A Hunvald-ügy XXI. rendű vádlottja, D. Pável, akit hosszas és nagy erőket megmozgató nyomozás után 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségével vádolt meg az ügyészség, igen sok mindenen ment keresztül a nyomozóhatóság tevékenységének köszönhetően.
Az utolsó szó jogán elmondott beszédét nem írta meg, fejből – vagy inkább szívből – beszélt, aminek köszönhetően a tárgyalóteremben helyet foglaló ügyvédek és nézők többsége úgy ítélte meg, hogy tőle hallhattuk a legjobb, vagy legalábbis a legmegkapóbb beszédet.
Mivel az elmondottak közreadásában sajnos csak a saját jegyzeteimre hagyatkozhatok, nem fogom tudni visszaadni sem a beszéd hangulatát, sem a stílusát, amit igen sajnálok. Ugyanakkor a beszéd tartalma mindenféle kommentár nélkül önmagáért beszél. Idézőjellel fogom jelezni a szó szerinti idézeteket, a többi mondat megfogalmazása saját, csupán tartalmilag egyezik az elhangzottakkal.
„Nem szeretek magamról beszélni, nem is terveztem, de annyi rossz dolog ért a nyomozás során, és a vádbeszédben a világ legnagyobb gazemberének állítottak be…
Egész életemben becsületes ember voltam. Csak a munkámat végeztem. Ez a bűn?”
Mi történt velem?
2009. július 7-én fényes nappal a nyílt utcán rám rontottak a Terrorelhárítás emberei, „a falhoz vágtak, és kiabáltak, hogy hol van a pisztoly.” Nem is értettem, mi történik. Később a nyomozati iratokban azt olvastam, hogy az engem őrizetbe vevő kommandósok azt az információt kapták előzetesen, hogy én ellenállást fogok tanúsítani. Aznap a magas vérnyomásom miatt éppen egy terheléses orvosi vizsgálaton voltam. Hát kaptam terhelést… „Miért kellett velem így viselkedni? Az ügyészség mindent elkövetett, hogy börtönbe kerüljek.”
Rám fogták, hogy külföldre akartam menekíteni a családomat. Pedig amióta megszülettek a gyermekeim, minden év júliusát külföldön töltjük, hogy a nagyszüleikkel lehessenek. „Felkapta a sajtó a nevemet. Amit én ott kaptam… voltam én minden: orosz maffiózó, ukrán maffiózó, moldáv suttyó…”
Az összes üzleti partnerem vámellenőrzést kapott, és mindegyiküket az én nevemmel ijesztgették. Kellett volna mennem hozzájuk, hogy tisztázzam a helyzetet, illetve üzleti ügyben is, de nem tehettem, mert lakhelyelhagyási tilalom volt érvényben ellenem 12 hónapon keresztül. „Tönkretették a munkámat, amiért egész életemben dolgoztam.”
Telefonálni sem tudtam az üzleti partnereimnek, mert a házkutatás során elvitték a telefonos noteszemet, és hét hónapig nem adták vissza. Végigültem ezt a bírósági tárgyalást, csak azért, mert jól akartam végezni a munkámat.
„Hiszek a bíróságban, hogy úgy látják, hogy engem és S. Gyulát nincs miért elítélni.”
„Nem értem, hogy mindez miért történt velem. Lehet, hogy azért, mert Hunvald György a barátom? Igen, a barátom, és az is fog maradni.”
Utolsó kommentek