Azt terveztem, hogy egyszerűen fogom magam, és csupán a tényekre és a történésekre hagyatkozva egy objektív írás keretében összegzem mindazt, amit ma a közvélemény Hunvald-ügyként ismer. Ugyanakkor már a legelső mondat leírása után kiderült számomra, hogy erre alkalmatlan vagyok. Mert bár minden, amit le fogok írni bizonyítható tényeken alapszik, nem tudom megállni, hogy ne kommentáljam az eseményeket, illetve, hogy a megfogalmazás ne tükrözze a személyes véleményemet. Talán azért van ez így, mert az első oldaltól az utolsóig elolvastam a nyomozati iratokat, majd végigültem és végigjegyzeteltem valamennyi bírósági tárgyalást, így azt gondolom, nem túlzás kijelenteni, hogy elég mélyen és alaposan ismerem az ügyet. És bár a tárgyalási napokról készített beszámolóimban mindvégig igyekeztem megőrizni a tárgyilagosságomat, most rá kell döbbennem, hogy maguk a tények és a történések tettek szubjektívvá. A folyamat közben valahogy szép csendben elkopott az objektivitásom.
Ezért tehát úgy döntöttem, hogy ezúttal süssék csak rám nyugodtan a szubjektivitás bélyegét, mert ebben az írásban az érzéseimre és a tapasztalataimra hagyatkozom. Kivételesen a személyes véleményemet vetem papírra. Mindezek ellenére mégis azt gondolom, hogy a nyomozati iratokból és a tárgyalás eseményei során megismert tények magukért beszélnek.
***
2004-ben Erzsébetváros egy derék polgára, dr. H., nagyon mérges lett a kerület vezetésére, az ugyanis néhány hónapos határidővel felmondta családjának bérleti jogviszonyát a Király u. 15. alatti házban található 270 m2-es üzlethelyiségre. Az önkormányzat opciós szerződést kötött egy befektetővel a teljes ház értékesítésére. Az opció az volt, hogy amennyiben a vevőnek minden lakót sikerül kártalanítania, akkor megszerzi az immáron üres ház tulajdonjogát, és fejlesztheti az ingatlant. A kártalanítás teljes összege a vevőt terheli.
Dr. H. úgy vélte, hogy a lakókat és a helyiség bérlőit elővásárlási jog illette volna meg, így a lakók egy csoportjával közösen pert indított az önkormányzat ellen. Mindeközben alaposan utánanézett az opciós szerződést aláíró vevőknek is, majd beható magánnyomozásba kezdett. Ennek eredménye lett 2006 júliusában az a feljelentés, amelyet 3 civil szervezet nevében dr. H. jegyez.
A meglehetősen vaskos, 30 mellékletet tartalmazó feljelentés kapcsán, amely Hunvald György és társai jogellenes lakóépület-eladásai tárgyában született, a Nemzeti Nyomozóiroda indított nyomozást, és rögtön feljelentés-kiegészítést rendelt el. A kiegészítés kiegészítéseként dr. H. egy újabb feljelentést is tett, ezúttal kizárólag a Király u. 15. tárgyában.
A nyomozati iratok tanúsága szerint a Nemzeti Nyomozóiroda a feljelentés állításainak alapos vizsgálatán kívül elsősorban az N. György és társai közötti kapcsolatrendszert igyekezett felderíteni, és igen átfogó vizsgálat folyt pénzmosás gyanújával többek között N. György, V. Ágnes és néhány befektetőtársuk ellen.
Még 2006 októberében készült az a revizori jelentés, amely kimondta, hogy az önkormányzatot ért esetleges vagyoni hátrány nem állapítható meg.
2007 decemberében a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) hatáskörébe utalták az ügyet. Az ügy átvételekor a KNYF azt a fonalat vette fel, amelyen az NNI a nyomozást addig folytatta. Legalábbis nagyjából. Továbbra is nagy erőkkel igyekeztek felderíteni az N. György-féle szálat, ugyanakkor nem tették magukévá az NNI azon megállapítását, hogy a tényállás teljes körű felderítéséhez szükséges a VII. kerületi önkormányzat jegyzőjének tanúkihallgatása, valamint igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény beszerzése.
2008 márciusában elrendelték N. György, Hunvald György és Gál György valamennyi telefonjának lehallgatását, majd miután a feltárt bizonyítékok sorra N. György bűnösségére mutattak, októberben előzetes letartóztatásba helyezték a vállalkozót. Az 51 kötetnyi nyomozati irat erről egy árva mondattal sem emlékezik meg egyébiránt. És a nyomozás itt vett egy fura, ám annál élesebb kanyart.
Merthogy N. György vallomást tett. Terhelőt. És ez a vallomás olyan jól sikerült, hogy hiába vallott saját magára is, elismerve az elkövetett bűnöket, hamarosan újra szabadlábon volt, sőt, a vád koronatanújaként merőben új szerepet kapott a darabban. Ráadásul, mintha mi sem történt volna, bőszen folytatta korábbi tevékenységét a Király utcában. A nyomozó hatóság pedig elnézte ezt neki.
De mi is állt ebben a vallomásban, amely ilyen változást volt képes előidézni? Józan paraszti ésszel is felmérhető, hogy ha az ember ekkora bajban van, akkor bizony valami igazán ütős dolgot kell a mérleg másik serpenyőjébe helyeznie. Jelen esetben egy bűnszervezetet. Az N. György-féle vallomás szerint ő és Gál György arra szövetkeztek, hogy N. és befektetőtársai mélyen áron alul megszerezzenek ingatlanokat az önkormányzattól. Ennek érdekében N. lefizette Gált, ingatlanonként 20-30 millió forinttal. A bűnszervezet tagja volt az értékbecslő is, aki ugyan semmilyen ellenszolgáltatást nem kapott, de N. György segítségével elkészítette a manipulált értékbecsléseket. És hogy a történet igazán ütős legyen, a bűnszervezetben helyet kapott Hunvald György polgármester is, aki ugyan szintén nem kapott semmiféle ellenszolgáltatást, de a képviselőtestület megtévesztésével szándékos segítséget nyújtott N. Györgynek és Gál Györgynek.
Az ügyészség tehát ott állt 2008 végén egy kétéves nyomozás adataival a kezében, amelyek arra engedtek következtetni, hogy N. György és befektetőtársai bizony végrehajtottak egy-két olyan üzleti tranzakciót, amelyek törvényessége erősen megkérdőjelezhető. N. György lehallgatott telefonbeszélgetéseiből azt is tudták, hogy N. György és a feljelentő dr. H. szövetkeztek Hunvald és Gál tönkretételére. Ezekből a beszélgetésekből az is kiderült, hogy Hunvald és Gál nemhogy nem alkot bűnszervezetet N. Györggyel, de éppenséggel két ellenérdekű oldalon állnak. Ezek voltak tehát az ügyészség kezében lévő adatok és tények. És ott volt N. György vallomása, amelyet konkrét bizonyítékok nem, csak bűntársai N. Györgytől szerzett közvetett információi támasztottak alá néhol. Az ügyészség mégsem a tényekkel és a kézzelfogható bizonyítékokkal foglalkozott a továbbiakban, hanem N. György vallomásával. Az ügy fő gyanúsítottját koronatanúvá „léptették elő”, majd következtek a letartóztatások: Gál Györgyé 2008. november 25-én, az értékbecslőé december 2-án, Kardos Péteré december 8-án, majd Hunvald Györgyé 2009. február 10-én.
Még ez is érthető lenne, ha a továbbiakban az ügyészség legalább megpróbálta volna alátámasztani valahogyan N. György állításait. Például mindjárt azzal, hogy kirendel egy igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt. Akkor ugyanis mindjárt eldőlt volna, hogy valóban áron alul értékesített-e ingatlanokat az önkormányzat, hiszen ez volt a bűnszervezet alappillére. Szakértő kirendelésére azonban nem került sor az 1571 napig tartó nyomozás során egyszer sem, sőt, az ügyészség kijelentette, hogy erre semmi szükség.
Mint ismeretes, Gál György letartóztatása után az önkormányzat képviselőtestülete ezzel szemben úgy döntött, hogy kirendel egy szakértőt annak megállapítására, rendben voltak-e az értékek. Patziger Ferenc igazságügyi szakértő február elején elkészült a jelentéssel, amely valamennyi ingatlan esetében rendben találta az értékeket. Erről a tényről Hunvald György február 4-én levélben értesítette az ügyészséget, és felajánlotta segítségét a további nyomozáshoz. Válaszként február 10-én letartóztatták. Lehetséges, hogy azért volt ilyen sietős, mert másnapra, február 11-ére tűzte napirendjére Patziger jelentését a képviselőtestület. Távol álljon tőlem, hogy összeesküvés-elméleteket gyártsak, de az események visszaidézésekor nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy dr. H., a feljelentő, február 9-én sürgős megkeresést küldött az ügyészségnek, amelyben elküldte a Patziger-féle jelentést, és azt írta, hogy „Hunvald tisztára akarja magát mosni a képviselőtestület előtt”, illetve „Hunvald ismét félre akarja vezetni a képviselőtestületet.”
És az ügyészség, amely ekkor már hónapok óta tudta, hogy dr. H. kicsit sem elfogulatlan az ügyben, hogy N. György 270 millió Ft kártalanítást ígért dr. H-nak az üzlethelyisége bérleti jogáért, sőt, hogy dr. H. mindent elkövet Hunvald lejáratása és tönkretétele érdekében, letartóztatta Hunvaldot.
