A témával még a tárgyalási szakasz elején – múlt év április 28-án – részletesen foglalkoztunk, ám az azóta eltelt csaknem egy év fejleményei, valamint a jelen blog szerzőinek azon célja, hogy az elsőfokú ítélet február 24-én esedékes kihirdetése előtt az összefoglalás igényével lépjenek fel, újból – és talán utoljára – megszólaltatja blogunk sajtófelelősét.
Fent hivatkozott korábbi írásunknak már a címe jól tükrözte véleményünket a magyar média jelentős részének a tényekhez, az igazsághoz, a valósághoz és a tárgyszerűségéhez fűződő viszonyáról (félreértés ne essék, nem az ideológiai vagy politikai hovatartozást kifogásoljuk – nekünk is van olyan – ám azt gondoljuk, lehet tény- és tárgyszerűen tájékoztatni még akkor is, ha amúgy van véleményünk az eseményekről.). Tavaly áprilisi posztunkban ezt a tárgyilagosságot hiányoltuk. Most, az ítélet előtti összefoglaló hírmezei áttekintésben megnézzük, mi változott – ha egyáltalán – ezen a réten téren.
Túlbecsült várakozások
A per indulásakor arra számítottunk, hogy a sajtó és a közvélemény kiemelt figyelemmel kíséri majd az eseményeket, elvégre a jelenlegi kormány hatalomra jutásában nagymértékben szerepet játszott az „elszámoltatás” ígérete. A Hunvald-pert kimondva-kimondatlanul ennek a politikai törekvésnek igyekeztek a szolgálatába állítani.
Ma már kimondhatjuk: a per iránti érdeklődés – és ezzel összefüggésben annak sajtónyilvánossága – alulmúlta várakozásainkat. Ezt nem csak az mutatja, hogy blogunk olvasottsága a nagyközönség körében mérsékelt (miközben a sajtó számára az egyik elsődleges hírforrás), hanem az is, hogy a különböző sajtótermékek kezdetben sem kiugró teljesítménye a per előrehaladtával jószerével a száraz MTI-tudósítások másodközlésére szorítkozott (egyéni kreativitás leginkább a cikkek címadásában mutatkozott, erre később visszatérünk). Persze gondolhatja az olvasó, hogy blogunk – saját szerepét is túlbecsülve – eltúlozza az ügy jelentőségét, ezért kevesli a médiaérdeklődést, ezt a vélekedést azonban biztosan nem osztják a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap újságírói, akik valamennyi tárgyalási napot szorgalmasan végigülték. A két említett lap mellett a Népszava, illetve az atv.hu közölt több-kevesebb rendszerességgel önálló írásokat a témában.
Miről és hogyan?
A sajtó 2009 február 10-ét – Hunvald letartóztatását – követően kapcsolt magasabb sebességfokozatba. Szinte napi rendszerességgel jelent meg a különböző tévékben Fazekas Géza, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője, a nyomozás vezetője, aki ugyan elmondta, hogy valójában Gál-ügyről van szó, nem pedig Hunvald-ügyről, ezt követően azonban egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy Hunvald érintettségét hangsúlyozza. Amellett, hogy Hunvald országosan ismert szocialista politikus, és így alkalmas címlapfigura volt, ennek is köszönhető, hogy a közvélemény Hunvald-ügyként ismerte meg az erzsébetvárosi ingatlanok eladásával kapcsolatos vizsgálatot, majd az azt követő pert. És annak ellenére, hogy a 121 oldalas vádirat fő vádpontjában – az ingatlanügyben – mindössze egyetlen bővített mondat szólt Hunvaldról, a magyar sajtónak – különösen annak jobboldali részének – rövid idő alatt sikerült megrajzolnia a multimilliomos kiskirály, luxusban élő maffiavezér Hunvald György képét.
Olvashattunk bizonyítottan hazug beszámolókat tucatnyi luxusautóból álló százhúszmilliós flottáról (a valóságban összesen hat kocsit vett zár alá az ügyészség, köztük egy roncsot, egy Trabantot, illetve több olyat, amelyeknek nem Hunvald György a tulajdonosa), családi magánrepülőgépről (a valóságban a kisrepülőgép egy olyan vállalkozás tulajdona, amelyben Hunvald feleségének tulajdonrésze volt), keszthelyi kastélyról, amelynek csak a felújítása kétszázmillióba került (a valóságban az OTP 55 millió forintra értékelte a felújított ingatlant). A fő krónikások Bán Károly (Magyar Hírlap) és Szabó Zsolt (Magyar Nemzet) mellett a kép további árnyalását olyan publicisták apró „szeretet-megnyilvánulásai” is segítették, mint Seszták Ágnes vagy Pilhál György. A sort hosszan lehetne folytatni, ennyiből is világos azonban, hogy a per korai szakaszában a jobboldali sajtó feladata az volt, hogy a közvéleményt egy hamis Hunvald-portré megrajzolásával készítse fel a kezdődő perre.
A másik oldalon az atv.hu beszámolói vagy a Népszabadság írásai semlegesebbek voltak, sőt a Népszava sokszor kifejezetten támogatóan írt Hunvaldról (Már az indulásnál sokat gyengült a vád; Hunvald nem fog megtörni; A vád koronatanúja "felmentette" Hunvaldot; Hunvald György a bíróságon: Nem okoztam kárt; Az eljárás Hunvald igazát bizonyítja; Megdőlhet a fő vád Hunvald ellen.)
Ezt persze kézenfekvő lenne azzal magyarázni, hogy ezek a sajtóorgánumok politikai küldetést teljesítettek, nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az MSZP prominensei már a letartóztatása utáni órákban pánikszerű gyorsasággal határolódtak el Hunvaldtól, majd élére álltak annak keresztesháborúnak, amelynek célja az volt, hogy az előzetesben ülő (tehát de jure ártatlan) polgármester családját megfosszák Hunvald fizetésétől.
Az ATV által 2011 májusában készített második Hunvald-interjú egyáltalán nem vádolható Hunvald-párti elfogultsággal. Csalódást keltő ugyanakkor, hogy a polgármesteri fizetés vagy a magánrepülőgép témakörében született írások száma nagyságrendekkel meghaladta azon cikkekét, amelyek például arról a perdöntő információról számoltak be, hogy a bíróság által felkért ingatlanszakértő minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a maffiavád alapjául szolgáló értékbecslések helytállóak voltak.
Tudósítások a tárgyalóteremből
2011. április 7-én került sor az első tárgyalásra, amelyet azóta 57 további követett. A jelen sorok írója szinte valamennyi tárgyalást végigülte, így testközelből tapasztalhatta meg, olykor micsoda torzuláson megy keresztül a valóság, mire újságcikk lesz belőle. Ezzel a kérdéssel még a tárgyalási szakasz kezdetén részletesen foglalkoztunk.
A tárgyalások során a vád szempontjából nem következett be áttörés: sem a tanúvallomások, sem a lehallgatott telefonbeszélgetések, sem az egyéb okiratok és dokumentumok nem tartalmaztak Hunvaldra nézve olyan terhelő bizonyítékokat, amelyek indokolták volna csaknem 3 éves előzetes letartóztatását. Mivel nem volt szenzáció, a sajtó érdeklődése is még inkább megcsappant. Egyszer még az is megesett, hogy a Hír TV munkatársai, akik szorgosan megjelentek minden tárgyalási napon, sokszor annyira unatkoztak, hogy a déli szünetben elmentek. Így maradtak le arról, amikor a bíróság szabadon engedte Hunvaldot.
A baloldali sajtó feltételezett támogató funkcióját legtöbbször már azzal is el tudta érni, hogy szárazon felsorolta a tárgyaláson elhangzottakat. A Magyar Hírlapnak és társainak már jóval kreatívabban kellett interpretálniuk az eseményeket, ha fenn akarták tartani az általuk korábban kialakított Hunvald-képet. Eklatáns példa erre, amikor a bíróság által kirendelt ingatlanszakértő vallomását, amelyben alátámasztotta a védelem álláspontját, miszerint nem történt törvénysértés, ilyen cikkekkel kommentálták: Azért becslés a becslés, mert becslés; Értékbecslés a kapualjakból; Hiteltelen értékbecslés. Ki kell emelni a koronatanú vallomását is, aki kifejezetten cáfolta, hogy Hunvald érintettségéről beszélt volna. Érdekes módon a Magyar Hírlap erről szóló tudósítása „Hunvald sokat tudott a gyanús ügyletekről” címmel jelent meg.
A vád másik aduja Hunvald sofőrje volt, aki – legtöbbször saját kérésére – vagy tíz alkalommal járt az ügyészségen vallomást tenni, emellett interjúalanyként is „fényes karriert” futott be: a Magyar Hírlap több cikkében számolt be a sofőr által elmondottakról (itt, itt vagy itt). G. József a vallomásában olyan dolgokat is mondott volt főnökéről, amik még a vádiratban sem szerepelnek. Hunvald sofőrjének szavahihetőségét nemcsak a védelem kezdte ki, de a sajtó is felfigyelt arra, hogy G. József a szájába adott szöveget mondhatott fel a bíróság előtt.
Letartóztatásának harmadik évfordulóján, 2012. február 10-én Hunvald György utolsó szó jogán elmondott beszédét szó szerint közöltük. A fentiek fényében üdítő élmény volt tapasztalni, hogy a Hunvald-ügy „hangulatfelelőse”, akinek korábbi írásai jelentős mértékben hozzájárultak az üggyel kapcsolatos közvélekedés formálásához, az eddigiektől eltérően szinte baráti tónusban számolt be az eseményről. Vannak feltételezéseink azzal kapcsolatban, hogy ez az irányváltás miért következett be, ám, hogy igazunk van-e, csak az elkövetkező hónapok-évek során derül majd ki.
Ítélet előtt
Az elmúlt három évben Hunvald György két háborút vívott: az egyiket az ügyészség által megfogalmazott vádak ellen, a másikat a sajtó jelentős részének köszönhetően a közvéleményben róla kialakult negatív kép ellen. Az utóbbiban a kezdetektől vesztésre áll: amennyiben február 24-én az ingatlanügyben számára kedvező ítélet születik, nagyon nehéz lesz elérni, hogy az évek óta kondicionált közvélekedés ne az legyen: „Hunvald megúszta”.
Utolsó kommentek