HTML

A Hunvald-per

Minden, amit tudni szerettél volna a Hunvald-perről, de nem merted megkérdezni.

(... és igazság szerint, eddig nem is volt kitől...)

Facebook-oldalunk:

Utolsó kommentek

  • Unium: Elképzelhető a vádló szakmaiatlansága a felmentő ítéletben. De ha valakit egymillió ügyben felment... (2020.12.28. 19:41) 146. Az utolsó nap
  • oroszjanos: nem sok egyértelmű dolog van ebben az egészben... (2012.10.20. 20:08) 98. Megdőlhet a fő vád
  • Palást: Tisztelt Szerkesztők! Mi is köszönjük a T. Szerkesztők tevékenységét, a blog megnyitását és azt a ... (2012.03.09. 17:48) 147. Itt a vége!
  • gergelyjózsef: Sajnálom, hogy a blog befejeződik. Nagyon hasznos volt, hogy a mindenfelé olvasható, látható sok m... (2012.03.08. 04:07) 147. Itt a vége!
  • Palást: Hunvald Györgyöt a T.Biróság a Központi Nyomozó Főügyészség vádiratában szereplő legsúlyosabb vádp... (2012.02.26. 22:06) 145. Gyorshír - Itélethírdetés
  • Utolsó 20

Címkék

ablakcserék (3) alapügy (4) aljegyző (1) államtitok (8) alpolgármesterek (2) ártatlanság vélelme (3) atv (1) autócsoda (2) a ier számokban (1) b.gábor (4) b.rózsa (4) b.tibor (3) bárándy (1) bárándy péter (1) beadvány (5) belpolitikai (4) bilincs (2) bizonyítási eljárás (2) bűnszervezet (9) cz.brigitta (3) cz.csaba (12) d.eszter (17) d.pával (1) d.pável (3) d.pavel (1) dembinszky u.26. (2) dembinszky u.32. (2) deutsch tamás (6) dob u.107. (3) dob u.14. (3) dob u.18. (4) dokumentumtár (35) dokumentumtár bővítés (2) dózsa györgy úti házak (3) dr.h.lászló (17) dr.h.lászlóné (8) dr.k.zsuzsa (1) dr.k.zsuzsanna (1) elévülés (5) előállítás (2) előterjesztés (2) előzetes (20) előzetes megszüntetése (1) elsőfokú ítélet (2) erlak (4) értékbecslés (31) értékbecslő (16) értékbecsló (1) erva (2) erzsébetváros (49) f.zsuzsa (1) fapál lászló (1) fazekas géza (4) felbujtó (1) feljelentés (6) feljelentő (7) fellebbezés (9) fidesz (2) fogvatartái idő (1) fővárosi bíróság (9) fővárosi ítélőtábla (8) fővárosi törvényszék (2) g.gergő (1) gál györgy (71) gazdasági társaság (1) gergely józsef (2) gozsdu udvar (5) gyanúsítások (1) gyanúsított (1) h.lászló (3) hagyó (4) határidőnapló (2) háziőrizet (1) házi őrizet (14) házkutatás (1) hazugság (3) hír tv (3) hivatali visszaélés (6) hunvald (103) hűtlen kezelés (4) igazságügyi szakvélemény (7) ingatlan (26) interjú (1) iratismertetés (2) ítélet (1) ítélethirdetés (5) ítélkezési szünet (3) jegyző (5) jegyzőkönyv (1) jogi pr (3) jován lászló (1) k.gusztáv (4) k.lajos (26) k.péter (1) k.viktor (7) k.zsuzsanna (2) k. georges sándor (4) kádár andrás (1) kardos péter (20) károly krt 3/a (7) kenőpénz (5) képviselőtestület (8) kerékbilincs (9) kihallgatás (2) király u.15. (24) király u.21. (4) király u.25 27 29. (6) király utca (7) ki kicsoda (6) klauzál u.8 10. (5) koronatanú (4) korrupció (4) közokirat hamisítás (4) kronológia (3) l.béla (1) l.györgy (3) lakáskiutalás (8) lakhelyelhagyási tilalom (7) lázár jános (1) lehallgatás (10) letartóztatás (1) letéti pénzek (8) levél (4) like (1) m.jenő (5) magánszakvélemény (2) magyar hírlap (1) magyar nemzet (1) média (3) megbízatási szerződések (9) meghosszabbítás (3) mellékszereplők (6) mexikó (4) miértek (4) mobil telefon (4) moderálási elvek (1) mszp (2) műemléki védelem (5) n.frigyes (1) n.györgy (58) n.zoltán (7) népszava (2) nyaraló (1) nyomozás (9) n györgy (1) o.krisztina (1) önkormányzat (57) opciós szerződések (3) origo (1) őrizetbe vétel (3) óvás egyesület (1) p.attila (3) p.ferenc (3) p.gábor (1) p.sándor (1) patziger ferenc (1) per (13) perbeszéd (1) perbeszédek (3) péter (1) petrocelli (6) polgármester (21) politikai tanácsadó (1) politikusbűnözés (1) projektcégek (3) projekt ár (1) revizori jelentés (1) riport (2) rólunk mások (2) rovat (1) rövidhír (1) rózsa u.18/a (9) s.judit (1) s.zoltán (1) sajtó (7) sebes péter (3) sofőr (13) strasbourg (6) strómanok (10) sz.a.p. (5) sz.piroska (6) szabadlábra helyezés (6) szabó zoltán (15) szerződések (5) szilánkok (5) szolgálati közlemény (3) t.dóra (2) tanácsadói szerződések (1) tanú (7) tanuk (6) tanúk (1) tárgyalás (16) ténytár (1) top 10 (1) turán (1) turán zsolt (5) ügyész (8) ügyészség (32) ügyvéd (15) ügyvédi titok (1) utolsó szó (1) utolsó szó jogán (11) v.ágnes (18) v.éva (3) vádalku (11) vádbeszéd (6) vádirat (11) vádlottak (13) vádpontok (1) vád módosítása (2) vagyon (5) vagyongyarapodás (4) vattamány zsolt (11) védett tanú (6) védőbeszéd (3) véleményvezér (2) vesztegetési pénzek (1) videó (2) visszatekintő (3) zs.árpád (2) zsidónegyed (1) zsolt (1)

Moderálási elvek

1. Ha a másikat, nem pedig a mondanivalóját minősíted durván, kitiltunk egy időre.

2. Ha népek vagy társadalmi csoportok ellen uszítasz, kitiltunk mindörökre.

* Komentmoderálási elvek (részletesebben)
* Email: hunvaldperKUKAC gmailPONTcom

2012.03.07. 12:36 hunvaldper

147. Itt a vége!

Nos, mélyen tisztelt mindenki, a blog eddig tartott. 2011. március 18-án született az első bejegyzés, akkor definiáltuk az oldal célját, mely alapvetően az üggyel kapcsolatos dokumentumok rendszerezése és átlátható formában történő közzététele, kérdések megfogalmazása, vagy éppen a menet közben felmerülő kérdések megválaszolása volt.

A majd egy évnyi tevékenységünk alatt fontosnak tartottuk, hogy az oldal látogatói és a közvélemény tárgyilagos tájékoztatást kapjon Hunvald György perének előzményeiről, a per folyamatáról és annak eredményéről. Ez az eredmény pedig első fokon 2012. február 24-én megszületett.

Innentől blogunk – legalábbis ezzel a címmel és ebben a formájában – okafogyottá vált. Ez a blog tehát itt és most, ezzel a bejegyzéssel véget ér. Nem marad más hátra, mint a köszönet.

Köszönet minden lájkolónak, érdeklődőnek és olvasónak! Köszönjük, hogy olvastak, olvastatok minket!

P. s.: Akit a továbbiakban is érdekel, hogy mi történik ill. történt az ügyben az elsőfokú ítélet meghozatalát követően, azt szívesen látjuk a 2012. március 10-én indult Hunvald-ügy című blogunkon.

A Szerkesztők

2 komment

2012.02.26. 15:57 Hagi7

146. Az utolsó nap

Címkék: szabó zoltán hunvald kardos péter gál györgy ítélethirdetés k.lajos b.gábor elsőfokú ítélet sz.a.p. cz.csaba fővárosi törvényszék k.zsuzsanna d.pavel

Hunvald Györgyöt felmentették az ingatlan ügyekben - Február 24-én reggel nyolc órakor a Fővárosi Törvényszék második emeleti folyosója úgy nézett ki, mintha legalábbis Barack Obamát vagy XVI. Benedek pápát várták volna az épületbe. Ha valaki netán Hunvald Györggyel szeretett volna váltani pár szót, akkor mintegy 6-7 kamera és másfél tucatnyi fotós lencséje előtt volt kénytelen ezt megtenni. A meglehetősen határozott fellépésű sajtósok már most próbáltak mindent elkövetni annak érdekében, hogy még az ítélet előtt szóra bírják Hunvaldot, aki azonban udvariasan közölte mindenkivel, hogy csak az ítélethirdetés után áll rendelkezésére, akkor azonban szívesen.

A tárgyalóteremben akkora volt a tömeg, hogy még az április 7-i első nap is csekély érdeklődésűnek tekinthető, ha összevetjük a látogatószámot. Bizony szemfülesnek kellett lenni, hogy az ember legalább ülőhelyet találjon magának. Hatalmas volt a zsibongás, a feszült várakozás szinte tapintható volt.

(Fotó: Vajda József)

A bíróság, az ügyész, a vádlottak és az ügyvédek elfoglalták a szokásos helyüket, ám ekkor kiderült, hogy a kamerák és fotósok tömegétől a bíró épp csak a vádlottakra nem lát rá, így kissé át kellett rendezni a sorokat.

És akkor végre elkezdődött. Újra nyílt az ajtó, és két BV-s tiszt lépett be rajta. Aki kicsit már járatos a büntetőeljárási szabályokban, az rögtön tudta, hogy ez bizony semmi jót nem jelent a vádlottak valamelyikére nézve. A bíró rögtön magához is ragadta a szót, és a határozathozatalt megelőzve újra előzetes letartóztatásba helyezte Gál Györgyöt. (Ezt olyankor rendelik el, ha nagymértékű börtönbüntetés kiszabására készülnek.) Egy perc sem telt el, még fel sem ocsúdott senki, és Gál kezén újra kattant a bilincs. Ez azért elég durva kezdés volt, azt hiszem, erre senki nem számított. Szinte idő sem volt felfogni a történteket, a bíróság már el is rendelte, hogy a teremben mindenki álljon fel, és megkezdte az ítélet kihirdetését, az alábbiak szerint:

A bűnszervezet létét a bíróság már a vádirat ismertetésekor sem látta bizonyítottnak, és ezen a hosszú tárgyalássorozat sem változtatott. Így az ítéletekben sem Gál, sem Hunvald sem K. Lajos esetében nincs szó bűnszervezetről.

(Fotó: Vajda József)

Gál Györgyöt a bíróság bűnösnek találta folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, mely részben kísérlet, folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntettében, valamint a lakáskiutalások és szerződések kapcsán hivatali visszaélésben, hűtlen kezelésben és magánokirat-hamisítás bűntettében. Ugyanakkor a bíróság a lakások kapcsán a hűtlen kezelés vádja alól, illetve 1 rendbeli vesztegetés vádja alól felmentette. Mindezekért az ítélet: 8 és fél év börtön, 10 év közügyektől való eltiltás, 500 ezer Ft pénzbüntetés és 366 millió Ft vagyonelkobzás.

Hunvald Györgyöt a bíróság az ingatlanokkal kapcsolatos csalás vádjában, vagyis a különösen jelentős kárt okozó, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás vádjában felmentette. Ugyancsak felmentette 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás, illetve 1 rendbeli vesztegetés vádja alól. Ugyanakkor bűnösnek találta a lakáskiutalások és a szerződések kapcsán hivatali visszaélésben, hűtlen kezelésben és magánokirat-hamisításban. Mindezekért 1 év 6 hónap börtönre és 2 év közügyektől való eltiltásra ítélték.

Kardos Pétert a bíróság felmentette a Rózsa u. 18/a kapcsán a csalás bűntettében, illetve 1 rendbeli vesztegetés és 1 rendbeli hűtlen kezelés bűntettében. Ugyanakkor bűnösnek találta a Rózsa u. 18/a kapcsán felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, illetve egy lakáskiutalás és egy szerződés ügyében bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, magánokirat-hamisítás vétségében és hivatali visszaélésben. Mindezekért a bíróság 1 év börtönbüntetésre, 2 év közügyektől való eltiltásra és 100 ezer Ft pénzbüntetésre ítélte.

K. Lajos értékbecslőt a bíróság felmentette a különösen jelentős kárt okozó, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, ugyanakkor bűnösnek találta 1 rendbeli, folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében, mint bűnsegéd, illetve 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. Mindezekért 1 év börtönbüntetésre, 2 év közügyektől való eltiltásra, illetve 5 év értékbecslői szakma gyakorlásától való eltiltásra ítélte.

S. Istvánné a bíróság ítélete szerint bűnös a Rózsa u. 18/a kapcsán 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében, amiért a bíróság megrovásban részesítette.

B. Gábort a bíróság bűnösnek találta bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés és hivatali visszaélés bűntettében, magánokirat-hamisítás vétségében és közokirat-hamisítás bűntettében. Ugyanakkor a vádlottat 1 rendbeli hűtlen kezelés vádjában felmentette. Mindezekért a bíróság 10 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évre felfüggesztette.

Sz. A. P. a bíróság ítélete szerint bűnös bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, amiért 100 ezer Ft pénzbüntetést, illetve 10 hónap börtönbüntetést kapott, amelynek végrehajtását 2 évre felfüggesztették.

V. Évát a bíróság bűnösnek találta bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, illetve magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért a bíróság 50 ezer Ft. pénzbüntetésre, illetve 8 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évre felfüggesztette.

D. Pávelt és S. Gyulát a bíróság az 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségének vádjában felmentette.

Dr. Szabó Zoltánt a kerékbilincsek ügyében a bíróság bűnösnek találta 2 rendbeli felbujtóként elkövetett hivatali visszaélésben, ugyanakkor a telefonhasználattal kapcsolatos bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés vádja alól felmentette. Az ítélete 6 hónap börtönbüntetés, amelynek végrehajtását a bíróság 2 évre felfüggesztette.

Dr. K. Zsuzsanna a bíróság megítélése szerint a kerékbilincs kapcsán bűnös felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében, amiért 100 napi tétel megfizetésére, vagyis 100 ezer Ft megfizetésére ítélték.

B. K. Mihályt a bíróság a kerékbilincsek tárgyában bűnösnek találta hivatali visszaélés bűntettében, amiért 6 hónap börtönbüntetésre ítélték, aminek végrehajtását 2 évre felfüggesztették.

Gál György, Hunvald György, Kardos Péter és K. Lajos esetében az előzetes letartóztatásban, illetve házi őrizetben töltött idő a büntetésbe beszámít.

Az önkormányzat vagyoni jellegű igényét a bíróság nagyrészt elutasította. Az ingatlanokkal kapcsolatban csak a Klauzál u. 8. és 10. kapcsán állapított meg vagyoni hátrányt 233 millió Ft értékben, amelynek megfizetésére kötelezte Gált.

