Két furcsaság, a megszokottól eltérő látványelem fogadott reggel a bíróság épületében. A tárgyalóterem, amely fél kilenckor már mindig tömve van vádlottakkal és ügyvédekkel, ezen a reggelen kongott az ürességtől. 17 helyett csupán négy vádlott és négy védő árválkodott a padokon, de hosszú távollét után Fazekas Géza visszatért a tettek mezejére.

Igazából nem kellett volna, hogy meglepjen ez a helyzet, ugyanis a délelőttre beidézett öt tanú közül négy az egykori polgármester titkárnője, illetve sajtóreferense volt, akiket már a nyomozati szakban is csak hivatali ügymenetekről, a polgármesteri titkárság munkájáról, az aláírások mikéntjétől, illetve a hivatali telefonok beszerzésének módjáról kérdeztek, ezen ügyekben pedig a vádlottak többsége tényleg nem érintett.

Ugyanakkor azt gondoltam volna, hogy Hunvald György egykori sofőrjének meghallgatására, akit szintén kedden tíz órára idézett be a bíróság, a teljes plénum jelenlétében kerül majd sor, hiszen ő volt az egyetlen tanú, aki valóságos sajtó road showt tartott a nyomozati szakaszban, és egyetlen napilapot megtisztelve bizalmával rendre beszámolt vallomásairól a nagyérdeműnek. Azt gondolta volna az ember, hogy egy tanú, aki tíz alkalommal tett vallomást az ügyészségen, csak mondott olyasmit is, ami az ingatlanügyekkel kapcsolatos, de úgy tűnik, tévedtem.

Elsőként a bíróság azt a három hölgyet hallgatta meg, akik bizonyos időszakokban Hunvald György polgármesteri titkárságán dolgoztak. A kérdések zöme és az azokra érkezett válaszok szinte kivétel nélkül megegyeztek, így ezekről összefoglalva számolok be.

A tanúk felsorolták, hogy milyen feladatok tartoztak a munkakörükbe (levelezés, telefonok kezelése, időpontok adása, napirend összeállítása, a polgármester napi munkájának segítése, általános titkársági feladatok, stb.). Az aláírás rendjéről elmondták, hogy az aláírandók minden nap folyamatosan érkeztek a különböző irodákból, ezek nagy kupacokban álltak, így a polgármester minden szabad idejében – akár két tárgyalás között, akár indulás előtt – aláírt. A sokszor több száz oldalnyi aláírandót szortírozta, és meghatározta, hogy melyekre lehet aláírás bélyegzőt tenni, a többit pedig saját kezűleg aláírta. Az aláírás bélyegzőt csak a titkárnők használhatták, és csak Hunvald György kifejezett utasítására.

Ezt követően beszámoltak arról, hogy miként lehetett időpontot kapni a polgármesterhez. Több kérdés érkezett arra vonatkozóan, hogy Hunvald György milyen rendszerességgel egyeztetett Gál Györggyel, milyen gyakran fordult meg az irodájában. A válaszokból kiderült, hogy rendszeresen csak a heti vezetői értekezleten, egyébként pedig Gál György néha benézett a titkárságra, ha volt valami megbeszélnivalója a polgármesterrel, de ez nem volt mindennapos. N. Györggyel kapcsolatban az egyik titkárnő be tudta azonosítani, hogy kiről van szó, még Hunvald alpolgármestersége idejéből, a másik a nevére emlékezett, de arc nem társult a névhez, míg a harmadik nem ismerte. K. Lajos értékbecslőt egyik tanú sem ismerte fel, még soha nem látták.

A bíróság egy tanúvallomás kapcsán megkérdezte a három hölgyet, hogy emlékeznek-e olyan esetre, hogy vaklaki pénzt hozott újságpapírban Hunvaldnak. Mindhárom tanú meghökkent, és kategorikus nemmel válaszolt. Arra a kérdésre, hogy előfordulhatott-e olyan, hogy ez olyankor történt, amikor nem volt senki a titkárságon, az a válasz érkezett, hogy Hunvald György nagyon szigorúan vette, hogy mindig legyen ott valaki, ezért is voltak ketten egyszerre.

Az egykori sajtóreferenst a hivatali mobiltelefonok beszerzéséről kérdezték, mert ezt néhányszor ő végezte. Ez ugyan nem volt a munkakörében, de mivel köztudott volt a műszaki érdeklődése, és sokat tudott a telefonokról, gyakran kértek tőle segítséget a munkatársak a telefonokkal kapcsolatban. Szabó Zoltán országgyűlési képviselő hivatali telefon-jogosultságáról is kérdezték, de erről nem volt információja, így ez a meghallgatás igen rövid ideig tartott.

