Több mint egy hét szünet után folytatódtak a perbeszédek, ezúttal kivételesen a Katonai Bíróság Fő utcai épületében. Nem csoda, ha a kivételes helyszínnek köszönhetően a szokásosnál is kevesebb néző vett részt a tárgyaláson. Fogalmazhatnánk talán úgy, hogy a törzsgárda, plusz-mínusz egy fő. Pedig ezen a napon került sor az értékbecslő K. Lajos ügyvédjének védőbeszédére is, márpedig az értékbecslésekkel kapcsolatos tárgyalási események alapjaiban rengették meg a vád állításait.
Még múlt kedden megkezdte perbeszédét Vitál István, Kardos Péter ügyvédje, ám a legutóbbi beszámoló amúgy is tetemes terjedelmére való tekintettel úgy döntöttem, hogy beszédéről egy szuszra, ez alkalommal számolok be. Ezúton is köszönöm, hogy rendelkezésemre bocsátották a védőbeszédet, így segítve az Önök tájékoztatását.
Mint ismeretes, Kardos Péter egykori szabad demokrata önkormányzati képviselőt a vádban szereplő ingatlanok közül csak a Rózsa u. 18/A-val hozták kapcsolatba, így ellene a vád ezzel összefüggésben egyrendbeli jelentős kárt okozó, társtettesként elkövetett csalás bűntette. Ő tehát az ügyészség szerint nem tagja a bűnszervezetnek, csupán ennek az egy ingatlannak a megszerzésében játszott össze N. Györggyel.
Ugyanezen ügylet kapcsán felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítással is vádolják, mondván, hogy B. Gábor és S. Istvánné vádlottak tulajdonképpen az ő stómanjai voltak az ingatlant megvásároló projektcégben. Szintén B. Gábor vádlottal kapcsolatban Kardos egy lakáskiutalás, illetve egy szerződés ügyében is vádlott, amelyek kapcsán bűnsegédként elkövetett hűtlen kezeléssel és magánokirat-hamisítással, valamint hivatali visszaéléssel vádolja az ügyészség.
Vitál István mintegy két és fél órás védőbeszédében először is azt igyekezett tisztázni, hogy az önkormányzat által alkalmazott ingatlaneladási konstrukció kinek is a szellemi terméke. „A vádirat 10. oldala szerint dr. N. és Gál, Hunvald György pedig jóváhagyta. A 16. oldala szerint Gál és Kardos, és Hunvald támogatta.”
Ehhez képest a tények a következők: „Két értékesítési koncepció létezett. Az elsőt még dr. Szabó Zoltán polgármestersége alatt dolgozták ki - ennek alapján született meg a Rózsa u. 18/a szám alatti ingatlanra 2002-ben a BAMÉP Kft-vel kötött elő-, majd végleges adásvételi szerződés. A második koncepciót, pedig dr. B. Tibor dolgozta ki, amelynek a lényege adásvételi előszerződés és opciós jogot biztosító szerződés, majd a szerződéses kikötések teljesülése esetén végleges szerződés megkötése volt.”
A Rózsa u. 18/A szám alatti ingatlan értékesítési procedúrája igencsak elhúzódott, a 2002 és 2008 közötti időszakot ölelte fel. Ez idő alatt számos képviselő-testületi döntés született, megváltozott a vevő projektcég, és annak tulajdonosi köre is igen színes képet mutatott. Az épületet azóta lebontották, ám a fejlesztés a mai napig nem indult meg a telken. Ezzel a vádponttal kapcsolatban Vitál István számos kérdést és észrevételt fogalmazott meg.
„Az ingatlant már 2000.12.23-án bontásra jelölték ki, és értékbecslését a D. Kft. végezte. Arról semmilyen adat nincs, hogy az értékbecslés valótlan adatokat tartalmazott volna, hogy azt bárki, bármilyen módon manipulálta volna. Vagyis az első adásvételi szerződésben (Önkormányzat – BAMÉP Kft.) meghatározott vételár esetében semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Kardos Péter a vételárat befolyásolva közreműködött volna a képviselők, a képviselőtestület megtévesztésében. Arra sincs semmilyen bizonyíték, hogy ő maga tisztában lett volna azzal, hogy az értékbecslésen alapuló vételár jelentősen alacsonyabb lett volna a piaci viszonyok szerinti vételárnál, és erről hallgatva a tévedésben lévő képviselőtestületet tévedésben tartotta volna. Amennyiben az akkor érvényes értékbecslés alapján meghatározott vételár eltért a piaci viszonyoktól, úgy ezt az eltérést sem Kardos Péter, sem más nem ismerhette fel.” (Akkor vajon itt mi a bűncselekmény?)
Ugyanez a kérdés fogalmazódott meg Kardos ügyvédjében is, aki így fogalmazott: „A vádirat alapján nem tudom egyértelműen meghatározni, hogy a védencem mely tényleges cselekvőségét tekinti büntetendőnek. Nem tudom megfejteni, hogy Kardos Péter ügyvezető 2002-ben kifejtett magatartása-e a csalási tényállás alapja, vagy esetleg a későbbiekben tanúsított bármely cselekvése.” (Őszintén bevallom, hogy ezen mondat kapcsán immár sokadszorra, ám ezúttal direkt erre az egy kérdésre koncentrálva elolvastam a vádirat ide vonatkozó oldalait, és azt kell mondjam, teljesen jogos a kérdésfelvetés. Az ügyészség leír egy feltételezett folyamatot, ám arra már nem tér ki, hogy ennek a folyamatnak mely részeit tekinti bűncselekménynek.)
Ezen felvetés kapcsán Vitál az alábbiakat fejtette ki: „A vádnak ugyanis van egy koncepciója, ami önmagában még nem lenne baj. Én nem valamiféle politikai koncepcióról beszélek, hanem egyfajta téves szakmai megközelítésről. A problémát abban a sajnálatos, de jogilag legális helyzetben látom, hogy jelen ügyben a vádhatóság megegyezik a nyomozóhatósággal. Ez akarva akaratlan azt eredményezi, hogy a nyomozóhatóság koncepciója, vagy prekoncepciója -ami nem egyezik meg egy részletes nyomozati, vizsgálati terv felállításával - eleve átmegy a vádiratba, mindenféle kritika, érdemi felülvizsgálat nélkül. Az nyomoz, aki vádol, az vizsgálja és utasítja el a védelem felvetéseit, indítványait, akinek ténykedésével kapcsolatosan azok születtek, nincs valós szakmai kontroll az eljárás vizsgálati szakaszában.
Ennek egyik legpregnánsabb példája a védelemnek az ingatlanok forgalmi értékének megállapítása tárgyában a szakértő kirendelésére vonatkozó indítványa elutasítása, és annak indoka. A védelem álláspontja az volt, hogy az ingatlanok forgalmi értékét szakértő bevonásával kell tisztázni, a Központi Nyomozó Főügyészség szerint a forgalmi érték, illetve az elkövetési érték a rendelkezésükre álló nagyszámú szerződés és más okirati bizonyíték értelmezés alapján meghatározható, amelyek értelmezése nem speciális szakkérdés, azok értelmezéséhez a nyomozó főügyészség is rendelkezik a szükséges szakértelemmel. Ezt egyrészt több megállapítás alapján vitatom, másrészt megemlítem, hogy még a legegyszerűbb ingatlannal kapcsolatos polgári jogi perben is az elsődleges intézkedések közé tartozik ingatlanforgalmi szakvélemény beszerzése."
(Így igaz. Teljes nonszensz 4 éven át úgy nyomozni egy ügyben, hogy az ügyészség nem jár utána a vád alapját képező feltevésének. Így nem kellene csodálkozniuk, ha szó éri a ház elejét.)
A Rózsa u. 18/A esetében még maga N. György is azt vallotta, hogy nem az ingatlan haszonnal való továbbadása, hanem fejlesztés volt az eredeti cél. Ennek kapcsán Vitál István részletesen kifejti, hogy N. vallomása szerint miként döntött mégis az üzletrész értékesítése mellett, ám N. állításaival ellentétben anélkül, hogy erről Kardossal egyeztetett volna.
Többször felmerült a nyomozás és a tárgyalás során, hogy Kardos Péter projektcégben vállalt szerepe miatt botrány tört ki a képviselő-testületi ülésen, illetve, hogy nem jelezte érintettségét, amikor kellett volna. Ugyanakkor a képviselő-testületi ülések jegyzőkönyveinek tanúsága szerint semmi ilyesmi nem történt, sőt, a Rózsa utcai ingatlannal kapcsolatos döntések esetében Kardos neve fel sem merült. A hozzászóló két képviselő csupán azt kifogásolta, hogy nem ismerik a lakók véleményét.
Az összeférhetetlenség kérdésében Vitál István elmondta, hogy a törvény értelmében nem volt szó semmilyen összeférhetetlenségről, hiszen S. Istvánné nem volt Kardos hozzátartozója, az SZMSZ összeférhetetlenségről szóló része pedig egészen másról szól.
Kardos ügyvédje négy pontban összefoglalta, hogy védence cselekvőségével kapcsolatban milyen állításokat fogalmaz meg a vádirat, és ezek milyen kérdéseket hagynak nyitva:
- „Kardos Péter tájékoztatta dr. N. Györgyöt, hogy ő már megállapodott párttársával, hogy Gál György segítségére lesz abban, hogy az ingatlant „kihozza” az önkormányzattól. – vádirat 11.o. 4. bek. (ez ha megtörtént is 2002-es történet.)
- Gál és Kardos Péter abban egyezett meg, hogy az ingatlant a dr. N. érdekeltségébe tartozó projektcég vásárolhatja meg, előre egyeztetett vételáron. – vádirat 12. o. 4. bek. (nem derül ki, hogy mikor állapodtak meg erről, milyen összegről volt szó, azt ki állapította meg, és ezt mi bizonyítja.)
- Gál György javaslatára Kardos Péter és dr. N. György új projektcéget hoztak létre. – vádirat 12. o. 6. bek. (miért kellett ezt Gál Györgynek javasolnia, kinek, mikor javasolta, milyen megfontolásból, és mi erre a bizonyíték?)
- Gál György 2004-ben ismételten egyeztetett Kardos Péterrel és közölte vele, hogy néhány millió forinttal többet kell majd fizetniük az ingatlanért. – vádirat 14. o. 4. bek. (akkor a vételárat nem dr. N. György kalkulálta ki és nem ő volt aki ennek az értékbecslésben való igazolását egyeztette Kormos Lajossal instrukciókat adva neki arra, hogy miként kell ezt kikalkulálni? Mi volt az oka a magasabb vételár megjelölésének? Gál György, mint a kerület erős embere komolyan úgy gondolta, hogy Kardos érdekeltségének elleplezésére egy más nevű, de hasonló tagi összetételű, ugyanazzal a S.-nével, mint ügyvezetővel rendelkező Kft. lesz az alkalmas? És miért kellett pár millióval megemelni a vételárat, mert akkor a kvázi azonosság nem szúr szemet? Ezt egyébként mi igazolja?)”
Szintén nagyon fontos megemlékeznünk a Rózsa u. 18/a kapcsán az állítólagos kárértékről, vagyis, hogy az önkormányzatot valóban kár érte-e. A védőbeszéd részletesen, pontról pontra bebizonyítja, számtalan ténnyel alátámasztja, hogy az ingatlant az önkormányzat annak forgalmi értékén értékesítette, amely összegből a lakók kártalanítása is megtörtént. A D. Kft., majd K. Lajos által megállapított értékek valódiságát mind Patziger Ferenc, mint a bíróság által kirendelt Turán Zsolt igazságügyi szakértők megerősítették.
