A bő háromhetes karácsonyi szünet után kedden folytatódott a Hunvald-per tárgyalása, amely a legvégső szakaszába érkezett. Bár az ügyészség mindvégig azt állította, sőt, Hunvald első szabadon bocsátása után egy kormánypárti képviselő parlamenti felszólalásában is elhangzott, hogy ez az ügy akkora közérdeklődésre tart számot, amely megerősíti az előzetes letartóztatás szükségességét, a tárgyalás utolsó etapjára olyannyira megcsappant mind a vádlottak, mind az érdeklődők száma, hogy már egy egészen kicsi tárgyalóban is kényelmesen elférnénk.
A nézők számára fenntartott padsorokban két „vádlott-feleség”, három kitartó jó barát, illetve az írásaik tartalmát elnézve gyakran csak „biodíszletként” jelen lévő két újságíró foglal helyet a Magyar Nemzet, illetve a Magyar Hírlap színeiben. (Azért vagyok kénytelen ilyen kijelentésre ragadtatni magam, mert a két urat sokszor egyáltalán nem érdekli, hogy valójában mi történik a tárgyalóteremben, úgyis azt írják le, amit ők hallani szeretnének. Kitűnő példa erre, ha összehasonlítják a jelen blog október 4-i bejegyzését a Magyar Hírlap vonatkozó cikkével: Rávallottak, de kiengedték Hunvaldot)
A tárgyalás mintegy húsz perc csúszással kezdődött, mert az egyik tanácstag késett. Mialatt várakoztunk, a bíróság arról tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy még karácsony előtt hivatalos megkeresést küldtek az Erzsébetvárosi Önkormányzatnak, amelyben Hunvald György és Hunvald Györgyné 2006-2008-as vagyonnyilatkozatait kérték, ám nem hogy a kért dokumentumokat nem kapták meg, de eddig még válaszra sem méltatták őket. A bíróság abban reménykedett, hogy a szintén késve érkező sértetti jogi képviselő hozza majd a kérvényezett dokumentumokat, ám az ügyvéd úr nem is tudott a megkeresésről.
Miután mindenki megérkezett, az ügyész jelezte, hogy módosítani kívánja a vádat. (Megmondom őszintén, először igencsak meglepődtem, mégis csak az 50. tárgyalási napról lévén szó, azután naiv fejjel azt gondoltam, hogy az ügyészség belátta, hogy Hunvaldék nem adták el áron alul a fél kerületet, így pl. megszünteti a bűnszervezeti minősítést, vagy valami hasonló. Ó, én balga!)
Az ügyész rövid tájékoztatója szerint a vád módosítása a vádirat III/1,2,3,4. pontjaira, vagyis négy lakáskiutalási ügyre vonatkozott. Ezen vádpontokban Hunvaldot és Gált eddig hivatali visszaéléssel vádolta az ügyészség, most ezt megtoldották 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével. Ez egészen érdekes fejlemény, különösen annak fényében, hogy nagyjából egy hónap múlva elsőfokú ítélet várható. Mintha még gyorsan megpróbálnának összelapátolni mindenfélét arra az esetre, ha az alapvád nem állná meg a helyét. Persze mindez csak feltételezés…
Ezen a ponton többen jelezték, hogy ez nem a vád módosítása, hanem újabb vádak megfogalmazása, illetve a bíró kijelentette, hogy természetesen az ügyvédeknek lesz alkalma majd erre reagálni, ha írásban is megkapták az ügyésztől az elhangzottakat (erről később bővebben).
A tárgyalás a vélhetőleg utolsó tanú meghallgatásával folytatódott, aki 2006 és 2010 között az önkormányzat kabinetvezetője volt. Bár az első kérdés arra vonatkozott, hogy kabinetvezetőként mi volt a feladata (programok szervezése, testvérvárosok kezelése, a kabinet levelezése), az ügyész ezt követően számos olyan kérdést tett fel, amelyre az első válasza alapján a tanú nem ismerhette a választ. Például, hogy mi egy politikai tanácsadó feladata, vagy hogy kik voltak azok. Hogy ez mennyire így van, arra a kérdésre, hogy kinek lehetett politikai tanácsadója, az a válasz érkezett, hogy „gondolom politikusoknak”. Sz.A.P. vádlottat a tanú nem ismerte fel, bár azt mondta, lehetséges, hogy már találkoztak. A korábbi vallomások szerint az ő feladata volt új testvérvárosi kapcsolatok kiépítése.
