Ma már ugyan felkerült egy új írás az oldalra a november 17-i tárgyalási napról, de közben találtunk még egy érdekességet a Petrocelli blogon. A szakmai blog először 2011 áprilisában méltatta megtisztelő figyelemre oldalunkat és magát a Hunvald-pert - idéztük is őket Rólunk-mások No. 1. – Petrocelli címen - és mi azóta is szorgalmas olvasói vagyunk Petrocellinek. November 17-én a Hunvald-perhez kapcsolódóan megint egy érdekes írással örvendeztették meg a nagyérdeműt A Hunvald-sofőr szókincse, avagy hogyan készítsük fel a tanút? címmel. Ezt az írást osztanánk meg most a pert követő, érdeklődő T. Olvasóval...

***

A Hunvald-sofőr szókincse, avagy hogyan készítsük fel a tanút?
2011.11.17. 18:21 Jogi PR

A bűnszervezetben elkövetett csalással, hűtlen kezeléssel, vesztegetéssel és hivatali visszaéléssel gyanúsított, volt 7. kerületi polgármester meglepődve tapasztalta, hogy egykori sofőrje olyan kifejezéseket használ a szembesítés során, melyek teljesen szokatlanok az által régóta ismert embertől. Itt valamit elrontottak.

Az index tudósítása szerint az egykori politikus a szembesítés után megjegyezte, hogy a sofőr vallomásában olyan szavakat, fordulatokat használt - például vagyongyarapodás, érdekkör - amelyeket az együtt töltött évek során sosem halott tőle. Nem nehéz rájönni, hogy itt a tanúfelkészítés során követtek el egy fontos hibát: a jogi szakzsargonba öltött mondandó igazságtartalma lehet ugyan változatlan, de mégis elképesztően veszélyes a tanút saját szavai helyett "bíróság-kompatibilis" kifejezésekre szorítani. Ez ugyanis komoly buktató lehet.

Nézzük is meg, mire kell egy vallomás, illetve nyilvános nyilatkozattétel előtt figyelemmel lenni. Nem csupán tanúkról, de vádlottakról és a büntetőügy sértettjéről is szót ejtünk, és a vizsgálódást kiterjesztjük a tárgyalótermen túlra, a médiaszereplésekre is.

Megjelenés: tartalomhoz a forma

Mint azt korábban a Velvet kérdésére már kifejtettük, az első benyomás nagyon fontos, ahogy az is, hogy a jogi és pr stratégia összhangban legyen a bírósági megjelenéssel és viselkedéssel. A sértett/károsult "megromlott anyagi helyzetére tekintettel" ne a legdrágább ruhájában panaszkodjon, a testi sértéssel vádolt sportember hagyja otthon a bicepszkidobó galléros pólóját, és (ezt a legszomorúbb megjegyezni, de a hímsovén magyar társadalomban bizony számolni kell vele) a nemi erőszak áldozatát is fontos viktoriánus visszafogottságú öltözékre rábeszélni.

Vallomás: ne törjük bele a tanút egy idegen keretbe

Hunvald sofőrjével nyilvánvalóan többször is átvették a vallomását, azt írásba foglalták, igyekeztek kihüvelyezni a jogilag releváns elemeket. Mindez rendben is van, amikor azonban a tanú nem a saját szavaival mesél, hanem terminus technikusokat használ, akkor talán rövidebb és egyértelműbb értékeléshez segíti hozzá a bíróságot, de az első belekérdezésnél bajba tud kerülni. Ugyanúgy jár, mint a magolós diák: kiderülhet, hogy nem lát a vagyongyarapodás és az érdekkör kifejezés mögé. Sose felejtsük el, hogy a bíróság előtt a tanú immár egyedül van, nem tudja következmény nélkül átfogalmazni-visszavonni a válaszait. Nem távirányítható - még ha történtek is ilyesmire kísérletek. Régi bírósági történet az ügyvédé, aki egy kétszínű, piros és kék végű postairónnal jelzett az ügyfelének. Ha a piros volt felül, akkor nemmel, ha a kék, akkor pedig igennel válaszolt. Az illető ma már nem ügyvéd.

