Ehhh, csak megint klaviatúrát ragadtam, egy újabb blog-gizdáskodásra. Tegnap ugyanis megakadt a szemem egy cikkcímen: Gyurit bevitték. Na mondom, ne már, megint?! Különben is, mi van itt, hát bent van! Aztán kiderült, Megyesi Gusztáv arról írt július 17-én (nem is értem, hogy miért csak most került a kezembe) egy ironikusat, hogy bevitték Szilvásy Györgyöt, Gyurcsány Ferenc egykori miniszterét a Gyorskocsi utcába.

No de visszatérve az eredeti témához: a címről persze rögtön eszembe jutott a Hunvald-per… Még áprilisban írtam az egész ügyről egy bloggizdát, hogy hú de jó, mekkora jófejgyerek vagyok, már kezd összeállni és kitisztulni a kép, meg minden. Háááát…. végül is – ha úgy vesszük - egy részére ez igaz is, de a többi! Na, ott már vannak gondjaim.

A szabadlábra helyezésig úgy nagyjából tényleg úgy éreztem, hogy kezdem érteni az ügyet. Aztán június 17-én kissé (nagyon) összezavarodtam, amikor a másodfok döntése nyomán Hunvald Györgynek vissza kellett vonulnia a börtönbe. És úgy is maradtam, jól összezavarodva. Persze azóta sem értem ezt az egészet.

Pedig olyan jól indult… Kezdett kialakulni bennem egy kerek, jól áttekinthető kép magáról a perről, a szereplőkről, illetve az ilyen-olyan mellékszereplőkről. Aztán bummm, jött júniusban a már említett döntés, és összekeveredett minden. Egyszerűen még mindig nem értem, minek kellett visszavinni Hunvaldékat a nyári ítélkezési szünetre? Feltételezték, hogy az egész nyáron szünetelő bírósági tárgyalásokon nem fognak megjelenni, elszöknek?! Vagy mi?!

Tudom, hogy erről már eszmefuttattam egyet július közepén "Már megint a miértek” címmel, de azóta sem lettem okosabb. A büntetőeljárási törvény ugye pontosan meghatározza, miben is áll a szökés, elrejtőzés veszélye: ha a cselekmény jellege olyan, vagy van arra adat, hogy a terhelt előkészületeket tett annak érdekében, hogy kivonja magát az eljárás alól. 2003-ban, amikor az új törvényt hatályba léptették, az ügyvédek örültek ám rendesen: nem elég csak rámondani valakire, hogy megszökne. Hát kérem: egy frászt! Méghogy nem elég?!

Hunvald például teljes mértékben együttműködött a bírósággal, nem kísérelt meg szökést, nem rejtőzködött el, részt vett a tárgyalásokon szabadlábra helyezése után is. Ezt követően meg jön ez a legszigorúbb kényszerintézkedés. Miért is?!

Na jó. Tételezzük fel az egyik városi legenda alapján, hogy az ügyészség kabátujjában rejtőzködik egy aduász, ami aztán ha előkerül a tárgyalás folyamán, kiváltja a vádlottak rémületét, és azok - jól megijedve - elszöknek. És ezt kívánta megelőzni az Ítélőtábla. No de könyörgök! a nyári ítélkezési szünet ideje alatt ez sem derülhet ki, hiszen szeptemberig nincs semmiféle tárgyalás. Tehát: nem értem.

Mert ugye szóba sem jöhet olyan, mint "... a gyanúsított megtörése, megalázása, bűnösségének propagálása, elítélésének fokozott elvárása, nyomásgyakorlás a közvéleményre és a bíróságokra"?

No de akkor mi?!

A városi legendák között különben vannak más magyarázatok is, azokat azonban nem írnám le. És abban is egészen biztos vagyok, hogy az Ítélőtábla döntésének semmi köze nincs a jövőre megürülő legfelsőbb bírósági helyekhez. (Ha valaki nem tudná: 62 év lesz a bírói nyugdíj korhatár. A LB bírói közül sok beleesik. Ugyanakkor - ez még terv - megszüntetik az ítélőtáblákat, így sokan feleslegessé válnak.)

Csakhát akkor, így én még mindig nem értem az egészet…

***

És ha már szóba került Megyesi Gusztáv írása, engedtessék meg nekem, abból egy részlet, csak úgy, az íze kedvéért:

Alig várom már, hogy 139 éves legyek. Akkor fogom megtudni teljes részletességgel, hogy miért vitték be 2011 nyarán Szilvásy Györgyöt, Gyurcsány Ferenc egykori miniszterét a Gyorskocsi utcába, hogy aztán néhány vendégéjszaka után ki is engedjék. A katonai ügyészség, amely az előállítását elrendelte, semmiféle információt nem adott ki az ügyben, a parlament nemzetbiztonsági bizottsága pedig szintén nem, minden adat 2089-ig titkosítva van. A nagyközönség egyetlen árulkodó momentumra kénytelen hagyatkozni: az egyik bulvárlap fotóján a megbilincselt Szilvásy farmerban és kockás ingben látható, ami azért sokat sejtető, mert annak idején Rajkot és társait pantallóban és hófehér ingben vitték be, szó sincsen tehát az ötvenes évek módszereiről.