Pénteken a vád hármas számú tanúja, V. Ágnes ügyvédnő meghallgatásával folytatódott a tárgyalás. Az ügyvédnő N. György vállalkozó jogi megbízottja volt a vizsgált ingatlaneladások kapcsán.
Már csütörtökön jelezte a bíróság, hogy mivel pénteken a kis tárgyalóban lesz a tárgyalás, lehet, hogy nem fog majd mindenki beférni, hiszen – ahogy arról legutóbb mi is beszámoltunk – heveny oxigén hiány léphet fel. Kellően meg is telt a terem, ketten kint rekedtek. Üdítő változatosság volt, hogy hosszú idő óta először ismét két kamera volt a tárgyaláson. (Nem először tűnik fel, hogy az ebédszünet után már nem térnek vissza a kamerák a terembe, illetve az újságírók egy része sem, pedig gyakran a legérdekesebb részekről maradnak le. Ezúttal például a bírói kérdésekről.)
Megkímélném a blog olvasóit attól, hogy a mintegy hatórányi kérdezz-felelek minden egyes momentumáról beszámoljak, inkább arra törekszem, hogy hangulatokat mutassak be, illetve hogy kiemeljek néhány olyan érdekességet, amely a média meglehetősen egyoldalú tájékoztatásából ezúttal is kimaradt.
A tanú meghallgatása egy – a laikusok számára kissé nehezen követhető, ám annál érdekesebb – jogi vitával kezdődött. Az ötödrendű vádlott, N. Zoltán ügyvédje jelezte, hogy tudomása szerint a tanú, V. Ágnes ügyvédnő nem szerezte be valamennyi megbízójától a felmentvényt, így az ő vonatkozásukban vallomást sem tehet, mivel ügyvédi titkot sért. Az ügyész erre reagálván elmondta, hogy véleménye szerint a tanú meghallgatásának nincs akadálya. Gál György védője, Bárándy ügyvéd úr szintén fiatal kollégájával értett egyet, mondván, a felmentvényre szükség van, hiszen az ügyvédi titoktartás mindenkoron kötelez.
A vitának ezen a pontján a bírónő megkérdezte a tanútól, hogy a vádlottak közül kik voltak a megbízói, mire az ügyvédnő úgy válaszolt, hogy kizárólag N. György. Ugyanakkor a negyedrendű vádlott ügyvédje felhívta arra a figyelmet, hogy az ügyvédnő által ellenjegyzett iratokon, szerződéseken más vádlottak nevei is szerepelnek, ezért a bíróság megkérdezte, hogy ki érzi úgy a vádlottak közül, hogy megbízója volt az ügyvédnőnek? És lássunk csodát, 5-6 vádlott úgy érezte, hogy ők bizony megbízók voltak. És sebtiben arról is nyilatkoztak, hogy a szükséges felmentvényt nem adják meg.
Szép próbálkozás volt, mindenesetre a tanú meghallgatása végül megkezdődött.
Az új eljárási szabályoknak megfelelően ismét az ügyész tehette fel először kérdéseit. (Fazekas Géza ezúttal sem volt jelen.) Eltekintek attól, hogy a több tucat kérdést Önök elé tárjam, inkább csak szemezgetek az elhangzottakból. Ezúttal sem szószerintiségre, csak tartalmi egyezésre törekszem.
Ügyészi kérdések:
- Fenntartja korábbi vallomását?
- Igen, teljes egészében. (Ennek azért is van nagy jelentősége, mert korábbi vallomásaival ezen pénteken több alkalommal is ellentmondásba került, amely ellentmondásokra a bírók a későbbiekben minden bizonnyal rá fognak kérdezni.)
- Kit honnan ismer a vádlottak közül?
- N. Györgyöt 2003-ban ismertem meg … (a bíró közbe szól: N. György nem vádlott. ) … Hunvald Györggyel egyszer találkoztam az önkormányzatban 2006-2007 környékén egy tárgyaláson, ahol bérlőkiköltöztetésről volt szó. Gál Györggyel soha nem találkoztam. … …
- Mióta és honnan ismeri N. Györgyöt? Mivel bízta meg önt?
- … Felkért projektcégek létrehozására az ingatlanok megvásárlása érdekében. N. György elmondta, hogy ő a projektcégekben nem fog részt venni, hanem bemutatta azokat az embereket, akik igen. Én végig N. Györggyel egyeztettem, a munkadíjamat is csak vele. (Egy későbbi kérdésre az ügyvédnő azt mondta, hogy ő a cégek megalakításakor nem tudott arról, hogy valójában strómanok ülnek a székekben, és hogy N.-ék irányítanak mindent.)
- Volt-e olyan, hogy a későbbi vevő által fizetendő ár ismeretében alkudták ki az önkormányzatnak fizetendő árat?
- Ebbe engem nem vontak bele. Csak később tudtam meg, hogy az árak nem véletlenül alakultak úgy, ahogy.
- Kitől, hogyan tudta meg?
- Már nem emlékszem. (No, ezen a ponton kicsit meglepődtem. Azért ez egy elég lényeges kérdés, tessék már emlékezni.)