(Fotó: Vajda József)

Az ítélet kihirdetése után a bíróság mintegy öt órán keresztül indokolta ítéletét. Meg sem kísérlem átfogóan ismertetni az elhangzottakat, olyan gyorsan sorjáztak egymás után a mondatok, hogy felfogni sem nagyon volt idő. Ugyanakkor dióhéjban elmondható, hogy a bíróság megítélése szerint Gál György és N. György együttműködtek annak érdekében, hogy a vádban szereplő ingatlanokat N. és befektetőtársai szerezzék meg. E célból egyeztetéseket folytattak az ingatlanok vételáráról, amelyeket Gál megbeszélt K. Lajossal, N. György pedig a pozitív döntés érdekében épületenként 20-30 millió forint vesztegetési pénzt fizetett Gálnak. Ugyanakkor a bíróság kimondta, hogy a bizonyítékok alapján minderről Hunvald György nem tudott, ebben nem vett részt, vagyis Gál őt is és a testületet is megtévesztette. A bíróság szerint Hunvald N. György cégekben játszott szerepéről sem tudott.

Ugyanakkor azonban, miután a bíróság szakértője szerint az értékek rendben voltak, és csak a Klauzál utcai épületek esetében volt megállapítható értékaránytalanság, tehát az épületek nem nyomott áron cseréltek gazdát, nem értem, hogy N. György miért vesztegette volna meg Gált. De remélem, hogy ha majd egyszer elolvashatom a bíróság részletes írásos indoklását, akkor majd megviláglik ez a részlet.

Megállapítható tehát, hogy a bíróság elfogadható bizonyítékként értékelte a koronatanú N. György vallomását, valamint az elhíresült határidőnaplóját is, hiszen Gál szerepe és megvesztegetése lényegében ezen alapul.

Ugyanakkor azt nem látta bizonyítva a bíróság, hogy N. György és K. Lajos értékbecslő együttműködött volna.

K. Lajos bűnösségét az alábbiakban látta bizonyítottnak a bíróság:

  • • a vádlott többször ellentmondó vallomásokat tett, például az azonos ingatlanra készült különböző értékbecslésekről;
  • • az értékbecslések nem tartalmaznak összehasonlító adatokat, így nyomon követhetetlen, hogy jött ki az eredmény;
  • • az értékbecslésekből alap dokumentumok hiányoznak,
  • • értékbecslések és vételi ajánlatok dátumainak egyezősége, közeli mivolta;
  • • az értékbecslések benyújtásának módja.

Az ítélet indoklásában a bíróság megfogalmazta a váddal kapcsolatos felvetéseit is, így például az alábbi hiányosságokat sorolta fel:

  • • A vád nem tartalmazott adatokat a bérlőkiköltöztetésekről.
  • • A vád nem foglalkozott a projektár kérdésével.
  • • Hunvald György szerepét mindig ugyanazzal az egy általános mondattal írja le, de konkrétumokat nem tesz hozzá.
  • • A vád nem tartalmazza, hogy kik is pontosan azok a külföldi befektetők, akikről N. György beszél, és hogy Hunvaldnak honnan kellett volna tudnia róluk.
  • • A vád nem tér ki arra, hogy mi motiválta volna Hunvald Györgyöt a csalásban.
  • • A bíróság a legfőbb problémát abban látta, hogy a nyomozás során az ügyészség nem rendelt ki igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt, amivel számos kérdés tisztázható lett volna. Az ügyészség ráadásul arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ingatlan ára és a projektár megegyezik. De miért lenne ez a két érték azonos?
  • • Az ügyészség nem hallgatta meg tanúként sem az ingatlanokkal kapcsolatos szerződéseket készítő jogászt, sem az önkormányzat jegyzőjét vagy aljegyzőjét.
  • • A bűnszervezet leírásával kapcsolatban a bíróság már tavaly áprilisban megfogalmazta álláspontját, amely nem változott az elmúlt hónapokban sem. A bűnszervezet kapcsán legalább az alapvető kérdést tisztáznia kellett volna a vádnak: Ki szervezte meg, mióta áll fenn, kinek mi volt a feladata, ki miért vett részt benne, Hunvald és K. Lajos miként kapcsolódik egymáshoz stb.

A bíróság indoklásában az adásvételekkel kapcsolatban elmondta, hogy a tárgyalás során tisztázódott, hogy az ingatlan ára és a projektár nem azonos. Ez alapján érthető, hogy a befektetők miért fizettek többet az üzletrészekért, és az is, hogy miért nem közvetlenül az önkormányzattól vásároltak.

A lakáskiutalások kapcsán a bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy Hunvald György ismerte volna Gál vagy Kardos azon ismerőseit, akik lakást kaptak, ugyanakkor az ítélet szerint gondatlanul járt el, amikor nem ellenőrizte, hogy ezek a személyek valóban rászorultak-e.

A szerződésekkel kapcsolatban a más frakciók által alkalmazott segítők kapcsán Hunvald felelőssége nem állapítható meg, így ítéletet is csak a hozzá köthető személyek esetében kapott. Cz. Csaba egykori Fidesz-alelnök írásbeli vallomását a bíróság nem vette figyelembe, hiszen ellene nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, így tanúként nem lehet figyelembe venni.

Szabó Zoltán telefonhasználata ügyében bevallom, kissé tanácstalan vagyok. Szabót ugyebár ebben a vádpontban felmentették, a bíróság indoklásában hosszan sorolta, hogy miért elfogadható, ha egy önkormányzat az országgyűlési képviselőjének telefont biztosít. Ugyanakkor Hunvaldnál ezzel kapcsolatban kárértéket állapítottak meg.

Az ablakcserék ügyében a bíróság megállapította, hogy D. Pável és S. Gyula nem követett el magánokirat-hamisítást, amikor aláírta a közbeszerzési eljárás összeférhetetlenségi nyilatkozatát, így őket teljesen felmentette. (Számomra döbbenetes, hogy D. Pável miken ment keresztül az elmúlt években amíg most felmentették.)

Az ügyész B. K. Mihály és S. Istvánné kivételével valamennyi vádlott esetében súlyosbításért fellebbezett, míg az ügyvédek felmentésért, illetve enyhítésért. Bárándy Péter az ítélet megalapozatlanságára hivatkozott (kiemelve N. György határidőnaplóját), míg Sebes Péter téves jogszabály alkalmazására. A felmentett vádlottak természetesen tudomásul vették az ítéletet.

Bárándy Péter egyúttal Gál György őrizetbe vétele ellen is fellebbezett, amelyről azonban majd az Ítélőtábla dönt. Indoklásában az alábbi érveket sorakoztatta fel:

  • • A 8 és fél év börtönbüntetés kapcsán a kedvezmény lehetőségét nem zárta ki a bíróság,
  • • már előzetesben töltött 3 évet,
  • • a vád súlyosabb fenyegetettségű volt, mint az ítélet, Gál mégsem vonta ki magát az eljárás alól, amíg házi őrizetben volt.

Az elsőfokú ítélettel Hunvald György lakhelyelhagyási tilalma megszűnt, így újra oda mehet, ahova csak akar.

Azt gondolom, hogy mindenféle véleménynyilvánítás szándéka nélkül is nagyon beszédes az a tény, hogy az ún. Hunvald-ügyben a strómanokat nem számítva csupán 2 vádlott kapott ítéletet az ingatlanokkal kapcsolatban, tehát abban az ügyben, amelyről a feljelentés szólt. Hunvald Györgyöt, aki emiatt töltött majdnem három évet előzetes letartóztatásban, a bíróság felmentette.
 

2 komment

2012.02.24. 13:11 hunvaldper

145. Gyorshír - Itélethírdetés

Címkék: erzsébetváros szabó zoltán hunvald kardos péter gál györgy ítélethirdetés k.lajos elsőfokú ítélet fővárosi törvényszék

Gál György volt erzsébetvárosi szabad demokrata politikus nyolc és fél évet, Hunvald György volt szocialista polgármester és országgyűlési képviselő másfél évet kapott az erzsébetvárosi korrupciós botrányok ügyében a Fővárosi Törvényszéken pénteken kihirdetett elsőfokú, nem jogerős ítélete szerint.

 A bíróság már az ítélethirdetés előtt közölte, hogy Gált, aki a VII. kerületi önkormányzat gazdasági bizottságának elnöke volt, ismét előzetes letartóztatásba helyezi. Ennek megfelelően a tárgyalóteremben lévő büntetés-végrehajtási dolgozók nyomban meg is bilincselték az elsőrendű vádlottat.

Gált többek között minősített csalás, vesztegetés, hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt mondta ki bűnösnek az elsőfokú bíróság, Hunvaldot, aki az ügy másodrendű vádlottja, hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt. Ugyanakkor a törvényszék a számos vádpont egy részében felmentő rendelkezést hozott.

(Fotó: Vajda József)

Hunvald a most kiszabott másfél éves végrehajtandó szabadságvesztésnél jóval többet töltött az eljárás során előzetes letartóztatásban, így, ha ez az ítélet jogerőre emelkedne, már nem kellene börtönbe vonulnia. A 13 vádlott közül négyen kaptak letöltendő szabadságvesztést, az első-, illetve a másodrendű vádlott mellett Kardos Péter volt VII. kerületi szabad demokrata pénzügyi bizottsági elnök és Kormos Lajos értékbecslő. A törvényszék Szabó Zoltán volt szocialista országgyűlési képviselőt hivatali visszaélés miatt fél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.

(Fotó: Vajda József)

A törvényszék Gált 366 millió forintos vagyonelkobzásra és az önkormányzat sok száz milliós polgári jogi igényéből több mint 234 millió megfizetésére, Hunvaldot pedig több mint 21 millió forint megfizetésére kötelezte.

Az ítélet délelőtti szóbeli indokolásából, illetve a kiszabott büntetések kapcsán elhangzottakból az tűnik ki, hogy a bíróság Gál esetében bizonyítottnak találta a legsúlyosabb, vesztegetésnek minősített bűncselekményt. E szerint a volt szabad demokrata helyi politikus 2003-ban és 2004-ben ingatlanonként több tízmillió forintnyi kenőpénzt kért, és azt a kerületi SZDSZ-irodában át is vette azért cserébe, hogy a képviselő-testületet valótlan tartalmú, manipulált értékbecslésekkel félrevezetve kieszközölje az erzsébetvárosi önkormányzati ingatlanok áron aluli értékesítését. Hunvaldnak azonban nem volt tudomása az önkormányzati oldalról Gál, illetve a vevői oldalról Nagy György között létrejött megállapodásokról, amelyek szerint a vesztegetési pénzekért cserébe az önkormányzattól áron alul "kihozzák" az ingatlanokat Nagy György érdekeltségi körébe.

 (Fotó: Vajda József)

A bíróság szerint nem bizonyított, hogy Gál másnak is adott volna a kenőpénzből. Szóbeli indokolásában a bíróság kitért arra, hogy a 2002-es önkormányzati választások után a VII. kerületben az SZDSZ volt a "mérleg nyelve", szükség volt szavazataira az előterjesztések elfogadásához. A vádbeli ingatlanértékesítés során pedig volt olyan erzsébetvárosi képviselő, aki jelezte, hogy ez szerinte versenyeztetés nélkül aggályos lehet.

Ugyanakkor a bíróság kitért arra is, hogy a VII. kerületi, rendkívül leromlott állapotú, bérlők által lakott, esetenként műemléki védelem alatt álló ingatlanok értékesítése nagy nehézségekbe ütközött, amikor pedig a korábbi időszakban a Gozsdu-udvar esetében erre úgy került sor, hogy az önkormányzat vállalta a bérlők kiköltöztetésének költségét, akkor arra Erzsébetváros súlyosan ráfizetett.

(Fotó: MTI / Kovács Tamás)

A 13 vádlott közül négyen kaptak letöltendő szabadságvesztést, Gál és Hunvald mellett Kardos Péter volt VII. kerületi szabad demokrata pénzügyi bizottsági elnök és Kormos Lajos értékbecslő. Kardos hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt, Kormos pedig hivatali visszaélés miatt kapott egy-egy évet. A többi vádlott felfüggesztett szabadságvesztést vagy pénzbüntetést kapott, de volt olyan is, aki csupán megrovást.

Az elsőfokú ítélet szóbeli indokolása még órákig eltarthat, azt követően kerül sor a vád és a védelem fellebbezésekkel kapcsolatos nyilatkozataira. Gál védője azonban már az előzetes letartóztatás elrendelésekor jelezte, hogy fellebbeznek a kényszerintézkedés ellen.

(Készült az MTI/HVG híre alapján)

1 komment

2012.02.23. 15:53 hunvaldper

144. Hunvald-ügy a sajtóban

Címkék: sajtó magyar hírlap magyar nemzet atv mszp hazugság hír tv népszava önkormányzat polgármester tárgyalás sofőr hunvald vádlottak

A témával még a tárgyalási szakasz elején – múlt év április 28-án – részletesen foglalkoztunk, ám az azóta eltelt csaknem egy év fejleményei, valamint a jelen blog szerzőinek azon célja, hogy az elsőfokú ítélet február 24-én esedékes kihirdetése előtt az összefoglalás igényével lépjenek fel, újból – és talán utoljára – megszólaltatja blogunk sajtófelelősét.

Fent hivatkozott korábbi írásunknak már a címe jól tükrözte véleményünket a magyar média jelentős részének a tényekhez, az igazsághoz, a valósághoz és a tárgyszerűségéhez fűződő viszonyáról (félreértés ne essék, nem az ideológiai vagy politikai hovatartozást kifogásoljuk – nekünk is van olyan – ám azt gondoljuk, lehet tény- és tárgyszerűen tájékoztatni még akkor is, ha amúgy van véleményünk az eseményekről.). Tavaly áprilisi posztunkban ezt a tárgyilagosságot hiányoltuk. Most, az ítélet előtti összefoglaló hírmezei áttekintésben megnézzük, mi változott – ha egyáltalán – ezen a réten téren.

Túlbecsült várakozások

A per indulásakor arra számítottunk, hogy a sajtó és a közvélemény kiemelt figyelemmel kíséri majd az eseményeket, elvégre a jelenlegi kormány hatalomra jutásában nagymértékben szerepet játszott az „elszámoltatás” ígérete. A Hunvald-pert kimondva-kimondatlanul ennek a politikai törekvésnek igyekeztek a szolgálatába állítani.

Ma már kimondhatjuk: a per iránti érdeklődés – és ezzel összefüggésben annak sajtónyilvánossága – alulmúlta várakozásainkat. Ezt nem csak az mutatja, hogy blogunk olvasottsága a nagyközönség körében mérsékelt (miközben a sajtó számára az egyik elsődleges hírforrás), hanem az is, hogy a különböző sajtótermékek kezdetben sem kiugró teljesítménye a per előrehaladtával jószerével a száraz MTI-tudósítások másodközlésére szorítkozott (egyéni kreativitás leginkább a cikkek címadásában mutatkozott, erre később visszatérünk). Persze gondolhatja az olvasó, hogy blogunk – saját szerepét is túlbecsülve – eltúlozza az ügy jelentőségét, ezért kevesli a médiaérdeklődést, ezt a vélekedést azonban biztosan nem osztják a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap újságírói, akik valamennyi tárgyalási napot szorgalmasan végigülték. A két említett lap mellett a Népszava, illetve az atv.hu közölt több-kevesebb rendszerességgel önálló írásokat a témában.

Miről és hogyan?

A sajtó 2009 február 10-ét – Hunvald letartóztatását – követően kapcsolt magasabb sebességfokozatba. Szinte napi rendszerességgel jelent meg a különböző tévékben Fazekas Géza, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője, a nyomozás vezetője, aki ugyan elmondta, hogy valójában Gál-ügyről van szó, nem pedig Hunvald-ügyről, ezt követően azonban egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy Hunvald érintettségét hangsúlyozza. Amellett, hogy Hunvald országosan ismert szocialista politikus, és így alkalmas címlapfigura volt, ennek is köszönhető, hogy a közvélemény Hunvald-ügyként ismerte meg az erzsébetvárosi ingatlanok eladásával kapcsolatos vizsgálatot, majd az azt követő pert. És annak ellenére, hogy a 121 oldalas vádirat fő vádpontjában – az ingatlanügyben – mindössze egyetlen bővített mondat szólt Hunvaldról, a magyar sajtónak – különösen annak jobboldali részének – rövid idő alatt sikerült megrajzolnia a multimilliomos kiskirály, luxusban élő maffiavezér Hunvald György képét.

