millió Ft hasznot ért el az Önkormányzat. Így sikerült nullszaldósra kihozni az egyébként ráfizetéses önkormányzati feladatot.

Abban mindenki egyetért, hogy ha nincs ez a megoldás, akkor addig, amíg nem talált volna 350 millió szabad Ft-ot erre a feladatra a költségvetésében az Önkormányzat, addig hozzá sem tudott volna kezdeni a bérlői elhelyezéséhez.
A nem megvalósult szerződések esetén:

Szakértő szerinti üres épület értéke            Önkormányzat bevétele

Ha ezen szerződések teljesülésbe mentek volna, 1163 millió Ft plusz bevételre tett volna szert az Önkormányzat az épületek értékén felül. Hunvald további észrevételében kifejtette, hogy egyetért a szakvéleményben foglaltak azon megállapításával, hogy az Önkormányzat alkupozíciója gyenge. Gyenge, mert az Önkormányzat ugyan tulajdonosként van jelen egy-egy épületben, de a bérlői jogok nagyon erősek, az Önkormányzat költségvetési forrásai pedig behatároltak.

Ezzel befejeződött a szakértő meghallgatása. Az ebédszünet után további tanúk meghallgatásával folytatódott a tárgyalás, amikor is F. Zsuzsa, az ERLAK Kft. egykori dolgozójának meghallgatására került sor. Elsőként a bíróság tette fel kérdéseit.

• - Ön együtt dolgozott N. Györggyel?
• - Igen, az ERLAK Kft-ben, amelynek N. György a résztulajdonosa volt.
• - Mi volt a feladata?
• - Az értékesítés.
• - Kapott N. Györgytől olyan feladatot, hogy VII. kerületi ingatlanokat mérjen fel?
• - Nem.
• - Ismeri K. Lajos értékbecslőt?
• - Nem. (A bíróság megmutatja a tanúnak K. Lajost)
• - Járt ez az ember az adott időszakban N. Györgynél?
• - Nem tudom, nagyon sok ember fordult meg ebben az időszakban az irodában.
• - Azért kérdezem, mert N. György azt állította, hogy például Ön láthatta K. Lajost az irodában.
• - Nem emlékszem rá.
• - Volt olyan beszélgetés, ahol N. György említette, hogy az önkormányzattól vesz ingatlanokat és az értékbecslővel egyeztet emiatt?
• - Nem tudom.
• - N. György rendelkezett olyan szaktudással, amellyel megállapíthatta az egyes ingatlanok árát?
• - Ezt nem tudom megítélni.
• - Van konkrét információja az ingatlanügyekről?
• - Nincs, csak hallomások.
• - Mik ezek?
• - Hogy folyamatban voltak ügyek, tárgyalópartnerek jöttek, mentek hozzá befektetők.
• - Az önkormányzatból tartotta valakivel N. György a kapcsolatot?
• - Járt be az önkormányzathoz.

A bíróság után az ügyészen volt a kérdezés sora.

• - Kitől hallotta, hogy értékbecsléseket végeznek?
• - Nem tudom.
• - Megemlítették, hogy ki készíti az értékbecsléseket?
• - Nem tudom.
• - A C. Stúdió neve mond önnek valamit?
• - Igen, mert 2006-tól az önkormányzatnál dolgoztam, és a munkám során találkoztam az értékbecsléseivel.

A következő tanú a M. József, a Király u. 15. szám alatti lakóház egyik bérlője, aki már korábban is beidéztek a tárgyalásra, ám akkor nem jelent meg. Mivel őt a nyomozás során is meghallgatták, elsőként az ügyész kérdezte.

• - N. Györgyöt ki segítette a bérlőkkel való megállapodásban?
• - N. Zoltán ügyvéd úr.
• - Volt az épületben üres lakás 2003-2004-ben?
• - Talán három-négy.
• - A projekt cégből kivel tárgyalt?
• - Csak N. Györggyel.
• - A projektcégen kívül tud-e más befektetőről, aki szintén meg szerette volna venni az épületet?
• - Mi csak N. Györggyel tárgyaltunk.
• - A projektcég mit akart csinálni az ingatlannal?
• - N. György készített egy felújítási tervet.
• - Az önkormányzat belefolyt a tárgyalásokba?
• - Csak egy alkalommal, amikor behívták azokat a lakókat, akik nem álltak perben az Önkormányzattal.

Sebes Péter, Hunvald ügyvédje az alábbi kérdéseket intézte a tanúhoz:

• - Hogy áll most az elővásárlási jogról szóló per?
• - Szüneteltetik.
• - 2008-ban, amikor az Önkormányzat megkérdezte Önöket, hogy mit szeretnének, pályázaton értékesíteni az ingatlant, vagy társasházzá alakítani, akkor Ön hogyan döntött?
• - A társasházzá alakítás mellett. Ekkor már két részre szakadtak a lakók.
• - Ön megállapodott a projektcéggel?
• - Igen.

Ekkor a tanú elé tárják táblázatos formában a Király u. 15-ről szóló bérlői megállapodásokat, amely részletesen tartalmazza a lakásonkénti négyzetmétert, komfortfokozatot, szobaszámot és a megállapodott összeget. A táblázatból kiderül, hogy a tanú a 103 négyzetméteres komfort nélküli lakásáért közel 31 millió forintban állapodott meg N. Györggyel.

• - Hogy alakultak ki ezek az értékek, mert az látszik, hogy a maga 300 ezer forintos négyzetméter árához képest, amit a bérleményéért kapott volna, mások 160, 180, 200 ezer forint körül állapodtak meg?
• - Ez egy alkufolyamat volt. Ki hogy tudott alkudni.

A bíróság közbevet egy kérdést:

• - Az egy emelettel a maga lakása fölött lévő 15 négyzetméterrel nagyobb lakásért csak 29 millióért állapodtak meg. Ez miként lehet?
• - Nekem jó állapotú lakásom volt.

Sebes folytatja:

• - A közjegyzői okiratba is ez a szám került?
• - Nem, abban több volt.
• - A 30 millió forintnál is több?
• - Igen.

Bíró kérdezi:

• - Mennyivel több?
• - Erre a kérdésre nem akarok válaszolni, nem akarom megmondani.
• - Maga a bíróság előtt áll, ezért kötelessége válaszolni.
• - Akkor maradjunk abban, hogy a 31 millió kétszeresénél valamennyivel kevesebb összeg.

N. Zoltán észrevételeket tett a tanú vallomása vonatkozásában. Véleménye szerint a bíróság számára is jól látható, hogy mindenki, aki a vád szószólója, nagyon jól járt az üzleten, M. úr is H. úr is 600 ezer és 1 millió forint közötti négyzetméterenkénti összegben állapodtak meg N. Györggyel az önkormányzati bérleményeikért. M. úr ráadásul az önkormányzatnak komfort nélküli lakás után fizette a bérleti díjat, miközben itt azt mondta, hogy komfortos a lakása.

Bíró kérdezi:

• - Mit tud arról, hogy az Önkormányzat vezetője és az Önkormányzat ellen sajtóhadjáratot indítottak?
• - Nem tudok erről.

A nap utolsó tanúja H. Patrik volt, aki a Rózsa u. 18/A projekt üzletrészeinek felét megvásároló Kft. képviselője. Kardos Péter ügyvédje az alábbi kérdéseket intézte a tanúhoz:

• - Ön az O… Kft-t képviselte meghatalmazottként az üzletrész adásvételénél. Jelen volt, emlékszik rá?
• - Sajnos nem emlékszem.
• - A szerződésből az derül ki, hogy Sz. Piroska a cég 2 milliós üzletrészéből névértéken elad. Emlékszik erre?
• - Nem.
• - A vételár 1,5 millió Ft volt. Történt-e kifizetés és milyen módon?
• - Szerintem ott nem történt készpénzes fizetés.
• - Van információja arról, hogy más vételár szóba került?
• - Nincs.
• - N. Györgyöt ismeri?
• - Találkoztam vele néhányszor.

Ügyészi kérdések:

• - S. Istvánnét ismeri?
• - Egy alkalommal találkoztunk, a szerződéskötéskor.
• - És Sz. Piroskát?
• - Járt az irodában.
• - Ilyenkor N. György jelen volt?
• - Igen.
• - Kardos Pétert ismeri?
• - A sajtóból.

A Bíró kérdez N. Györgytől:

• - Hol adták át az üzletrész 30 milliónyi ellenértékét?
• - Talán egy vendéglátóipari egységben, vagy egy autóban.

Kardos ügyvédje kérdez N. Györgytől:

• - Kitől milyen minőségében kapta a 30 milliót?
• - Talán W. ügyvédtől vagy a férjétől.
• - Tehát akkor összefoglalva, Ön azt mondja, hogy nem tudja ki adta Önnek a 30 milliót vagy egy vendéglátó ipari egységben vagy egy autóban.

Ezzel véget ért a maratoni csütörtöki tárgyalási nap, a pénteki sokkal rövidebb lesz, hiszen csupán két tanú meghallgatását tervezi a bíróság.