Az egykori kabinetvezető elmondta, hogy a kabinet a már meglévő testvérvárosi kapcsolatokat kezelte, azok kialakítása, megszervezése nem az ő feladata volt, és ezek mikéntjéről nem is rendelkezett információkkal. Mint elmondta, arról sincs tudomása, hogy a már meglévő kapcsolatok miként keletkeztek, ő csak átvette elődjétől a feladatot, „nem tartottunk történelemórát erről”. Bár való igaz, hogy SZ.A.P. szervezetileg a Polgármesteri Kabinethez tartozott, Hunvald korábban már elmondta, hogy ő volt a főnöke, csak neki tartozott beszámolási kötelezettséggel. (Csak mellékesen: a Magyar Hírlap ezzel szemben tegnap azt írta, hogy a kabinetvezető nem ismerte fel beosztottját.)
Ezt követően az ügyész hosszan faggatta a tanút arról, hogy látta-e, és ha igen hányszor Szabó Zoltánt az önkormányzatban, dolgozott-e ott, vagy csak látogatóba érkezett valakihez, stb. A tanú elmondta, hogy többször találkozott Szabóval az önkormányzatban és a különböző kerületi rendezvényeken egyaránt. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy látta-e, hogy Szabó dolgozik az önkormányzatban, a tanú a következőt válaszolta: „Az önkormányzatban mindenki a saját irodájában ül, és végzi a dolgát, nem azt figyeljük, hogy ki mit csinál. Így nem tudok válaszolni a kérdésére.”
A bíró arról kérdezte a tanút, hogy hallott-e arról, hogy a polgármester fel akart valakit venni a gázszolgáltatással kapcsolatos lakossági kapcsolattartásra. A tanú elmondta, hogy nem hallott róla, de ez nem is csoda, hiszen a polgármester nem beszéli meg a személyi ügyeket a kabinetvezetővel.
Miután a tanút elbocsátották, a bíróság még egy-két tisztázandó kérdést intézett az első- és másodrendű vádlotthoz, ám csak és kizárólag a II. és a III. vádpont vonatkozásában, tehát az ingatlanüggyel kapcsolatban már nem maradt homályos pont a bíróság előtt.
A bíróság számára nem volt világos, hogy Cz. Brigitta végül is kinek a „tanácsadójaként” szerepelt, és úgy tűnt, hogy ez nem is csoda, mert maguk a vádlottak sem tudták pontosan. Gál György határozottan kijelentette, hogy nem az SZDSZ-é volt, Hunvald pedig azt mondta, hogy tőle Cz. Csaba, mint a Vállalkozók Pártja elnöke kérte ezt a lehetőséget. Végül Cz. Brigitta vallomását felidézve az tűnt a legvalószínűbb verziónak, hogy a hölgy a Fidesz kontingensét erősítette, hiszen vallomása szerint fideszes képviselők látogatták ingyenesen a szépségszalonját. (Igaz, itt Gál neve is elhangzott, ám Gál György határozottan kijelentette, hogy 26 éve ugyanahhoz a fodrászhoz jár, aki nem Cz. Brigitta.)
A bíróság azt is szerette volna megtudni, hogy Hunvald tudott-e arról, hogy V. Éva milyen viszonyban volt Gál Györggyel, illetve ismerte-e Gál feleségét és sógornőjét. Hunvald elmondta, hogy nem tudott róla, Gál sógornőjét ma sem ismeri, a feleségét pedig nem tudja, hogy mikor ismerte meg. A bíró itt felhívta a figyelmet arra, hogy Hunvald sofőrje azt vallotta, a polgármester tudott Gál és V. Éva viszonyáról. Hunvald erre a következőket válaszolta: „G. (a sofőr) nagyon sok olyasmit mondott, ami hazugság. Nagyon nehéz nekem ezekre reagálni, hiszen nincs más lehetőségem, mint hogy ő állít valamit, és én is.”