Olvashattunk bizonyítottan hazug beszámolókat tucatnyi luxusautóból álló százhúszmilliós flottáról (a valóságban összesen hat kocsit vett zár alá az ügyészség, köztük egy roncsot, egy Trabantot, illetve több olyat, amelyeknek nem Hunvald György a tulajdonosa), családi magánrepülőgépről (a valóságban a kisrepülőgép egy olyan vállalkozás tulajdona, amelyben Hunvald feleségének tulajdonrésze volt), keszthelyi kastélyról, amelynek csak a felújítása kétszázmillióba került (a valóságban az OTP 55 millió forintra értékelte a felújított ingatlant). A fő krónikások Bán Károly (Magyar Hírlap) és Szabó Zsolt (Magyar Nemzet) mellett a kép további árnyalását olyan publicisták apró „szeretet-megnyilvánulásai” is segítették, mint Seszták Ágnes vagy Pilhál György. A sort hosszan lehetne folytatni, ennyiből is világos azonban, hogy a per korai szakaszában a jobboldali sajtó feladata az volt, hogy a közvéleményt egy hamis Hunvald-portré megrajzolásával készítse fel a kezdődő perre.

A másik oldalon az atv.hu beszámolói vagy a Népszabadság írásai semlegesebbek voltak, sőt a Népszava sokszor kifejezetten támogatóan írt Hunvaldról (Már az indulásnál sokat gyengült a vád; Hunvald nem fog megtörni; A vád koronatanúja "felmentette" Hunvaldot; Hunvald György a bíróságon: Nem okoztam kárt; Az eljárás Hunvald igazát bizonyítja; Megdőlhet a fő vád Hunvald ellen.)

Ezt persze kézenfekvő lenne azzal magyarázni, hogy ezek a sajtóorgánumok politikai küldetést teljesítettek, nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az MSZP prominensei már a letartóztatása utáni órákban pánikszerű gyorsasággal határolódtak el Hunvaldtól, majd élére álltak annak keresztesháborúnak, amelynek célja az volt, hogy az előzetesben ülő (tehát de jure ártatlan) polgármester családját megfosszák Hunvald fizetésétől.

Az ATV által 2011 májusában készített második Hunvald-interjú egyáltalán nem vádolható Hunvald-párti elfogultsággal. Csalódást keltő ugyanakkor, hogy a polgármesteri fizetés vagy a magánrepülőgép témakörében született írások száma nagyságrendekkel meghaladta azon cikkekét, amelyek például arról a perdöntő információról számoltak be, hogy a bíróság által felkért ingatlanszakértő minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a maffiavád alapjául szolgáló értékbecslések helytállóak voltak.

Tudósítások a tárgyalóteremből

2011. április 7-én került sor az első tárgyalásra, amelyet azóta 57 további követett. A jelen sorok írója szinte valamennyi tárgyalást végigülte, így testközelből tapasztalhatta meg, olykor micsoda torzuláson megy keresztül a valóság, mire újságcikk lesz belőle. Ezzel a kérdéssel még a tárgyalási szakasz kezdetén részletesen foglalkoztunk.

A tárgyalások során a vád szempontjából nem következett be áttörés: sem a tanúvallomások, sem a lehallgatott telefonbeszélgetések, sem az egyéb okiratok és dokumentumok nem tartalmaztak Hunvaldra nézve olyan terhelő bizonyítékokat, amelyek indokolták volna csaknem 3 éves előzetes letartóztatását. Mivel nem volt szenzáció, a sajtó érdeklődése is még inkább megcsappant. Egyszer még az is megesett, hogy a Hír TV munkatársai, akik szorgosan megjelentek minden tárgyalási napon, sokszor annyira unatkoztak, hogy a déli szünetben elmentek. Így maradtak le arról, amikor a bíróság szabadon engedte Hunvaldot.

A baloldali sajtó feltételezett támogató funkcióját legtöbbször már azzal is el tudta érni, hogy szárazon felsorolta a tárgyaláson elhangzottakat. A Magyar Hírlapnak és társainak már jóval kreatívabban kellett interpretálniuk az eseményeket, ha fenn akarták tartani az általuk korábban kialakított Hunvald-képet. Eklatáns példa erre, amikor a bíróság által kirendelt ingatlanszakértő vallomását, amelyben alátámasztotta a védelem álláspontját, miszerint nem történt törvénysértés, ilyen cikkekkel kommentálták: Azért becslés a becslés, mert becslés; Értékbecslés a kapualjakból; Hiteltelen értékbecslés. Ki kell emelni a koronatanú vallomását is, aki kifejezetten cáfolta, hogy Hunvald érintettségéről beszélt volna. Érdekes módon a Magyar Hírlap erről szóló tudósítása „Hunvald sokat tudott a gyanús ügyletekről” címmel jelent meg.

A vád másik aduja Hunvald sofőrje volt, aki – legtöbbször saját kérésére – vagy tíz alkalommal járt az ügyészségen vallomást tenni, emellett interjúalanyként is „fényes karriert” futott be: a Magyar Hírlap több cikkében számolt be a sofőr által elmondottakról (itt, itt vagy itt). G. József a vallomásában olyan dolgokat is mondott volt főnökéről, amik még a vádiratban sem szerepelnek. Hunvald sofőrjének szavahihetőségét nemcsak a védelem kezdte ki, de a sajtó is felfigyelt arra, hogy G. József a szájába adott szöveget mondhatott fel a bíróság előtt.

Letartóztatásának harmadik évfordulóján, 2012. február 10-én Hunvald György utolsó szó jogán elmondott beszédét szó szerint közöltük. A fentiek fényében üdítő élmény volt tapasztalni, hogy a Hunvald-ügy „hangulatfelelőse”, akinek korábbi írásai jelentős mértékben hozzájárultak az üggyel kapcsolatos közvélekedés formálásához, az eddigiektől eltérően szinte baráti tónusban számolt be az eseményről. Vannak feltételezéseink azzal kapcsolatban, hogy ez az irányváltás miért következett be, ám, hogy igazunk van-e, csak az elkövetkező hónapok-évek során derül majd ki.

Ítélet előtt

Az elmúlt három évben Hunvald György két háborút vívott: az egyiket az ügyészség által megfogalmazott vádak ellen, a másikat a sajtó jelentős részének köszönhetően a közvéleményben róla kialakult negatív kép ellen. Az utóbbiban a kezdetektől vesztésre áll: amennyiben február 24-én az ingatlanügyben számára kedvező ítélet születik, nagyon nehéz lesz elérni, hogy az évek óta kondicionált közvélekedés ne az legyen: „Hunvald megúszta”.

Szólj hozzá!

2012.02.22. 13:05 Hagi7

143. Ítélet előtt 2.

Címkék: önkormányzat bűnszervezet sofőr erzsébetváros hunvald gál györgy vattamány zsolt fazekas géza ítélethirdetés v.ágnes n.györgy dr.h.lászló dr.h.lászlóné

Azt terveztem, hogy egyszerűen fogom magam, és csupán a tényekre és a történésekre hagyatkozva egy objektív írás keretében összegzem mindazt, amit ma a közvélemény Hunvald-ügyként ismer. Ugyanakkor már a legelső mondat leírása után kiderült számomra, hogy erre alkalmatlan vagyok. Mert bár minden, amit le fogok írni bizonyítható tényeken alapszik, nem tudom megállni, hogy ne kommentáljam az eseményeket, illetve, hogy a megfogalmazás ne tükrözze a személyes véleményemet. Talán azért van ez így, mert az első oldaltól az utolsóig elolvastam a nyomozati iratokat, majd végigültem és végigjegyzeteltem valamennyi bírósági tárgyalást, így azt gondolom, nem túlzás kijelenteni, hogy elég mélyen és alaposan ismerem az ügyet. És bár a tárgyalási napokról készített beszámolóimban mindvégig igyekeztem megőrizni a tárgyilagosságomat, most rá kell döbbennem, hogy maguk a tények és a történések tettek szubjektívvá. A folyamat közben valahogy szép csendben elkopott az objektivitásom.

Ezért tehát úgy döntöttem, hogy ezúttal süssék csak rám nyugodtan a szubjektivitás bélyegét, mert ebben az írásban az érzéseimre és a tapasztalataimra hagyatkozom. Kivételesen a személyes véleményemet vetem papírra. Mindezek ellenére mégis azt gondolom, hogy a nyomozati iratokból és a tárgyalás eseményei során megismert tények magukért beszélnek.

***

2004-ben Erzsébetváros egy derék polgára, dr. H., nagyon mérges lett a kerület vezetésére, az ugyanis néhány hónapos határidővel felmondta családjának bérleti jogviszonyát a Király u. 15. alatti házban található 270 m2-es üzlethelyiségre. Az önkormányzat opciós szerződést kötött egy befektetővel a teljes ház értékesítésére. Az opció az volt, hogy amennyiben a vevőnek minden lakót sikerül kártalanítania, akkor megszerzi az immáron üres ház tulajdonjogát, és fejlesztheti az ingatlant. A kártalanítás teljes összege a vevőt terheli.

Dr. H. úgy vélte, hogy a lakókat és a helyiség bérlőit elővásárlási jog illette volna meg, így a lakók egy csoportjával közösen pert indított az önkormányzat ellen. Mindeközben alaposan utánanézett az opciós szerződést aláíró vevőknek is, majd beható magánnyomozásba kezdett. Ennek eredménye lett 2006 júliusában az a feljelentés, amelyet 3 civil szervezet nevében dr. H. jegyez.

A meglehetősen vaskos, 30 mellékletet tartalmazó feljelentés kapcsán, amely Hunvald György és társai jogellenes lakóépület-eladásai tárgyában született, a Nemzeti Nyomozóiroda indított nyomozást, és rögtön feljelentés-kiegészítést rendelt el. A kiegészítés kiegészítéseként dr. H. egy újabb feljelentést is tett, ezúttal kizárólag a Király u. 15. tárgyában.

A nyomozati iratok tanúsága szerint a Nemzeti Nyomozóiroda a feljelentés állításainak alapos vizsgálatán kívül elsősorban az N. György és társai közötti kapcsolatrendszert igyekezett felderíteni, és igen átfogó vizsgálat folyt pénzmosás gyanújával többek között N. György, V. Ágnes és néhány befektetőtársuk ellen.

Még 2006 októberében készült az a revizori jelentés, amely kimondta, hogy az önkormányzatot ért esetleges vagyoni hátrány nem állapítható meg.

2007 decemberében a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) hatáskörébe utalták az ügyet. Az ügy átvételekor a KNYF azt a fonalat vette fel, amelyen az NNI a nyomozást addig folytatta. Legalábbis nagyjából. Továbbra is nagy erőkkel igyekeztek felderíteni az N. György-féle szálat, ugyanakkor nem tették magukévá az NNI azon megállapítását, hogy a tényállás teljes körű felderítéséhez szükséges a VII. kerületi önkormányzat jegyzőjének tanúkihallgatása, valamint igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény beszerzése.

2008 márciusában elrendelték N. György, Hunvald György és Gál György valamennyi telefonjának lehallgatását, majd miután a feltárt bizonyítékok sorra N. György bűnösségére mutattak, októberben előzetes letartóztatásba helyezték a vállalkozót. Az 51 kötetnyi nyomozati irat erről egy árva mondattal sem emlékezik meg egyébiránt. És a nyomozás itt vett egy fura, ám annál élesebb kanyart.

Merthogy N. György vallomást tett. Terhelőt. És ez a vallomás olyan jól sikerült, hogy hiába vallott saját magára is, elismerve az elkövetett bűnöket, hamarosan újra szabadlábon volt, sőt, a vád koronatanújaként merőben új szerepet kapott a darabban. Ráadásul, mintha mi sem történt volna, bőszen folytatta korábbi tevékenységét a Király utcában. A nyomozó hatóság pedig elnézte ezt neki.

De mi is állt ebben a vallomásban, amely ilyen változást volt képes előidézni? Józan paraszti ésszel is felmérhető, hogy ha az ember ekkora bajban van, akkor bizony valami igazán ütős dolgot kell a mérleg másik serpenyőjébe helyeznie. Jelen esetben egy bűnszervezetet. Az N. György-féle vallomás szerint ő és Gál György arra szövetkeztek, hogy N. és befektetőtársai mélyen áron alul megszerezzenek ingatlanokat az önkormányzattól. Ennek érdekében N. lefizette Gált, ingatlanonként 20-30 millió forinttal. A bűnszervezet tagja volt az értékbecslő is, aki ugyan semmilyen ellenszolgáltatást nem kapott, de N. György segítségével elkészítette a manipulált értékbecsléseket. És hogy a történet igazán ütős legyen, a bűnszervezetben helyet kapott Hunvald György polgármester is, aki ugyan szintén nem kapott semmiféle ellenszolgáltatást, de a képviselőtestület megtévesztésével szándékos segítséget nyújtott N. Györgynek és Gál Györgynek.

Az ügyészség tehát ott állt 2008 végén egy kétéves nyomozás adataival a kezében, amelyek arra engedtek következtetni, hogy N. György és befektetőtársai bizony végrehajtottak egy-két olyan üzleti tranzakciót, amelyek törvényessége erősen megkérdőjelezhető. N. György lehallgatott telefonbeszélgetéseiből azt is tudták, hogy N. György és a feljelentő dr. H. szövetkeztek Hunvald és Gál tönkretételére. Ezekből a beszélgetésekből az is kiderült, hogy Hunvald és Gál nemhogy nem alkot bűnszervezetet N. Györggyel, de éppenséggel két ellenérdekű oldalon állnak. Ezek voltak tehát az ügyészség kezében lévő adatok és tények. És ott volt N. György vallomása, amelyet konkrét bizonyítékok nem, csak bűntársai N. Györgytől szerzett közvetett információi támasztottak alá néhol. Az ügyészség mégsem a tényekkel és a kézzelfogható bizonyítékokkal foglalkozott a továbbiakban, hanem N. György vallomásával. Az ügy fő gyanúsítottját koronatanúvá „léptették elő”, majd következtek a letartóztatások: Gál Györgyé 2008. november 25-én, az értékbecslőé december 2-án, Kardos Péteré december 8-án, majd Hunvald Györgyé 2009. február 10-én.

Még ez is érthető lenne, ha a továbbiakban az ügyészség legalább megpróbálta volna alátámasztani valahogyan N. György állításait. Például mindjárt azzal, hogy kirendel egy igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt. Akkor ugyanis mindjárt eldőlt volna, hogy valóban áron alul értékesített-e ingatlanokat az önkormányzat, hiszen ez volt a bűnszervezet alappillére. Szakértő kirendelésére azonban nem került sor az 1571 napig tartó nyomozás során egyszer sem, sőt, az ügyészség kijelentette, hogy erre semmi szükség.

Mint ismeretes, Gál György letartóztatása után az önkormányzat képviselőtestülete ezzel szemben úgy döntött, hogy kirendel egy szakértőt annak megállapítására, rendben voltak-e az értékek. Patziger Ferenc igazságügyi szakértő február elején elkészült a jelentéssel, amely valamennyi ingatlan esetében rendben találta az értékeket. Erről a tényről Hunvald György február 4-én levélben értesítette az ügyészséget, és felajánlotta segítségét a további nyomozáshoz. Válaszként február 10-én letartóztatták. Lehetséges, hogy azért volt ilyen sietős, mert másnapra, február 11-ére tűzte napirendjére Patziger jelentését a képviselőtestület. Távol álljon tőlem, hogy összeesküvés-elméleteket gyártsak, de az események visszaidézésekor nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy dr. H., a feljelentő, február 9-én sürgős megkeresést küldött az ügyészségnek, amelyben elküldte a Patziger-féle jelentést, és azt írta, hogy „Hunvald tisztára akarja magát mosni a képviselőtestület előtt”, illetve „Hunvald ismét félre akarja vezetni a képviselőtestületet.”

És az ügyészség, amely ekkor már hónapok óta tudta, hogy dr. H. kicsit sem elfogulatlan az ügyben, hogy N. György 270 millió Ft kártalanítást ígért dr. H-nak az üzlethelyisége bérleti jogáért, sőt, hogy dr. H. mindent elkövet Hunvald lejáratása és tönkretétele érdekében, letartóztatta Hunvaldot.

Ami ezután következett, az a nyomozati iratok és a bírósági tárgyalások ismeretében máig felfoghatatlan. Hunvaldot, miután börtönbe csukták, egy évig még csak nem is kérdezték az ingatlanokról és a feltételezett bűnszervezetről (bár ezt az ügyészség annak idején nyilatkozatban cáfolta, a nyomozati iratok erről tanúskodnak, lásd a Gyanúsításoktól a vádemelésig című írásunkat). Akkor is csupán azért, mert ő kérte. Cserébe viszont megjelent az ügy másik kulcsszereplője, a sofőr, aki az ügyészség és a média vélhető kooperációja folytán válogatás nélkül borította a mocskot Hunvaldról a közvélemény felé.

Bár a sofőr szinte minden magára valamit is adó jobbos és bulvárlapban parádézott a Hunvaldtól kapott öltönyben, és 10 alkalommal tett vallomást az ügyészségen (ebből nyolcszor ő maga kérte a meghallgatását), a vád végül nem tudta bizonyítékként felhasználni vallomásait, hiszen azoknak semmi közük nem volt a vádpontokhoz, és ezeket a vallomásokat semmi nem támasztotta alá. Arra azonban kiválóan alkalmas volt a sofőr, hogy Hunvaldot előzetesben tartsák. Hiszen nem telt el úgy hét 2009-ben, hogy a sofőr ne állított volna újabb és újabb hajmeresztő dolgokat egykori főnökéről, amelyek mind azt hivatottak alátámasztani, hogy Hunvald a világ legnagyobb gazembere, tehát börtönben a helye.

Ugyanakkor ezen állításoknak semmi közük nem volt a vád szerinti ingatlanpanamához. Gál és Hunvald letartóztatása után az ügyészség nem is nagyon erőltette meg magát ebben az ügyben; mintha N. György vallomásával ez a szál le is zárult volna. Ugyanakkor például fényes nappal a nyílt utcán kommandósok tartóztatták le Hunvald barátját, akit hivatali vesztegetéssel vádoltak meg, vagyis azzal, hogy lefizette saját barátját, Hunvaldot. Életszerű elképzelés. Hatalmas erőkkel nyomoztak utána, egy évig lakhelyelhagyási tilalom volt ellene érvényben, tönkretették a cégét, majd váratlanul megszüntették vele szemben ezt a vizsgálatot, és végül egy ablakcsere közbeszerzése kapcsán 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségével vádolták meg.

Ugyancsak sokat foglalkozott az ügyészség Hunvald vagyoni helyzetével, a nyomozati iratok több kötete is erről szól, ugyanakkor annyira alaposak mégsem voltak, hiszen többek között zár alá vették Hunvald egyik barátjának az autóját is, mondván, az biztosan Hunvaldé. A barátot még csak meg sem kérdezték erről.

Aztán jöttek a szerződéses és lakásügyek, az ablakcsere, majd az abszolút nonszensz kerékbilincs ügy, amely kapcsán Szabó Zoltán egykori országgyűlési képviselőt és az önkormányzat jegyzőjét is a vádlottak padjára lehetett ültetni a Hunvald-ügyben. Egy olyan kerékbilincselés ügyében, amely akkor történt, amikor Hunvald már előzetesben volt.

De végül csak lezárult a több mint négy évig tartó nyomozás. Eléggé szimbolikus, hogy éppen 2010. október 3-án, az önkormányzati választás napján, vagyis aznap, amikor Hunvald György polgármesteri megbízatása megszűnt.

Megszületett a több mint 100 oldalas vádirat, a vádlottak és ügyvédeik számára pedig nyilvános lett a nyomozati irat. És bizony abból az derült ki számukra, hogy N. György vallomásán kívül semmi nem támasztja alá az állítólagos bűnszervezetet. Olyannyira nem sikerült ezt a vádat kidolgozni, hogy Hunvald kapcsán például a vádirat mindig ugyanazt az egy mondatot ismételgeti, amely szintén csak feltevésre alapul. Ugyanakkor emiatt a vád miatt töltöttek ketten majdnem három évet előzetes letartóztatásban.

Az ügyet egy ötfős bírói tanács kapta, amelyben két bíró és három ülnök kapott helyet. 2011. április 7-én kezdődött meg a tárgyalássorozat, amely 2012. február 10-én, 58 tárgyalási napot követően ért véget.

A bíróság már a vádirat ismertetése után áprilisban jelezte az ügyészségnek, hogy nem látja eléggé kidolgozottnak, illetve alátámasztottnak a vád bűnszervezeti minősítését, ezért kérték, hogy egészítsék ki a vádat. A nyomozást vezető Fazekas Géza azonban ekkor meglehetősen határozottan közölte álláspontját, mely szerint a bíróságnak nincs joga a vád módosítását vagy kiegészítését kérni, és hogy a vádirat minden releváns információt és tényt tartalmaz a bűnszervezet meglétének alátámasztására.

A bíróságra hatalmas feladat hárult, hiszen egy hatalmas, nagyon sok szálon futó ügyet kellett megértenie, áttekintenie, amihez elengedhetetlen volt az önkormányzat működésének megismerése is. A vádlottak meghallgatása még a nyári szünet előtt megtörtént, szeptemberben pedig következtek a tanúk, elsőként mindjárt maga N. György. És ekkor jött az első meglepetés. Fazekas Géza kiszállt az ügyből. A koronatanú meghallgatására már egy másik ügyész érkezett, aki aztán az egész tárgyalási szakaszt végigvitte.

N. György meghallgatását mindenki nagyon várta, hiszen nyílt titok volt, hogy egyfajta alku eredményeként minősült át fő vádlottból fő tanúvá, így mindenki biztosra vette, hogy ő aztán majd leszedi a keresztvizet Hunvaldról. N. György azonban semmi ilyesmit nem tett. Sőt, határozottan állította, hogy soha nem egyeztetett a polgármesterrel az ingatlanokról, ő csak Gállal tárgyalt, Hunvaldnak erről nem kellett tudnia. D. Eszter csak megerősítette az elhangzottakat. A többi tanú még ennyit sem tudott vagy mondott Hunvald állítólagos szerepéről. V. Ágnes ugyan ennél tovább merészkedett, ám információi forrásaként N. Györgyöt jelölte meg, aki tagadta a V. által elmondottakat.

A tárgyalási szakasz legfontosabb momentuma mégis a bíróság által kirendelt ingatlanforgalmi szakértő jelentése és tanúvallomása volt. A szakértő ugyanis Patziger Ferenchez hasonlóan rendben találta K. Lajos értékbecsléseit. Ez pedig alapjaiban rengette meg N. György vallomását, illetve az ügyészség vádját a bűnszervezettel és az ingatlanpanamával kapcsolatban. Az ügyészség erre úgy reagált, hogy kijelentette, nem fogadja el a szakértő jelentését.

Aztán újabb fordulat következett. Sebes Péter, Hunvald védője kérvényezte egy N. György féle telefonlehallgatás nyilvánossá tételét, amely kapcsán a bíróság arra kérte az ügyészt, hogy N. György telefonlehallgatásait teljes egészében tegyék a tárgyalás anyagává, hiszen ezek nem voltak részei a nyomozati iratoknak.

N. György telefonbeszélgetéseiből aztán mindenki számára világossá vált dr. H. szerepe, illetve az a tény, hogy N. György, illetve Hunvald és Gál két külön lövészárokban foglaltak helyet, és éppen egymásra lőttek. Ez nem igazán felel meg a közös bűnszervezet logikájának. Ezen beszélgetések tartalmának ismeretében Hunvald Györgynek a tárgyaláson négy jól irányzott kérdéssel sikerült hamis tanúzáson kapnia dr. H-t.

Hosszan sorolhatnám még a tárgyalások eseményeit, de mindenki nyomon követhette azokat a beszámolóimban. Ugyanakkor azt gondolom, hogy mindent elmond erről az ügyről az alábbi eset.

Amikor az ügyész az 54. tárgyalási napon befejezte több mint tíz órán át tartó vádbeszédét, a bíró megkérdezte: „Ügyész úr, nem értettük pontosan, hogy most akkor D. Eszter is tagja volt a bűnszervezetnek?”

Ha 54 tárgyalási nap és a vádbeszéd után ez még mindig nem világos a bírói tanács számára, akkor ott valami nagyon nincsen rendben a váddal.

2080 nap elteltével a végére ér a Hunvald-ügy, már amennyiben az elsőfokú ítéletet a folyamat végének tekinthetjük. Mi, akik mindvégig nyomon követtük az eseményeket, sok mindent éltünk át, megértettünk vélt és valós összefüggéseket, emberi motivációkat, történéseket. És mégis, ennyi tény ismeretében, ennyi tudás és tapasztalás után az a határozott meggyőződés alakult ki bennem, hogy ebben az ügyben az ügyészség célja és szándéka nem elsősorban az igazság felderítése volt, hanem az, hogy magát a folyamatot – annak eredményétől függetlenül – végigvigye. Hogy Hunvald nevével hosszú éveken át egy mondatban szerepelhessenek az ingatlanpanama”, a „bűnszervezet”, az „előzetes letartóztatás”, a „börtön”, a „vád”, a „fiktív szerződés” és hasonló szavak.

Hogy a közvélemény ítéletével sújthassa Hunvald Györgyöt, már jóval a bírósági ítélet előtt.

Szólj hozzá!

2012.02.21. 19:52 hunvaldper

142. Ítélet előtt 1.

Címkék: önkormányzat sofőr erzsébetváros hunvald gál györgy vattamány zsolt fazekas géza ítélethirdetés n.györgy dr.h.lászló dr.h.lászlóné d.pável

2012. február 24-én elsőfokú ítélet születik a Hunvald-perben. Hosszú és göröngyös volt az út, amely idáig vezetett. Jelen blog készítői tavaly márciusban, az oldal indításakor arra vállalkoztak, hogy a bírósági tárgyaláson keresztül bemutatják ezt az ügyet, és igyekeznek objektív, a média egysíkú és előre ítélkező híradásaival szemben kiegyensúlyozott, részletes tájékoztatást nyújtani.

A tárgyalási napokról szóló részletes beszámolókon túl számos olyan dokumentum, illetve összefoglaló és kiegészítő anyag került fel az oldalra, amely máshol nem olvasható, viszont nagymértékben segíti az ügy tényleges megismerését, megértését.

A visszajelzésekből tudjuk, hogy sokan olvasnak bennünket, többek között a média jeles képviselői is a törzs olvasói táborhoz tartoznak. Egyesekre hatott az az árnyaltabb kép, amelyet általunk kaptak erről a perről, míg néhány újságíró nem hagyta magát a tényektől zavartatni.

Az a hosszú folyamat, amely 2077 nappal ezelőtt egy feljelentéssel indult, a végéhez közeledik. Ilyenkor az ember rendre számot vet a lezárni készülő időszakkal, mi is erre teszünk kísérletet.

Hárman két szempontból összegezzük az eseményeket: egyrészt a történésekre és a tényekre hagyatkozva, másrészt a sajtó ügyben vállalt szerepének jelentőségével foglalkozva, de ezúttal írásainkban teret engedünk a szubjektumnak, és arról írunk, mi hogyan éltük meg ezt az egész folyamatot.

***

Ítélet előtt

Tavaly április 7-én elmentem ez első tárgyalásra. Álltam a biztonsági kapu előtt, és hallgattam, miről beszélgetnek az előttem állók. Kiderült, mindenki ugyanoda igyekszik, a „Hunvald-perre”. Legalább így könnyen megtaláltam a termet, mert még soha sem jártam ebben az épületben. Csak mennem kellett a többiek után, akik javarészt kamerát vagy fényképezőgépet cipeltek. Még nem voltak nyitva a teremajtók, így mindenki a folyosón zsúfolódott össze. Egymást fürkésző embereket láttam, hiszen szinte senki sem tudta, ki kicsoda. Mivel a sajtósok sem tudták, ki lehet majd számukra később érdekes, szinte mindenki arcába belevillantottak.

Megdöbbentem, hogy milyen gyorsan tűnik el a személyes tér ebben a közegben.

Mikor körülnéztem, nem tudtam ki vádlott, ki védő és ki egyszerű érdeklődő. Sokak szemében zavarodottságot, másokéban beletörődést, izgatottságot, várakozást láttam. Kicsit hasonlított a temetőkerítés előtt összeverődött csoportokra, akik várják, hogy jöjjön a pap, de amíg nem jön, egymás válla felett megnéznek minden új jövevényt, hátha ismerőst látnak benne. Én is úgy éreztem, kezdődjék már!

Egyszer csak morajlani kezdett a tömeg. Még nem láttam őket, de tudtam, hogy ők lesznek, mert a kamerás és fényképezőgépes népek lökdösődve utat törtek egy irányba maguknak. Igen ők voltak. Bilincsben, vezetőszáron. A főszereplők.

Próbáltak integetni családtagoknak, ismerősöknek, barátoknak, de az őreik kulturáltan, de határozottan és gyorsan átvezették őket a tömegen.
Mindenki még izgatottabb lett.
Aztán nyíltak a teremajtók, így már az lett a fontos, hogy legyen ülőhely, és ha van, akkor még jobb helyen.

Valahogy így képzeltem el egy tárgyalótermet. Fapados karzat, tekintélyt sugárzó bírói emelvény, freskók a falon, a vádlottaknak két sorban egyszerű sörpad. Bájos egybeesés, hogy ebben a teremben forgatták annak idején a Tanú című film bírósági jeleneteit.
Csak nem üzenet a múltból?

Bírói segítséggel mindenki megtalálta a helyét. Szemben a bírák és ülnökök, balra az ügyészek, jobbra az ügyvédek, a karzat előtt két sorban a vádlottak, a karzaton családtagok, barátok, kollégák, ismerősök, drukkerek és ellendrukkerek és persze a sajtó.
Tehát itt fog eldőlni minden?
Tehát itt ebben a teremben fog kiderülni az igazság?
Tapintani lehetett a várakozást.

Milyen más típusú gondolatok voltak jelen ebben a pillanatban ezen a helyen. Remény, félelem, tudatosság, felelősség, kíváncsiság, meg nem értés, harag, rossz- és jóindulat, izgatottság, várakozás és még ki tudja mennyi más.

Sokan szerettek volna a másik gondolatai között olvasni ebben a percben. Fürkészett is mindenki mindenkit, hiszen most látta együtt először egymást ez a kör. Eddig jó esetben csak nevek voltak, amik most társultak személyekkel. Nagy volt a hangzavar, aztán egyszer csak elkezdődött.

A kezdés megnyitott egy új szakaszt, de egyben lezárt egy régit. Húúú, és mi minden volt ebben a régiben!

Sajtóhírek, feljelentések, találgatások, ügyészségi sajtótájékoztatók, letartóztatások, sajtó össztűz, politikai harcok, sofőrmegvilágosodás és road-show, börtön interjúk, választások, új gyanúsítások, sajtóperek, nyomozati bírói meghosszabbítások, másodfok megerősítések, nemzetközi bírósági beadványok, szabadon bocsátások. És persze remények és csalódások. És ismét remények és ismét csalódások. No meg persze tanulságok. Sok-sok tanulság.
.
Az ember azt gondolná, hogy ha valaki bűnt követ el, és ezt valakik a hatóságok tudomására hozzák, akkor a nyomozó szervek ezt jól megvizsgálják, ha tényekkel és bizonyítékokkal ez alátámasztható, vádat emelnek, a bíróság megítéli, hogy a tények tényleg tények-e, a bizonyítékok tényleg bizonyítékok-e, és ítél, ha a bűnös tényleg bűnös.

Nem tűnik bonyolultnak.

Pedig az. Mivel az előbbi egyszerű levezetés a tárgyilagosságra épül. A valóság a már említett lezárt szakaszban pedig sajnos nem.

Furcsa dolog egy folyamat végén a megszerzett tapasztalatok birtokában visszatekinteni a folyamat elejére, hiszen a kérdéseinkre már nagyobb részt megtaláltuk a válaszokat. Már nem benyomásokra, félinformációkra, hanem tényekre támaszkodhatunk. Leegyszerűsödnek a dolgok. És talán bonyolultabbá is válnak egyszerre.

Az ember megtanulja egy bírósági tárgyaláson, hogy csak az számít, ami benne van a nyomozati és tárgyalási anyagokban, ami nincs benne, az nem is létezik. Na és azt is, hogy a tények sem tények, mert azt másként látja és magyarázza az ügyvéd és másként az ügyész. Tehát tény az, amit a bíróság a tények közül tényként fogad el. Ennek alapja a tárgyilagosság lehet és semmi más.

Sok szempontból lehetne vizsgálni ezt a bizonyos lezárult szakaszt. Én csak egy szempontból tekintem át, Hunvaldéból, méghozzá a magam feje szerint.

2006-ot írunk és Hunvald azt hallja, hogy feljelentették az önkormányzat ingatlan- értékesítési gyakorlata miatt. No, gondolhatja, itt valamit nagyon nem értenek valakik. De inkább személyének szóló politikai támadást sejthet mögötte, hiszen tudja, a „feljelentős módszert” a politika a gyakorlati eszköztára részévé tette. Ez koptat, hírbe hoz, sejtet, magyarázkodásra késztet, ami szépen lassan erodál.

És a politikusoknak ebben igazuk van.
Ránk, egyszerű emberekre ez így hat. Mi rosszat bárkiről feltételek nélkül elhiszünk, a jót kétkedéssel fogadjuk. De ettől a módszer még tisztességtelen.

Majd azt olvassa, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomoz ebben az ügyben.
Azért ez már nem tréfa.

Nem lehet mindegy egy embernek, ha tudja, hogy akár titkosszolgálati eszközökkel is jelen lehetnek a hétköznapjaiban, de akár a magánéletében is. Azért ez csak ott motoszkál az ember fejében szinte minden helyzetben. Éli az életét, végzi a munkáját úgy, hogy szinte minden héten olvashat az újságokban a jól értesültek tollából valami újdonságot erről az ügyről. Gondolom várja, hátha megkérdezik, hogy is látja ezt a dolgot az önkormányzat. De nem teszik.

Ami ebben az ügyben biztos begyűrűzhetett az önkormányzatba, hogy politikai ellenfelei - gondolom - neki és munkatársainak a mindennapjaik részévé tették magának a nyomozás tényének a létezését.
Évek telnek el így.
Újból megválasztják Erzsébetváros polgármesterének, pedig a kampány gerincét is az ellene folyó vizsgálat teszi ki.
Újabb évek telnek el.

Majd napi rendszerességgel jelennek meg hírek arról, hogy már a Központi Nyomozó Főügyészség nyomoz az ügyben „széleskörűen, nagy erőkkel”.
Így kel, így fekszik minden nap. Ő is, a családja is.

Azt érezheti, nem jól van ez így. Mit vizsgálhatnak ezen az ügyön ennyi ideig? Ráadásul úgy, hogy egyetlen kérdést sem tesznek fel neki. Ennek valamerre el kell dőlnie. Gondolom, azt reméli, hogy a megszüntetés irányába. Majd arról értesül, hogy N. Györgyöt letartóztatják.

Az önkormányzat épülete előtt megjelennek a jól értesültek, akik diktálják, hogy kit, mikor visznek N. után a börtönbe, és hogy lehallgatnak és megfigyelnek mindenkit, aki csak él és mozog a hivatal épületében. Meglepően jól informáltak, hiszen napokkal előbb, de napra pontosan eltalálják a következő letartóztatások időpontjait. Még az olyanokét is, akikről sem akkor sem most nem gondolta senki, hogy ebben az ügyben egyáltalán érintett lehet, de hogy le is tartóztatják, azt aztán biztosan nem.

Gál György őrizetbe vételének napján már látja a saját fényképét a tévében egy felirattal együtt: „Hunvald lesz a következő?”
Így telik a karácsony, a szilveszter és az új év eleje.

Közben beleivódik a mindennapjaiba a „te még szabadlábon?” kérdés. Ez nem hathatott jótékonyan, még akkor sem, ha tréfásan kérdezték. Mert ez bizony nem tréfa. Levelet ír az ügyészségnek. Tájékoztatja őket, milyen intézkedéseket tett az Önkormányzat az ügyben, és felajánlja, hogy személyesen is segíti munkájukat, áll rendelkezésükre.

Levelére a választ 2009. február 10-én kapja meg, amikor is 05:30-kor bekopognak családjához, hogy őrizetbe vegyék. De a „széleskörű, nagy erőkkel folyó nyomozás” még azt sem derítette fel, hogy a letartóztatására kitűzött hajnalon egyáltalán otthon van-e.
Az ügyészség koppan.
Masírozás az önkormányzatba, hátha bemegy nyolcra dolgozni, mint máskor, és akkor rajtaüthetnek.

Elgondolkodtam, hogy az öt harmincas kopogtatás és a nyolc órás lecsapó ellenőrzés között mit csinálhattak az ügyészek, nyomozók és segéderőik.
Hogy nagy BÓDOGSÁG nem volt, az tuti.

Hunvald értesül róla, hogy keresik. Elmegy az ügyvédjéhez, majd együtt bemennek az ügyészségre, és jelentkeznek Fazekas úrnál. 11 órakor őrizetbe veszik, délben már bilincsben, arcát is mutatva láthatja a nagyérdemű, miközben sorolják, hogy sírgyalázáson és háborús bűnök elkövetésén kívül úgy tűnik, szinte mindent elkövetett, amit ember elkövethet. Ettől a mozzanattól kezdve már nem kell a fejével gondolkodnom, mert ennek a blognak az oldalain olvasható, mit érzett és tapasztalt.

Biztos elgondolkodott, hogy miért történik ez vele? Meg hogy kinek, vagy kiknek állt ez érdekében? És hogy meddig tart ez az egész? No meg persze, mi lesz a családjával? Hogy folytatja így a munkáját? És biztos ezer más kérdést is feltett magának. Én legalább is ezt tettem volna. De kevés lehetett a válasz és sok a bizonytalanság.

Azt azért Ő sem gondolta volna, amikor bezárult mögötte először a zárka ajtó, hogy harminc hónapot fog eltölteni a legsúlyosabb fogva tartási körülmények között. De rajta kívül más sem.

Az egész nyomozati szakot az jellemezte, hogy ha azt olvasta egy újságban valaki, hogy „Újabb bűncselekménnyel vádolják Hunvaldot”, akkor biztos egy héten belül le fog járni az őrizetben tartás törvényes határideje. És meghosszabbítási tárgyalás következik. Így is volt.

Az ügyészség újabb és újabb gyanúsítással állt elő, az első fok mindig úgy döntött, hogy bizony minden esetben a maximális ideig benntartja, a másodfok pedig minden esetben egyetértett ezzel a döntéssel.
És ez így ment végestelen végig.

Ha összevetné valaki, hogy az összes ügyészség általi gyanúsításból mennyi lett a vád tárgyává téve (amelyek oda kerültek azokról épp most dönt majd a bíróság hogy oda valók-e) és mennyi hullott ki menet közben, biztos érdekes dolgokat találna. Én csak egy gyöngyszemet emelek ki ezek közül.

Amikor Hunvald sofőrje azt állítja a vallomásában, hogy főnöke egy szállodai bejelentkezésnél az ügyész, Fazekas Géza nevét írta a bejelentkező lapra, „nagy erőkkel, széles körben” indul nyomozás ebben az égbe kiáltó bűncselekményben. A nyomozati anyagok szerint sok ember, sok pénzt költve, energiákat nem kímélve nyomoz. De nem találnak semmit. Ettől még meggyanúsítják Hunvaldot magánokirat-hamisítással. Hetekig erről szólnak a hírek a médiában, aztán sokkal később visszavonják ezt a gyanúsítást, mert kiderül, hogy ha el is követte volna Hunvald, akkor sem okirat hamisítás ez kérem. Azért egyszerű halandóként azt kinéztem volna a kiemelt ügyeket vizsgáló ügyészből, hogy annyit azért biztosan tud, milyen tényállás elkövetésénél valósul meg ez a nem túl nagy súlyú bűncselekmény. Ha bizonytalan volt, megkérdezhette volna valakitől, ha pedig nem tud senki segíteni, még mindig ott az internet. De nem ezt tette.

Sok ember, sok pénz, sok idő, vizsgálat, sajtótájékoztatók, gyanúsítás, őrizetben tartási meghosszabbítási kérelem alátámasztása. Ez lett a folyamat. Majd ment az egész a kukába.
Hát mit ne mondjak…

A másik nagy eleme ennek az időszaknak, meg ne feledkezzünk róla, az igazság rézharangját kongató sofőr és az Ő road-show-ja. Szerintem ennek a fickónak nagyon örült az ügyészség, de később már komoly teher lehetett nekik. Kis hasonlattal olyan volt, mint egy távoli rokon, akit kétszer meghívnak vasárnapi ebédre, ami neki úgy megtetszik, hogy már megy hétfőn is, kedden is, szerdán is stb. hívás nélkül. De jól használták.

A sajtó sokat keresett ezen a csupa szív emberen. Az általa mondottakkal lehetett hangolni a közvéleményt abba az irányba, ami a sajtónak pont megfelelt. Azt sem kellett vizsgálniuk, hogy amit mond az igaz-e, mert a sajtó ugyebár nem bíróság. Kényelmes is volt, mert ha sajtóper indult a leírtak miatt, csak magukkal kellet vinniük ezt a jóembert és rámutatni, Ő állítja, mi csak leírtuk. De úgy tűnik, hogy az Ő mondta és a mi leírtuk között tartalmilag azért komoly különbségek lehetnek, és ezek a pluszok gondolom, a folyamat végén ismét sajtóperekbe torkollanak.

Egy a lényeg. Ha lenne a sajtónak pallos joga, Hunvald már ezer halált halt volna, pedig még csak nyomozati szakban volt az ügye.

A nyomozati szakasz utolsó évében elég nagy volt a csend. Csak a meghosszabbítások szolgáltak hírként. Így Hunvald már minden különösebb felhajtás nélkül töltött újabb vendég éjszakákat a Bv Tours vendégszeretetét megtestesítő műintézményben. A vádemelés volt talán az egyetlen, ami szigetként bukkant fel a nagy nyugalom tengerében, bár ennek az élét már elvette az iratismertetés. Akkor ugyanis minden érintett megismeri, mije is van az ügyészségnek.

Amikor az iratokból kiderült, hogy egyes vádpontokban mi is áll az ügyészség rendelkezésére, meglepődésemben arra gondoltam, nagy hit kell ehhez a feladathoz, tisztelt ügyész úr. A hitről pedig Nietzsche definíciója ugrott be. „HIT: NEM AKARNI TUDNI MI AZ IGAZSÁG”.

Én nem tudom eldönteni, mennyit ér a mundér becsülete. Azt sem, hogy szabad-e ennyi év nyomozás és vizsgálódás után, ennyi félmosollyal megtartott sajtótájékoztatót követően annyit mondani, hogy HAGYJUK.

A felelősség nem nyomasztja az ügyészséget, mert a számonkérés lehetőségének hiánya miatt ez ugye nincs. Nekem nagyon úgy tűnik, összegumizták a paksamétákat, begyömöszölték az irattartókba, oda tolták a bíróság asztalára, és azt mondták magukban, ennyink van, aztán majd meglátjuk.

A vádemelés után a bírósági tárgyalás megkezdéséig szintén nagy volt a csend.

Az ügyészség azt remélte, hogy az irathalmazból minél több dologba szeret bele a bíróság, az ügyvédek pedig azt, hogy a bírák alaposan megnézik, milyen állításhoz milyen bizonyíték tartozik, és hogy az tényleg bizonyíték-e. A vádlottak szerintem már annak is örültek, hogy egyáltalán elkezdődik a bírósági szakasz, annak minden bizonytalanságával együtt.

Végiggondolva - már a tényeket ismerve - egy büntető eljárás folyamatát, érdekes tapasztalatokra tesz szert az ember.

Az egész nyomozati szakban sem a gyanúsítottnak, sem az ügyvédeknek nincs semmi mozgástere. Lehet írogatni beadványokat, fellebbezéseket, panaszokat, aztán ennyi. Mivel a nyomozati bírónak nem kell figyelembe vennie a védő álláspontját. Egyszerűsítve, mindössze az a dolga, hogy megítélje, hogy amennyiben feloldja a kényszerintézkedést (szabadlábra helyezi az érintettet), akkor veszélyezteti-e a nyomozás sikerét. Hunvald szabadlábra helyezése, úgy tűnik, végig veszélyeztette.

Tehát a nyomozati szak teljes folyamatát az ügyészség uralta. Egy kivételt azért találtam.
D. Pável esetét.

Őt délelőtt tartóztatták le egy bevásárló központ előtt kommandósok bevetésével. Leteperték, falhoz vágták, megbilincselték, miközben azt ordítozták a meglepett ember fülébe, hogy „Hol a fegyver?! Hol a fegyver?!” Eközben az út túloldaláról a rejtekből előbújva Fazekas úr libegő kabátvéggel futott a tetthely felé, kezében tartott papírból, izgatottan, fennhangon olvasva az ide vonatkozó passzusokat. Majd szerencsétlen módon felbucskázva elbukott, és meghempergőzött az út porában. Büszkeségével mit sem törődve felpattant, és folytatta tovább a papíron lévő fontos információk közlését. Gyönyörű pillanatok lehettek ezek annak, aki ezt a történés sorozatot kívülállóként nézhette végig. Olyan Monty Python-os.

Gondolom D. Pável ezt koránt sem élvezte annyira, mivel autóba gyömöszölték és letartóztatták. Bent tartották mindaddig, amíg egy nyomozati bíró elé nem került (ez 32 órán belül kötelező), aki azt mondta az ügye láttán, MENJEN CSAK HAZA Pável. Ugye mondanom sem kell, hogy ez nem az a bíró volt, aki minden más esetben el szokta bírálni a „Hunvald-ügyhöz” tartozó elsőfokú ítéleteket.

Kinek szerencse, kinek nem.
És képzeljék! A másodfok is ugyanezt mondta!
Ezt azért nem lehet nem pofára esésként értékelni az ügyészi munka megítélésében. Mi lehetett a kezükben, amikor ezt a durva dolgot eldöntötték ezzel az emberrel kapcsolatban, ha mind a két bíróság azt mondta rá, hogy UGYAN MÁR.

