Apró közjátékkal indult a hét utolsó tárgyalási napja. Mint péntekenként általában, ezúttal is egy első emeleti kis tárgyalóban voltunk, amely a vádlottak és védők nagy száma miatt akkor is zsúfolt, ha a nézők száma csekély. Mindenki helyet foglalt valahol (ilyenkor sok ügyvéd helyhiány miatt a nézők között foglal helyet), a délelőttre beidézett tanú is megérkezett, kezdődött a tárgyalás. Illetve csak kezdődött volna, ugyanis a teremben helyet foglaló vádlottak és ügyvédek többsége a szomszédjával beszélgetett, így a bíró a saját hangját sem hallotta, ezért felhívta az egybegyűltek figyelmét arra, hogy ez egy büntetőügy tárgyalása, nem pedig teadélután. Igen hamar csönd lett.
Elsőként F. Roland állt a bíróság elé, aki annak a Kft-nek a képviselője, amely 2007 óta birtokolja a Rózsakert Ház Kft. tulajdonjogát (Rózsa u. 18/A).
A Rózsa utca 18/A számú ingatlan kicsit elkülönül a többitől, hiszen ez az egyetlen, amelyben Kardos Péter is vádlott, így ezzel kapcsolatban már több tanú meghallgatására sor került. A tanú vallomásának teljes megértéséhez olyan alapos ismeretek szükségesek, amelyekkel nem terhelnék senkit, így igyekszem röviden beszámolni azokról a vallomásrészekről, amelyek mindenki számára érthetőek és követhetőek.
 |
F. Roland elmondta, hogy a Rózsa 18/A projekttel egy ingatlanközvetítőn keresztül ismerkedett meg 2007 nyarán, először dr. W. Judit ügyvédnővel, majd N. Györggyel találkozott ez ügyben. N. Györgyöt az ERLAK kapcsán már korábban is ismerte, és tudott arról, hogy N-éknek korábban már volt egy milliárdos nagyságrendű sikeres projektje, ezért megbízható partnernek tekintette. A tanú emlékei szerint a vételi jogról szóló önkormányzati szerződésben kb. 40 millió forint összeg szerepelt vételárként. Elmondta, hogy számukra a vételár nem ennyi volt, hiszen ők nem az ingatlant, hanem 53%-nyi üzletrészt vásároltak névértéken. A tanú emlékei szerint Kardos Péter ekkor még nem volt részese semmilyen formában ennek az ügynek, ő csak B. Gábort ismerte, vele tárgyalt. Később Kardos magánemberként nyújtott kölcsönt a cégnek. N. György a kisebbségi tulajdonosok megbízottjaként járt el, ezért neki havi 500 ezer Ft ügyvezetői díj lett megállapítva, amelyet egy idő után már nem fizettek ki neki. Közvetítői jutalékról nem tud. Egy idő után lejárt az önkormányzati szerződésben meghatározott opciós jogra szóló ötéves határidő, ezért új vételi ajánlatot kellett beadni, és a képviselő-testület új döntést hozott, amely már 47 millió forintos vételárat határozott meg, mert ennyi volt a bérlők kiköltöztetésének költsége.
 |
A tanú elmondta, hogy nekik ezzel a megemelt összeggel már éppen csak hogy megérte megvásárolni az ingatlant, amelyen egy bontandó épület állt, így még a bontást is ki kellett fizetni, amely kb. 7 millió forintba került. 2008 végén egy rövid ideig N. György is a társaság tagja lett, majd 1 millió Ft körüli összegért értékesítette az üzletrészét, mint ahogy B. Gábor üzletrészét is megvásároltuk. Kardos Péterrel polgári perük van a kölcsöne visszafizetése tárgyában.
Ezt követően 2008 áprilisi telefonbeszélgetéseket tártak a tanú elé, amelyek a tanú és N. György, valamint Kardos Péter és N. György között folytak. Ezekből számomra sem volt minden érthető, ugyanakkor az kiderült, hogy ebből a projektből N. György egy másik barátját is szerette volna kifizetni, illetve, hogy Kardos a majdan megépülő lakóházban lakást szeretett volna vásárolni. Ezen kívül szó esett még 38 millió forintról, amelyről a bíróság kérdésére N. György azt mondta, hogy a kiköltöztetési tárgyalásokért, engedélyek beszerzéséért, stb. szeretett volna megkapni. A bíró felhívta rá a figyelmet, hogy egy ekkora projektnél ez irreálisan magas összeg.
Kardos Péter a tanú vallomásával kapcsolatban elmondta, hogy 12 millió Ft volt beállítva a bontásra, amely végül 7 millióba került, és a maradék 5 millió Ft lett volna N. György jutaléka.
A cég egyébiránt a mai napig nem kapott építési engedélyt a projektre.
F. Roland meghallgatása után Gál, Hunvald és Kardos kivételével valamennyi vádlottat elbocsátotta a bíróság, a következő tanú meghallgatására ugyanis az "egyéb bűncselekmények” ügyében került sor. Mielőtt azonban a vádlottak távoztak volna, a bíróság elmondta, hogy a jövő heti tárgyalási szünet után december 6-án Dr. N. Zoltán, M. Jenő, K. Sándor, Sz. Piroska, S. Judit, P. Sándor, S. Zoltán, S. Istvánné, O. Krisztina, L. György, H. László, B. Rózsa és H. Zoltán (vagyis a strómanok) ügyében ítéletet szeretne hozni, így felkérte ügyvédeiket, hogy készüljenek a perbeszédre.
A szünet után tehát lecserélődtek a vádlottak és ügyvédek, a bíróság pedig F. Zsuzsannát, az önkormányzat Pénzügyi Irodájának egykori és jelenlegi vezetőjét szólította tanúnak.
Bár a bíróság sok ügyben (szerződések, telefonhasználat, ablakcsere) kérdezte a tanút, a meghallgatásnak nem sok értelme volt. Az ugyan nagy vonalakban kiderült, miként áll össze egy önkormányzat költségvetése, illetve hogy miként módosítják azt év közben, a konkrét vádakkal kapcsolatban a tanú nem sok információval rendelkezett. Legyen szó megbízási szerződésekről, telefonhasználatról vagy közbeszerzésekről, a Pénzügyi Iroda feladata mindig csak a pénzügyi teljesítés, tehát a konkrét részletekről nem sok információval bírnak.A tanú elmondta, hogy a szerződések ügyében a Személyügyi Csoport, a telefonok ügyében az Üzemeltetési Csoport, míg a közbeszerzések ügyében a Városüzemeltetési és Beruházási Iroda járt el.
A tanút végül azzal bocsátották útjára, hogy nézzen utána a Dózsa György út 80. szám alatti társasház nyílászáró cseréjével kapcsolatos valamennyi pénzügyi dokumentumnak, és azokról írásban számoljon be a bíróságnak.
Most tehát egy hét szünet következik, december 6-án – de legkésőbb 8-án – pedig megszülethetnek az első ítéletek, amellyel jelentősen csökken majd a tárgyalóteremben a vádlottak száma.
Utolsó kommentek