A négy tanú meghallgatása után szünet következett. Azon egy kicsit sem lepődtem meg, hogy a következő tanú, az egykori sofőr, a folyosón elmélyülten beszélgetett azzal az újságíróval, aki az elmúlt években végigvezényelte a sajtókampányát. (Mint ahogy azon sem méláztam el hosszasan, hogy vajon miért is távoztak együtt a tárgyalásról.)

Be kell valljam, hogy valamennyi tanú közül a sofőr meghallgatását vártam a legjobban. Kíváncsi voltam arra, hogy az a rengeteg – számomra mindezidáig érthetetlen – indulat, amely a nyomozati szakban tett vallomásait jellemzi, felszínre kerül-e majd a bíróság előtt. Vagy esetleg az az énje, amely a 168 óra online fórumán otromba stílusban nyilvánult meg. Hát őszintén megvallva a tanú ezen a tárgyaláson egy harmadik arcát mutatta: a szervilis sofőrét. Vallomását, szóhasználatát, testbeszédét erőteljes visszafogottság jellemezte. Az is érdekelt, hogy miként néz majd egykori munkáltatója szemébe, akit minden lehetséges módon mocskolt, míg a börtönben volt, és miként hangzanak majd el szájából az általa tett állítások most, hogy szemtől szemben állnak egymással. Nos, leginkább sehogy. A sofőr azt a taktikát választotta, hogy amikor vallomásának olyan részleteire kérdeztek rá, amelyek fennhangon való elismétlése igazán kellemetlen lett volna, egyszerűen azt válaszolta, hogy „erre már nem emlékszem, fenntartom, amit a nyomozás során mondtam erről.”

De térjünk rá a részletekre.
Amikor a bíró megkérdezte, hogy áll-e rokoni viszonyban a vádlottakkal, a tanú elmondta, hogy felesége testvérének férje Hunvald öccse. (A nyomozás során ez csak a 7. vallomástételekor jutott az eszébe.) Arra a kérdésre, hogy perben, haragban áll-e a vádlottakkal, nemmel válaszolt. (Ez a feltétele az elfogulatlan vallomástételnek.) Igyekszem tartalmilag hitelesen visszaadni az érdekesebb kérdéseket és válaszokat.

Az ügyészség részéről beidézett tanúról lévén szó elsőként Fazekas Gézát illette a kérdezés joga.