Fontos cél tehát, hogy stílusban hagyjuk a vallomástevőt, ne versmondást várjunk tőle, hanem saját információi szabatos, de önazonos átadását. A mozgástér így is széles, de csak a létező elemekből válogathatunk. Ezt bizonyítja az is, hogy például a Cozma-ügyben egyaránt találtunk példát a tudatos és önazonos nyilatkozatokra (Raffael Sándor a Magyar Nemzetben, majd a Frizbiben), papírízű. rossz mondatokra (a másodrendű vádlott Németh Győző interjúja), és totális csődre (Sztojka Iván őrjöngése).

Tudjunk mindent, amit a tanú tud!

Szintén a Hunvald-ügyben, a sofőr tanúvallomásából derült ki, hogy Hunvalddal távoli rokonok, családjaik a 2000-es évek elején kétszer is együtt nyaraltak. (A bennfentes, bár nem elfogulatlan forrásnak számító Hunvald-per blog szerint a sofőr a volt polgármester testvérének sógora.) Ez egyáltalán nem egy jelentéktelen körülmény, és fontos ziccert hagyott ki a vádhatóság ennek az információnak a negligálásával. A "Hunvaldra vallott a sofőr" szalagcímnél jóval erősebb a "Rokona is Hunvaldot vádolja" cím - és itt még csak a jogi pr-ról beszélünk. De a szűken vett jogi stratégia is nagyban építhetne a bíróság előtt arra a hitelesítő elemre, hogy egy, a vádlottat közelről, családi kapcsolatokon keresztül ismerő tanú vall a bűnösségről.

Ugyanígy fel kellett volna készülni arra is, hogy ez a rokoni kapcsolat kétirányú - pont emiatt tudott ugyanis Hunvald a sofőr-rokon szókincsével, vallomása életszerűségével kapcsolatban kritikát megfogalmazni. Jól ismeri a tanút. Nem tudni, az ügyészség tudomással bírt-e a rokoni kapcsolatról. Ha nem, úgy hibát vétettek a tanú kihallgatásában - ha pedig tudták, akkor rosszul mérlegelték ennek jelentőségé

Ki megy a tévébe, ki nyilatkozik az újságnak?

A jogi pr kialakítása során mindig a funkcionális munkamegosztásból indulunk ki. Egy büntetőügyben a vádlott és védője között fontos elsőként tisztázni a szerepeket - a Stohl-ügyben például kiválómvolt az összjáték a bűnbánó színész és a kontrázó, kemény, jogi kérdésekkel foglalkozó Ruttner György között. Egy ilyen együttműködésbe csak különleges esetekben "engedünk be" harmadik felet. Ilyen eset a profilrajzoló, hitelesítő tanú, jellemzően családtag, hozzátartozó; aki általában nem is a tényállás részletezéséhez, hanem a vádlott kedvezőbb színben történő bemutatásához járul hozzá.

A tévé különleges terep, azonnali reakciók és több síkon folyó "megfigyelés" folyik, ezért szinte kizárt, hogy a vallomástételt megelőzően televíziós műsorban számoljon be a védelem tanúja arról, amit tud. Túl nagy támadási felület, túl sok hibalehetőség, túl sok alkalom arra, hogy visszakérdezzenek, mit is ért pontosan érdekkör alatt.

Más a helyzet a nyomtatott sajtóval. Köztudomású, hogy az itt megjelenő interjúk közlés előtt mindig visszakerülnek a nyilatkozóhoz, aki itt probléma nélkül kérheti (és kapja is) a szakértő segítséget a "javításhoz". Ez is kétélű fegyver, mert megint csak előfordulhat, hogy az ügyvéd az élőbeszédben előadott, szükségszerűen pongyola, ámde életszerű szöveg helyére lényegében saját tervezett védőbeszédét csempészi. Ügyesen használva azonban ez egy olyan egyirányú kommunikációs csatorna, amely sokat segíthet a jogi pr-ban. Ne feledjük: itt már az interjú készítése közben is jelezni-korrigálni tud a védő.

Bónusz track

2:28-nál oktatófilm a szakszerű tanúfelkészítésről: