A Hunvald-per

Blogunk elérkezett a 100. bejegyzéséhez, és úgy gondoltuk, hogy egy ilyen ünnepi alkalommal mégis csak illik meglepni a T. Olvasót egy húzósabb írással. Így most N. György bemutatása után (Egy kedves kullancs) következzék a feljelentő, Dr. H. rövid, ám annál érdekesebb bemutatása. 

Dr. H. ügyvéd, miként felesége, dr. H-né is az, közös ügyvédi irodában tevékenykednek. Úgy hozta az élet, hogy helyiséget béreltek a Király u. 15. szám alatti házban, illetőleg, ahogy több helyen fogalmaztak, ők látták el a házban 1993 óta bérleti jogviszonnyal rendelkező Király… Kft. jogi képviseletét. Nos, ez valóban szakszerű megfogalmazás, ugyanakkor dr. H. a tárgyaláson tett tanúvallomásából kiderült, hogy itt azért némiképp többről van szó. A cégbírósági papírok szerint ugyanis a Király… Kft. tulajdonosai dr. H. fia – nevezzük talán Kis H-nak –, és testvére, az ügyvezető igazgató pedig dr. H. anyósa.

A Király u. 15. szám alatti ház nem szép. Valaha csodás lehetett, de az építése óta eltelt évszázad nyomott hagyott rajta, pénz a felújítására soha nem volt. Dr. H-nak mégis nagyon tetszhetett az épület, mert mindent elkövetett annak érdekében, hogy fiának – Kis H-nak – bérleményt szerezzen benne. Kis H. lakhatása már korábban is biztosított volt ugyan, egy VI. kerületi lakás tulajdonjogával rendelkezett, ám mint mondtam, ízlések és pofonok, valamiért fontos volt, hogy Kis H. éppen a Király u. 15-ben, vagyis egy olyan házban lakjon, ahol a bérlők nem vásárolhatják meg a lakásaikat. Egy saját tulajdonú ingatlant cseréltek el tehát erre a bérleményre, ráadásul éppen 2004-ben. Most tekintsünk el attól a történettől, hogy milyen logika alapján, miért pont ekkor került dr. H fia, Kis H. bérlőként a házba, mert történetünk szempontjából ez irreleváns, de a szándékokat egyértelműen mutatja.

Bár a Király u. 15. tényleg nem nyújt szép látványt, ám műemléki védelem alatt áll. Ez a tény több szempontból is megpecsételi a ház sorsát. Míg ugyanis egy önkormányzat a „sima” épületeket szabadon társasházzá alakíthatja, és a lakásokat eladhatja a bérlőknek, a műemléki házak esetében ez nem ilyen egyszerű. A vonatkozó rendelkezések értelmében ugyanis a műemléki házak csak az épületek teljes körű, műemléki felújítása után alakíthatóak társasházzá, és a bennük található lakások csak ezután értékesíthetők a bérlőknek. A Király u. 15. teljes műemléki felújításának költsége meghaladná az 1 milliárd forintot, ami az önkormányzat teljes éves költségvetésének majdnem az egytizedét teszi ki. Látható tehát, hogy az önkormányzat a bérlők helyzetét önerőből orvosolni nem tudja, és ez vélhetően a jövőben sem lesz másként.

Ezt felismervén a kerület akkori vezetése 2003 környékén úgy határozott, hogy a problémát megpróbálja befektetők segítségével megoldani. Azaz, úgy értékesíti az ilyen ingatlanokat, hogy az épület vételárán túl a befektetőnek a lakók kártalanítását is finanszíroznia kell, majd meghatározott időn belül el kell végeznie az ingatlanok felújítását. Ezzel a konstrukcióval az önkormányzat két legyet üt egy csapásra: megnyugtatóan megoldódik a bérlők helyzete, illetve megújulnak ezek a romos épületek.

2004 elején vételi ajánlat érkezett a Király u. 15. szám alatti házra, és a leendő vevő, a Király Palace Kft., vállalta a lakók kártalanításának költségét is. A szerződés ugyanakkor úgy köttetett meg, hogy az ingatlan csak és kizárólag akkor kerül a vevő birtokába, ha valamennyi lakóval megállapodott, és valamennyi lakó elhagyta az épületet. Amíg ez nem valósul meg, az épület az önkormányzat tulajdonát képezi.

