Aki annak reményében látogatott ma erre az oldalra, hogy a vádbeszédről olvasson, azt bizony ki kell ábrándítanom. Bár a legutóbbi tárgyalási nap úgy zárult, hogy ma már az ügyészé lesz a legfőbb szerep, a január 10-i váratlan vádkiegészítés keresztülhúzta a bírói tanács eredeti ütemtervét. Mindenesetre a tárgyalóteremben a szokásosnál többen vannak (bár tömegnek azért nem nevezném a mintegy tucatnyi embert), ez pedig arra engedett következtetni, hogy többen a beígért vádbeszéd miatt érkeztek, ezúttal potyára.
Legutóbb jeleztem, hogy az ügyészség vádkiegészítése miatt a bíróság 8 napot adott arra, hogy a vádlottak és védőik értelmezhessék a fejleményeket, így most reagálhattak az elhangzottakra. (Emlékeztetőül: január 10-én az ügyész váratlanul bejelentette, hogy módosították a vádat, valójában kiegészítették azt. Míg a lakáskiutalások kapcsán Gált és Hunvaldot eddig hivatali visszaéléssel vádolták, most ehhez hozzábiggyesztették a hűtlen kezelés vádját is, illetve B. Gábor esetében a hűtlen kezelésben való bűnsegédletet.)
Bírói kérdésre az érintett vádlottak közül csak B. Gábor jelezte, hogy szólni kíván, aki elmondta, hogy a bűnsegédlethez az kell, hogy tudomása legyen arról, hogy valaki szabálysértést, illetve bűncselekményt követ el, neki ugyanakkor ilyenről tudomása nem volt, így aztán nem is segédkezhetett benne.
A védők közül Hunvald ügyvédje, dr. Sebes Péter a vád kiegészítése kapcsán elsőként az ügyésznek, majd védencének tett fel kérdéseket.
- - Ügyész úr, sajnos nem értem a vádmódosítást. Miként áll össze az 1 rendbeli folytatólagos hűtlen kezelés?
- - Sajnos elírás történt a vád módosításában. Hunvald György kapcsán 1-1 rendbeli kitétel szerepel, erről készült egy átirat is. (Amelyet ezek szerint az ügyvédek nem kaptak meg.)
Az ügyvéd ekkor Hunvald Györgyhöz fordult azzal a céllal, hogy a lakások bérbeadása és elidegenítése kapcsán megvilágítsa a bíróság számára talán még homályos pontokat, és úgy tűnik, egy-két korábbi félreértést valóban sikerült tisztázni. Hunvald az első kérdéssel kapcsolatosan elmondta, hogy az önkormányzat 2006 és 2008 között milyen jogszabályokkal és hogyan szabályozta a lakások bérbeadását és elidegenítését.
- - Melyik szervezeti egység döntött az elidegenítésről?
- - A vételi szándékot az Erzsébetvárosi Vagyonkezelő Rt-nél (ERVA) kellett bejelenteni, döntést a Gazdasági Bizottság hozott, majd végül az ERVA kötötte meg a szerződést.
- - Beszélt Ön Gál Györggyel arról, hogy T. Noémi megvásárolja, megvásárolta vagy meg fogja vásárolni a bérlakását?
- - Nem.
- - T. Noémival beszélt erről?
- - Nem, hiszen nem is ismerem T. Noémit.
(Ugyanezen kérdések elhangzottak B. Gábor, illetve V. Éva esetében is, a válasz mindannyiszor „nem” volt.)
- - Technikailag ki intézte a bérlakások eladását?
- - A Vagyonkezelő Részvénytársaság.
- - A polgármesternek bemutatták a szerződéseket az aláírás előtt vagy után?
- - Nem, soha.
Sebes Péter becsatolta a bíróságnak azt az Önkormányzat és az ERVA között létrejött szerződést, amely alapján az elidegenítést az ERVA végzi, ugyanis ez nem volt része a nyomozati iratoknak. Ezen kívül becsatolt még egy 2011 júniusából származó IX. kerületi előterjesztést is, amelyben a IX. kerületi önkormányzat a vételár csökkentésével szorgalmazza a bérlakások elidegenítését.
