A Tanú: 150 oldalt nem tudok kívülről megtanulni - A Hunvald-per abba a szakaszába érkezett, amelyet sokan vártak azok közül, akik az elejétől fogva figyelemmel kísérik az eseményeket. Szeptember 2-án, pénteken a vád koronatanújának meghallgatásával folytatódott a tárgyalás.
Az eddigi szokásoktól eltérően a bíróság, az ügyészség, a vádlottak, az ügyvédek, a sajtó jeles képviselői, valamint a kitartó érdeklődők egy jóval kisebb tárgyalóteremben gyülekeztek. A legnagyobb gondot így sem a zsúfoltság és a hőség, hanem a perceken belül kialakult heveny oxigénhiány okozta. A vádlottak és ügyvédeik leültetése azért így is okozott némi problémát, de a határozott bírói fellépés ezt perceken belül orvosolta.
A tanúk meghallgatása során a vádlottakétól eltérően már engedélyezett a kép és hangfelvétel készítése, így a tévétársaságok kamerái szinte végig a teremben maradtak.
Fazekas delegált
Érdekes fejlemény, hogy az ügyészség fő képviselője és szóvivője, dr. Fazekas Géza – vélhetően egyéb fontos elfoglaltsága miatt – ezúttal nem jelent meg, pedig ezen a napon az ügyészségé volt a főszerep. Néhány hete lépett ugyanis hatályba az az új szabályozás, amely alapján a kiemelt ügyekben (jelenleg 280 ilyen ügy van folyamatban) nem a bíró, hanem az ügyész teheti fel először kérdéseit. Ezt a vád számára igencsak magas labdát az ügyészség csaknem hat órán keresztül próbálta leütni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Az ülve tett vallomás kevésbé terhelő
N. György vállalkozót 2008-ban gyanúsítottként őrizetbe vette az ügyészség, majd szabadlábra helyezte, később pedig – valószínűleg egyfajta nyomozati alku eredményeként, miután saját magára nézve is terhelő vallomást tett – tanúvá minősítették át. Így válhatott a vád koronatanújává. Kíváncsian vártuk meghallgatását, hiszen a nyomozati iratok tanúsága szerint az ügyészség előtt tett vallomásaiban nem tett terhelő vallomást Hunvald Györgyre. 150 oldalnyi vallomásában csupán annyit állított, hogy mivel Hunvald volt a polgármester, "az erős ember”, nélküle semmilyen döntést nem lehetett meghozni.
Miután a bíró figyelmeztette jogaira és kötelességeire, N. György azt mondta, fenntartja korábbi vallomását, azt nem kívánja kiegészíteni. Így az új szabályok értelmében az ügyészség jelenlévő képviselője tehette fel kérdéseit a tanúnak, aki az eddig meghallgatottak közül elsőként ülve kívánt a kérdésekre válaszolni.
Az ügyész elsőként azt firtatta, honnan ismeri a tanú Gál Györgyöt, Hunvald Györgyöt és Kardos Pétert. Már itt kialakult némi ellentmondás, hiszen N. György azt válaszolta, hogy ’96 óta foglalkozott Erzsébetvárosban ingatlanokkal, így ismerte meg a 2000-es évek legelején Gált és Hunvaldot. Ugyanakkor később azt is elmondta, hogy ’98 környékén baráti kölcsönt nyújtott Gálnak. Ez így azért elég érdekesen hangzik.
Az ezt követő ügyészi kérdésekre N. György elmondta, hogy az egyes ingatlanokról ő mindig csak és kizárólag Gál Györggyel egyeztetett. Külön kérdésre nyomatékosította, hogy Hunvalddal soha, még csak nem is beszélt ingatlanokról. Véleménye szerint azonban Hunvaldnak tudnia kellett ezekről az egyeztetésekről, de elmondta, hogy mindezt nem tudja biztosan, ez csak feltételezés a részéről. Arra a kérdésre, hogy Gál és Hunvald tudhatott-e arról, hogy a képviselő-testület által értékesített ingatlanok többet érnek, mint amennyiért eladták azokat, azt felelte, tudhattak róla. A kenőpénzre vonatkozó kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy soha, semmilyen pénzt nem adott Hunvald Györgynek.