Ami ezután következett, az a nyomozati iratok és a bírósági tárgyalások ismeretében máig felfoghatatlan. Hunvaldot, miután börtönbe csukták, egy évig még csak nem is kérdezték az ingatlanokról és a feltételezett bűnszervezetről (bár ezt az ügyészség annak idején nyilatkozatban cáfolta, a nyomozati iratok erről tanúskodnak, lásd a Gyanúsításoktól a vádemelésig című írásunkat). Akkor is csupán azért, mert ő kérte. Cserébe viszont megjelent az ügy másik kulcsszereplője, a sofőr, aki az ügyészség és a média vélhető kooperációja folytán válogatás nélkül borította a mocskot Hunvaldról a közvélemény felé.
Bár a sofőr szinte minden magára valamit is adó jobbos és bulvárlapban parádézott a Hunvaldtól kapott öltönyben, és 10 alkalommal tett vallomást az ügyészségen (ebből nyolcszor ő maga kérte a meghallgatását), a vád végül nem tudta bizonyítékként felhasználni vallomásait, hiszen azoknak semmi közük nem volt a vádpontokhoz, és ezeket a vallomásokat semmi nem támasztotta alá. Arra azonban kiválóan alkalmas volt a sofőr, hogy Hunvaldot előzetesben tartsák. Hiszen nem telt el úgy hét 2009-ben, hogy a sofőr ne állított volna újabb és újabb hajmeresztő dolgokat egykori főnökéről, amelyek mind azt hivatottak alátámasztani, hogy Hunvald a világ legnagyobb gazembere, tehát börtönben a helye.
Ugyanakkor ezen állításoknak semmi közük nem volt a vád szerinti ingatlanpanamához. Gál és Hunvald letartóztatása után az ügyészség nem is nagyon erőltette meg magát ebben az ügyben; mintha N. György vallomásával ez a szál le is zárult volna. Ugyanakkor például fényes nappal a nyílt utcán kommandósok tartóztatták le Hunvald barátját, akit hivatali vesztegetéssel vádoltak meg, vagyis azzal, hogy lefizette saját barátját, Hunvaldot. Életszerű elképzelés. Hatalmas erőkkel nyomoztak utána, egy évig lakhelyelhagyási tilalom volt ellene érvényben, tönkretették a cégét, majd váratlanul megszüntették vele szemben ezt a vizsgálatot, és végül egy ablakcsere közbeszerzése kapcsán 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségével vádolták meg.
Ugyancsak sokat foglalkozott az ügyészség Hunvald vagyoni helyzetével, a nyomozati iratok több kötete is erről szól, ugyanakkor annyira alaposak mégsem voltak, hiszen többek között zár alá vették Hunvald egyik barátjának az autóját is, mondván, az biztosan Hunvaldé. A barátot még csak meg sem kérdezték erről.
Aztán jöttek a szerződéses és lakásügyek, az ablakcsere, majd az abszolút nonszensz kerékbilincs ügy, amely kapcsán Szabó Zoltán egykori országgyűlési képviselőt és az önkormányzat jegyzőjét is a vádlottak padjára lehetett ültetni a Hunvald-ügyben. Egy olyan kerékbilincselés ügyében, amely akkor történt, amikor Hunvald már előzetesben volt.
De végül csak lezárult a több mint négy évig tartó nyomozás. Eléggé szimbolikus, hogy éppen 2010. október 3-án, az önkormányzati választás napján, vagyis aznap, amikor Hunvald György polgármesteri megbízatása megszűnt.
Megszületett a több mint 100 oldalas vádirat, a vádlottak és ügyvédeik számára pedig nyilvános lett a nyomozati irat. És bizony abból az derült ki számukra, hogy N. György vallomásán kívül semmi nem támasztja alá az állítólagos bűnszervezetet. Olyannyira nem sikerült ezt a vádat kidolgozni, hogy Hunvald kapcsán például a vádirat mindig ugyanazt az egy mondatot ismételgeti, amely szintén csak feltevésre alapul. Ugyanakkor emiatt a vád miatt töltöttek ketten majdnem három évet előzetes letartóztatásban.
Az ügyet egy ötfős bírói tanács kapta, amelyben két bíró és három ülnök kapott helyet. 2011. április 7-én kezdődött meg a tárgyalássorozat, amely 2012. február 10-én, 58 tárgyalási napot követően ért véget.
A bíróság már a vádirat ismertetése után áprilisban jelezte az ügyészségnek, hogy nem látja eléggé kidolgozottnak, illetve alátámasztottnak a vád bűnszervezeti minősítését, ezért kérték, hogy egészítsék ki a vádat. A nyomozást vezető Fazekas Géza azonban ekkor meglehetősen határozottan közölte álláspontját, mely szerint a bíróságnak nincs joga a vád módosítását vagy kiegészítését kérni, és hogy a vádirat minden releváns információt és tényt tartalmaz a bűnszervezet meglétének alátámasztására.