• - Fenntartja a nyomozás során tett vallomását?
• - Igen. (Bár a nyomozati szakban tett vallomásának csak azon részleteit ismerhettük meg idáig, amelyek a sajtóban szép számban megjelentek, már azokban is jó sok emberről állított meglehetősen csúnya dolgokat. Azzal, hogy a bíróság előtt is fenntartotta teljes vallomását, elképzelhető, hogy néhány hosszas per elé néz.)
• - A nyomozás során önként tette a vallomását?
• - Igen.
• - A vallomástétele kapcsán megpróbálták önt befolyásolni?
• - Igen, emailen érkezett fenyegető tartalmú üzenet, illetve sms-ben.
• - A vallomástétele előtt voltak ön felé elvárások?
• - Igen, az önkormányzat ügyvédet akart adni mellém, illetve ki kellett volna hoznom a vallomásomat.
• - Az ön megítélése szerint milyen volt Hunvald György és Gál György viszonya?
• - Munkahelyi, baráti viszony.
• - Amikor éppen nem volt feladata, hol tartózkodott ön?
• - Volt egy helyiségem, ez a polgármester irodájához képest a folyosó másik végén volt.
• - Miközben Hunvald György az autóban ült intézte az ügyeit? Telefonált?
• - Igen, rendszeresen intézte a hívásait, amiket hallottam is.
• - Volt ön fültanúja Gál György és Hunvald György beszélgetésének 2008 második felében?
• - Igen. A Rózsa utcai óvoda előtt. Gál György azon izgult, hogy esetleg letartóztatják.
• - N. Györgyről is mondtak valamit?
• - Igen, hogy N. biztos vallott Gál Györgyre.
• - Volt korábban hasonlónak fültanúja?
• - Nem, itt jött fel először ez az ügy.
• - Vesztegetési pénzről volt szó N. György kapcsán?
• - Gál azt mondta, hogy N. György mondhatott ilyet.
• - Hunvald György tett említést ön előtt az üggyel kapcsolatban?
• - Nem emlékszem.
• - Esetleg arról, hogy megfigyelik, lehallgatják?
• - Ja, arról igen. Mondta, hogy lehet, hogy lehallgatják.
• - Kinek mondta? Kivel beszélt erről?
• - (Ezen a ponton a tanú láthatólag igyekezett elkerülni, hogy kimondja az illető nevét, de az ügyész addig forszírozta, míg kénytelen volt.) Volt egy tanácsadója, vele beszélte meg ezeket a dolgokat.
• - Volt vesztegetési pénz vonatkozásában személyes tapasztalata?
• - Igen. Gál György jött ki a polgármester irodájából egy nagy borítékkal, és együtt mentünk le a liften. Azt mondta Gál, hogy ma is jól kerestünk. Majd amikor leértünk a ház elé, bedobta a borítékot a csomagtartóba, és kicsúszott belőle egy csomó pénz.
• - Ez mikor volt?
• - Nem tudom.
• - Más hasonló eset történt?
• - Igen, az István utcában egyszer Hunvald úr átadott Gál úrnak egy táskát sok pénzzel. Gál György nagyon be volt rúgva.
• - Ön tudta, hogy a táskában pénz van?
• - Igen.
• - Honnan?
• - Nem emlékszem. (Ezek a történetek azért érdekesek, mert ezek alapján Hunvald vesztegette meg Gált, aminek a vád alapján semmilyen értelme nincs, ráadásul Hunvald Györgyöt ugyan rengeteg dologgal megvádolták, de speciel korrupcióval nem.)
• - Az ön megítélése szerint Hunvald György és Gál György vagyongyarapodást ért el?
• - Igen. Gál György mindig új Jaguárokkal közlekedett, amit szintén le akart cserélni, de Hunvald György rászólt, hogy ne vegyen olyan kocsit, mert már ez a Jaguár is túlzás, és igen rosszul veszi ki magát a lakók előtt, ha egy képviselő ilyennel jár. Meg volt Horvátországban egy nyaralója, ezt a konyhában mesélte nekem az önkormányzatban.
• - És Hunvald György? Mennyire látott bele a család életébe?
• - Sokat voltam velük. Volt Keszthelyen egy nyaralója, volt egy Lincoln Navigatora, egy Mustangja, 2-3 Jaguárja, egy bogárhátúja, egy Trabantja. (2-3 Jaguár?)
• - Ezek Hunvald György nevén voltak?
• - Volt ami igen, volt ami cégnéven, és volt ami a barátja nevén.
• - Ki volt az a barátja?
• - (Itt sem akarja kimondani a nevet, de aztán ismételt kérdésre megteszi.)
• - Gál György letartóztatása után Hunvald György hogy viselkedett?
• - Mondta, hogy őt is letartóztathatják. Nagyon feszült volt emiatt.
• - Miből vonta le Hunvald György ezt a következtetést?
• - Mert ő volt a polgármester.
• - Mi történt 2009. február 4. és 10. között?
• - Hunvald György megtudta, hogy le akarják tartóztatni. Ezen a héten nem sűrűn jött be az önkormányzatba. 4-én lementünk Siófokra hárman, a tanácsadójával. Nem akart elmenekülni. Volt egy értékbecslés, amit a következő héten tárgyalt volna a képviselőtestület, amivel Hunvald bizonyítani tudta, hogy a nyomozás falba ütközik. Ezt mindenképpen szerette volna a testület elé vinni. Erről beszélgettek.
• - Amíg Siófokra mentek végig erről volt szó?
• - Igen.
• - Ez nem valamiféle évfordulós ünneplés volt?
• - Nem. (Hunvald György a nyomozás során tett vallomásában elmondta, hogy azért mentek Siófokra, mert épp aznap volt tíz éve, hogy együtt dolgoztak a tanácsadójával, ezt akarták megünnepelni.)
• - Ünnepi hangulatban voltak?
• - Lefelé menet nem, de ott iszogattunk.
• - Hunvald György egyszerre több telefont használt?
• - Igen. Volt egy hivatali és egy magán telefonja, illetve használt eldobható telefonokat is. Egyszer használta őket, aztán kidobta a telefont is és a SIM kártyát is.
• - Mikor használt eldobható telefonokat?
• - Amikor nem akarta, hogy lehallgassák. Volt, hogy velem dobatta ki.
• - Az önkormányzati lakásokkal kapcsolatban: volt olyan, hogy valaki azért kapott lakást, mert közeli viszonyban volt Gál Györggyel vagy Hunvald Györggyel?
• - Gál Györgyről beszélték pletyka szinten, hogy a barátnője kapott lakást, de Hunvald György mindig azoknak adott, akik megjelentek a fogadóóráján, és akikről úgy gondolta, hogy rászorulnak.
• - N. Györgyöt ismeri?
• - Igen, de nem személyesen, csak néha bejárt az önkormányzatba.
• - Hunvald György az önkormányzaton kívül találkozott vele?
• - Biztosan nem. Én legalábbis nem tudok róla.

Az ügyész után a védőügyvédeken volt a kérdezés sora, elsőként Gál védője tehette fel kérdéseit:

• - Milyen kapcsolatban állt Gál Györggyel?
• - Nem volt vele semmilyen kapcsolatom, csak köszönőviszonyban voltunk.
• - Akkor vajon miért közölt önnel bizalmas információkat?
• - Ehhez nem kellett jóban lenni vele.
• - Az óvodai beszélgetésre visszatérve: Önök ott hárman beszélgettek?
• - Igen. (A tanút láthatóan kellemetlenül érintették ezek a kérdések, és magatartása is kezdett kicsit megváltozni.)
• - Milyen kapcsolatban volt Hunvald Györggyel, és milyenben van most?
• - Jóban voltunk. Aztán az egyik barátja lefejelt engem, és akkor ő nem állt ki mellettem. Sok esetben nem állt ki mellettem. Nem elmérgesedett a kapcsolat, csak a döntésem alapján átalakult sofőr-főnök kapcsolattá.

Sebes Péter, Hunvald ügyvédje igyekezett a vád alapját képező témákban kérdezni a tanút. Először végigment a vád tárgyát képező ingatlanokkal kapcsolatos cégeken, de a tanú egyikről sem tudott semmit, mint ahogy egyes tanácsadói szerződésekről, Szabó Zoltán mobiltelefonjáról, a Dózsa György úti ablakcsere ügyekről illetve a kiutalt lakások ügymenetéről sem. Az azért kiderült, hogy ő is rendelkezett hivatali mobiltelefonnal.

Az alábbi kérdéscsoport ugyanakkor meglehetősen érdekes volt, és mint azt az ügyvéd elmondta, azért szeretné ezeket a kérdéseket feltenni, mert a tanú elfogulatlansága megkérdőjelezhető.

• - Indult büntetőeljárás az Ön sérelmére elkövetett fenyegetés miatt? (A nyomozati iratok tanúsága szerint A 168 óra online fórumán élénk beszélgetés alakult ki két fórumozó , „szőröswinnetou” és „rendes srác” között Hunvald Györgyről. Szőröswinnetou egy bejegyzése miatt, amit rendes srácnak írt, a sofőr feljelentést tett, mondván, megfenyegették. Erről már korábban írtunk. Egyébiránt véleményem szerint példátlan, hogy a XXI. században két fórumozó beszélgetése miatt elinduljon egy büntetőeljárás.)
• - Igen.
• - Ki fenyegette meg?
• - Nem derült ki.
• - Kihallgatták önt ebben az ügyben tanúként?
• - Igen.
• - Kérdezték Öntől, hogy milyen nicknév alatt fórumozott a 168 óra fórumán?
• - Nem emlékszem. (???)
• - Lehet „Rendes srác”?
• - Lehet.
• - Akkor szeretnék felolvasni néhány bejegyzést. (Sajnos az idézett szövegek nem állnak rendelkezésemre, igyekszem beszerezni azokat, mindenesetre Rendes srác két Hunvald-gyalázó bejegyzéséről van szó.) Ön úgy érzi, hogy elfogultság nélkül képes nyilatkozni?
• - Ezeket nem én írtam. (???)
• - Ön a nyomozás egy szakaszában saját kérésére védett tanú volt. A nyomozás során nem merült fel, hogy szembesíteni kéne néhány emberrel?
• - Nem emlékszem.

Kardos Péter ügyvédje volt a következő kérdező.

• - Bizalmasa volt ön Hunvald Györgynek?
• - Mondhatjuk.
• - Hallott valaha olyan beszélgetést, amiből arra következtetett, hogy itt valami bűncselekmény zajlik?
• - Erre már nem emlékszem.

A vádlottak közül elsőként Gál György intézhetett kérdéseket a tanúhoz, illetve tehetett észrevételeket a vallomással kapcsolatban. Elmondta, hogy soha nem beszélt a tanúval a vagyoni helyzetéről, illetve azt mondta, hogy soha nem kapott pénzt Hunvaldtól sem az önkormányzatban, sem az István utcában. Az óvoda előtti beszélgetés elmondása szerint nem történt meg, és megjegyezte, hogy már csak azért sem találkozhattak a Rózsa utcai óvoda előtt, mert bár a gyermekeik egyidősek, de az ő lánya a Nefelejcs utcai óvodába járt. (A bíró elrendelte a szembesítést, amely eredménytelenül zárult, mert mindkét fél fenntartotta állítását.)