Mindenki örült, főként a lakók, akik számára először csillant fel a remény, hogy végre normális körülmények közé költözhetnek, sőt, a kártalanítás következtében saját lakást vásárolhatnak, vagyis bérlőkből tulajdonossá válnak. Mondanom sem kell talán, hogy sokan mégsem elégedtek meg ennyivel. Felismerték ugyanis, hogy itt akár meg is lehet gazdagodni. Volt olyan lakó, aki 53 m2-es bérleményéért 55 millió forintot kért, de lelke rajta, végül is miért ne tette volna, ha van, aki kifizeti.

És akkor most térjünk vissza történetünk hőséhez, dr. H-hoz. Kis H. a 46 m2-es komfortos lakásért 30 millió Ft kártalanítást kért, míg dr. H. az épületben található üzlethelyiségért négyzetméterenként 1 millió, vagyis összesen 270 millió forintot. Ugyanakkor a történet még ennél is cifrább. Ugyanis amikor a városvezetés az épület értékesítése mellett döntött, az önkormányzat szabályos felmondólevelet küldött dr. H-éknak az üzlethelyiség bérleti jogviszonyának megszüntetéséről, és egy éves határidőt adott a kiköltözésre. Dr. H-ék tehát egy felmondott bérleti viszony megváltásáért szerettek volna 270 millió Ft kártalanításban részesülni…

No, ez azért a befektetőnek is elég húzós összegnek tűnt, vitatkoztak is rajta, nem keveset. 2004 decemberében egy lakógyűlésen dr. H-né azzal fenyegetőzött a vita hevében - ahol a vevőket természetesen N. György képviselte -, hogy az ügyészségre fog menni. (Legalább bebizonyosodott, hogy szavatartó ember…)

De ugorjunk csak vissza néhány hónapot az időben, azokra a hónapokra, amikor a kártalanítási tárgyalások még nem kezdődtek meg a bérlőkkel. Dr. H. ekkor mindössze annyit tudott, hogy neki van egy felmondott bérleti szerződése, aminek vészesen közelgett az egyéves kiköltözési határideje, az önkormányzat pedig értékesítette a házat. Megoldásként azt találta ki tehát, hogy az önkormányzatnak nem volt joga eladni az ingatlant, mert a bérlőknek elővásárlási joga van, így először nekik kellett volna felajánlani a bérlemények megvásárlását. Persze nem volt elővásárlási jog, hiszen mint említettem, a műemléki épületekre teljesen más szabályok vonatkoznak, mint a „sima” házakra, de ez dr. H-t egy cseppet sem zavarta. Meggyőzött jó néhány lakót, és hipp-hopp, polgári úton beperelték az önkormányzatot. Ez persze a vevőnek sem tetszett, hiszen per alatt álló ingatlant senki sem szeretne vásárolni, de dr. H. céljainak ez tökéletesen megfelelt, hiszen ezzel egyszerre két fronton nyitott. Az ő célja ugyanis az volt, hogy mindenképpen pozitív mérleggel kerüljön ki ebből a helyzetből: vagy kapja meg az elővásárlási jogot, vagy pedig bérlőként kártalanítsa őt a vevő. És hogy ez mennyire nem csak feltételezés, álljon itt egy szó szerinti idézet V. Ágnes ügyvéd ügyészség előtt tett vallomásából:

A Király u. 15. szám alatti ingatlanban irodát bérelt dr. H. ügyvéd, aki két-három alkalommal felkeresett engem az irodámban az ingatlanával kapcsolatban… Azt mondta, hogy a Király u. 15. szám alatti ingatlannak a bérlőivel tárgyalásokat folytat, ezeket a bérlőket igyekszik meggyőzni arról, hogy elővásárlási jogot gyakoroljanak az ingatlan egészére vonatkozóan, és úgy néz ki, hogy ezt sikerült is megtennie, hiszen a bérlők nagy többsége meghatalmazta őt a tárgyalások folytatására a VII. kerületi önkormányzattal, illetőleg az elővásárlási jogaik érvényesítésével kapcsolatban polgári per indításával. Az irodámban, amikor felkeresett dr. H. ügyvéd úr, azt az eladói szándékát fejezte ki, hogy kész arra, hogy a Király Palace Kft-nek a bérleményét képező üzlethelyiség bérleti jogát átruházza, felajánlása szerint 1 millió Ft/m2 vételár fejében. Ezt úgy ajánlotta fel, mint egyezséget, amely esetben ha létrejön ez az adásvétel a Király Palace és őközötte, akkor a bérlőkkel egyeztetve eláll a polgári peres igényétől.

Természetesen tanúmeghallgatása alkalmával dr. H. elé tárták ezt a vallomásrészletet, ahol nem csak ennek a beszélgetésnek a tényét tagadta, de egyenesen azt állította, hogy ő soha nem tárgyalt senkivel a kártalanításról, mert ezeket a tárgyalásokat az anyósa folytatta le az illetékesekkel. Nos, mindenki úgy harcol, ahogy tud. Egy ügyvéd perel. (Megjegyzem, ez a per a mai napig nem zárult le.)

Mindeközben néhány civil szerveződés az Óvás! Egyesület vezetésével hadjáratot indított a zsidó negyed megmentéséért. Az elgondolás, hogy a műemléki házakat meg kell óvni, dicséretes, ugyanakkor ezeket a szervezeteket egy cseppet sem érdekelte az ezekben a házakban méltatlan körülmények között élők sorsa. Dr. H. azonban ennek a mozgalomnak is megtalálta azt az oldalát, amelyet a saját javára fordíthatott.

2006. július 15-én kelt az a feljelentés, amely az egész "Hunvald-per” alapját képezte. A feljelentést a fent említett civil szervezeteken túl dr. H. jegyzi. Majd november 29-én dr. H. újabb feljelentést tesz, ezúttal több Király u. 15. szám alatti lakót társául híva, kizárólag a Király u. 15. vonatkozásában.

Az önkormányzat és a Király Palace Kft. közötti adásvételi szerződés egyik pontja rendelkezett arról, hogy a bérlők kártalanítására három év áll rendelkezésre. Az idő letelt, nem sikerült mindenkivel megállapodni, így az önkormányzat 2008 januárjában elállt a szerződéstől.

Itt kellett volna dr. H-nak boldog mosollyal nyugtáznia, hogy harca véget ért. Dr. H. ugyanis a tárgyaláson azt mondta, hogy véleménye szerint az önkormányzat és a Király Palace közötti szerződés csak és kizárólag a Kft-nek volt előnyös, az önkormányzatnak nem. Mint ahogy azt a tárgyaláson megtudtuk, dr. H. mégsem lejtett örömtáncot a szerződés felmondásakor. Hunvald György kérdésére elmondta, hogy mivel már nagyon közel jártak a lakók a Kft-vel való végleges megállapodáshoz, ezért egyáltalán nem örültek a szerződés felmondásának.

A város vezetése mindenképpen szeretett volna megoldást találni a lakók problémájára, ezért Hunvald György érdemi párbeszédet kezdeményezett a bérlőkkel: lakógyűlést hívott össze, hogy megbeszélje a bérlőkkel a helyzetet. A polgármester megkérdezte a jelenlévő lakókat, hogy mit szeretnének: írjon ki az önkormányzat pályázatot a ház értékesítésére, így a lakók kártalanítást kapnának az eredeti tervek szerint, vagy inkább azt szeretnék, ha az épületet valamilyen módon társasházzá alakítaná az önkormányzat, és megvehetnék a bérleményeiket. A lakók többsége ez utóbbi mellett döntött. (A polgármester hosszas tárgyalásokat folytatott a ház ügyében a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatallal, amely végül beleegyezett, hogy eltekint a teljes műemléki felújítástól, de részletesen meghatározta a felújítás mértékét és mikéntjét.) Természetesen a Király Palace Kft-t rosszul érintette ez a döntés, így ők is beperelték az önkormányzatot, így már két per terheli az ingatlant.

