A költő kérdez: Tessék mondani, lehet, hogy ez N. György – V. Ágnes ügy? - A pénteki tárgyalási napok mindenki számára megeröltetőbbek a többinél, ilyenkor ugyanis a rengeteg vádlott, ügyvéd és érdeklődő egy kisméretű tárgyalóteremben zsúfolódik össze, ahol a tömeghatáson túl a levegőhiánnyal is meg kell küzdeni. Már senkit nem ér meglepetés, hogy nem Fazekas Géza foglal helyet az ügyészi pulpituson. Úgy tűnik, a tanúk meghallgatását teljes egészében kihagyja. Erre a napra három tanút idézett be a bíróság, elsőként dr. T. Dórát, az egyik külföldi befektető jogi képviselőjét hallgatták meg.

N. György és társai, miután az önkormányzattól megvásárolták a Klauzál u. 8-10. alatt álló, lakókkal terhelt ingatlant, azt tovább értékesítették egy külföldi befektetőnek. Ugyanakkor az eladók, vagyis N. Györgyék számos garanciát vállaltak az adásvételi szerződésben, jelesül, hogy amennyiben a lakók kiköltöztetésének költsége meghaladja a vételárat, akkor a különbözetet átvállalják, illetve hogy megszerzik a szükséges bontási és építési engedélyeket. (Mint arról korábban beszámoltunk, D. Eszter volt az első tanú, aki ezekről a plusz garanciákról beszámolt a bíróság előtt, és azt is elmondta, hogy a külföldi befektetőknek éppen azért érte meg az önkormányzati értékesítési árnál magasabb áron megvenni az üzletrészeket, mert ezek olyan garanciák, amelyek nagyon is megérték a plusz ráfordítást, és ilyen garanciákat az önkormányzat nem tudott volna vállalni. Ez azért nagyon lényeges, mert így választ kapunk arra a kérdésre, hogy a külföldi befektetők miért nem közvetlenül az önkormányzattól vásárolták meg az ingatlanokat magasabb áron.)

T. Dóra vallomásában elmondta, hogy külföldi megbízója azt tervezte, hogy lebontja az épületeket, és új társasházat épít a helyükre. A lakókiköltöztetés megtörtént, és ennek összege enyhén szólva meghaladta a vételárat. (Az eredeti vevők 195 millió Ft + ÁFA áron vásárolták meg az ingatlant az önkormányzattól, az ír befektető 285 millió Ft-ért vásárolta meg a projektcég üzletrészeit, a lakók kiköltöztetésének költsége viszont meghaladta az 526 millió forintot!) A szerződés szerint az eladóknak – N. Györgyéknek – ki kellett volna fizetniük a különbözetet, ám ez nem történt meg. Ráadásul időközben a házat műemlékké nyilvánították, így lehetetlenné vált a lebontása. A ház tehát azóta is ott áll üresen.

A tanú vallomásából azt is megtudtuk, hogy az ír befektető a szerződés megkötésekor 40 millió Ft-ot letétbe helyezett V. Ágnes ügyvédnél. Ezt a pénzt azonban V. Ágnes továbbadta N. Györgynek, ő azt mondta, hogy egy meghatalmazás alapján. T. Dóra ugyanakkor azt állította, hogy az ügyvédnőnek semmilyen felhatalmazása nem volt a letéti pénzhez nyúlni, hiszen az eladók nem teljesítették a szerződéses vállalásaikat. Éppen ezért az esetet bejelentették az ügyvédi kamaránál, ahol az ügy kivizsgálása már lezárult, ám erről többet nem tudtunk meg. (Ugyanakkor az tudható, hogy V. Ágnes a mai napig praktizáló ügyvéd.) V. Ágnes nem fizette vissza ezt a pénzt.

Az N. Györgyre vonatkozó kérdésre a tanú elmondta, hogy ő volt a kulcsszereplő, hiszen ő ajánlgatta az ingatlanokat.

A következő tanú az önkormányzat Lakásügyi Csoportjának egykori vezetője volt. Vallomásában több ponton megerősítette a Vagyongazdálkodási Iroda vezetőjének korábbi vallomását, így elmondta, hogy kötelező volt értékbecslést készíteni, és az elővásárlási jogokkal kapcsolatban is azon tényekről számolt be, mint a korábbi tanú. Az ügyész ezernyi kérdést intézett a tanúhoz, amelyek a hivatali eljárások legapróbb részleteire is kiváncsiak voltak, így az iktatási rendszerre éppúgy, mint az egyes irodák feladataira. A kérdések egy másik csoportja az értékbecslésekre irányult, a megrendelés és a kapcsolattartás módjára, az elkészült becslések további sorsára, stb.

Gál György kérdése kapcsán a tanú megerősítette, hogy a Gazdasági Bizottsági ülések előtt két órával mindig formális egyeztetés zajlott a két koalíciós frakcióvezető között a bizottsági ülés napirendjéről. Ezeken a találkozókon a bizottság koordinátoraként ő is részt vett, és válaszolt a felmerülő kérdésekre.

Az ügy szempontjából igazi fordulópontot K. Lajos értékbecslő kérdése és az arra adott válasz jelentett, ami számomra megdöbbentő módon sehol nem jelent meg a médiában, pedig az elhangzottak alapvetően cáfolják a vád számos súlyos pontját. K. Lajos megkérdezte, hogy a tanú emlékszik-e arra, hogy 2007-ben felhívta őt telefonon, és beszámolt neki arról, hogy N. György felkérte őt a Király u. 15. lakásainak értékbecslésére. Ezen telefonbeszélgetés alkalmával K. Lajos megkérdezte a tanút, hogy ismeri-e N. Györgyöt, ha igen, mit kell róla tudni, megbízható-e, fizetőképes-e. A tanú emlékezett a telefonbeszélgetésre, és arra is, hogy elmondta az értékbecslőnek, amit N. Györgyről tudott.

Nos, ha ez valóban így történt, akkor K. Lajos vélhetően nem játszhatott össze N. Györggyel az értékbecslések meghamisításában, hiszen még csak nem is ismerték egymást. És ez nem egy mellékes körülmény, hiszen K. Lajost bűnszervezet tagjaként bűnsegédként elkövetett csalással vádolják, és ezen vádak alapján fél évig előzetes letartóztatásban is volt.

A harmadik tanú a Helyiséggazdálkodási Csoport vezetője volt, aki csupán azért került a tanúk padjára, mert egy időszakban az ő feladata volt az értékbecslések megrendelése. Vallomása rövid ideig tartott, ugyanis mint kiderült, nem rendelkezett releváns információkkal, így én sem terhelek senkit a felesleges kérdések ismertetésével.

A tárgyalási nap ugyanakkor érdekes fordulattal zárult. Hunvald György ügyvédje jelezte, hogy bizonyítási indítványt szeretne tenni. A Nyomozati Iratokban szerepel egy indítvány, amely 2008. februárjában elrendel egy házkutatást V. Ágnes ügyvédnél. Ugyanakkor az indítványból az is kiderül, hogy V. Ágnes az elrendelés pillanatában súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette miatt előzetes letartóztatásban volt. (Vélhetően a K. Viktor által említett ügyben. A házkutatási indítvány az ötödrendű vádlott ügyvédjének kérésére már bemutatásra került a bíróságon V. Ágnes meghallgatása alkalmával, ahogy arról a szeptember 16-i tárgyalási napon már beszámoltam.)

Sebes Péter ügyvéd indítványozta, hogy a bíróság kérdezze meg az ebben az ügyben is eljáró Központi Nyomozó Főügyészséget, hogy V. Ágnesnek az ebben az ügyben tett kihallgatásai során esett-e szó a jelen büntetőügyről. Vagyis, hogy az akkori kihallgatásai során szóba került-e bármilyen formában a Hunvald-ügy. A Bíróság egyébiránt már Sebes Péter indítványa előtt kérte az ügyészséget, hogy adja meg a jelenleg bírósági szakaszban lévő ügy számát, mert szeretnének tájékozódni az ügyről.

Most egy hét tárgyalási szünet következik, majd október 4-én D. Eszter tanú meghallgatása folytatódik. V. Ágnest, akinek maghallgatását az ügyvédnő kéthetes utazása miatt el kellett halasztani, október 7-re idézte be a bíróság, és annak érdekében, hogy a tanú megjelenése mindaddig biztosítva legyen, amíg szükséges, október 7-től kezdődően valamennyi tárgyalási napra beidézték.