A Hunvald ügy média általi tálalásán jól nyomon követhető, mi hírérték a ma kis hazánkban, és mi nem. Több, olyan fontos eseményt hozó tárgyalási napon vagyunk túl, amelyekről a sajtóban egyetlen szó sem jelent meg, ugyanakkor Hunvald György sofőrjének újbóli meghallgatásáról majd mindenki beszámolt. Arról szinte senki sem írt, hogy a bíróság által kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő azt állapította meg, hogy nem történt áron aluli értékesítés – vagyis Hunvald indokolatlanul töltött csaknem három évet előzetesben – amin lényegében az egész ügy múlik ugyebár. Ugyanakkor a sofőr, az hír. Ez kérem tisztelettel, több, mint szomorú.
No, de lássuk, mi történt ezen a keddi napon. Már október 18-án jelezte a bíróság, hogy visszavárják az egykori polgármesteri sofőrt, mert meghallgatásával még nem végeztek. A folytatásra most került sor.
Először a bíróság a tanú ügyészség előtt tett vallomásaiból olvasta fel azon részeket, amelyeket valamilyen szempontból relevánsnak tartott. Itt meg kell jegyeznem, hogy a sofőr 10 alkalommal tett vallomást az ügyészségen, vallomásával több száz oldal foglalkozik a nyomozati iratokban, a bíróság azonban mindössze nyolc részletet tárt a tanú elé, megkérdezvén, hogy fenntartja-e az ott tett állításait. Valamennyit fenntartotta. Így továbbra is azt állítja, hogy Hunvald több millió forint vesztegetési pénzt hordott magánál, hátha valamelyik képviselőt nagyhírtelen meg kell vesztegetnie, sőt, táskájában állítólag két éles lőfegyvert is tartott, biztos ami biztos alapon. Igazán életszerű, nem?
Bár Hunvaldot a négy évig tartó nyomozás alatt sosem gyanúsították meg korrupcióval, a sofőr mégis tudni véli, hogy folyamatosan adott és kapott kenőpénzeket. Súlyos milliókról beszélünk, amelyek mindig takarosan kötegelt húszezresek formájában cseréltek gazdát. Hol hátizsákban, hol „talpas borítékban”, hol egyszerűen újságpapírba csomagolva, de természetesen mindig úgy, hogy a sofőr valamiképp ennek szemtanúja volt. Ráadásul olyannyira, hogy az esetek döntő többségében azt is meg tudta állapítani, hogy nagyságrendileg hány millió forint cserélt gazdát. Ez is nagyon életszerű (megjegyzem, ha mindez igaz lenne, Hunvald lenne a világ legpocsékabb vesztegetője).
Sok embert név szerint is megemlít vallomásaiban, mint a kenőpénzek átadóit vagy átvevőit, érdekes módon azonban az ügyészség egyiküket sem hallgatta meg a nyomozás során. Arról is beszélt a tanú, hogy tudomása szerint Hunvald a még fel sem épült Garay piacon egy nem létező autómosóban készült titkos üzleti szerepet vállalni.
Miután a tanú valamennyi vallomását fenntartotta, a vádlottak észrevételezhették az elhangzottakat (október 18-án egyszer már reagáltak ezen állítások döntő többségére, így most csak rövid észrevételt tettek).
Gál György úgy fogalmazott, hogy a sofőr állításai nevetségesek, majd indítványozta, hogy a bíróság hallgassa meg tanúként Gál egykori frakciótársát, M. Istvánt. Hunvald György azt észrevételezte, hogy bár az ügyészség „kínosan ügyelt arra”, hogy a sofőr által említett személyeket ne hallgassa meg a nyomozás során, a NAV (leánykori nevén APEH) az ellene folyó vagyonosodási vizsgálat folyamán ezt szükségesnek érezte és megtette, és ezen személyek mindegyike tagadta a sofőr állításait. Hunvald azt is elmondta, hogy a tanú ügyészségi vallomása azért is érdekes, mert korábban soha nem használt olyan szavakat, mint amilyenek a vallomásában igen gyakran előfordulnak. Ráadásul Hunvald szerint a sofőr vallomásának egyes szófordulatai visszaköszönnek N. György és V. Ágnes vallomásaiban is.
Az észrevételek után a bíróság újabb kérdéseket intézett a tanúhoz:
- - Maga honnan tudja, hogy egy kötegben mennyi pénz van?
- - Nagyjából meg tudom ítélni.
- - És mennyi?
- - Száz. Vagy ezer? (Hát ez tényleg eléggé nagyjából.)
- - Most akkor melyik?
- - Hát akkor inkább nem tudom. (Kisebb derültség a tárgyalóteremben.)
- - A vallomásából az derül ki, hogy Ön magával vitt egy „talpas borítékot” az ügyészségi meghallgatására, ahol azt lemérték. Hogy számolta ki, hogy mennyi pénz volt benne?
- - Hát az alapján, amennyi kicsúszott belőle.
- - De miből feltételezte ezt az összeget?
- - Hát erről az ügyész urat kellene megkérdezni. (???)
- - De én magát kérdezem, mert maga a tanú.
- - Hát annak több millió forintnak kellett lennie, vagy nem?
- - Ne engem kérdezzen, én kérdezem magát. És hogy volt elhelyezve a pénz a borítékban, vízszintesen vagy függőlegesen?
- - Nem tudom. De abban biztos elfér annyi.
- - Hogyan végezte el a számítást?
- - Ha fektetve vannak a húszezresek, akkor kettő egymás mellett elfér, akkor az négy sorban már 16 millió forint.
A bíróság után Bárándy Péter kérdezte a tanút.
- - Mikor és hol látta, hogy a polgármester egy képviselőnek pénzt adott át?
- - Nézze meg a tanúvallomásomban. (A tanúvallomásban egyetlen ilyen konkrét példa sem szerepel.)
- - Most emlékszik ilyenre?
- - Nem emlékszem, ez évekkel ezelőtt volt. De nézzék meg a tanúvallomásomban. (Ez a parttalan párbeszéd percekig tartott, a tanú egyre a vallomását emlegette, míg Bárándy és a bíró közvetlen választ szeretett volna hallani a kérdésben. A tanú helyenként hosszú hosszú másodpercekig hallgatott.)
- - Egy sor évekkel ezelőtti eseményre világosan emlékszik, de erre nem?
- - Erre nem.
- - Arra emlékszik, hogy honnan tud erről?
- - Hunvald György mondta nekem.
- - Mikor és hol mondta?
- - Arra már nem emlékszem.
Bíró:
- - Mit mondott magának?
- - Arra sem emlékszem.
Bárándy:
- - A polgármester azt mondja Önnek, hogy képviselőket veszteget meg, és maga nem emlékszik, hogy milyen körülmények között mondta?
- - Nem.
- - Az autómosóval kapcsolatos állításait honnan tudja?
- - Hunvald Györgytől.
- - Mikor és hol mondta Önnek?
- - Nem emlékszem.
Bíró:
- - Miért volt ilyen jóban Ön Hunvalddal, hogy ilyen bizalmas információkat osztott meg Önnel?
- - Erre nem tudok válaszolni.
Bárándy Péter szembesítést kért a sofőr és Hunvald között, amely eredménytelenül zárult. Ugyanez történt a sofőr és Gál közötti szembesítés során is.
Bíró:
- - Önként jelentkezett az ügyészségen vagy idézést kapott?
- - Idéztek.
Ügyész:
- - Önök beszélgettek az autóban Hunvald Györggyel, amikor szállította?
- - Igen.
- - És ilyenkor Ön elmondta a véleményét is a dolgokról vagy csak bólogatott?
- - Persze, hogy elmondtam, nem vagyok egy bólogató János.
- - Amikor Hunvald György azt mondta magának, hogy megveszteget embereket, akkor meglepődött annyira, hogy megjegyezze a napot vagy legalább az évszakot?
- - Annyira nem lepődtem meg.
Bíró:
- - Maga szerint ebben nincs semmi rendkívüli?
- - De igen. Nem gondoltam volna róla, de nem voltam meglepődve.
- - Miért?
- - Az önkormányzatban mindig mentek a pletykák arról, hogy ki miként gazdagodott meg. Persze nem mindegyiknek volt valóságalapja. De amikor odakerültem, Hunvaldnak csak egy Daewooja volt, aztán jöttek a kocsik, az órák, a pénzköltés.
- - Miért volt szükség arra, hogy ennyiszer bemenjen az ügyészségre? Ennyiszer beidézték?
- - Egyszer írásban idéztek, utána pedig már telefonon hívtak be, ha jól emlékszem. (Nos, nem jól emlékszik. Nagyon nem. A sofőr 10 alkalommal tett vallomást az ügyészségen, ebből kétszer behívták, a maradék nyolc alkalommal ő maga kérte újbóli meghallgatását.)
A bíróság ezzel befejezettnek tekintette a sofőr meghallgatását, ugyanakkor a tárgyalás ezen a pontján még nem engedték haza, mert érintett volt a következő tanú meghallgatásában. A bíróság K. Jánost, Hunvaldnak azt a barátját szólította a tanúk padjára, akiről a sofőr többek között azt állította, hogy együtt akartak autómosót nyitni, illetve a sofőr vallomása alapján az ügyészség zárolta K. János Jaguárját, amelyről a sofőr azt állította, hogy azt valójában Hunvald vette K. Jánosnak.
A tanút elsőként a bíróság kérdezte:
- - Milyen kapcsolatban áll Hunvald Györggyel?
- - Barátok vagyunk.
- - Volt valamilyen közös üzleti tevékenységük?
- - Soha nem volt.
- - A D… Kft. neve mond Önnek valamit?
- - Igen, ez az én Kft-m 30%-ban. A VII. kerületben dolgoztunk, a profilunk a vagyonvédelem.
- - Terveztek a Garay téren valamilyen vállalkozást?
- - Csak én terveztem. Szerettem volna ott nyitni egy autómosót, egy pénzváltót és egy kis kávézót. Hunvald Györgynek ebben semmilyen érdekeltsége nem volt, csak tudott róla, mert meséltem neki a terveimről.
- - Kié a (…) rendszámú Jaguár típusú személygépkocsi?
- - Én vásároltam 2004 elején. Az előző autómat cseréltem le erre. Elhoztam az adásvételi szerződést is, szeretném átadni a bíróságnak.
- - Miért volt szükség egy birtokba adási nyilatkozatra Hunvald György nevére?
- - Azért, mert néha kölcsön adtam neki az autót, és mivel egy nagyon drága és feltűnő kocsiról van szó, a rendőrök igen gyakran megállítják. Hogy az ilyen közúti ellenőrzések során ne legyen gond abból, ha ő vezeti, készítettem egy ilyen papírt, ami visszavonásig érvényes, ahogy ez szerepel is benne.
K. János átnyújtott egy paksaméta iratot (befizetési csekkszelvények, banki bizonylatok, stb.) az autó megvásárlásával és üzemeltetésével kapcsolatban, amelyek nem csak azt igazolják, hogy az autó az ő tulajdona, hanem azt is, hogy ténylegesen ő használta. Mint kiderült, az ügyészség egyetlen alkalommal sem kérdezte meg Hunvaldot erről az autóról, egyszerűen csak zárolták, mert a sofőr azt állította, hogy az ténylegesen az övé.
Hunvald észrevételezte, hogy valószínűleg véletlenül maradhattak ki a nyomozati iratokból az autó tulajdonjogát igazoló iratok, amelyeket K. János már korábban becsatolt. A bíróság meglepődve hallgatta, amikor kiderült, hogy a tanú már két évvel korábban benyújtotta mindezen iratokat, ugyanis ők nem találkoztak velük.
A bíróság megkérdezte a sofőrt, kíván-e észrevételt tenni K. János vallomásához. Kívánt. Elmondta, hogy K. Jánosnak nem volt annyi pénze, hogy ilyen kocsit vegyen, és számára egyértelmű volt, hogy 2004-ben annak finanszírozását nem tudta volna megoldani. Azt is hozzátette, hogy mindezt onnan tudja, hogy akkoriban ő és K. János barátok voltak. Itt is elrendelték a szembesítést, ami természetesen eredménytelenül zárult.
A tanú ismét szót kért, és elmondta, hogy a sofőrrel soha nem voltak barátok. Egy közös nyaralás során kiderült, hogy mennyire mások, és egyáltalán nem tartott fenn semmilyen kapcsolatot vele. A bíró még megkérdezte a tanút, hogy mit tud elmondani Hunvald és a sofőr viszonyának megromlásáról, amire K. János azt felelte, hogy véleménye szerint ilyesmi nem történt.
A szünet után két vallomást olvasott fel a bíróság, részint az elhíresült repülős cég pilótájáét, illetve a Hunvald Mustang-ját beszerző autókereskedőét.
A repülős cég kapcsán Hunvald elmondta a bíróságnak, hogyan állt össze a vállalkozás pénzügyi fedezete, ezt iratokkal is igazolta. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy annak idején, amikor 2009-ben a családját megzsarolták, az abban az ügyben indult nyomozás során is meghallgatták a pilótát, aki ott elmondta, hogy a sofőr megkereste őt, és az akkor már börtönben lévő Hunvald nevében 1 millió eurót meghaladó összeget kért tőle. Hunvald György kérte a bíróságot, hogy olvassák el azt a vallomást is.
A tárgyalás utolsó szakaszában Gál György, Hunvald György és az értékbecslő vagyoni helyzetére vonatkozó kérdéseket tisztázott a bíróság, melyik vagyontárgyukat mikor, milyen körülmények között és miből szerezték.
***
Szeretném objektíven szemlélni a helyzetet, még ha tudom is, hogy sokan rám sütik az elfogultság bélyegét. Legyen. Ugyanakkor az csak szemet szúr mindenkinek, hogy itt van egy tanú, aki nagyon súlyos vádakkal illeti egykori főnökét és másokat, ám egyikre sincs semmilyen bizonyítéka. A legegyszerűbb válasszal él: mindenről Hunvaldtól tud. Hogy ez jogi szempontból mire elég, majd kiderül. Azt azonban már ma is látjuk, hogy arra elég volt, hogy a sajtó egy része a keblére ölelje. Szó szerint, ugyanis a tárgyalás előtt többen szemtanúi voltunk, amint B. K.-val, a perről rendszeresen beszámoló újságíróval baráti férficsókkal üdvözölték egymást… Innen folytatjuk.
Utolsó kommentek