- Mennyiért adták tovább az önkormányzattól megvásárolt ingatlanokat?
- Ezt fejből nem tudom megmondani, már nagyon régen volt. Olyan 50-70%-os nyereségre emlékszem. (A teremben jelen lévő újságírók tollából ez a mondat határozott állításként került papírra…)
- Hogyan alakult a viszonya N. Györggyel?
- … Akkor romlott meg a kapcsolatunk, amikor egy meghiúsult üzlet kapcsán nem adta vissza a letéti díjat. Nekem is tartozott ügyvédi díjakkal, 20 millió Ft körüli összeggel. Ezt nem kaptam meg azóta sem.
- Ennek ellenére tud elfogulatlanul nyilatkozni N. Györgyről?
- Igen.
Sok-sok kérdés hangzott még el az egyes strómanokkal kapcsolatban, az egyes vádlottak közötti kapcsolatokról, azok megromlásáról, az ingatlanügyletek mikéntjéről (ezekről egyébként saját bevallása szerint szinte semmit sem tudott), stb. Ami igazán érdekes és ritka egy tárgyalóteremben, ha egy vádlott mosolyog. Ha pedig ezt több vádlott egyszerre teszi, az már kifejezetten felhívja magára a figyelmet. Nos, a strómanként megvádolt urak több alkalommal már csak hitetlenkedő mosolygással tudták kifejezésre juttatni a róluk elhangzott állításokkal kapcsolatos véleményüket. Úgy tűnik, az egymásnak szögesen ellentmondó állítások miatt jó sok szembesítésre kerül majd sor.
Az ügyész úr után Bárándy ügyvéd úron volt a kérdezés joga. Ezek a kérdések alapvetően azt boncolgatták, hogy az ügyvédnő milyen jogcímen és milyen keretből adott át N. Györgynek pénzeket. N. György korábban azt vallotta, hogy az ügyvédnő a letéti pénzeket bocsátotta rendelkezésére, és erről semmilyen papírt nem készítettek, csak úgy átadta az összegeket (súlyos milliókról beszélünk). Az ügyvédnő először tagadta, hogy letéti pénzekhez nyúlt volna, majd a kérdésáradat egy pontján mégis elismerte, hogy letéti pénzeket adott át, ám hozzátette, hogy N. György hozott meghatalmazást, hozzájárulást, így átadhatta neki a pénzeket. (Gondolom ez ügyben is lesz majd szembesítés.)
Hunvald György ügyvédje, Sebes Péter azokra az állításokra kérdezett rá, amelyeket V. Ágnes korábbi vallomásai során tett, és Hunvaldot érintették. Az ügyvédnő ezekre a részletekre ezúttal már nem emlékezett. Pedig ha valaki egyszer azt állítja, hogy úgy hallotta, hogy X 100 milliós vesztegetési pénzt ad Y-nak, akkor azt már csak nem felejti el. De úgy tűnik mégis.
Az ügyvéd úr azt is megkérdezte, hogy V. Ágnes milyen ügyben tárgyalt H. László Király utcai lakossal, aki "másodállásban feljelentő". A tanú elmondta, hogy H. László 1 millió Ft/m2 árat szeretett volna kapni önkormányzati bérlakásáért, ám azt N. György sokallta.
Az ötödrendű vádlott ügyvédje megkérdezte, hogy a tanú volt-e gyanúsított ebben az ügyben. Az ügyvédnő az államtitkokra vonatkozó szabályok miatt nem válaszolt erre a kérdésre. Ekkor az ügyvéd azt firtatta, állt-e büntetőeljárás alatt, illetve volt-e előzetes letartóztatásban. A tanú ezekre a kérdésekre sem válaszolt. (Józan paraszti ésszel, ha nemleges lett volna a válasz, akkor valószínűleg válaszol.) Ekkor az ügyvéd kezdeményezte, hogy tárjanak a tanú elé egy oldalt a nyomozati iratokból (megtörtént), amely V. Ágnes előállítási indítványát tartalmazta. Az ügyész ekkor azt mondta, hogy ennek semmi köze ehhez az ügyhöz, mire az ügyvéd azzal vágott vissza, hogy akkor miért szerepel ennek az ügynek a nyomozati iratai között. Jó kérdés.
Az ügyvédek után a vádlottak kérdezhettek. Gál György élt a jogával.
- Mióta tud a vesztegetési pénzekről?
- 2005 óta.
- N. György 2005-ben adott nekem vesztegetési pénzt?
- Ő azt mondta.
(Ha jól rémlik, bár nem biztos, a vádban szereplő ingatlanok eladásáról szóló testületi döntések 2005-re már megszülettek, így nem volt miért vesztegetni. Gondolom ezt az ellentmondást hivatottak a kérdések is feltárni.)
A tárgyalási nap vége felé a bíróság is megkezdhette kérdéseinek feltételét, ám már nem sok kérdésre maradt idő. A tanú meghallgatása a tervek szerint kedden folytatódott volna, ám mint kiderült, az ügyvédnő két hétre elutazik, így meghallgatását csak október első hetében folytathatja a bíróság. Kedden tehát további tanúk következnek. Mi ott leszünk.
Utolsó kommentek