De ez a momentum azért elgondolkodtató. Figyelemmel a kommandósokra, akciófilmbe illő letartóztatásra, rabosításra, börtönbe zárásra. Már csak azért is, mert D. Pável ellen az ügyészség mindössze magánokirat-hamisítás vétségének minőségében emelt vádat, ami nagyjából a körmös és a barack után következik valahol, ha népnyelven akarnám érzékeltetni a büntetési tételeket.

Jut eszembe, D. Pávelt kiengedték 36 órán belül, de egy évig lakhelyelhagyással korlátozták, ami egy export-import profilú cég emberének azért fájdalmas korlátozás. Most pedig ott kell ülnie hetente háromszor a vádlottak padján.

Ezen a kis epizódon keresztül bemutatva talán másokban is felvetődik az arányosság, a megalapozottság, a körültekintő felderítés és a tényekkel alátámasztott intézkedés kérdése. Mert bennem bizony fel. És ez 2009 nyarán történt. Így egy kicsit más szemmel néztem ezután a történéseket.

Érdekesség, hogy kis hazánkban a nyomozati szakban ugyanaz a nyomozó hatóság, mint a vádhatóság. Ez azt jelenti, hogy nincs kontroll. Azt hallottam, hogy más országokban azért ez elkülönül, pont azért, hogy legyen kontroll a két szint között. Ami bizony elkelt volna ebben az ügyben.

A nyomozati szak végén iratismertetés van, majd vádemelés. A kettő között az ügyészség mérlegeli, hogy pontosan mit is tart meg a gyanúsításokhoz képest, és mit emel egy új szintre, a vád szintjére. Az ember azt gondolja, hogy ilyenkor összeülnek, átgondolják, megnézik, hogy mihez mijük van, és az elegendő-e egy vád alátámasztásához. Mégiscsak minőségi munkát kell végezni, még ha nem is kéri rajtuk ezt senki számon ezen a világon. Hát…

A munkájuk gyümölcsét vaskos vádiratba fűzik, átadják az illetékes bíróságnak, majd várnak a tárgyalás megkezdésére.

A védelem hasznosan tölti ezt az időt, mert megismerve a vádiratban szereplő vádakat, felkészülhet. Hiszen ami abban van, az minden, amit az ügyészség állít, és azt gondolja, azokat kellőképpen alá is tudja támasztani. Mindenki teszi a dolgát, és várja, hogy elérkezzen az a pillanat, amikor a tanácsvezető bíró azt mondja, Jó reggelt, kezdjük meg a munkát.

Akkor mi is kanyarodjunk vissza ehhez a pillanathoz. Díszes terem, tekintélyt sugárzó bíróság, izgatott vádlottak, érdeklődő nézők, ismert és még nem annyira ismert ügyvédek. És természetesen mindenütt kamerák és fotósok. És elhangzik a mondat: Hát akkor elkezdenénk.

E blog oldalán minden tárgyalási nap bemutatásra került, most is olvasható. Így a napilapokat és az internetes oldalakat e tárgykörben olvasgatók megtudhatták, hogy az ott olvasottakhoz képest a valóságban ténylegesen mi történt a tárgyalási napokon. És hát ez kérem jelentős különbség.

Szépen lassan mindenki megismerte egymást a teremben. Beazonosíthatókká váltak mindenki számára a vádlottak, a bírók, de egy idő után a karzaton ülő érdeklődők is. Így a tárgyalásos szakasz vége felé előfordult, hogy a nagyon nem egy táborba tartozók is köszöntek egymásnak, hiszen ha más célból is, de életük ezen napjain mindenkinek azonos sors jutott.

Engem megdöbbentett, hogy a bíróságnak milyen elképesztő iratanyagot kell feldolgoznia, megértenie ahhoz, hogy a teremben végig kézben tudják tartani a folyamatokat. Hamar kiderült számomra az is, hogy nem csak megértették, hanem szabályosan meg is tanulták az anyagot. Meglepett, hogy először érzem azt, hogy valakik fontosságuknak megfelelően foglalkoznak az üggyel, ami rájuk bízatott, hiszen emberéletek és sorsok bújnak meg az iratanyagok mögött.

A tempó sem volt mindennapi, heti három tárgyalási nap. Nem tréfa! Vádbeszéd, védői reflexiók, vádlotti megszólalások követték egymást.

A hatodik tárgyalási nap után a védő indítványára a tárgyaló bírói tanács szabadlábra helyezte Hunvaldot és Gált is. 35 napig védekeztek szabadlábon, jártak a tárgyalásra bilincsek nélkül, amikor a másodfokú bíróság visszavitette őket a börtönbe, nehogy megszökjenek az eljárás elől.

Laikusként azt gondoltam, hogy ha ez valami lelki megtörést célzó taktika, akkor bizony elég ordenáré. Ítélkezési nyári szünet előtt visszavitetni őket úgy, hogy őszig nincs aki érdemben foglalkozzon az ügyükkel. Magyarul hozzájuk sem szólnak ez idő alatt.

A tárgyalás menetében azért számomra kiderült, hogy minőségileg más helyzet, ha egy vádlott szabadlábon tud felkészülni a védekezésére. Ez szemmel láthatóvá vált. Mentek a dolgok a maguk útján.

Elért a bíróság azon tanúk meghallgatásáig, akiket az ügyészség minősített át tanúvá, eredetileg más volt a státuszuk. És mivel a tárgyalásokon résztvevők számára már elég nyilvánvalónak tűnt, hogy az ügyészség álláspontja finoman szólva roskadozik, ezeknek a „tanúknak” a meghallgatása akár fordulatot is hozhatott volna, ha a nyomozati szakban tett vallomásukhoz képest valami új elemmel vagy állítással rukkolnak elő. Én is azt éreztem, hogy ha valami fordulat következik be, akkor az most lesz.

De nem. Sőt!
N. György kijelentette, hogy Hunvald Györggyel kapcsolatos állításai feltételezéseken alapultak. A többi tanú Hunvaldot érintő kijelentéseinek forrása N. György volt, így a „Hunvald-ügyben” a koronatanúk Hunvaldra tett terhelő vallomásainak eredménye nulla. Zérus.

Az ügyész nagyon csalódott volt N. vallomásától. Az ő oldalukon ugyanis nem nulla volt az eredmény, hanem mínusz. Hunvald védője be is adta ismét a szabadlábra-helyezési kérelmet. Így az október 4-i tárgyalás végén a tárgyaló bírói tanács korlátozás nélkül szabadlábra helyezte Hunvaldot, akiről azon nyomban levették a bilincset, és hazamehetett.

A másodfok most először, helyben hagyta a szabadlábra helyezést, de lakhelyelhagyási korlátozást rendelt el. Az egész ügy megítélésében ez nagy fordulópont volt. Ezt követően már csak egy nagy kérdés volt hátra: a bíróság által kirendelt igazságügyi értékbecslő meghallgatása. Mindenki tudta, hogy ennek van a legnagyobb jelentősége. Ha a szakértő nagyfokú értékkülönbözetet hoz ki a jelentésében, akkor tartalmi alátámasztást nyer a vád. Ha nincs jelentős értékkülönbözet, akkor a roskadozó vád szétesik, mint a kártyavár.

Nem bonyolult logika. Ha az értékek rendben vannak, nem tévesztette meg a testületet senki, így Hunvald kipottyan az egész Hunvald-ügyből. Ha megfelelő értéken jutott a befektető az ingatlanok opciós jogához, akkor miért fizetett volna kenőpénzt a befektető Gálnak. (Ez a kérdés úgyis elég csehül áll a tárgyalóteremben.) Ha rendben vannak az értékek, nincs kár és nincs csalás.

Valljuk be, ezek azért elég lényeges kérdések. Így egyre érthetetlenebb számomra, hogy ezeket a kulcskérdéseket miért nem tisztázta már a nyomozás legelején az ügyészség. De főleg úgy, hogy a védők többször indítványozták. De végképp érthetetlen, hogy amikor a bíróság végre tisztán akart látni ebben a helyzetben, és kirendelte a szakértőt, miért írt levelet az ügyészség, hogy szükségtelennek tartja a kirendelést. Pedig ez az igazi kérdés, ami kapocsként tartja össze a legfontosabb vádakat. Mindenesetre nagyon… nagyon… nagyon elgondolkodtató.

November 22-24-re tűzte ki a bíróság az igazságügyi szakértő meghallgatását. De amikor elkészült a jelentése, még a meghallgatása előtt a bíróság átadta azt az ügyészségnek és a védőknek.

És robbant a bomba hír!
Az értékek rendben vannak! Mindenki tudta, hogy megdőlt az alap ügy.

Ezt követően nem is az ügyészség, hanem az önkormányzat még tett egy nagyon bárgyú kísérletet az igazságügyi értékbecslői jelentés megtámadására, de azt még Hunvald tárgyalóteremben ülő ellendrukkerei is elismerték, hogy ez inkább politikai indíttatású kísérlet lehetett. Gál ügyvédei be is adták a szabadlábra-helyezési kérelmet. December 16-án ő is hazament.

Lényeges elemei voltak még a tárgyalási szaknak az ügyvédi perbeszédek. A feltűnő az volt, hogy az első- és másodrendű vádlottak védői nem is nagyon érintették az alap ügyet, úgy tekintettek rá, mintha nem is létezett volna. Ha az értékek rendben vannak és a tanúk nem tettek új, terhelő vallomást, akkor nincs csalás, ha nincs csalás, nincs miről beszélni.

A vádlottak utolsó szó jogán elmondott beszédei logikusak voltak, és érthetően foglalták össze az ő szemszögükből a velük történt eseményeket. Meggyőzően érveltek igazuk mellett, jól egészítették ki védőik perbeszédeit. A tárgyalási nap végén a bírói testület elnöke bejelentette, hogy február 24-én ítéletet hoz. Azaz most pénteken.
Hát ez az idő is eljött.

A tárgyalási folyamatból kiragadva néhány elemre külön is felhívom a figyelmet.

Talán a leglényegesebb körülmény, ami csak a tárgyalási szakaszban került napvilágra, az N. György lehallgatási jegyzőkönyveinek nyilvánosságra kerülése. Ezek számomra megdöbbentő dokumentumok voltak. Kiderült belőlük ugyanis, hogy N. Györgyék Hunvaldot és Gált nem hogy nem szövetségesként, hanem ellenségként kezelték. De az is kiderült egyértelműen, hogy a Hunvald-ügyben több alkalommal feljelentést tevő dr. H. viszont N. Györgyék szövetségese. Istenem, milyen gyönyörű fordulat! Főleg abból az aspektusból, hogy dr. H. asszonykája a 2010-es választások után Erzsébetváros új fideszes polgármesterének, Vattamány Zsoltnak a tanácsadója lett, ráadásul egyetlen feladata az erzsébetvárosi ingatlanokkal kötötte össze. Egyszerűen gyönyörű!

Tehát dr. H., a feljelentő, az általa feljelentett N. György szövetségese lett úgy, hogy közben szintén az általa feljelentett Hunvald ellensége maradt. Káprázatos!

Azért a tárgyalási meghallgatásán minden teremben ülő számára kiderült, hogy dr. H. mindezt anyagi előnyök érdekében tette méghozzá úgy, hogy „ügyvédként” talán nem teljesen etikus módszereket alkalmazott célja elérése érdekében.

Azzal, hogy a meghallgatása megkezdése előtt bejelentette, hogy már nem ügyvéd, lehet, hogy mentesítette az Ügyvédi Kamara fegyelmi bizottságát egy kézenfekvő vizsgálat megindítása alól, de az biztos, hogy komoly dilemmától szabadította meg a teremben ülő ügyvédeket, hogy „kollégának” szólítsák-e, amikor kérdéseket tesznek fel neki. Valószínűleg nem tették volna.

Mint ahogy nem tették a vád egy másik szintén „ügyvéd” korona tanújával sem, akiről a nyomozati iratok tanúsága és a tárgyalás menetében ugyancsak kiderült, hogy nem biztosan méltó az ügyvéd vagy kolléga megszólításra. Azt mondanom sem kell, hogy az okirati bizonyítékok alapján e két „ügyvéd” egymásra talált az erzsébetvárosi ingatlan ügyekben, és szorgosan egyezkedett, ki-ki a maga gyarapodása érdekében.

N. György lehallgatási jegyzőkönyveivel kapcsolatban a lényeg azonban mégis ott keresendő, hogy ezek a lehallgatások N. György őrizetbe vétele előtt készültek, és amikor nyílttá tették ezeket a titkos anyagokat annak érdekében, hogy felhasználják N. meggyanúsításához, az ügyészek elolvasták ezeket a jegyzőkönyveket, így tisztában voltak azzal, hogy Hunvald nem hogy nem együttműködő N. Györgyékkel, hanem őt kezelték ellenségként. És ekkor még csak 2008-at mutatott a naptár.

Amikor az NNI átadta a nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészségnek és összegző megállapításokat tett, azt emelte ki, hogy az elvégzett nyomozás szerint 1.) Nem érte kár az önkormányzatot, 2.) A további nyomozás érdekében meg kéne hallgatni a kerület jegyzőjét, 3.) Igazságügyi értékbecslőt kell kirendelni.

Tehát az ügyészség ezeknek a dokumentumoknak és N. lehallgatási jegyzőkönyveinek a birtokában fogja magát, és teljesen ellentétes irányban fordítja el a nyomozást. Hunvaldot N. szövetségeseként állítja be. Azt állítja, hogy az önkormányzatot kár érte. Nem hallgatja meg a jegyzőt tanúként. Nem rendel ki értékbecslőt. Miért?

Laikusként úgy érzem, ez a pont volt a Hunvald-ügy igazi fordulópontja. Mi történhetett, amikor ezt a döntést az ügyészség meghozta?! Mert a tárgyaláson, ott, ahol mindennek ki kell derülnie, ez nem derült ki.

A több éves felkonferálás és nyomozás után a vádirat – nyugodtan mondható – kissé gyengécske lett. Erre a bíróság is felhívta az ügyészség figyelmét. A tárgyalási folyamat azt is bemutatta, hogy az ügyészség állításai – finoman szólva – nem nagyon vannak bizonyítékokkal alátámasztva. A tárgyalási menetben a vád tovább gyengült. Meglepő módon az ügyészség tanúi gyengítették jelentősen. És ez így ment tárgyalásról tárgyalásra. Ezt mindenki ugyanúgy értékelte a teremben, aki átélte. Ezen még az újságírók sajátos lényeglátása sem segített.

Recsegett-ropogott, és sok esetben - mondhatni - kiürült a vád. Ezért egyszerűen megdöbbentő volt, amikor az ügyész a perbeszédében szinte szóról szóra megismételte a vádbeszéd szövegét. Mintha Csipkerózsika-álmot aludt volna, és nem élte volna végig ugyanazokat a történéseket mindenkivel együtt a tárgyalóteremben. Lehet, hogy nem is megdöbbentő, hanem elkeserítő.

Érdekes színfolt volt a tárgyaláson a sofőr meghallgatása is, mivel nagyrészt az ő sajtószereplése formálta a közhangulatot Hunvald ellen hosszú időn keresztül. Másrészt mert azt gondoltam én is, hogy választ kapok az ebben a blogban a mellékszereplőből főszereplővé vált sofőr neve mellett többször feltett kérdésre: Miért tette ezt ez az ember?

A blog írásait elolvasva kaptam egy közelítő képet, de azért kíváncsi is voltam, hiszen most látja viszont egymást először főnök és beosztott.

