Miként azt november 25-én előre jeleztem, a menetrend szerinti egy hét szünet után ma egy új szakaszába lépett az április óta tartó tárgyalássorozat, illetve pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy egy szakasz lezárásához érkeztünk. A bíróság a legutóbbi tárgyaláson jelezte, hogy a vád szerinti strómanok és felbujtóik ügyében (ez a vádlottak mintegy felét érinti) ezen a héten ítéletet kíván hozni. Mint ismeretes, a 25 vádlott közül 3 ellen felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás, míg 9 ellen közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése a vád, ám erről majd az ügyész vádbeszédével kapcsolatban részletesebben is szólok.
Bár véleményem szerint meglehetősen érdekes etaphoz érkeztünk, a tárgyalóterem nézőtéri része kongott az ürességtől. Az egyetlen érdekesség az üres, nézők számára fenntartott padsorokban helyet foglaló Hunvald György és ügyvédje volt, akik – mivel erre a napra nem voltak beidézve – nézőként vettek részt a tárgyaláson.
Számomra furcsa módon friss írásbeli vallomások felolvasásával kezdődött a tárgyalás. Bár a mai napra az ügyész már vádbeszéddel, az ügyvédek perbeszéddel készültek, három vádlott úgy érezte, ezen az utolsó napon még van mondanivalója. Ez azért is meglepő, mert korábban gyanúsítottként, illetve már vádlottként csak egyikük tett vallomást, ő is írásban, és csupán egy oldal terjedelemben.
Így tehát M. Jenő (vád szerinti felbujtó), valamint H. László és L. György (vád szerinti strómanok) írásbeli vallomásait ismertette elsőként a bíróság. M. Jenő több oldalon keresztül fejtegette, hogy az általa cégvezetőnek felkért barátaival kapcsolatban hosszabb távra tervezett, hiszen a projekt keretében az ingatlanfejlesztésen túl kulturális központot, irodalmi kávéházat is létre szeretett volna hozni, amelyben ezen személyeknek fontos szerepet szánt. H. László leginkább arról beszélt, hogy amikor először beidézték a Nemzeti Nyomozó Irodába, ő abban a tudatban ment be, hogy egy teljesen más ügyben fogják meghallgatni tanúként. Arról is beszámolt, hogy a kihallgató eleve azt feltételezte róla, hogy stróman, és ebben a szellemben is folytatta le a kihallgatást. L. György a K. G. Sándorral való kapcsolatáról és együttműködéséről számolt be, és külön hangsúlyozta, hogy nem követett el bűncselekményt.
 |
A vallomások ismertetését követően a bíróság N. Zoltánt szólította meg, akit az ügyészség 2 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás elkövetésével vádol. A bíróság azt közölte a civilben ügyvédként tevékenykedő N. Zoltánnal, hogy a bíróság a nyomozati és tárgyalási iratok áttanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy az ügyészség szerinti 2 helyett 4 esetben merül fel a neve az említett bűncselekmény vonatkozásában. Az általában igencsak szószátyár vádlott ezúttal szinte megszólalni sem tudott a döbbenettől. Mindössze annyit mondott, hogy a cégek megalapításában minden esetben ügyvédként vett részt, tehát a cégalapítással kapcsolatos hivatalos papírok ellenjegyzőjeként.
A bíróság ezt követően N. György telefonlehallgatásai közül osztott meg hármat a vádlottakkal, amelyek valamilyen módon mind a "stróman szerepek” körül forogtak, bár egyik sem tartalmazott egyértelmű állításokat a vád alátámasztására.
Egy rövid szünetet követően fél óra tömény unalom következett, ugyanis az eljárás azon szakaszához érkeztünk, amikor a bíróság ismertette a vádban szereplő projektcégek cégkivonatait, vagyis hosszasan sorolták a különböző tulajdonosi változásokat.
A szünetben N. Zoltán is magára talált kissé, mert ezúttal ő kért szót, hogy kifejtse álláspontját a bírói megállapításokkal kapcsolatban. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem követett el sem bűncselekményt, sem ügyvédi etikai vétséget. Kifejtette továbbá, hogy a vonatkozó törvény is a "közreműködés” szót használja arra az ügyvédi tevékenységre, amelyet ő végzett (a vádiratban az szerepel, a plusz két eset kapcsán, hogy N. Zoltán közreműködött két cég megalapításában).
Végezetül a bíróság elmondta, hogy valamennyi vádlott büntetlen előéletű, bár egyiküket a szolnoki bíróság egyszer már pénzbüntetésre ítélte magánokirat-hamisításért. Elmondták még a vádlottak életkörülményeit, vagyoni helyzetüket, hogy az érintettek nyilatkozhassanak arról, ha április óta valamilyen változás állt volna be ezekben. Ami említésre méltó talán, hogy szinte valamennyien kiskorú gyermeket nevelnek, és többségük munkanélküli (ami cseppet sem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy április óta hetente három napot a bíróságon töltenek). Ezzel a bíróság a 12 vádlott ügyében a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította, és felkérte az ügyészt, hogy tartsa meg vádbeszédét.