A bíróságra hatalmas feladat hárult, hiszen egy hatalmas, nagyon sok szálon futó ügyet kellett megértenie, áttekintenie, amihez elengedhetetlen volt az önkormányzat működésének megismerése is. A vádlottak meghallgatása még a nyári szünet előtt megtörtént, szeptemberben pedig következtek a tanúk, elsőként mindjárt maga N. György. És ekkor jött az első meglepetés. Fazekas Géza kiszállt az ügyből. A koronatanú meghallgatására már egy másik ügyész érkezett, aki aztán az egész tárgyalási szakaszt végigvitte.
N. György meghallgatását mindenki nagyon várta, hiszen nyílt titok volt, hogy egyfajta alku eredményeként minősült át fő vádlottból fő tanúvá, így mindenki biztosra vette, hogy ő aztán majd leszedi a keresztvizet Hunvaldról. N. György azonban semmi ilyesmit nem tett. Sőt, határozottan állította, hogy soha nem egyeztetett a polgármesterrel az ingatlanokról, ő csak Gállal tárgyalt, Hunvaldnak erről nem kellett tudnia. D. Eszter csak megerősítette az elhangzottakat. A többi tanú még ennyit sem tudott vagy mondott Hunvald állítólagos szerepéről. V. Ágnes ugyan ennél tovább merészkedett, ám információi forrásaként N. Györgyöt jelölte meg, aki tagadta a V. által elmondottakat.
A tárgyalási szakasz legfontosabb momentuma mégis a bíróság által kirendelt ingatlanforgalmi szakértő jelentése és tanúvallomása volt. A szakértő ugyanis Patziger Ferenchez hasonlóan rendben találta K. Lajos értékbecsléseit. Ez pedig alapjaiban rengette meg N. György vallomását, illetve az ügyészség vádját a bűnszervezettel és az ingatlanpanamával kapcsolatban. Az ügyészség erre úgy reagált, hogy kijelentette, nem fogadja el a szakértő jelentését.
Aztán újabb fordulat következett. Sebes Péter, Hunvald védője kérvényezte egy N. György féle telefonlehallgatás nyilvánossá tételét, amely kapcsán a bíróság arra kérte az ügyészt, hogy N. György telefonlehallgatásait teljes egészében tegyék a tárgyalás anyagává, hiszen ezek nem voltak részei a nyomozati iratoknak.
N. György telefonbeszélgetéseiből aztán mindenki számára világossá vált dr. H. szerepe, illetve az a tény, hogy N. György, illetve Hunvald és Gál két külön lövészárokban foglaltak helyet, és éppen egymásra lőttek. Ez nem igazán felel meg a közös bűnszervezet logikájának. Ezen beszélgetések tartalmának ismeretében Hunvald Györgynek a tárgyaláson négy jól irányzott kérdéssel sikerült hamis tanúzáson kapnia dr. H-t.
Hosszan sorolhatnám még a tárgyalások eseményeit, de mindenki nyomon követhette azokat a beszámolóimban. Ugyanakkor azt gondolom, hogy mindent elmond erről az ügyről az alábbi eset.
Amikor az ügyész az 54. tárgyalási napon befejezte több mint tíz órán át tartó vádbeszédét, a bíró megkérdezte: „Ügyész úr, nem értettük pontosan, hogy most akkor D. Eszter is tagja volt a bűnszervezetnek?”
Ha 54 tárgyalási nap és a vádbeszéd után ez még mindig nem világos a bírói tanács számára, akkor ott valami nagyon nincsen rendben a váddal.
2080 nap elteltével a végére ér a Hunvald-ügy, már amennyiben az elsőfokú ítéletet a folyamat végének tekinthetjük. Mi, akik mindvégig nyomon követtük az eseményeket, sok mindent éltünk át, megértettünk vélt és valós összefüggéseket, emberi motivációkat, történéseket. És mégis, ennyi tény ismeretében, ennyi tudás és tapasztalás után az a határozott meggyőződés alakult ki bennem, hogy ebben az ügyben az ügyészség célja és szándéka nem elsősorban az igazság felderítése volt, hanem az, hogy magát a folyamatot – annak eredményétől függetlenül – végigvigye. Hogy Hunvald nevével hosszú éveken át egy mondatban szerepelhessenek az ingatlanpanama”, a „bűnszervezet”, az „előzetes letartóztatás”, a „börtön”, a „vád”, a „fiktív szerződés” és hasonló szavak.
Hogy a közvélemény ítéletével sújthassa Hunvald Györgyöt, már jóval a bírósági ítélet előtt.
Utolsó kommentek