A sofőr úgy tudott elmenni a vádlottak előtt a tanúk emelvényéig a földet nézve, hogy csoda, hogy odatalált. Azt gondoltam, legalább diadalmasan végignéz a vádlottakon, nyugtázva vállalt szerepének eredményét. De nem. Az első pár mondata után érezhető volt a bevett nyugtatók hatása. Megértem. Nem mindennapi dolog ez. Biztos könnyebb volt baráti közegben interjúkat adni.

Egyenes kérdések, zavaros válaszok. Nem tűnt kiegyensúlyozott embernek. Az megdöbbentő volt, hogy érdektelennek vallotta magát. Azt gondoltam, hogy most valami történni fog a teremben. Hiszen azért jól nyomon követhető volt, hogy nem az. De nem történt semmi. Meglepő! A legmeglepőbb azonban az első szembesítés volt. Hunvald bokszolóhoz méltó fejmozdulatokkal próbálta meg felvenni a szemkontaktust vele. De nem sikerült. Amikor a bíró azt mondta, hogy a szembesítés eredménytelen, azt gondoltam, konstatálta, hogy nem sikerült főnöke szemébe nézni. De nem. Úgy látszik, ez nem formai követelmény egy szembesítéskor.

Azért érezhető volt a viszony kettejük között a szembefordításnál. Igazolódott a tétel: aki muzsik, az is marad.
Volt hatása annak, hogy főnöke ott állt vele szemben.
Azon már fel sem kaptam a fejem, hogy Hunvaldot barátjának tartotta. Valahogy beleillett a képbe. Passzolt a bennem felvázolt személyiséghez.

Én azt gondoltam, hogy napokig fogják majd faggatni a konkrét bizonyítékokról, amivel alátámaszthatja a tíz tanúvallomásában megfogalmazott vádjait. De nem. Számomra az derült ki, hogy azért nem, mert a vádban szereplő dolgokról nem tud semmit. Akkor miért lett az ügyészség 01. számú védett tanúja? Akkor miért kellett egyedül az ő esetében egy sokoldalas anyagot írnia az ügyészségnek, hogy Istenbizony szavahihető a tanú? Miért szerepelt a „Hunvald-ügyben” annyit a médiában, mint tényeket tudó és mondó lény? Ha egyszer nem tud semmit a „Hunvald-ügyről”?! Hát én ezt nem értem!

Furcsa volt, hogy az ügyvédek sem forgatták meg túlzottan. Meg is kérdeztem az egyiküket, miért nem tették. A válasz az volt, hogy a vádpontokkal kapcsolatban nem állít semmit, a bíróság előtt pedig ez a lényeg. Tehát kicsit csalódott vagyok, mert még most sem tudtam meg: miért tesz ilyet egy ember? (Azért nagyjából sejtem.)

2006 nyarán indult ez az ügy. A vizsgált időszak pedig 2003-tól. Ma 2012-t írunk. Hunvald és Gál évekig börtönben volt. A gyanúsítottból tanúvá lett két főkolomposról kiderült a tárgyalások alatt, ha valakik, ők biztosan bűnt követhettek el, de nem vonhatók felelősségre. A feljelentő dr. H-ról kiderült, hogy az általa feljelentett személy szövetségese és a baj vámszedője. A „barát” sofőrről, hogy valószínűleg mégsem az, de ha mégis, akkor jó szar barát. De az is kiderült, hogy az ügyészségnek kiürült a marka a tárgyalási menetben. Egyszerűen kevéssel jöttek és az is szétfolyt az ujjaik között. De azt gondolom nem búslakodnak. Lehet, hogy az ítélet már nem is annyira fontos nekik, mert az idáig vezető út talán fontosabb volt. Ha azt tekintik eredménynek, akkor bizony eredményes munkát végeztek.

Sok dolog kiderült. Talán túl sok is.
Csak lehet, hogy nem arról és azokról, akikről a vizsgálat szólt.

Rengeteg ember élete változott meg ettől az ügytől. Olyanoké is, akik közel sem voltak a vizsgálatokhoz. Sok családokhoz költözött be a bánat. Volt itt izgalom, szomorúság elég.
Így kíváncsi vagyok mi a lesz a vége.
Nagyon kíváncsi vagyok.

Nagyon sokat tanultam ebből az ügyből. Főleg azt, hogy milyen gyorsan kerülhet az ember bajba, és milyen nehezen keveredhet ki belőle. Sőt, feltételezések alapján akár börtönbe is.

Hogy a tények nem tények.
Hogy bizonyítékok nélkül is létezhet vád.
Azt is, hogy milyen abszurd szövetségeket hoz össze az érdek.
Azt is, hogy tud eltűnni a gyanú árnyékában egy egész élet.
Azt is, hogy nem egy élet változik meg ilyenkor, hanem rengeteg sors, emberi kapcsolat, cél, lehetőség, életpálya.
Azt is, hogy mennyire becsül ember embert.

Szavak nyertek számomra új tartalmat: vádol, gyanú, rendű, érdekkör, terhelt, panasz, bizonyítási eljárás, bizonyíték, cselekvőség, szándékosság, megtévesztés, felbujtó, intellektuális okirat-hamisítás, stb. Ezek ismerete nélkül egy hétköznapi ember nagyon jól le tudja élni az életét. De ezek varázslatos szavak, és a mögöttük lévő szándék döntheti el, ki meddig maradhat hétköznapi ember. És ettől valahogy más tartalmat kapnak ezek a szavak, mert bizony emberéletek múlnak rajtuk.

Nehéz lehet bírónak lenni.
Tisztelem őket érte.

Cum te aliquis laudat, iudex tuus esse memento; plus aliis de te, quam tu tibi credere noli. (Cato)

Szólj hozzá!

2012.02.19. 20:12 hunvaldper

141. Hunvald-per számokban

Címkék: nyomozás vádirat ítélethirdetés a ier számokban

A Fővárosi Törvényszéken 2012. február 10-én, pénteken az utolsó szó jogán elmondott beszédek elhangzását követően  az elsőfokú bíróság február 24-re tűzte ki az ítélethirdetést. A vádlottak - akik közül volt, aki éveket töltött előzetes letartóztatásban - az eljárás során minden lényeges vádpontban tagadták bűnösségüket és koncepciósnak minősítették a bűnüldöző hatóságok munkáját. Mi most összegyűjtöttük, hogy mi mennyi, mi hány volt a tárgyalás és a nyomozás folyamán, így most az egész ügyet a számok tükrében is áttekinthetjük. Van mit...

***

• A Hunvald-perben a feljelentéstől az elsőfokú ítéletig 2080 nap telik el, ebből a nyomozás több mint 4 évig, egészen pontosan 1571 napig tartott.
Az ügyészség a nyomozás során 62 tanút hallgatott ki (nem számítva a későbbi gyanúsítottakat, akik közül néhányan kezdetben még tanúk voltak), ám a bíróságon közülük a vádhatóság csak 47-et idézett be.
• Nem tudjuk, hogy pontosan hány ember telefonját hallgatták le hónapokig, de 4 személyről bizonyosan tudjuk. Ugyanakkor pl. csak N. György esetében ez mindjárt 14 telefon lehallgatását jelentette!
• Az önkormányzat jegyzőjét 68 alkalommal kereste meg a nyomozó hatóság különböző adatszolgáltatásokat kérve.
• A nyomozás során az ügyészség összesen 28 embert gyanúsított meg, ebből végül 25 lett vádlott, hárman tanúvá minősültek át.
• A nyomozás során 6 embert vettek őrizetbe.

  • Közülük N. György ma a vád koronatanúja.
  • D. Pávelt 2 nap után kiengedték, és végül csupán 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségével vádolták meg.
  • Kardos Péter 9 hónapig ült börtönben, végül az ügyészség mégsem vádolta bűnszervezeti tagsággal.
  • Az értékbecslő hat hónapig volt előzetes letartóztatásban úgy, hogy az ügyészség nem készíttetett kontroll értékbecslést az értékek manipuláltságának alátámasztására.
  • Hunvald és Gál majd 3 évet töltöttek távol a családjuktól.

• A nyomozati iratok 51 kötete a mellékletek nélkül 26.233 oldalt számlál, ám ez kicsit csalóka, hiszen ezen iratoknak – ki tudja miért – csak páratlan oldalai vannak. A valós oldalszám így „csupán” 13.116 oldalt tesz ki.
• A bíróság tavaly április óta 58 tárgyalási napon foglalkozott az üggyel, vagyis nagyjából 348 órát töltött a tárgyalóteremben.
• A tárgyalási szakaszban 59 tanú meghallgatására került sor, 6 egyéb tanú különböző okokból nem jelent meg a tárgyalóteremben, az ő nyomozati vallomásukat felolvasták. 21 olyan tanú volt, akiket az ügyészség a nyomozás során nem hallgatott meg, őket a bíróság idézte be. Ide tartozik például a két igazságügyi értékbecslő, de az önkormányzat egykori alpolgármesterei vagy aljegyzője is.
• A 25 vádlott több tucatnyi ügyvédet foglalkoztatott, de a vád is „elfogyasztott” 4 ügyészt a tárgyalási szakban.
• A vádirat 121 oldalas, a mintegy 160 oldalas vádbeszéd felolvasása pedig több mint tíz órán át tartott.
 

1 komment

2012.02.17. 13:17 Hagi7

140. D. Pável beszéde

Címkék: ablakcserék utolsó szó jogán d.pával

A Hunvald-ügy XXI. rendű vádlottja, D. Pável, akit hosszas és nagy erőket megmozgató nyomozás után 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségével vádolt meg az ügyészség, igen sok mindenen ment keresztül a nyomozóhatóság tevékenységének köszönhetően.

Az utolsó szó jogán elmondott beszédét nem írta meg, fejből – vagy inkább szívből – beszélt, aminek köszönhetően a tárgyalóteremben helyet foglaló ügyvédek és nézők többsége úgy ítélte meg, hogy tőle hallhattuk a legjobb, vagy legalábbis a legmegkapóbb beszédet.

Mivel az elmondottak közreadásában sajnos csak a saját jegyzeteimre hagyatkozhatok, nem fogom tudni visszaadni sem a beszéd hangulatát, sem a stílusát, amit igen sajnálok. Ugyanakkor a beszéd tartalma mindenféle kommentár nélkül önmagáért beszél. Idézőjellel fogom jelezni a szó szerinti idézeteket, a többi mondat megfogalmazása saját, csupán tartalmilag egyezik az elhangzottakkal.

„Nem szeretek magamról beszélni, nem is terveztem, de annyi rossz dolog ért a nyomozás során, és a vádbeszédben a világ legnagyobb gazemberének állítottak be…
Egész életemben becsületes ember voltam. Csak a munkámat végeztem. Ez a bűn?”

Mi történt velem?

2009. július 7-én fényes nappal a nyílt utcán rám rontottak a Terrorelhárítás emberei, „a falhoz vágtak, és kiabáltak, hogy hol van a pisztoly.” Nem is értettem, mi történik. Később a nyomozati iratokban azt olvastam, hogy az engem őrizetbe vevő kommandósok azt az információt kapták előzetesen, hogy én ellenállást fogok tanúsítani. Aznap a magas vérnyomásom miatt éppen egy terheléses orvosi vizsgálaton voltam. Hát kaptam terhelést… „Miért kellett velem így viselkedni? Az ügyészség mindent elkövetett, hogy börtönbe kerüljek.”

Rám fogták, hogy külföldre akartam menekíteni a családomat. Pedig amióta megszülettek a gyermekeim, minden év júliusát külföldön töltjük, hogy a nagyszüleikkel lehessenek. „Felkapta a sajtó a nevemet. Amit én ott kaptam… voltam én minden: orosz maffiózó, ukrán maffiózó, moldáv suttyó…”

Az összes üzleti partnerem vámellenőrzést kapott, és mindegyiküket az én nevemmel ijesztgették. Kellett volna mennem hozzájuk, hogy tisztázzam a helyzetet, illetve üzleti ügyben is, de nem tehettem, mert lakhelyelhagyási tilalom volt érvényben ellenem 12 hónapon keresztül. „Tönkretették a munkámat, amiért egész életemben dolgoztam.”

Telefonálni sem tudtam az üzleti partnereimnek, mert a házkutatás során elvitték a telefonos noteszemet, és hét hónapig nem adták vissza. Végigültem ezt a bírósági tárgyalást, csak azért, mert jól akartam végezni a munkámat.

„Hiszek a bíróságban, hogy úgy látják, hogy engem és S. Gyulát nincs miért elítélni.”
„Nem értem, hogy mindez miért történt velem. Lehet, hogy azért, mert Hunvald György a barátom? Igen, a barátom, és az is fog maradni.”

 

Szólj hozzá!

2012.02.14. 10:06 hunvaldper

139. Szabó Zoltán beszéde

Címkék: szabó zoltán utolsó szó jogán

A Fővárosi Törvényszéken 2012. február 10-én véget ért a Hunvald-ügyként közismertté vált per bírósági szakasza, legalábbis ami az első fokot illeti. A perben a mobiltelefon és kerékbilincs okán Szabó Zoltán - volt országgyűlési képviselő - is vádlott lett (XXIII. rendű vádlott). Alább olvasható az utolsó szó jogán elmondott beszéde. (Itt kissé átszerkesztettük az eredeti szöveget, de változatlan formában is közreadjuk.)

***

 Tisztelt Bíróság!

Esterházy Péter azt írja a Harmonia Caelestis-ben: „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot”. Én ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy még nehezebb, ha az ember nem is kíváncsi az igazságra. Márpedig az ügyészség e per folyamán egyetlen percig sem volt kíváncsi rá.

Nem volt rá kíváncsi az ingatlanok értékelése ügyében. A vád arra alapult, hogy K. Lajos hamis értékbecsléseket készített, és ezek segítségével tévesztették meg a döntéshozókat. Hiába támasztotta alá K. értékbecslését mind az ellenőrző szakvélemény, mind a bíróság által kirendelt szakértő, a vád makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a három értékbecslő vagy hazudik, vagy téved, egyedül az ügyészség tudja az igazságot.

Nem volt kíváncsi rá aprónak tűnő, de komoly jogkövetkezményekkel járó részletekben sem. Téves adatokkal kért lehallgatási engedélyt, mert nem volt kíváncsi dr. K. Zsuzsanna személyi adataira; téves vagy sikertelen zár alá vételre tett javaslatot, mert nem volt kíváncsi a tulajdonomban álló lakás pontos címére, illetve, hogy a Tinódi utcai lakás Kardos Péter nevű tulajdonosa azonos-e a vádlottal; és téves következtetésekre jutott, mert nem volt kíváncsi, mennyi időn át volt tagja B. Gábor a Rózsakert Ház kft-nek.

Nem volt kíváncsi az igazságra abban a három ügyben sem, amellyel engem megvádolt. A vádbeszéd szerint az ügyész úr nem tud arról, hogy a testület szavazott volna az én telefonomról, holott a testület évente szavazott költségvetési, illetve zárszámadási rendeletekről és azok minden évben tartalmazták az önkormányzat telefonköltségeit, a nyilvános 2003/1 polgármesteri-jegyzői utasításból pedig tudható volt, hogy ebben az én telefonom költsége is benne van. Arra sem volt kíváncsi az ügyészség, hogy én a kerület mindenkori országgyűlési képviselőinek biztosított, korábban Deutsch Tamás által használt iroda HELYETT kértem a mobiltelefon használatát, amivel tehát nem kárt okoztam a kerületnek, ellenkezőleg, kiadást takarítottam meg. Nem volt kíváncsi az ügyészség arra sem, hogy Lázár János parlament előtt fekvő törvényjavaslata a továbbiakban egyenesen előírná az önkormányzatoknak, hogy egyéni képviselőik munkájához infrastruktúrát biztosítsanak. E javaslat elfogadása után tehát föladata lesz az önkormányzatnak az, ami az ügyészség szerint mindeddig tilos volt. Mint valaha létezett szocializmusban, amit úgy szoktunk volt félig tréfásan jellemezni: ami nem kötelező, az tilos.

Nem volt kíváncsi az ügyészség arra sem, ki volt az az „ismeretlen személy” akit a III/6-os vádpont szerint fölhívtam, hogy levétessem vele a kerékbilincset a kocsimról. Nyilván csábító volt azt sejtetni, hogy F. Jenő volt az illető, mert ő a velem folytatott beszélgetés után beszélt B. K. Mihállyal is, azt lehetett tehát sugalmazni, hogy kérésemre ő vette rá B. K-t a kerékbilincs eltávolítására. Ez a következtetés azonban sántít, nem csak azért, mert mind F., mind B. K. tagadja, az ügyészség pedig semmivel sem tudja bizonyítani, hanem mert az sem érthető, hogy ha így történt volna, akkor két hónappal később, hasonló helyzetben miért nem ezen a már bejáratott úton próbálkoztam a bilincs eltávolíttatásával. Érezhette az ügyészség is, hogy ez így nem kerek, mert megemlít egy másik lehetőséget is: minthogy dr. K. Zsuzsannával is beszéltem telefonon, ő is lehetett az az „ismeretlen személy”. Ennek viszont az mond ellent, hogy noha a jegyző asszony a velem folytatott beszélgetést követően több mint egy órán át nem hívott föl senkit, a bilincs 25 perc múlva már lekerült a kocsimról. Az ügyészséget ráadásul az sem érdekelte, hogy ugyanaznap, másfél órával korábban is beszéltem már telefonon mind F. Jenővel, mind a jegyző asszonnyal, holott akkor még igazán nem tudhattam, hogy az Akácfa utcában le fogják bilincselni a kocsimat.

A III/7 vádponttal kapcsolatban pedig az ügyészség még tudatosan el is ferdítette az igazságot. Az ügyész úr szerint F-Sz. Judit, a bíróság előtt tett tanúvallomásában úgy nyilatkozott: az eredeti, közterület-felügyelő által készített fényképen látható gépkocsiról nem vetette volna le a bilincset, csak arról a gépkocsiról, amely a később, rekonstrukciós céllal készült fényképen szerepel, és amelyen az ügyész szerint jóval odébb állt a kocsi. A tárgyalási jegyzőkönyv viszont azt bizonyítja: a tanú mindkét esetben azt mondta, levetette volna a bilincset, a gépkocsi pedig mindkét fényképen ugyanabban a helyzetben állt, csak a rekonstruált felvétel más szögből készült, hogy látható legyen az a tűzcsap is, amely, mit tesz Isten, az intézkedő közterület-felügyelő által készített valamennyi fényképen takarásban van.

Tisztelt Bíróság!

Bárándy és Kádár ügyvéd urak azzal érveltek, hogy a szabálytalan lehallgatási engedély miatt a lehallgatási jegyzőkönyvek bizonyítékként nem használhatók föl. Így van-e vagy sem, ezt a tisztelt bíróság feladata eldönteni. Én ettől függetlenül hivatkoznék azonban a július 17-18-i lehallgatási jegyzőkönyvekre, azok ugyanis két dolgot mindenképpen tanúsítanak. Egyrészt azt, hogy a vádiratban állítottakkal ellentétben részemről szó sem volt bűnös szándékról: én segítséget kértem K. Zsuzsától, de jogsértésre nem próbáltam rávenni (megjegyzem, aki ismeri őt, pontosan tudja, hiába is próbáltam volna); azt reméltem, van jogszerű út is, aminthogy kiderült: tényleg volt – erről ügyvéd urak részletesen szóltak.

Ha azonban bűncselekményt nem is követtem el ezzel, be kell látnom: hibáztam. Hibáztam, hiszen napjában több tucat gépkocsit bilincselnek le a kerületben, némelyiket nyilván jogszerűtlenül is, ám ezek tulajdonosainak, velem ellentétben nincs lehetőségük, hogy egy telefonhívással elhárítsák az őket ért jogtalan hátrányt. Sajnos azonban mégsem állíthatom, hogy hasonló helyzetben ma már másképp cselekednék. A lehallgatási jegyzőkönyvből ugyanis az is kiderül: az ügyész úr állításával ellentétben nem a 15 ezer forintos büntetést akartam megúszni, indítékom az a fölháborodás volt, amit ez a bilincselési gyakorlat bennem már évek óta kivált.

Tisztelt Bíróság, kerületi lakosként régóta tapasztalom, hogy a közterület-felügyelők lesben állnak azokon a helyeken, ahol a nap bizonyos szakaszaiban lényegében lehetetlen szabályosan parkolni a helyet elfoglaló, nem kerületi illetőségű kocsik miatt. Egy Amerikában élő barátom szerint Dél-Karolina vadászati törvénye tiltja a vad beetetését, tehát azt, hogy a vadász a vadakat élelem kihelyezésével egy alkalmas helyre odaszoktassa, hogy aztán kedvére lelődözze őket. Én magam nem vadászom, de ezt a rendelkezést nagyon helyesnek tartom. A vadásznak fegyvere van, amivel szemben a vad védelme a sűrű erdő, a rejtőzködő-képesség és a gyorsaság. A beetetéssel a vadász ettől a védelemtől fosztja meg a vadat, ami mindenképpen méltánytalan. Úgy látom, kézenfekvő a párhuzam a beetetéses vadászat és a kerületi bilincselési gyakorlat között – ezért tartom az utóbbit már évek óta nagyon méltánytalannak. Mint a lehallgatott beszélgetésben K. Zsuzsannának elmondom, ez háborított föl annyira, hogy az ő segítségét kértem. Az ügyészség azonban úgy látszik, e vonatkozásban maga sem tekintette bizonyító erejűnek a lehallgatási jegyzőkönyvet, mert nem hagyta, hogy az abból kivilágló tények elhomályosítsák a tisztánlátását: nem győzte hangsúlyozni, hogy tettem során személyes anyagi előnyszerzés vágya vezérelt.

Elnézésüket kérem, ezen a ponton ki kell lépnem egy pillanatra a vádlott szerepéből. Muszáj elmondanom, amit most mondandó vagyok, és hol mondhatnám el másutt, mint illetékes bíráim előtt? Az olyan pert, ahol a vádlót nem az igazság érdekli, hanem az, hogy a vádlottat a tényektől függetlenül bűnösnek tüntesse föl, koncepciós pernek hívják. Az ügyészség koncepciós pert indított ellenem.

Politikus vagyok, 16 éven át voltam országgyűlési képviselő, egyike a legaktívabbaknak. Leghevesebb szócsatáimat a Fidesz képviselőivel vívtam, és ezekben ritkán maradtam alul. 2009 szeptemberétől fél éven át hetente sajtótájékoztatón tettem szóvá egy-egy Fideszes vezetésű önkormányzat balfogásait, korrupciógyanús, vagy egyszerűen csak tisztességtelen intézkedéseit. Mindez láthatóan érzékenyen érintette a Fideszt – bőven volt hát elszámolni valója velem.

De volt elszámolni valója velem Orbán Viktornak is. 2005-ben az Orbán család vagyonosodását vizsgáló parlamenti bizottság tagjaként számos kellemetlen percet szereztem neki, különösen a 2005. november 16-i meghallgatása során. A bizottság munkájáról közzétett terjedelmes beszámolóm sem éppen hízelgő rá nézve. És volt elszámolni valója velem őt bíráló parlamenti felszólalásaim okán is, legyen elég e tekintetben csak a 2007. március 19-i, és a 2009. december 7-i napirend előtti fölszólalásaimra utalnom.

Köztudomású a kormányzó pártoknak és magának a miniszterelnöknek erős vonzódása a politikai ellentétek jogi rendezéséhez. Közismert továbbá az ügyészségi hierarchia csúcsán álló Polt Péter bensőséges kapcsolata a Fidesszel, ahogyan az is, hogy Polt úr ismételt legfőbb ügyészi megbízatását megelőzően is meghatározó befolyással rendelkezett az ügyészségi szervezeten belül. Kimondom kereken: szilárd meggyőződésem, hogy, legalábbis az én ügyemben, az ügyészség a nemtelen politikai bosszú eszközévé alacsonyodott le, pontosabban azzá alacsonyították le formális és informális vezetői és az ő utasításaikat lelkiismereti aggályok nélkül végrehajtó beosztottaik. Ez szégyen. Szégyene annak a hatalomnak, amely az ügyészséget erre a szintre zülleszti, de szégyene annak az ügyészségnek is, amely hagyja magát ide zülleszteni.

Nem tanulság nélkül való, tisztelt Bíróság, milyen – nem tudok rá jobb szót – adathalászat útján jutott el az ügyészség az ellenem emelt vádakhoz. Az első kezdeményezés még nem az ügyészségé volt: egy Fideszes kerületi képviselő érdeklődött, vajon 1990 óta hány önkormányzati lakást kaptam a kerületben. Nem kétlem, hogy ha a válasz nem az lett volna, ami, hogy tudniillik egyet sem, az bizonyítékul szolgált volna arra nézve, hogy én is részese vagyok az Erzsébetvárost az ügyészség szerint behálózó korrupciónak. Nyilván a lehallgatási jegyzőkönyvek áttekintésekor bukkant rá az ügyészség a július 17-én lehallgatott beszélgetés szövegére. Meglehetős kreativitásról tanúskodik, hogy ebből hivatali visszaélés ügyét sikerült kreálni, amikor az adott helyen nem a kerékbilincs le-, hanem fölszerelése volt a hivatali visszaélés. Tisztában kellett lennie ezzel magának az ügyészségnek is, hiszen szabálysértési följelentést tett ellenem, mert az útkereszteződésben 5 méteren belül várakoztam – márpedig az ilyen helyzetű kocsik bilincselését a jogszabály egyértelműen tiltja.

Megerősítette mindezt F-Sz. Judit, aki tanúvallomásáig bilincselési csoportvezető volt a kerületi közterület-felügyeletnél, ám az, hogy nem volt hajlandó terhelő vallomást tenni, csupán annyi következménnyel járt, hogy rövid úton elbocsátották. Bizonyára ezt az ügyet vizsgálva bukkant rá az ügyészség a május 21-i kerékbilincs ügyre, és föltételezte, noha erre nézve nincs és nem is volt semmiféle bizonyítéka, hogy ez ugyanolyan közbenjárás eredménye volt. Még csak elképzelésem sincs, hogyan jutott valaki arra az abszurd ötletre, hogy az általam nyilvános rendelkezés értelmében használt mobiltelefon ügyéből hivatali visszaélést és hűtlen kezelést kreáljon. Evés közben viszont megjött az ügyészség étvágya: próba-szerencse alapon rákérdezett, hátha laptop-használatot is biztosít számomra az önkormányzat, és hátha ennek is vannak a hivatalt terhelő költségei. Az ötlet azonban halva született: a polgármesteri hivatal arról tájékoztatta az ügyészséget, hogy az általam használt laptopot a polgármesteri munkakör átadásakor, még 2002-ben leadtam. Volt még egy halvány próbálkozás, bár nem tudom, kinek a részéről: valaki firtatni kezdte, vajon a ház, ahol lakom, nem azért került-e le 15 év után a tilalmi listáról, hogy önkormányzati lakásomat én is megvásárolhassam. Ez a próbálkozás is hamvába holt azonban, amikor kiderült, hogy nem vásároltam meg; lakásom ma is önkormányzati tulajdon.

Itt tartunk ma. Az ügyészség annyival tudott megvádolni, hogy telefonáltam egy mobiltelefonról, amit azért kaptam, hogy használjam, és leszerelték a kocsimról a kerékbilincset ott, ahol azt nem is lett volna szabad rászerelni. Tisztességem és ártatlanságom bizonyítékának is tekinthetném, ha e tekintetben bizonyítékra volna szükségem, hogy egyévi vizsgálódás után az ügyészség mindössze ennyit tudott fölhozni ellenem. Más kérdés, hogy ezt a meglehetősen karcsú vádat belevarrták egy nagyobb, bár érzésem szerint túlnyomórészt ugyancsak konstruált ügybe, hogy engem a nyilvánosság előtt a milliárdos erzsébetvárosi ingatlanpanama XXIII. rendű vádlottjaként lehessen emlegetni.

Tisztelt Bíróság!

Shakespeare Hamletjében azt mondja Claudius Laertesnek: „Hol bűnt találsz, a bárd essék oda!” Nincs ezzel semmi baj, bízvást elfogadhatjuk a tisztességes bűnüldözés jellemzéseként. Az én esetemben azonban aligha fér kétség ahhoz, hogy az ügyészség előbb tudta, hová is kell esnie a bárdnak, és csak azután látott hozzá, hogy ott bűnt is találjon. Azt remélem, hogy velem együtt a tisztelt Bíróság is úgy látja: kevés sikerrel.

Köszönöm szépen.

dr. Szabó Zoltán 2012. február 10-én, az utolsó szó jogán elmondott beszéde, változatlan, eredeti formájában.

 

 

 

 

1 komment

2012.02.13. 13:43 hunvaldper

138. K. Lajos beszéde

Címkék: k.lajos utolsó szó jogán értékbecsló

A vád szerint a negyedrendű vádlott, K. Lajos az alábbi szerepet töltötte be a csalásban: N. György kinézett egy ingatlant, megsaccolta, hogy mennyiért érdemes azt megvennie. Az ötlettel megkereste Gál Györgyöt, majd megállapodott vele ebben a nagyon nyomott árban. A dolog véghezviteléhez megfelelő értékbecslés készítésére is szükség volt, amely feladatot K. Lajos végzett el. Ezzel a hamis értékbecsléssel aztán megtévesztették a képviselő-testületet.

Zámbó Gyula – K. Lajos ügyvédje – a szakvélemények kapcsán elsősorban arra tért ki védőbeszédében, hogy mind az önkormányzat által 2009-ben megbízott Patziger Ferenc, mind a bíróság által megbízott Turán Zsolt igazságügyi szakértő alátámasztotta, illetve igazolta a K. Lajos által meghatározott értékeket. Zámbó Gyula azt is kihangsúlyozta, hogy Patziger egy másik módszer használatával jutott ugyanazokra az eredményekre. Azaz, nem történt meg a vádban megfogalmazott hamis értékbecslés.

2012. február 10-én az utolsó szó jogán valamennyi vádlott szót kapott, most K. Lajos ez alkalomból elmondott beszédét adjuk közre.

***

Tisztelt Bíróság!

Az eljárás során nehéz helyzetben voltam. Először nem is értettem, miért gyanúsítanak, hiszen én semmiféle bűncselekményt nem követtem el. Miután kiderült a gyanúsítás oka, még nehezebbnek éreztem a helyzetemet, mert azt kellett bizonyítanom: nem történt meg, ami nem történt meg.

De hogyan bizonyítsam, hogy az értékbecsléseimben csak a saját szakmai véleményem alakította az értéket, hogy nem hamisak ezek a becslések? Tudtam, ez csak úgy sikerülhet bizonyosan, ha a véleményem (becslésem) objektíven is megállja a helyét. Ezért is kértem elejétől fogva igazságügyi szakértő kirendelését.

Mára bebizonyosodott, hogy nem csak valós, hanem helyes is az értékbecslésem.

Mostanra jutottunk el odáig, hogy elmondhassam, megtörtént az ártatlanságom bizonyítása.

Ezért kérem a felmentésemet.

K. Lajos értékbecslő 2012. február 10-én, az utolsó szó jogán elmondott beszéde, változatlan, eredeti formájában.

 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása