Tegnap lezárult, véget ért a Hunvald-per bírósági szakasza, legalábbis ami az első fokot illeti. Az utolsó szó jogán valamennyi vádlott szót kapott, és ahogy előző posztunkban ígértük, most szépen sorban közreadjuk ezeket. Hunvald György beszédét tegnap óta már mindenki olvashatja oldalunkon, most az elsőrendű vádlott, Gál György utolsó szó jogán elmondott beszédét adjuk közre. (Itt – az olvashatóság kedvéért – kissé átszerkesztettük az eredeti szöveget, de változatlan formában is közreadjuk.)
***
Tisztelt Fővárosi Törvényszék!
Nagyon sokat gondolkoztam azon, mit is lehet mondani az utolsó szó jogán egy büntetőper végén, mint vádlott, úgy, hogy tudom, nem követtem el bűncselekményt.
Én sem vagyok hibátlan, egyszerűen egy ember vagyok, de mögöttem már van egy tisztességesen ledolgozott élet, munkával töltött 41 év. Így érthetően elég nagy tragédiaként éltem-élem meg azt, hogy 2008. november 25-én összeomlott az életem, bizonytalanságba sodorva szeretteim életét.
Ha valamiben vétkesnek érzem magam, az az a sajnálatos tény, amit már ezerszer megbántam. Megbántottam a családomat, elsősorban a feleségemet, aki a történtek ellenére hihetetlen kitartásról tett tanúbizonyságot mellettem az elmúlt három esztendőben. Egyedül nevelve gyermekeinket, óriási önfeláldozással, felelősséggel oldotta meg a rá háruló feladatokat. Védte, óvta kislányainkat.
Közel három esztendőt töltöttem előzetes letartóztatásban egy tőlem idegen szubkultúrában, elszakítva a szeretteimtől. Azt, hogy tulajdonképpen miért, azt most is csak találgatom. Elképzelésem erről csak akkor alakult ki, miután megismertem a teljes iratanyagot, beleértve dr. N. György telefonlehallgatásait.Ezekből derült ki számomra, hogy valamilyen menekülő utat keresett egyrészt a hitelezői elől, másrészt az igazságszolgáltatás elől.
A tárgyalások folyamán már nagyon sok minden elhangzott nagyon sokszor. Végül elhangzott az ügyészi vádbeszéd, elhangzottak a védők perbeszédei, összefoglalásaik.
Én is szeretnék egy rövid összefoglalót, kiegészítést tenni.
Az értékbecslésekkel kapcsolatban szakmai állásfoglalást sem akkor, sem most nem tudok képviselni, mert változatlanul nem értek hozzá. Nincs és nem is volt kétség bennem, hogy korrekt volt a C. Stúdió értékbecslése. Ezt erősítette meg 2009-ben Patziger Ferenc igazságügyi szakértő úr és a Tisztelt Fővárosi Bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő úr is.
Dr. N. György tanúvallomásai távol állnak a valóságtól; ez derül ki, ha végigolvassuk, hiszen önmagának is ellent mond számtalanszor.
Az ügyészség hivatkozik dr. N. György, dr. D. Eszter, dr. V. Ágnes és dr. K. Viktor egybehangzó, egymást alátámasztó vallomásaira. Ennek az a szépséghibája, hogy mindegyik dr. N. Györgyhöz köthető, kizárólag tőle hallottak vesztegetésről.
- Dr. D. Eszter annak kapcsán, hogy tőle várt pénzeket
- Dr. V. Ágnesnek pedig tartozásainak kiegyenlítése helyett mesélte/hivatkozott, miért nem tudja, nem akarja megadni tartozásait.
Meglepő módon ezt 2005-ben tette! Egyszerűen elképesztő, hogy úgy hordta ki a pénzeket Dr. V. Ágnestől, hogy nekem hozza, akkor, amikor már szó sem volt ingatlaneladásról.
Meglehetősen érdekes az ügyészség álláspontja a dr. N. Györgynél tartott házkutatásokkal kapcsolatban, miszerint „Előfordulhatott véletlenül, hogy éppen a vesztegetéssel kapcsolatos jegyzeteket nem foglalták le”, melyeket így dr. N. György felhasználhatott a gyanúsítotti kihallgatásán.
Igaz, dr. N. György ekkor előzetes letartóztatásban volt.
A kezdeti bizonytalanság után dr. N. György a tárgyalások végére megtanulta a szerinte az egyes ingatlanoknál adott összegeket… igaz, csak ezeket az összegeket!
Az ügyészség dr. N. györgy vallomására alapozó állítása szerint ezek az összegek ár-érték arányosak voltak. Például
- a Károly krt. 3/A-nál a 40 milliós vételár esetén 20 millió vesztegetési pénzt mond, míg
- a Király u. 27-nél a 280 milliós vételárú ingatlannál szintúgy 20 milliós vesztegetési pénzról beszél.