„Kijelenthetjük tehát, hogy az önkormányzatot nem érte kár, vagyis a csalás bűntettének az egyik fontos tényállási eleme hiányzik.”
Ettől természetesen jelentősen eltér a vád álláspontja, amelyet a védőbeszéd részletesen ismertet. „Mi sem bizonyítja jobban a vád következetlenségét, mint az a körülmény, hogy Kardos Pétert előbb 95 millió Ft-os károkozással gyanúsították meg, tekintve, hogy ilyen ajánlat is volt a kft. valamely üzletrészére, majd a gyanúsítás dr. N. György állításához igazodóan 30 millió Ft-os károkozásra módosult. Elfogadom, hogy valamely árucikk forgalmi értéke alapvetően a piaci viszonyok által meghatározott, azt azonban vitatom, hogy egy ingatlan forgalmi értékét az határozza meg, hogy egy kft. üzletrészre milyen vételárért talál vevőt az eladó.”
A felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás, vagyis a vád szerinti „stróman kérdésről” itt és most nem emlékeznék meg bővebben, ha valakit részletesebben érdekel ez a rész, kérdezzen, és válaszolok.
A II/6. vádpont, vagyis a tanácsadói szerződés kérdésében Kardos részben elismerte bűnösségét, a cselekményt megbánta, a kárt megtérítette az önkormányzatnak.
B. Gábor lakáskiutalása kapcsán, amelyben Kardost hivatali visszaélés tetteseként tünteti fel a vád, Vitál a következőt mondta: „Nem véletlen, hogy a vádirat a hivatali helyzetével visszaélve fordulatot rögzíti, annak ellenére, hogy a felhívott jogszabályokra utalással arra céloz, mintha tényleges kötelességszegésre került volna sor. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a vádhatóság is pontosan tudta, hogy tételes jogi norma megszegésén nem érhetők tetten az elkövetők. A vádat csak bonyolítja a vádkiterjesztés során ide emelt cselekvőség a hűtlen kezelés, amely az idegen vagyon kezelésével megbízott kötelességszegésével összefüggő vagyoni hátrány okozóját bünteti. Most akkor a hivatali kötelességét megszegve jártak el a vádlottak, vagy a hivatali kötelességüket előíró normákat nem sértették meg, hanem csak visszaéltek a hivatali helyzetükkel? Vagy a hivatali helyzetükkel visszaélve, még a kötelességüket is megszegték?”
Az ügyvéd kifejtette, hogy semmi nem bizonyítja azt, hogy Kardos és B. Gábor összejátszott volna annak kapcsán, hogy Kardos lányának átjátsszák a lakást. Azt is elmondta, hogy Kardos lánya szerződés szerint havi életjáradékot fizet B. Gábornak a lakás használatáért, így jogtalan előnyszerzésről nem beszélhetünk. Az ebben a vádpontban történt vádkiterjesztés kapcsán felmerült a hűtlen kezelés vádja is, amely azonban a védő szerint nem állja meg a helyét, hiszen a bérlakások elidegenítése nem egyéni esetek mérlegelése, hanem rendeletek alapján történik, így vagyoni hátrány nem érte az önkormányzatot. (Ha valaki bérlővé válik, automatikusan megilleti a bérlakás vételi joga.)
Végezetül Vitál az alábbi indítványt tette: csak a II/6vádpontban állapítható meg Kardos Péter bűnössége. A többi vádpontban védence felmentését, illetve az alábbi enyhítő körülmények figyelembevételét kérte:
- Jelentős ideje áll eljárás alatt
- 9 hónapot töltött előzetes letartóztatásban
- 3 hónapig lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt állt
- Egészségi állapota jelentősen megromlott
- Kiskorú gyermeket nevel.
***
Vitál István után az értékbecslő K. Lajos ügyvédje, Zámbó Gyula emelkedett szólásra. Igen hálás szívvel gondolok Zámbó úr megfontolt beszédtempójára, ami igencsak megkönnyítette számomra a jegyzetelést. Bárándyhoz és Sebeshez hasonlóan Zámbó Gyula is csupán vázlatot használt, ezért nem tudjuk beszédét teljes terjedelmében közre adni, ugyanakkor igyekszem hűen visszaadni mondandója legfontosabb elemeit.
Az ügyvéd Buza Péter: Az első nap Budapesten című könyvéből vett idézettel indította beszédét, amely többek között arról szólt, hogy „A városok fejlődésre vannak ítélve.” Emlékeztetett, hogy a 2000-es évek elejét az a felfokozott várakozás jellemezte, hogy a közelgő EU-s csatlakozás miatt a külföldi tőkének köszönhetően fellendül majd az ingatlanpiac, az ingatlanfejlesztés. Ez a várakozás sajnos nem jött be.
„A várakozás és a tényleges helyzet közötti konfliktus szükségszerűen oda vezetett, hogy büntetőügy lett az ingatlan adásvételből, amelyben a szerencsésebbek tanúként, a szerencsétlenebbek vádlottként vesznek részt” – fogalmazott Zámbó Gyula.
Zámbó Gyula véleménye szerint a vádbéli koncepció azon alapul, hogy az ügyészség az önkormányzati adásvételi szerződésekben szereplő vételi árakat, valamint az üzletrészek adásvételi árait összehasonlíthatóként kezelte. Ennek alapján a vádhatóság álláspontja az, hogy az ingatlan értéke annyi, amennyiért az üzletrészek kapcsán gazdát cserélt. Itt az ügyvéd arra a tévedésre is felhívta a figyelmet, hogy az ingatlanok nem cseréltek gazdát, mindvégig az adott projektcég a tulajdonos, csak annak tulajdonosi köre változott.
Ugyanakkor azt is kihangsúlyozta, hogy ha valaki hárommillió forint helyett harmincat is ki tud valamiért „zsarolni”, az nem az értéket, hanem az árat befolyásolja.
Az április óta tartó tárgyalás egyik állandó vonulata volt, hogy szerepétől függően mindenki próbálta elmagyarázni, illetve megérteni, hogy a projektcég értéke nem azonos az általa tulajdonolt vagyon (jelen esetben ingatlan) értékével. Ezt igen szemléletesen megvilágították az ingatlanbefektetéssel foglalkozó tanúk, D. Eszter, Zs. Árpád, Arnon E., illetve Levy Y. (lsd. például D. Eszter írásbeli vallomását a dokumentumtárban.)
Ekkor Zámbó Gyula váratlanul egy zöld neilon szatyrot húzott elő az asztal alól, majd kivett belőle egy kiló almát, illetve egy doboz 1 literes almalevet, és szemléltető előadásba fogott:
Elmondta, hogy a kiló almát 220 Ft-ért vásárolta, direkt nem a legolcsóbbat vette, hogy nehogy szó érje a ház elejét. Az almaléért ugyanakkor 418 Ft-ot fizetett. „Ha nagyon leegyszerűsítem a vád koncepcióját, akkor azt kell mondanom, hogy az ügyészség szerint ez a kettő ugyanannyit ér. Kérem, akkor engem ma becsaptak! Engem fordítva, mint az önkormányzatot, mert duplájáért adták el ezt nekem (az almalevet). Segítség!”
A vád szerint K. Lajos az alábbi szerepet töltötte be a csalásban: N. György kinézett egy ingatlant, megsaccolta, hogy mennyiért érdemes azt megvennie. Az ötlettel megkereste Gál Györgyöt, majd megállapodott vele ebben a nagyon nyomott árban. A dolog véghezviteléhez megfelelő értékbecslés készítésére is szükség volt, amely feladatot K. Lajos végzett el. Ezzel a hamis értékbecsléssel aztán megtévesztették a képviselő-testületet.
Maga a vádirat összesen öt helyen emlékszik meg K. Lajosról vagy név szerint vagy utalás szintjén. Ezeket vette egyenként górcső alá Zámbó Gyula.
- A vádirat 7. oldal 4. bekezdése nem említi K. Lajost, csupán utalás történik arra, hogy Gál György megrendelte az értékbecslést, és megmondta, hogy mennyi legyen az érték. Nos, ha ez valóban így is történt volna, ez akkor sem bűncselekmény, a megrendelő mondhat ilyet, Az már más kérdés, hogy az értékbecslő ezek után miként cselekszik. Itt tehát nincs K. Lajosra nézve elkövetői magatartás.
- A vádirat 8. oldal 3. bekezdés szerint K. Lajos nem értett a szakmájához, ezért N. György segített neki. Itt sincs elkövetői magatartás megfogalmazva, mert „a butaság ugyebár nem az”.
- A vádirat 9. oldal 5. bekezdése szerint Gál György a K. Lajos által készített értékbecslésekkel tévesztette meg a képviselő-testületet. Ez sem K. Lajos cselekvősége.
- A vádirat 10. oldal 2. bekezdése értelmében Gál György a K. Lajos által meghatározott értékekkel keltette azt a látszatot, hogy a vevők a piaci viszonyoknak megfelelő, reálisan elérhető árat kínálnak az ingatlanért. Ez is Gál cselekvősége, nem K. Lajosé.
- Végül pedig a vádirat 10. oldal 5. bekezdése szól a bűnszervezetről, tehát jelen esetben arról, hogy K. Lajos szándékosan segítséget nyújtott ahhoz, hogy Gál N. Györggyel szervezetten és összehangoltan ügyködjön. Ennél a megállapításnál ugyanakkor hiányoznak azok a tényállítások is, hogy K. Lajosnak miről kellett tudnia egyáltalán. Egy ilyen semmivel sem alátámasztott állítás nem lehet elegendő a bűnszervezet megállapításához.
Zámbó ezt követően a vád bizonyítékainak és azok cáfolatainak számba vételébe fogott.
Elsőként védence, K. Lajos vallomásait idézte fel röviden. Ezek zanzásítva azt tartalmazták, hogy K. Lajos semmiféle meg nem engedhető befolyás alatt nem állt munkája elvégzése során; legjobb tudása szerint, reális értékekre értékelte az ingatlanokat; ehhez megvolt a szükséges képzettsége, tudása, adatháttere, stb, tehát segítségre nem volt szüksége. K. Lajos azt vallotta, hogy csak 2007-ben ismerkedett meg N. Györggyel, amelyet egy lehallgatott telefonbeszélgetés is alátámasztani látszik. Arról érdeklődik beszélgetőpartnerétől, hogy ki ez az N. György, mit kell róla tudni, milyen ember. Ha valaki 4 éve együtt csal a másikkal, akkor nem kérdez róla ilyeneket.
N. György vallomásában azt állította, hogy a vételi ajánlatokhoz igazították az értékbecslések összegét. De vajon nem lehetett ez fordítva is? Hogy N. birtokába került egy adott értékbecslés, és az alapján adta be a vételi ajánlatot?
N. György néha saját vallomásában is ellentmondásokba keveredik az értékbecslések és K. Lajos kapcsán.
V. Ágnes és K. Viktor mindketten N. Györgytől származó információkról tudtak csak beszámolni vallomásaikban.
Zámbó Gyula ekkor arra a kérdéskörre tért át, hogy objektíve milyenek az értékek, jók vagy rosszak? Rengeteg olyan bizonyíték van ebben az ügyben, amelyek azt támasztják alá, hogy jók. Ezek a teljesség igénye nélkül:
- Dr. Turán Zsolt igazságügyi szakértő szakvéleménye
- Patziger Ferenc igazságügyi szakértő szakvéleménye
- Biztosítási értékek
- Különböző hirdetések, ajánlatok, adatok
- Önkormányzati határozat a felújított lakások áráról
- A sértett önkormányzat által készíttetett szakvélemény, némi kritikával kiegészítve.
„Az ügyészség nem vizsgálta a nyomozás során az értékek valódiságát. Ha megtette volna, megdőlt volna a feltevése a tudatosan nyomott árakról.”
Az ügyvéd ekkor visszatért N. György vallomására és ügyben játszott szerepére, és olyan súlyos mondatokat mondott ki, amelyek elhangzásának véleményem szerint épp itt volt az ideje.
„A szükség nagy úr. N. György vallomásának pedig szükségszerű eleme K. Lajos szerepe.”
„Azt tudjuk, hogy N. György többféle bűncselekményt követett el, ugyanakkor a felelősségre vonás elől szeretett volna megmenekülni. Sikerült neki. Most nem azt mondom, hogy neki itt kellene ülnie, másnak pedig nem. Csak a helyzetet vázolom.”
Menekülésének egyetlen útja/módja, ha vádalkut köt az ügyészséggel. Esélye erre, ha valami nagyot mond.
Ami a vádban szerepel, az egy kettős koncepció: korrupció és csalás. Külön-külön egyik sem lehet elég a vádalkuhoz, de így együtt már igen. N. György valószínűleg így gondolkodott: hogy lesz ebből a történetből csalás? Hát úgy, ha áron alul vettem az ingatlanokat. Ehhez viszont kell egy értékbecslő is. Ha van egy értékbecslő, akkor őt befolyásolni kellett. Tehát szükség van K. Lajosra.
„N. György vallomását ebből a helyzetből kiindulva kell értékelni. Szó sincs arról, hogy ő érdektelen lenne. Súlyosan érdekelt abban, hogy mit mond és hogyan.” Feltehető, hogy hazudik. Bizonyos valós tényekre építve kreál egy történetet, ami számára jó. Ha egyszer elmondta, akkor örök életére kötve van a történetéhez a vádalku miatt.
Számtalan kérdés vetődik fel az emberben N. György vallomása kapcsán – mondja Zámbó, és felsorolja a legfontosabbakat:
- Ha N. György valóban ilyen sokat fizetett Gál Györgynek, akkor Gál miért nem segített N. Györgynek a projektek teljesülésében? Miért van az, hogy egyes esetekben még jól érezhetően akadályozta is azokat?
- Miért nem valamennyi ingatlant áron alul vásárolta meg?
- Miért nem minden esetben K. Lajost használták?
- Miből fedezte N. György a vesztegetéseket? Miért nem tud róla elszámolni.
- Mindenki tagadja a vesztegetéseket. Miért?
- Zs. Árpád még az üzleti érdeklődést is tagadta, amiről N. György beszélt vallomásában. Miért?
- F. Zsuzsa, N. közvetlen kollégája, akire hivatkozik, nem emlékszik K. Lajosra. „Pedig K. Lajos elég jellegzetes figura ahhoz, hogy felismerjék.”
- N. György határidőnaplójában egyáltalán, semmilyen módon nem szerepel K. Lajos. Még a telefonszáma sem. Miként lehetséges ez?
- N. György soha nem mondott konkrétumot arra vonatkozólag, hogy mikor is találkozott K. Lajossal. Csak annyit mondott, hogy Gál átküldte hozzá. Ez a „módszer” az időbe sem fért volna bele.
- N. György arról sem tudott beszámolni, hogy milyen adattal vagy módszerrel segítette K. Lajost. Vallomásában azt mondta példaként, hogy csak ő rendelkezett információkkal a bérlőkről. Ugyanakkor az értékbecslésnek semmi köze a bérlőkhöz. Azt is mondta, hogy az értékbecslés formátumában segített. Ezzel szemben K. Lajos akkor már évek óta ugyanazt a formátumot alkalmazta.
- Miként lehetséges, hogy még email forgalom sem volt N. György és K. Lajos között?