A bíró az alábbi kérdéseket intézte Hunvaldhoz:
- - Célja volt az önkormányzatnak a bérlakások elidegenítése?
- - Igen. Szinte minden önkormányzat igyekszik megszabadulni valamennyi bérlakásától, ugyanis ezek fenntartási költsége sokkal nagyobb, mint amennyi összeg a lakbérekből befolyik.
Ezen a ponton az ügyész közbekérdezett:
- - Az ERVA előzetes döntés nélkül is eladhatott valamit?
- - Nem, csak bizottsági döntéssel. Ugyanakkor ahhoz, hogy a bérlő megvegye a lakását, nem kell döntés, csak magához a szerződéskötéshez.
A bíró kérdezi tovább:
- - Tehát ha valaki bérlőként bekerül egy lakásba, és meg akarja azt venni, akkor a Gazdasági Bizottságnak már csak arról kell döntenie, hogy mennyiért veheti meg? Arról nem, hogy egyáltalán megveheti-e?
- - Így van, ugyanis a rendelet alapján minden bérlőnek elővásárlási joga van, tehát erről külön már nem kell dönteni. Ha valaki bérlő, akkor meg is veheti a bérleményét.
- - Az Ön tudomása szerint volt olyan, hogy a Gazdasági Bizottság elutasított egy vételi kérelmet?
- - Nem utasíthatta el, hiszen a rendelet elővásárlási jogot tartalmaz.
- - A Gazdasági Bizottság mi alapján állapította meg a vételárat?
- - A rendelet alapján. Valamennyi ház esetében a Kerületfejlesztési Bizottság a ház állapotának függvényében meghatározott egy bizonyos vételár százalékot. Vegyünk egy példát. Valaki meg akarja venni a bérleményét. Az ERVA készít egy értékbecslést, ami mondjuk 10 millió Ft. Az adott házban 30%-ban meghatározva a vételár százalék, akkor a vételár 3 millió Ft, ám még ebből is jön le kedvezmény, ha az illető ezt egy összegben fizeti meg. A Gazdasági Bizottság magáról a forintösszegről dönt, nem pedig az eladás engedélyezéséről. (Ez láthatóan új információ volt a bíróság számára.)
A bíróság a továbbiakban az ún. polgármesteri lakáskeretről kérdezte Hunvaldot, hogy ő miként találkozott az SZDSZ által javasolt nevekkel. Mint Hunvald György elmondta, ő ezekkel a nevekkel már csak a lakás kiutalásáról szóló szerződés aláírásakor találkozott, mert bár formailag, technikailag ő volt a javaslattevő, a koalíciós partner a saját javaslatairól szóló előterjesztéseket önállóan készíttette el, amelyeken az aláírás „s.k.-zva” volt. Mivel ezt a bíróság meglehetősen furcsállotta, Hunvald azt is elmondta, hogy egy önkormányzatnál technikai értelemben mindenre a polgármester tesz javaslatot. Sebes Péter ezt még egy kérdéssel megtoldotta:
- - Mondja, 2009 februárja és 2010 októbere között, amíg Ön polgármesterként előzetes letartóztatásban volt, milyen név szerepelt a képviselőtestületi előterjesztéseken?
- - Hunvald György.
Az önkormányzat ügyvédje az alábbi kérdéseket tette fel:
- - Polgármester úr (komolyan ez volt a megszólítás, vajon mit szól ehhez Vattamány Zsolt, a megbízó?), a kiutalt lakások üresek voltak?
- - Természetesen.
- - Lett volna az önkormányzatnak lehetősége arra, hogy ezeket közvetlenül értékesítse?
- - Igen. Ugyanakkor minden évben rendeletileg meghatározta a képviselőtestület, hogy mennyi lakást kíván pályázaton, illetve liciten értékesíteni, és mennyit kíván bérbe adni.