2008 őszén, miután először N. Györgyöt, majd Gál Györgyöt letartóztatták, az önkormányzat képviselő-testülete úgy határozott, hogy igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt bíz meg a nyomozásban érintett ingatlanok kontroll értékbecslésének elvégzésére. A képviselő-testület 2009. február 11-re tűzte napirendjére az előterjesztést.

Február 4-én dr. H. újabb levelet írt az ügyészségnek, amelyben komoly gondolatolvasói képességekről tesz tanúbizonyságot, hiszen a következőket írja:

Tisztelt Nyomozóhatóság!
A Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzata polgármestere, Hunvald György az ügyészségi nyomozás „ellensúlyozása” céljából előterjesztést készített az Önkormányzat képviselő-testület 2009. február 11-I ülésére. Az előterjesztés szövegét átadta részünkre a képviselő-testület egy tagja, hogy véleményezzük, mivel véleménye szerint 2009. február 11-én, szerdán Hunvald „tisztára akarja magát mosni” a képviselő-testület előtt.

A levél további részében dr. H. értékeli és értelmezi az előterjesztést, többek között ilyen mondatokat ír le: Tehát Hunvald azt akarja megszavaztatni, hogy alaptalan a folyamatban lévő ügyészségi nyomozás (!). …Hunvald ismét félre akarja vezetni a képviselő-testület tagjait.

Ezek komoly vádak. Ám dr. H. ennyivel sem elégedett meg. 2010. április 10-én feljelentést tett az önkormányzat által megbízott igazságügyi szakértő ellen, mondván, ő is tagja a bűnszervezetnek. Nos, a szakértőt az ügyészség még tanúként sem hallgatta ki, ezt először a bíróság tette meg 2011. október 13-án.

Ismerjük azt az érzést, amikor rákapunk valaminek az ízére, aztán már nem tudjuk abbahagyni. Nos dr. H. a feljelentgetésre kapott rá. 2010. február 23-án az egyik alpolgármestert és a jegyzőt is feljelentette, mondván, ők is tagjai a bűnszervezetnek. Bár ezen a feljelentésen nem szerepel dr. H. neve, mert személyi adatainak zártan kezelését kérte, már annyi feljelentését olvashattuk tőle, hogy a stílus magáért beszél.

Ahol feljelentés, ott dr. H. Ahol per, ott dr. H.

Ezt az alapigazságot felismerve senkit sem kellett volna, hogy meglepjen, hogy Hunvald sofőrjének is új ötlete támadt: munkaügyi pert indított az önkormányzat ellen, miszerint nem az általa meghamisított útnyilvántartás miatt kapott fegyelmit és rúgták ki, hanem azért, mert nem hozta ki az ügyészségen tett tanúvallomásának jegyzőkönyvét, és nem mutatta meg, miket is mondott hirtelen jött igazságérzetétől vezetve. Tanulság: ha valaki legközelebb bizalmi állásban maga mellé szeretné venni Hunvald volt sofőrjét, ne arra figyeljen, hogy adatokat gyűjt-e róla, vagy dokumentumokat hamisít-e meg, hanem hogy ha feljelenti valamiért, akkor ne kérje el a kihallgatási jegyzőkönyvét, mert az bizony következményekkel jár.

De mégis meglepett, mert a sofőr oldalán lippiti-lippitik (Rémus bácsi után szabadon), hiszik vagy sem, de dr. H-né masírozott be az első tárgyaláson, mint ügyei védője. Hát összefújja a szél ...

Nem akarván igazságtalan lenni, ezért megjegyzem, a VII. kerület mégis csak Európa legkisebb és legsűrűbben lakott kerülete, miért ne találhatott volna egymásra a Hunvald-ügy feljelentő rekorderének ügyvédi irodája és a Hunvald-ügy "védett” tanúja. Semmi furcsa nincs ebben. Higgyék el. Vagy talán ... Vagy mégsem. De ha ... Mégis akkor ... Ááá, nem hiszem.