2004 tavaszán már 15 ingatlan esetén döntés született az elidegenítésről, MÉG MIELŐTT megismertem volna dr. D. Esztert. Így végképp semmilyen információm nem lehetett arról, hogy dr. D. Eszter és dr. N. György között milyen üzleti elszámolás lehetett.
Szó sem volt arról, hogy az érintett ingatlanokat bárki is drágábban vette volna meg, hiszen az iratokból kiderül, hogy a „projekt” árban pontosan fel volt tüntetve az ingatlan vételára. Ez csak akkor változott, ha a kiköltöztetés összege változott, azaz emelkedett. Például a Klauzál 8-10. esetében.
Amennyiben igaz lenne az ügyészség azon állítása, hogy nagy nyereséget prognosztizál a külföldi befektetőknek ez a konstrukció, akkor hogy lehetséges az, hogy 17 ingatlannál 8 esetben adásvétel létre sem jött (az önkormányzat elállt a szerződéstől), további 8 esetben pedig a projekt nem valósult meg.
Akár butaságnak is nevezhető dr. N. György azon állítása, miszerint nekem onnan kellett volna tudni, hogy többért adja el a projektcégek üzletrészét, hogy azt mondta, „ő nem köt rossz üzletet”.
Az ügyészség megfogalmazása szerinti mondat a következő: „Azt, hogy áron aluli volt az értékbecslés, alátámasztja a vesztegetési pénz.”
Itt feltehető a kérdés, hogy az ügyészség szerint akkor mi is volt előbb, a tyúk vagy a tojás.
Miért is lett volna vesztegetés, ha nem volt áron aluli értékesítés? Márpedig áron aluli értékesítés nem volt – EZ TÉNY! És mint azt már oly jól megtanultuk: „A TÉNYEK MAKACS DOLGOK.”
A lakásokkal kapcsolatban is annyi minden, annyiszor, annyira egybecsengően elhangzott.
Nem ismételném el, hogy a polgármesteri keret feltétel nélküli volt; hogy a kedvezményes vételi lehetőség minden bérlőt megilletett, hogy a hozzátartozói érintettséget a védelem által csatolt – az önkormányzatokról szóló – törvény világosan és egyértelműen meghatározza. De meg kell említenem, hogy az ügyész úr vádbeszédében megjegyezte, hogy T. Noémi milyen magabiztos volt lakásának megvételekor, hiszen már a szerződéskötést megelőző napon befizette a lakás vételárát.
A magyarázat könnyen ellenőrizhető lett volna. Az adásvételi szerződést az önkormányzat minden egyes esetben csak akkor kötötte meg, ha előzőleg be lett fizetve a vételár. Ez tehát feltétele volt az adásvételi szerződés megkötésének.
Nem lehet szó nélkül elmenni amellett az állítás mellett, ami feltehetően tájékozatlanságból fakad, miszerint Erzsébetváros önkormányzata képes lett volna felújított lakásokat bérbe adni. A felújítás a bérlőkre hárult, akik a szerződéskötéskor ezt fel is vállalták. Mindössze 3 olyan egymás feletti lakás volt a kerületben, amelyet az önkormányzat felújítva adott bérbe. Ezeknek a lakásoknak a felújítását az életveszélyessé vált födémek indokolták.
Megdöbbentő volt hallani a vád azon állítását, hogy megszegtem a kötelességemet, képviselői eskümet.
Tisztelt Fővárosi Törvényszék!
Nem tettem ilyet! Sem képviselői eskümet, sem kötelességeimet nem szegtem meg! Én Erzsébetvárosban születtem. Képviselővé választásom előtt ay kerületi kábeltelevízió kiépítője, üzemeltettője, tulajdonosa voltam, ezáltal ismertségem, elfogadottságom igen magas volt.
1998-ban lettem önkormányzati képviselő. A szabad választásokon önként vállaltam kötelezettséget az engem megválasztó választópolgárok felé azzal, hogy az ő képviseletüket megfelelően látom el. Élvezve választóim bizalmát mind 2002-ben, mind 2006-ban újraválasztottak. 2006-ban úgy, hogy lejárató célzattal a sajtóban már az jelent meg, hogy a 7. kerületben ingatlan panama van.
Én büszke vagyok arra az időszakra, amikor erzsébetvárosi képviselő voltam, jó csapattal, jó dolgokat tettünk. Az intézményeinket felújítottuk, minden parkunk, játszóterünk felújított. Érdemes megnézni, mennyit fejlődött Erzsébetváros. Utcáink, lakóépületeink nagy része megújult, igaz, rengeteg még a tennivaló – főleg Belső-Erzsébetvárosban.
Igenis úgy érzem, van mire büszkének lennünk!
Tisztelt Bíróság!
Az értékelés az Önök dolga. Azt viszont tudom, hogy az életemből-életünkből elvett három évet soha senki nem tudja visszaadni sem a családomnak, sem a gyermekeimnek, sem nekem.
Gál György 2012. február 10-én, az utolsó szó jogán elmondott beszéde, változatlan, eredeti formájában. |
Utolsó kommentek