Végezetül Bárándy Péter kérdezte Hunvaldot:
- - A lakások elidegenítése során a Gazdasági Bizottságnak van lehetősége bármikor kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb feltételeket meghatározni egy-egy lakás kapcsán?
- - Szerintem nincs, már csak a jogszabály alapján sem.
Ezt követően a bíróság hasonló kérdéseket tett fel Gál Györgynek is, aki részletesen elmondta, hogy a rendelet alapján miként alakult ki az egyes lakásoknál a végleges vételár.
- - Volt olyan, hogy eltértek összegben a rendelettől?
- - Nem emlékszem ilyenre.
- - Miként történt az a folyamat, amikor az SZDSZ javasolt valakit a polgármesteri keretre?
- - Közvetlenül a bizottsági koordinátornak diktáltuk be vagy adtuk oda ezeket a neveket.
- - Elképzelhetőnek tartja tehát, hogy Hunvald György sem tudott ezekről a nevekről?
- - Igen.
Végezetül a bíróság még egy kérdést tett fel Hunvald Györgynek:
- - Miért adták el a polgármesteri lakáskeret útján bérbe adott lakásokat is?
- - Az elővásárlási jog minden bérlőt megillet, teljesen mindegy, hogy milyen jogcímen vált bérlővé. Ez alól csak a tilalmi listán szereplő házak jelentenek kivételt. Én személy szerint akkor lettem volna a legboldogabb, ha nincs egyetlen önkormányzati lakás sem, ugyanis a fogadóóráim 90%-ában a lakásért folyamodók kerestek fel.
Miután a vád módosításával kapcsolatos kérdéskört lezárták, K. Lajos értékbecslő jelezte, hogy két témakörben szeretne észrevételeket tenni: egyfelől N. György, másrészt pedig az önkormányzat által megbízott ingatlan értékbecslő szakértő vonatkozásában. Ezek közül szemezgettem, nem szószerintiségre, csak tartalmi egyezésre törekedve:
• N. György vallomásában azt állította, hogy 2004-ben folyamatosan segítséget nyújtott nekem az értékbecslésekben, azok formájában. Mi ehhez képest ezt a formát az 1990-es évek óta használjuk.
• Miután N. Györgyöt csak 2007-ben ismertem meg, 2004-ben nem működhettem együtt vele semmiben.
• N. György úgy próbált meg hitelteleníteni engem a bíróság előtt, hogy hibákat sorolt fel az értékbecsléseimben. Amelyekről ugyebár azt állította, hogy ő segített őket megírni, mert én nem értettem hozzá.
Az önkormányzat által 2011 októberében megbízott szakértői jelentéssel kapcsolatban:
• Miért bíz meg az önkormányzat saját költségén egy értékbecslőt, amikor a bíróság már kijelölt egy szakértőt, és az még nem fejezte be feladatát?
• A szakértő gyakran 2011-es adatokat használ 2004-es értékek megállapítására.
• Durva, 30%-os, teljesen szubjektív értéknövelő tényezőket alkalmaz szakvéleményében, amelyek döntően befolyásolják az ingatlanok megállapított értékét.
• Leírja, hogy 90 nap az értékbecslések érvényessége, pedig 2004-es értékek megállapítása volt a feladat. Ezek vajon miként tudnak módosulni 90 nap alatt?
• Nálam kifogásolja, hogy nem részleteztem, hogy milyen dokumentumokat kaptam a megbízómtól, majd ő sem teszi.
A fenti felsorolás tényleg csak szemezgetés volt, az értékbecslő ugyanis szép hosszú anyagot állított össze észrevételeiből.
A bíróság ezt követően ismertetett egy levelet, amely az önkormányzattól érkezett Vattamány Zsolt aláírásával. Erzsébetváros jelenlegi polgármestere ebben arra kéri a bíróságot, hogy ha a bíróság új igazságügyi értékbecslő szakértőt rendelne ki, akkor a független értékítélet érdekében olyan személyt válasszon, akinek kamarai illetékessége sem Budapestet, sem Veszprémet nem érinti. (A bíróság által kirendelt szakértő a Budapesti Kamara elnöke, míg az önkormányzat által megbízott szakértő a Veszprémi Kamarát vezeti.)
A bíróság erre csupán annyit reagált, hogy megkérdezték az önkormányzat ügyvédjét, ez nem azt jelenti-e, hogy a szakértőjük illetékességi területe Veszprém megyére korlátozódik, mert ez esetben ugyebár nem is készíthetett volna szakvéleményt Budapesten. Az ügyvéd erre úgy reagált, hogy természetesen a szakértőnek volt illetékessége Budapesten is.
Szabó Zoltán egykori polgármester is szót kért, aki a polgármesteri keretből bérbe adott lakások elidegenítésének kérdéséhez kívánt hozzászólni. Elmondta, hogy az 1993-as lakástörvény a bérlők számára vételi jogot állapított meg, tehát az önkormányzatnak kötelessége volt eladni a lakásokat a bérlőknek. Azt is hozzátette, hogy Hunvald Györgynek teljesen igaza van abban, hogy a bérlakások fenntartása sokkal többe kerül, mint amennyi a bérleti díjakból befolyik.
A maratoni, három és fél órás délelőtti etap után az ebédszünetet követően elsőként Gál György csatolt be két dokumentumot: egy miskolci előterjesztést, amely szintén polgármesteri lakáskeretet tartalmaz, illetve egy V. kerületi előterjesztést, amely ugyan szó szerint nem polgármesteri lakáskeretet tartalmaz, de mindenesetre egy olyan lakáshalmazt, amely felett Rogán Antal polgármester rendelkezik.
Ezután a bíróság hosszasan ismertette az önkormányzat szakértőjének észrevételeit, amelyekkel a bíróság szakértőjének véleményét illették. (Újabb emlékeztetőül: az önkormányzat által megbízott szakértő – véleményem szerint nem meglepő módon – sokkal magasabb értékeket állapított meg a vádbeli ingatlanok esetében, mint akár a vádbeli értékbecslő, akár az önkormányzat által még 2009-ben megbízott szakértő, akár a bíróság által tavaly kirendelt igazságügyi értékbecslő, dr. Turán Zsolt. Turán észrevételezte az önkormányzati szakértő jelentését, amelyet itt a blogon is olvashatnak. Most erre érkezett viszont észrevétel.)
A hosszas felolvasást követően az önkormányzat jogi képviselője indítványozta, hogy a bíróság személyesen is hallgassa meg az önkormányzat által megbízott szakértőt. Ezt az indítványt a bíróság helyben elutasította.
A tárgyalási nap további iratismertetéssel zárult, amely igazi meglepő eredményt hozott. Mint ismeretes, az önkormányzat egykori jegyzőjét az ingatlanügyekben egyetlen egyszer sem hallgatta meg az ügyészség (tanúként sem), több mint fél évig lehallgatták a telefonját, végül pedig egy olyan kerékbilincselési ügyben lett vádlott, amely cselekményre már akkor került sor, amikor Hunvald György előzetes letartóztatásban ült. Ügyvédje azt kérte a bíróságtól, hogy ismertessék a telefonlehallgatási indítványok és végzések személyi részeit.
És most ugrik a majom a vízbe! Kiderült, hogy a lehallgatásokat mindvégig egy azonos nevű, de teljesen más személyre kérte az ügyészség, akinek minden adata különbözött a jegyzőétől. A címe, a születési ideje, az édesanyja neve, minden. Lehallgatása 2009 februárjától szeptemberéig tartott, ezek szerint mindvégig úgy, hogy rá vonatkozóan az ügyészség engedéllyel nem rendelkezett, hiszen azt egy másik személyre állították ki. 2009. december 18-án, három hónappal a lehallgatás befejezése után észlelte az ügyészség a hibát, amikor utólag módosította az adatokat. Hümmm.
Január 24-én kedden a tervek szerint most már tényleg a vádbeszéddel folytatódik a tárgyalás, amely a folyosói pletykák szerint napokig fog tartani. Mi továbbra is ott leszünk.
Utolsó kommentek