Dr. H-ra új élet virradt 2009. február 10-én, amikor Hunvald Györgyöt letartóztatták. Mindennapos vendég lett az önkormányzatban, szinte minden képviselő-testületi ülésre eljárt, ahol bájosan összehajolva sugdosott az akkor még mezei fideszes képviselő Vattamány Zsolt fülébe. Előterjesztéseket véleményezett, újabb és újabb feljelentéseket gyártott, ezúttal más ingatlanok vonatkozásában. És lássunk csodát, fáradozásait siker koronázta. Hunvald György ma már nem polgármester, 30 hónapot töltött börtönben, a tárgyalása még jó darabig zajlik. Vattamány Zsolt viszont polgármester lett, akinek tanácsadója nem más, mint dr. H-né. És ki nem találnák, mi a feladata: az ingatlaneladásokkal kapcsolatos önkormányzati vizsgálatok lefolytatása. És persze újabb és újabb feljelentések előkészítése. És ki másnak lenne állandó megbízása az önkormányzattal, mind dr. H. és dr. H-né közös ügyvédi irodájának.

És bár ezek nyilvános adatok, bárki hozzájuk férhet, dr. H. ez ügyben érdekes alakítást nyújtott a tárgyaláson. Arra a kérdésre, hogy felesége szerződéses viszonyban áll-e az önkormányzattal, azt felelte, "Nem tudom, ezt tőle kellene megkérdezni. Mi ilyesmiről nem szoktunk beszélgetni.” Milyen életszerű. Ráadásul, amikor megérkezett a tárgyalóterembe, első mondatában sietett leszögezni, hogy ő már nem praktizál, mert nyugdíjas. Ezen az ember önkéntelenül is elgondolkodik, főleg azután, hogy Gál György azt a kérdést intézte hozzá a tárgyaláson, hogy nem zlajik-e ellene büntetőeljárás. Nos, nem tudom, mi volt a kérdés hátterében, de ilyesmit nem kérdez meg csak úgy az ember. És bár a bíró jelezte a tanúnak, hogy erre a kérdésre nem kell válaszolnia, ha az embernek nincs vaj a füle mögött, akkor bizonyára válaszol. Dr. H. nem tette.

És álljon itt még egy fontos adalék, hogy a cselekmények mögött megbúvó szándékokról tisztább képet kapjunk. Bár dr. H. tanúvallomásában folyamatosan azt hangoztatta, hogy N. Györggyel csak és kizárólag a házzal kapcsolatos perről tárgyalt, a Hunvald György által feltett kérdésekből arra lehet következtetni, hogy itt bizony sokkal többről volt szó. Idézzünk fel néhányat a kérdések és válaszok közül:

- Ön a vallomástétele elején úgy nyilatkozott, hogy a vádlottakkal, vagyis velem is érdektelen a viszonya. Ezt fenntartja?
- Igen.
- Tehát nem folytatott soha olyan beszélgetést, hogy „engem jól pofán kéne csapni”?
- Nem. Nem is vagyok egy indulatos ember.
- Nem vett részt ellenem folyó sajtóhadjárat megszervezésében?
- Soha.
- Nem beszélgetett egy ügyésszel erről az ügyről?
- Nem.
- Köszönöm, nincs több kérdésem a tanúhoz, de indítványozom, hogy a bizonyítási szakaszban a bíróság idézze be újra a tanút, és tárja elé N. György telefonlehallgatási jegyzőkönyveinek rá vonatkozó részeit.

A kérdések meglehetősen célirányos mivolta arra enged következtetni, hogy ezek a telefonlehallgatások érdekes beszélgetéseket tartalmaznak N. György és dr. H. között. Már nem kell sokáig várnunk, hamarosan megkezdődik a tárgyalás bizonyítási szakasza, ahol erősen valószínűsíthető, hogy ezek a telefonbeszélgetések napvilágra kerülnek majd.

Nem tudni, hogy dr. H. fáradozásai megtérülnek-e valamilyen módon a jövőben. Mint ahogy azt sem tudjuk megítélni, hogy ebben a folyamatban végig etikusan járt-e el, vagy az Ügyvédi Kamara fegyelmi bizottságának tagjai jelenlétében körtemuzsika és köcsögduda háttérdallamai mellett kellene-e kamarai tagsági könyvét egy nagy, nagy máglyára vetni.

De ezen nem is nekünk kell elgondolkodnunk. De akinek, vagy akiknek el kell, azok tegyék meg.