A mai nap a Dózsa György út 80. szám alatti társasház nyílászárói cseréjének ügyében folytatott tanúkihallgatásokkal telt. Az érthetőség kedvéért az október 25-i beszámolómban nagy vonalakban már írtam az ügy részleteiről, illetve arról, hogy mi is a vád ezzel kapcsolatban, ezért ezt újra nem teszem meg.
Elsőként a ház közös képviselőjének meghallgatására került sor. A tanú elmondta, hogy a társasház nyílászáróinak cseréje azért merült fel, mert a Felvonulási téren minden évben megrendezésre kerülő sok koncert a környéken élő lakókat nagyon zavarja. Ezt a munkát a társasház önerőből nem tudta volna finanszírozni, hiszen ez egy több tízmillió forintos beruházás. Az egész költséget az önkormányzat állta. Az önkormányzattól 2008-ban felhívta valaki, és tájékoztatta arról, hogy a Dózsa György út 70-hez hasonlóan, ahol már megtörtént a nyílászárók cseréje, a Dózsa György út 80-ban is kicserélik az utcafrontra eső nyílászárókat. Azt is elmondták, hogy a munkálatok költségének egy részét a Kapcsolat koncert mögött álló cég állja.
A tanú elmondása szerint a polgármester vagy az önkormányzat küldött hozzájuk egy Kft-t, akik elvégezték a házban a felméréseket, majd tettek egy 26 millió forintos árajánlatot. A tanú elmondta, hogy ez egy nagyon jó ár volt. A társasház szerződést kötött a céggel a munkálatok elvégzésére. Az önkormányzattal is kötöttek egy szerződést a 26 millió forintról, ám ekkor kiderült, hogy az összeg nagysága miatt közbeszerzést kell kiírnia a háznak. A tanú ekkor jelezte az önkormányzat felé, hogy a társasház nem tudja lefolytatni a közbeszerzést, így azt végül a ház helyett az önkormányzat folytatta le. Az eljárást az a cég nyerte meg, amelyik korábban a felméréseket végezte és a 26 millió forintos árajánlatot kapta, mert övék volt a legjobb ajánlat. (Ennek a cégnek a két vezetője ül ma a vádlottak padján egy, az ügyészség szerint valótlan tartalmú összeférhetetlenségi nyilatkozat aláírása miatt.) A munkát elvégezték, azt az önkormányzat szakemberei leellenőrizték és műszakilag átvették. A lakók nagyon elégedettek voltak a munka minőségével, még köszönőlevelet is írattak a tanúval az önkormányzatnak.
A tanú meghallgatásának egyik legkínosabb pillanata az volt, amikor a bíró megkérdezte, hogy amikor kiderült, hogy közbeszerzést kell kiírni, jelezte-e az önkormányzat felé, hogy neki már aláírt szerződése van egy céggel? A tanú erre azt felelte, nem emlékszik. A bíró erre azt mondta, hogy "Dehát élő szerződése volt. Mi alapján vállalt Ön 26 millió forintos kötelezettséget?” Hosszú percekig csend volt a tárgyalóban, de a tanú végül nem tudott válaszolni a kérdésre.
A közös képviselő után az önkormányzat Vagyongazdálkodási Irodájának azon munkatársát hallgatta meg a bíróság, aki közvetlenül is részt vett a nyílászáró cserével kapcsolatos feladatokban. A fiatalember elmondta, hogy 2008 nyarán kapott egy feladatot, hogy készítsen el az önkormányzat és a Dózsa György út 80. között egy ún. támogatási szerződést, amely arról szólt, hogy az önkormányzat a nyílászárók kicserélésének munkálataira 26 millió Ft támogatást biztosít a társasháznak. A tanú azt is elmondta, hogy a társasházaknak nyújtott céltámogatások mindig ilyen támogatási szerződésen keresztül történtek. Beszámolt arról is, hogy a társasház azért nem tudta lefolytatni a közbeszerzési eljárást, mert nem volt regisztrálva a Közbeszerzési Tanácsnál. Viszont ekkor már ősz eleje volt, közeledett a fűtési szezon, az önkormányzat ezért is sietett a társasház segítségére, és írta ki a ház helyett a közbeszerzést.
Bíró: - Tudott Ön arról, hogy a társasház és a Kft. között már aláírt szerződés volt?
Tanú: - Nem. Én úgy tudtam, hogy csak tárgyaltak egymással.
- - Arról tudott, hogy a cég már elkezdte az ablakok legyártását?
- - Igen, a közös képviselő jelezte.
- - Ez akkor egyfajta patthelyzet volt?
- - A társasháznak igen, hiszen aláírtak egy szerződést, de az önkormányzatnak nem.
- - Hogyan derült ki, hogy közbeszerzés köteles a munka?
- - Az általam írt támogatási szerződésnek volt egy pontja, hogy a társasház lefolytatja a szükséges közbeszerzést. Amikor ezt megkapta a közös képviselő, akkor jelezte, hogy ők ezt nem tudják lefolytatni.
- - Ön közreműködött az átadás-átvételben?
- - Igen. Nagyon meg voltunk elégedve a munka minőségével.
- - A közbeszerzési eljárásnál nem volt kizáró ok, hogy a Kft-től már volt egy korábbi árajánlat?
- - Nem, mert a Kft. a társasházzal állt kapcsolatban korábban és nem az önkormányzattal. (Ez azért fontos, mert a vád éppen azon alapul, hogy a korábbi árajánlat és műszaki felmérés miatt – az ügyészség szerint – a Kft. részt vett a közbeszerzési eljárás dokumentációjának kidolgozásában, vagyis nem írhatták volna alá a pályázat részét képező összeférhetetlenségi nyilatkozatot.)
Vallomásában a közös képviselő azt mondta, ő nem emlékszik, hogy miként került az önkormányzathoz az árajánlat, „biztosan a Kft. vitte be”. Ugyanakkor a vádlottak padján ülő cégvezető elmondta, hogy ő csak és kizárólag a közös képviselővel tárgyalt, és semmilyen dokumentumot nem vitt be az önkormányzatba.
A következő tanúk némelyikének meghallgatásának nem sok értelme volt, ami abból is kitűnt, hogy az ügyészségen kívül senki nem akart részükre kérdéseket feltenni, még a bírók sem, ugyanis kiderült, hogy érdemben nem tudnak semmit az ügyről. Ugyanakkor az ügyészség valamiért fontosnak tartotta a beidézésüket.
Elsőként a Dózsa György út 80. egy lakóját szerette volna meghallgatni a bíróság, ám a néni nagyon idős már, és nem igazán hallotta a hozzá intézett kérdéseket, ráadásul a látásával is komoly problémák vannak, így a klasszikus kérdés-felelet formájú meghallgatásra nem sok esély volt. Végül a bíróság és az ügyész abban maradtak, hogy felolvasták a tanúnak a korábbi vallomását, és megkérdezték, hogy fenntartja-e. Fenntartotta. Érdemi információt a vallomás nem igen tartalmazott.
Egy újabb önkormányzati dolgozó következett a tanúk padján, ezúttal az a hölgy, aki a közbeszerzési eljárás lebonyolítását végezte. Elmondta, hogy a társasház nyílászáró cseréjéről csupán annyit tud, amennyit a közbeszerzési eljárás során megtudott, tehát a korábbi eseményekről semmit. Azért egyszerű közbeszerzést írtak ki, mert ennél az összeghatárnál azt írta elő a törvény. Ez egy meghívásos közbeszerzés, amire három céget hívtak meg, már nem emlékszik, hogy kitől kapta meg a cégneveket, akiket meg kellett hívni. Ezek közül csak D.P.-vel (az egyik vádlott) találkozott személyesen. A tanú elé tárták a vád tárgyát képező összeférhetetlenségi nyilatkozatot, amire a tanú elmondta, hogy az önkormányzat végezte a dokumentáció összeállítását, így a Kft. vezetői nyugodtan aláírhatták a nyilatkozatot.
A bíróság mindkét önkormányzati dolgozó, valamint a közös képviselő meghallgatása során is feltette azt a kérdést, hogy Hunvald György bármilyen módon belefolyt-e ebbe az ügybe, és mindhárom tanú határozott nemmel válaszolt. Ez azért érdemel említést, mert ebben az ügyben hivatali visszaéléssel vádolják az egykori polgármestert.
A következő három tanú a közbeszerzésben részt vett másik két cég munkatársa (ha jól értettem). Volt, aki közülük határozottan állította, hogy soha nem vett részt a VII. kerületi önkormányzat által kiírt közbeszerzésben, míg volt, aki azt mondta, hogy előfordulhatott ilyen, de már nem emlékszik. A vád alá helyezett D.P. cégét mindannyian ismerték, gyakran rendeltek tőle faanyagot.
Érdekesség ugyanakkor történt az egyik meghallgatás során. Az egyik cég tanúként meghallgatott hölgy munkatársa eredendően nem magyar anyanyelvű. Az ügyészség előtt tett vallomásából a bíróság elétárt egy részletet. Ebben a tanú az ajánlattételi felhívásra, amelyet az ügyészség elé tárt, azt mondta (anélkül, hogy erre külön bárki rákérdezett volna), hogy már a termék megnevezésénél érezhető, hogy nem magyar anyanyelvű személy volt az, aki ezt leírta… A tanú a bíróság előtt határozottan kijelentette, hogy ő ilyet soha nem mondott a vallomásában, így azt sem tudja, miként kerülhetett ilyen a jegyzőkönyvébe. Érdekes.
A délután igazi türelemjáték volt, ugyanis újra meghallgatták Hunvald egykori titkárnőit. Erre azért volt szükség, mert a legutóbbi meghallgatásukkor nem minden vádlott volt jelen, ezért az ő jelenlétükben meg kellett ismételni a kérdéseket és a válaszokat. Mivel a kérdések megegyeztek a legutóbbi meghallgatásukkal, akit érdekel, tekintse meg újra az október 18-i bejegyzést.
Utolsó kommentek