Hunvald György is élt kérdezési jogával. Letartóztatása óta most először állt szemben egykori sofőrjével. Ügyvédjéhez hasonlóan ő is igyekezett a váddal kapcsolatos kérdésekre koncentrálni. A tanú testtartása láthatóan megváltozott ebben a párbeszédben, és hangja sem csengett olyan magabiztosan, mint korábban.

• - A vádbeli időszakban mit tudott az alábbi ingatlanokról? (felsorolta a vád tárgyát képező ingatlanokat)
• - Semmit.
• - Az önkormányzati lakásokkal kapcsolatban ismeri a hivatali ügymenetet?
• - Pontosan nem.
• - Tudja, hogy mennyi megbízási szerződés volt az önkormányzatban?
• - Nem.
• - Tudja, hogy ezek milyen tartalommal köttettek meg?
• - Nem.

A kérdések után Hunvald észrevételeket is tett a vallomással kapcsolatban. Először is elmondta, hogy nagyon sajnálja, hogy a vagyonosodási vizsgálatát csak 2010-ben rendelték el, ugyanis ha már korábban megtették volna, akkor a vizsgálat már lezárult volna mostanra, és mindenki előtt tiszta lenne a kép ez ügyben, és talán az sem fordulhatott volna elő, hogy ismerősei vagyontárgyait zárolják. Hunvald György sem emlékezett arra, hogy valaha beszélgetett volna Gállal és a sofőrrel az óvoda előtt, és kifejezetten tagadta, hogy valaha pénzt adott volna át Gálnak. A szembesítés itt is eredménytelenül zárult, ugyanakkor érdekes volt. Ilyenkor az a szabály, hogy a két felet egymással szembe állítják, és egymás szemébe nézve kell megtenni az állításokat. A sofőr a Hunvalddal történt szembesítéskor nem tudott végig egykori főnöke szemébe nézni, és a hangja is hallhatóan elvékonyodott.

Végül a bíróság is szót kapott és feltehette kérdéseit. Első kérdéseiben a bíró is rákérdezett arra a bizonyos „lefejelésre”, illetve a viszony megromlásának okára. A bíróság további kérdéseit az jellemezte, hogy a részletekre volt kíváncsi. Arra, hogy a vallomásban elhangzott események pontosan hogyan történtek.

• - Hogyan lehetett Ön ott egy csomó helyen, hogy ennyi mindent hallott és tudott?
• - Én általában a várakozó helyiségemben vagy a konyhában voltam. Az önkormányzatban mindenki a konyhában pletykál.
• - Az óvodai beszélgetésnél Ön is kiszállt az autóból és ment velük?
• - Kiszálltam dohányozni, mert az autóban nem lehetett, és így hallottam a beszélgetést.
• - És az István utcai esetnél?
• - Gál György jött a másik oldalon meglehetősen részegen, és Hunvald átkiabált neki valamit, de én azt hittem, hogy nekem szólt, ezért kiszálltam a kocsiból. Ekkor átadott Gálnak egy laptop táskát.
• - Tehát akkor csak a táskát látta?
• - Igen. Illetve azt hiszem, hogy Gál széthúzta a cipzárt, és akkor láttam, hogy tele van pénzzel. Még akart is adni Gál György egy húszezrest fagyira. (Az ügyész ugyanezen kérdésére, hogy honnan tudta, hogy a táskában pénz van, azt felelte, már nem emlékszem.)
• - Amikor az önkormányzat parkolójában Gál György azt a borítékot a csomagtartóba dobta, akkor miért látta a csomagtartóját? Ott állt mellette?
• - Egymás mellett parkoltunk.
• - Azt én értem, de én is rengetegszer parkolok mások mellett például bevásárlásnál, aztán mégsem látom, hogy mi van a másik csomagtartójában.

Miután erre a délutánra még két tanút beidézett a bíróság, viszont a sofőr meghallgatását még korántsem fejezték be, visszaidézték őt november 15-re, amikor további kérdésekre számíthat, illetve ahol majd vélhetően felolvassák néhány olyan korábbi vallomását, amelyekre ma már nem emlékezett. Kíváncsian várjuk a folytatást.

A délutáni órákban két olyan önkormányzati képviselőt hallgatott meg a bíróság, akik a vizsgált időszakban a Fidesz frakciójában ültek. Mivel ez a beszámoló terjedelmében már lassan így is eléri az olvashatóság határát, ezekről legközelebb számolok be.