Nyelvileg kell megragadni a problémát
Itt kell megemlíteni a beszélgetés egy érdekes nyelvtani sajátosságát. N. György mindvégig hangsúlyozottan Gál Györgyről beszélt, az ügyész kérdéseiben mégis makacsul a "Gál és Hunvald” alanyt használta. Mi lehet ennek az oka?
Az ügyész minden egyes ingatlan esetében feltette azt a kérdést, hogy Hunvald a szerződések megkötésének időpontjában tudhatott-e bármit az egyeztetésekről, illetve az ingatlanok tervezett további sorsáról. A válasz határozottan az volt, hogy ebben az időben Hunvald nem tudhatott ezekről.
Részletes, sokszor megismételt ügyészi kérdések firtatták, hogy a kérdéses ingatlanokhoz mennyivel olcsóbban, milyen kedvezményekkel juthatott hozzá a tanú által képviselt üzleti kör. Amikor a tanú sokadszorra is homályos, nehezen értelmezhető – és az ügyésznek láthatóan nem kedvére való – választ adott, Bárándy Péter, Gál György védője kifogást emelt az ügyészi kérdések erőszakos, sugalmazó és sulykoló megfogalmazása ellen, Sebes Péter, Hunvald ügyvédje pedig az ügyészi kérdések szó szerinti jegyzőkönyvezését kérte. A bíróság, az ügyészség és a védők közötti – kissé csípős hangvételű – egyeztetés eredményeképpen valamennyi kérdés szó szerinti jegyzőkönyvezésében állapodtak meg.
Akinek van füle, az sem mindig hallja
Az ügyész és N. György "beszélgetésének” érdekességei között megemlítendő, hogy mindkettőjüket több alkalommal figyelmeztetni kellett a helyes mikrofonhasználatra, amikor ugyanis az ügyész felolvasta a kérdést, el kellett fordulnia a mikrofontól, a tanú pedig a válasznál az ügyész felé fordult, így az nem a mikrofonba hangzott el. N. György válaszait ezen kívül sokszor hosszas hallgatás előzte meg, és számos alkalommal hivatkozott arra is, hogy írásbeli vallomásában már mindent elmondott, és nem emlékezhet mindenre.
A koronatanú háromnaposra tervezett meghallgatásának első hatórás szakasza olykor a Tanú című film hangulatát idézte, például amikor a vád koronatanúja egy ügyészi kérdésre azt mondta, hogy nem emlékszik már, 150 oldalt nem tud kívülről megtanulni.
Bízhatunk a józan észben?
És ez az a pont, ahol – agyhalott, zsigeri Hunvald-gyűlölők és vitéz jobber tollnokok kivételével – mindenkinek el kell gondolkodnia. A vádiratban valamennyi ingatlan esetében az alábbi mondatot találjuk Hunvald Györggyel kapcsolatban:
Hunvald György II. rendű vádlott szándékosan segítséget nyújtott Gál György I. rendű vádlottnak a képviselő-testület tagjainak tévedésbe ejtéséhez azzal, hogy bár tudomással bírt arról, hogy tőkével rendelkező külföldi befektetők szeretnék az ingatlant – a piaci viszonyoknak megfelelő reális, a becsült értéknél lényegesen magasabb ár megfizetésére hajlandóan – megvásárolni, ennek ellenére támogatta, hogy versenyeztetési eljárás nélkül, a valós forgalmi érték alatti áron egy, még bejegyzés alatt álló projektcégnek értékesítsék az ingatlant.
Nos, a koronatanú ügyészségi kérdésekre adott válaszaiból egyértelművé vált, hogy Hunvald minderről mit sem tudott, sőt, a szerződéskötés pillanatában sokszor még N. Györgyék sem rendelkeztek külföldi befektetőkkel, továbbá Hunvalddal semmilyen tárgyalások nem folytak az ingatlanokkal kapcsolatban, kenőpénzt nem kapott, és egyáltalán: nem vett részt ezekben az ügyletekben. Hunvald mégis 30 hónapja börtönben ül. Hát akkor hogy is van ez, kérem szépen?!
Kedden, immár a nagy tárgyalóban folytatódik N. György meghallgatása. Az új szabályok értelmében ezúttal az ügyvédek, majd a vádlottak, legvégül pedig a bírók tehetik fel kérdéseiket. Mi ott leszünk.
Utolsó kommentek