Érdekesen indult az új tárgyalási hét. Amikor a bírónő beleszólt a mikrofonban, hogy Gál György és társai ügyében minden idézett fáradjon be a tárgyalóba, nem történt semmi. Hiába fordult minden fej a jobboldali oldalajtó irányába, ahol ilyenkor két BV-s tiszt kíséretében rendszerint megjelenik az első- és másodrendű vádlott, ezúttal az ajtó csukva maradt. Csak ültünk és vártunk, míg valaki telefonált, aztán megtudtuk, hogy az előállítás előreláthatóan fél órát csúszik. Mit volt mit tenni, szünettel kezdődött a tárgyalás. Ha pikírt lennék, most megjegyezném, hogy az előzetes letartóztatás egyik indoka, hogy csak így biztosítható bizonyosan, hogy a vádlottak megjelenjenek a tárgyaláson. Nos, abban az egy hónapban, amit Gál György és Hunvald György családja körében tölthetett, mindkét vádlott időben, sőt, már egy fél órával a tárgyalás megkezdése előtt a bíróság épületében volt minden egyes tárgyalási napon. Hát ez van.
Bár a tervek szerint ismét V. Ágnes meghallgatása következett volna, az ügyvédnő kéthetes nyaralása miatt kedden újabb tanúk álltak a bíróság elé.
Elsőként B. Tibor ügyvéd következett, aki az önkormányzat megbízott ügyvédjeként az ingatlanértékesítésekkel kapcsolatos szerződéseket készítette. Többen furcsállottuk, hogy ezúttal a bíró kérdezett először (hiszen az új szabályozás szerint az ügyészt illeti az első kérdezés joga), de aztán megtudtuk, hogy mivel B. Tibor a bíróság tanúja (vagyis az ügyészség a 4 évig tartó nyomozás során egyszer sem hallgatta meg), így a bíróság kérdezhetett először.
B. Tibor vallomásából kiderült, hogy 1996 óta dolgozott a VII. kerületi önkormányzatnak, tehát már 6 évvel Hunvald polgármesterré választása előtt is. Feladata elsősorban az ingatlanokkal, tömbrehabilitációval kapcsolatos jogi kérdések, illetve peres ügyek kezelése volt. A vizsgált ingatlanokkal kapcsolatban elmondta, hogy azok a szerződések származnak tőle, amelyek 2004 áprilisa után keletkeztek.
Rövid ismertetéséből kiderült, hogy ekkor az önkormányzat már túl volt egy igen meghatározó élményen, jelesül a Gozsdu udvar kiürítésén, amelyből világosan kitűnt, hogy új konstrukciót kell alkalmazni, mert az a megoldás nem gazdaságos, hiszen a kiköltöztetési költségek óriási méreteket öltöttek. Le kellett tehát vonni a következtetést: ha a bérlő-kiköltöztetés költsége meghaladja az ingatlan vételárát, akkor a plusz költségeket a vevőre kell terhelni, illetve a lakókkal a kiköltöztetéssel kapcsolatos tárgyalásokat nem szabad az önkormányzatnak végezni, mert ez hatalmas terhet ró a hivatal apparátusára, és minden kockázatot az önkormányzat vállal. Ezért készültek újfajta szerződések 2004 áprilisa után.
Az új konstrukció – új szerződésminta – kidolgozása az önkormányzat hivatali és politikai vezetésének bevonásával, szakmai alapokon történt.
Az ügymenettel kapcsolatban az ügyvéd a következőkről számolt be: amikor a képviselőtestület meghozott egy eladásra vonatkozó döntést, ő megbízást kapott az adásvételi szerződés elkészítésére. Megkapta az ehhez szükséges dokumentumokat, iratokat (képviselőtestületi határozat, értékbecslés, tulajdoni lap, stb.), amelyek alapján elkészítette a szerződés-tervezetet. Azt megküldte mind az önkormányzat illetékes irodáinak, mind a vevők jogi képviselőjének, aki V. Ágnes volt. V. Ágnes legtöbbször megpróbált változtatni a szerződésen, ám erre nemigen volt lehetősége, hiszen az általa javasolt változtatások által a vevők ugyan jól jártak volna, az önkormányzat viszont nem. Sok szakmai vita volt a két ügyvéd között a javasolt szerződésmódosítások miatt, ám végül a vevők aláírták az önkormányzat által készített szerződést. (Ilyen módosítási javaslat volt például, amit V. Ágnes kezdeményezett, hogy az önkormányzat mondjon fel az összes bérlőnek. Természetesen ebbe az önkormányzat soha nem egyezett volna bele.)
Az alábbiakban a bíróság néhány további kérdéséből és az ezekre adott válaszokból idézek, nem szó szerint, csak tartalmi azonosságra törekedve.
- Az ingatlanértékesítésekkel kapcsolatban miket tartalmazott a képviselőtestületi határozat?
- Tudomásom szerint az árat, a vevőt, a tulajdonjog fenntartást, illetve az olyan speciális feltételeket, mint például, hogy a bérlőkiköltöztetés költsége a vevőt terheli, vagy hogy mennyi idő alatt kell megállapodni a bérlőkkel.
- A szerződésben el lehetett térni a képviselőtestületi döntéstől?
- Nem. A képviselőtestületi ülés után már csak értelmezési kérdések merülhettek fel, például az ÁFA számítás kapcsán. Természetesen jöhettek még ilyenkor is a vevők a szerződésről tárgyalni, de már nem volt miről.
- Más – tehát a nem vizsgált – ingatlaneladásoknál is ez volt a konstrukció?
- Én nem tudok más konstrukcióról.
- Volt valamilyen megkötés a vevővel kapcsolatban? Például társaságnak kellett lennie? Bejegyzett cégnek kellett lennie? Lehetett Off-shore cég?
- Mindenképpen bejegyzett cégnek kellett lennie, más megkötésre nem emlékszem. Az off-shore fel sem merült senkiben.
- Műemléki ingatlanok esetén eltértek a szerződések a többitől?
- Természetesen itt voltak olyan plusz kívánalmak – például a Műemlékvédelmi Hivatal részéről –, amelyeket bele kellett venni a szerződésbe. Ezek persze elsősorban a vevőt terhelték, hiszen műemlék épület esetén műemléki felújításra van szükség.
- Volt-e tudomása arról, hogy külföldiek meg akarják venni az ingatlanokat?
- Nem.
- Tudna valamit mondani H. László szerepéről? (Király utcai lakos, ügyvéd – a szerk.)
- Ellenfelem volt a Király utca 15. és az önkormányzat között folyó perben. „Ellenfél ügyvédjéről pedig vagy jót vagy semmit…” Van egy helysége a Király u. 15.-ben. Nagy törekvése volt, hogy én az önkormányzatban se legyek.
- Letéti pénzekhez hozzá lehet nyúlni?
- Soha. Ez örök szabály.
- Az önkormányzat gátja volt a projektek megvalósulásának?
- Nem, és erről egy jogerős bírósági ítélet is van.
A bíróság után az ügyészen volt a kérdezés joga, aki ezúttal sem Fazekas Géza volt.
- Mivel foglalkozott az Ön ügyvédi irodája?
- Kifejezetten beruházásokkal és ingatlanjoggal. Korábban részt vettem néhány témába vágó törvény kodifikálásában.
- Honnan ismeri N. Györgyöt?
- Még 1995-ben kaptam tőle egy megbízást. Azóta sem számolt el felém.
- N. György nevét említették a VII. kerületi önkormányzatban?
- Nem.
- Milyen kapcsolatban volt Hunvald, Gál, illetve a jegyző N. Györggyel?
- Nem tudom, szóba sem került soha.
- Ingatlaneladásoknál kötelező volt az értékbecslés?
- Igen, ez szerepelt a vagyonrendeletben.
- Ezek az értékbecslések tényleges értékbecslések voltak? A valós árat tükrözték?
- Soha nem értettem az értékekhez, nem is volt feladatom. Ugyanakkor elképzelhetetlennek tartom, hogy ne lettek volna valósak. Hiszen ez egy igen egyszerűen ellenőrizhető dolog.
- Beleszólhatott valaki az értékbecslésbe? A vevő például? Korrigálhatott?
- Nem. Ez kizárt. Egyetlen eset volt, amikor én kértem korrekciót a Király u. 15. kapcsán, ugyanis rosszul volt meghatározva az ÁFA. Muszáj volt korrigálni, különben rosszul szerepelt volna a szerződésben. Ez volt az egyetlen olyan ügy is, amikor K. Lajos értékbecslővel beszéltem.
Miután az ügyész végzett kérdéseivel, illetve a tanú elé tárt néhány emailt, a védőügyvédeken volt a kérdezés joga, ám ők nem éltek a lehetőséggel. A vádlottak közül egyedül Hunvald György intézett néhány kérdést a tanúhoz.
- A szerződések maximális garanciát adtak az önkormányzat védelmében?
- Igen.
- A bérlővel terhelt ingatlanoknál miért volt szükség a bérleti jogviszony közös megegyezéssel történő felmondására?
- Egyoldalúan nem lehetett felmondani, de az önkormányzatnak ez nem is állt szándékában. Tulajdonosváltás pedig csak üres ingatlanoknál következett be. (Tehát lakókkal együtt nem lehetett eladni egy ingatlant. Amíg egyetlen lakó is a házban van, az épület az önkormányzat tulajdona. – a szerk.)
- Befektetők nélkül az önkormányzat ki tudta volna fizetni a bérlők kiköltöztetését?
- Nem valószínű. Ez hihetetlenül sokba kerül.
- Ön szerint ezzel a konstrukcióval az önkormányzat jól járt?
- Véleményem szerint a jelenlegi jogi szabályozásban ma Magyarországon az önkormányzatok előtt ez az egyetlen lehetséges út áll.
- Ön 2008 decemberében, az első letartóztatások után megbízást kapott a képviselőtestülettől, hogy készítsen egy szakértői jelentést arról, hogy az ingatlaneladásokkal kapcsolatban meghozott döntések megfeleltek-e a rendeleteknek, törvényeknek. Ezt a jelentést, egy nappal a letartóztatásom után tárgyalta és fogadta el a képviselőtestület. Megpróbálta Önt befolyásolni valaki abban, hogy mi legyen ebben a jelentésben?
- Nem, és aki ismer, az tudja, hogy szakmai kérdésekben engem semmivel sem lehet befolyásolni.
- Megkérdezte Önt az ügyészség erről a szakértői anyagról?
- Nem, az ügyészség egyáltalán nem hallgatott meg.
Az ügymenet szerint a kérdezés joga végezetül a károsult, vagyis jelen esetben az önkormányzat ügyvédjét illette meg, ám ő nem kívánt élni a lehetőséggel. Én ezt meglehetősen érdekesnek találtam. Véleményem szerint neki igazán kellettek volna, hogy legyenek kérdései.
B. Tibor meghallgatása ezzel befejeződött, és következett a nap második tanúja, K. Viktor ügyvéd, aki V. Ágnes mellett dolgozott 2004 és 2007 között ügyvédbojtárként. Mivel az ő meghallgatása csütörtökön folytatódik, az ő tanúvallomásáról majd egyben számolok be.
Egyébiránt üdítő változatosságot jelentett, hogy a tárgyalások kezdete óta először a teremben jelen lévő egyetlen tévétársaság az ebédszünet után is visszatért a tárgyalóba. Talán azért, mert a legutóbb is azt a hírt hozták le, hogy V. Ágnes meghallgatásával folytatódik a tárgyalás, és ennek kapcsán rádöbbentek, hogy bizony az utolsó két órában is elhangozhatnak érdemi információk. Mindenesetre ez pozitív változás.
Utolsó kommentek