Az ügyész beszédét azzal kezdte, hogy egy befektetői kör úgy döntött, hogy a VII. kerületi önkormányzattól ingatlanokat szereznek meg, ám az ingatlanokat megvásárló cégekben nem kívántak részt venni, ezért ismerőseiket kérték fel, hogy névleg cégvezetőként vegyenek részt a projektcégekben. Elmondta, hogy a 12 vádlott közül öten beismerő vallomást tettek, amelyek bizonyítékként felhasználhatók. Ezekből az derül ki, hogy N. György, M. Jenő, K. G. Sándor és N. Zoltán nem akart névleg részt venni a cégekben, ezért kérték fel barátaikat, ismerőseiket. Ezek a barátok, ismerősök tényleges döntéseket nem hoztak, tevékenységet nem végeztek, nem folytattak tárgyalásokat, információkkal nem rendelkeztek, a cégeket pedig nem saját pénzükből alapították. Az ügyész álláspontja szerint ezen beismerő vallomásokon túl alátámasztja a vádat N. György vallomása, aki azt mondta, hogy a strómanoknak csak a szerződéseket kellett aláírniuk. További alátámasztó vallomást tett V. Ágnes és egykori ügyvédjelöltje, K. Viktor is, valamint több tanú, köztük I. Pál.
Ezekből ugyanis az ügyész szerint világosan kitűnik, hogy a befektetők nem a cégnyilvántartásban szereplő emberekkel tárgyaltak, hanem N. Györggyel, M. jenővel és N. Zoltánnal. Alátámasztják a vádat továbbá a nyomozati iratokban szereplő emailek, valamint a házkutatások során lefoglalt iratok. Az ügyész véleménye szerint az, hogy ezek az emberek bizonyos feladatokban valóban részt vettek, például a lakók kiköltöztetésében, az nem jelenti azt, hogy nem követtek el bűncselekményt, hiszen cégvezetői tevékenységet nem végeztek, csak utasításokat hajtottak végre.
Ezt követően az ügyész felsorolta, hogy melyik vádlott ellen pontosan mi a vád:
- N. Zoltán* ellen 2 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás,
- M. Jenő* ellen 12 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás,
- K. G. Sándor* ellen 4 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás,
- Sz. Piroska* ellen 12 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
- S. Judit ellen 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
- P. Sándor ellen 3 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
- S. Zoltán ellen 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
- O. Krisztina ellen 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
- L. György* ellen 4 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
- H. László ellen 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
- B. Rózsa* ellen 3 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése,
- H. Zoltán* ellen 7 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése.
Súlyosbító körülményként általánosságban kiemelte, hogy mennyire elszaporodott ez a típusú bűncselekmény, illetve 4 vádlott esetén a halmazatot, míg a többieknél a többszörös halmazatot emelte ki. Ugyanakkor hosszasan sorolta az enyhítő körülményeket is, amelyekben megjelent a bűntetlen előélet, az a tény, hogy a vádlottak kiskorú gyermekeket nevelnek, a hosszasan elhúzódó bűntetőeljárában való részvétel, valamint kiemelten a beismerő vallomások. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy a felbujtói minőség nem lehet enyhítő körülmény, még akkor sem, ha az nem járt közvetlenül anyagi haszonnal.
Mindezek ismeretében a csillaggal jelölt 7 vádlott esetében pénzbüntetés kiszabását, míg a maradék öt vádlott esetében próbára bocsátást kért a bíróságtól.
Az ebédszünet után a védők sorrendben megkezdték a perbeszédek megtartását. Ezekről általánosságban elmondható, hogy a védők szerint a vádlottak a projektcégek létrehozásával nem valósítottak meg semmilyen bűncselekményt, ezért az eljárás megszüntetését, illetve a vádlottak felmentését indítványozták a bíróságnak. Arra is rámutattak, hogy semmilyen jogszabály nem írja elő, hogy a cégeket saját pénzből vagy kölcsönből kell-e lehet-e megalapítani. A két vádlottat is védő Zamecsnyik Péter jórészt spekulációnak nevezte a vádiratot.
Emlékeztetőül meg kell még említenünk, hogy áprilisban a Fővárosi Bíróság elévülés miatt egyszer már megszüntette a strómanok és felbujtóik elleni eljárást, akkor azonban az Ítélőtábla az ügyészség fellebbezését jóváhagyva az eljárás folytatására kötelezte a bíróságot. Csütörtökön tehát a perbeszédek végeztével végre ítélet várható.
(Fotó: Horváth Péter Gyula)
Utolsó kommentek