Végül még egy bírói kérdés kapcsán azt is megtudtuk, hogy az 1998-ban Deutsch Tamás által igényelt kerületi irodát az önkormányzat 100%-os tulajdonában álló cég újította fel, teljesen önkormányzati forrásból.
A szünetben a két újságíró megrohamozta az épp távozni készülő ügyészt, vélhetően a vád kiegészítéséről szerettek volna részleteket megtudni, ám az ügyész azt mondta, hogy ha bármilyen kérdésük van, azzal forduljanak Fazekas Gézához.
A szünet után a bíróság kihirdette, hogy január 19-én, vagyis jövő csütörtökön kezdi meg az ügyész a perbeszédét, kíváncsian várjuk, hogy vajon Fazekas Géza ezen nemes alkalomra visszatér-e a tárgyalóterembe. Ezt követően Hunvald György becsatolta a bíróságnak a kisinyovi bíróság azon ítéletének hiteles fordítását, amely annak a kölcsönnek a visszafizetési kötelezettségéről szól, amelyet ő kapott egy moldáv magánszemélytől.
A tárgyalás további részében iratismertetésre került sor. Ez már ténylegesen a tárgyalás lezárásának tekinthető. Mint ismeretes, a Hunvald ügyben 51 kötet és több tucat melléklet képezi a nyomozati iratokat, amelyek egy tetemes része már ismertetésre került az 50 tárgyalási nap folyamán. Az 51 kötetben összesen 26.233 oldal található, illetve ténylegesen ennek csak a fele, ugyanis valamilyen általam ismeretlen okból kifolyólag csak páratlan oldalak vannak. Kicsit megijedtem, hogy miként akarnak 51 kötetnyi iratot ismertetni, de szerencsére az egész elég gyorsan ment. A bíróság kötetenként felsorolta, hogy milyen fontosabb tartalommal bírnak, néhány fontosabbnak ítélt részletet felolvastak, illetve felkérték a jelenlévőket, hogy aki valamely részlet felolvasását kéri, az jelezze.
Elsőként a 4. kötetből olvastak fel, éppen a Revizori jelentés azon részletét, amelyet mi már tavasszal közzé tettünk itt a blogon. A 6. kötetben található Állami Számvevőszéki jelentés egy részletét Hunvald kérésére olvasta fel a bíróság: „A döntések az önkormányzat költségvetési rendeletében rögzített ingatlanértékesítési bevételi előirányzat teljesítése szempontjából indokoltak és célszerűek voltak.”
Annak a kötetnek a kapcsán, amely a Gál Györggyel szembeni titkos adatszerzés eredményét tartalmazta, Gál György megjegyezte, hogy az ügyészség tíz telefonszámra kérte vele szemben a lehallgatást, ám ő három telefonszámot ezek közül még csak nem is ismer. Megkérdezte, hogy ez vajon bevett eljárás-e. A bíróság is különösnek találhatta az esetet, mert feljegyezték, hogy melyik három telefonszámról van szó.
A 30. kötet kapcsán, amely szinte teljes egészében Hunvald vagyoni helyzetével foglalkozik, Sebes Péter arra kérte a bíróságot, hogy a tárgyaláson ismertesse a lefoglalt vagyontárgyak szerzési idejét, hiszen abból kiderül, hogy semmiképp sem lehetett közük a feltételezett bűncselekményekhez.
Dicséretes gyorsasággal sikerült az iratismertetés végére érni, így ezen a héten már nem is lesz több tárgyalás. Ugyanakkor több ügyvéd nehezményezte az ügyészség váratlan vád-módosítási akcióját, így az ügyészség 8 napot kapott arra, hogy részletesen megindokolja a döntését, amire aztán az ügyvédek a következő tárgyalási napon, vagyis jövő csütörtökön majd érdemben reagálhatnak.
Egy biztos: január 19-én az ügyésszel megkezdődnek a perbeszédek, ami minden tekintetben sok érdekességet ígér. Mi ott leszünk.
Utolsó kommentek