Ezen kérdések megfogalmazása után Zámbó Gyula ingatlanonként felidézte, hogy N. György az első bíróság előtti vallomásában mit mondott K. Lajos szerepéről. Ezt nem fogom tételesen felsorolni, ugyanakkor az elhangzottak igen érdekes képet mutatnak. A legtöbb ingatlan esetében el sem hangzik K. Lajos vagy a cége neve, volt, ahol arra sem emlékezett, hogy történt-e értékbecslés, míg egy esetben azt mondta, hogy nem emlékszik, hogy K. Lajos kért-e segítséget.
Csupán két esetben mondott olyat, hogy valószínűleg beszélt és egyeztetett K. Lajossal, de ezt sem mondja biztosra. Ez ellentmond a vádnak, de még N. György saját korábbi vallomásának is. (Azt persze hozzá kell tenni, hogy ez N. György első bírósági meghallgatásán volt, ahol a tanú el is mondta, hogy nem tudott rendesen felkészülni…) A későbbi meghallgatásai során már „észbe kapott”, és azt vallotta, hogy minden esetben egyeztetett K. Lajossal.
A szakvélemények kapcsán Zámbó Gyula elsősorban természetesen arra tért ki, hogy mind az önkormányzat által 2009-ben megbízott Patziger Ferenc, mind a bíróság által megbízott Turán Zsolt igazságügyi szakértő alátámasztotta, illetve igazolta a K. Lajos által meghatározott értékeket. Nem írnám le most részletesen a számokat, akit érdekel, az Az értékbecslések összehasonlítása című írásunkban utánanézhet a pontos adatoknak.
Zámbó azt is kihangsúlyozta, hogy Patziger egy másik módszer használatával jutott ugyanazokra az eredményekre.
Mint arra már korábban utalt, az ügyvéd úgy ítélte meg, hogy bizonyos kritikákkal ugyan, de a sértett által felkért szakértő szakvéleménye is pozitív bizonyíték. Kíváncsian vártuk ennek magyarázatát, hiszen Balogh szakértő úr valamennyi ingatlan esetében sokkal magasabb árakat hozott ki, mint három másik kollégája. Volt, ahol az érték dupláját, sőt.
Nos Zámbó ügyvéd úr véleménye szerint ha a szakértő által megállapított értékekről lefejtegetjük az értéknövelő tényezőként megállapított összegeket, akkor közel azonos értékeket kapunk, mint a három másik értékbecslő esetében.
Meg kellene állapítanunk, hogy "mennyi N. György vallomásában a kényszer szülte fantázia szüleménye.”
Felmerül a kérdés, hogy ha K. Lajos csalt, akkor azt vajon miért tette?
- Barátság vagy személyes elkötelezettség szóba sem jöhet.
- Anyagi haszonból? Hiszen senkitől nem kapott ezért pénzt, nem is állít ilyet senki. Talán a későbbi megrendelések reményében? Bizonyítható tény, hogy már 2002-től tendenciózusan csökkent a cég megrendeléseinek a száma az önkormányzat vonatkozásában.
Indítványozom tehát, hogy a Bíróság bűncselekmény hiányában mentse fel K. Lajost, mert az értékbecslésben szereplő értékek reálisak.
***
Végül, de nem utolsósorban K. Zsuzsanna egykori jegyző védője, Kádár András emelkedett szólásra az elhíresült kerékbilincs ügyben. Miután a beszéd igazán remek volt, és Kádár András volt olyan kedves, hogy rendelkezésünkre bocsátotta azt teljes terjedelmében, ezért itt most közzétesszük. Érdemes elolvasni. (Sajnálom, hogy az előadásmódot nem tudjuk hozzáadni a szöveghez. Érdemes lenne.)
| Kádár András perbeszéde - 2012.02.08. |  |
Csütörtökön a maradék hat vádlott védői mondják el védőbeszédüket, pénteken pedig a vádlottak szólalnak majd fel az utolsó szó jogán. Hunvald György beszédét teljes terjedelmében közzé tesszük még pénteken.
Utolsó kommentek