Miután múlt hét péntek óta lehetővé vált számunkra, hogy Hunvald Györgyöt is megkérdezzük a perrel kapcsolatban. mi bizony megkérdeztük. És választ is kaptunk. Így most egy új rovatot indítunk útjára ezzel az első bejegyzéssel - Hunvald mondja - címmel. Ebben az új rovatban olvashatják majd Hunvald György gondolatait, véleményét, észrevételeit az ügyről, az eddigi eseményekről, illetve magáról a tárgyalásról.
***
Hunvald György általános, bevezető észrevételei
a tárgyalás megkezdésekor a vádiratra
A vádirat I. fejezete tárgyalja az ingatlan ügyeket. Az igazam tudatában és a teljes bizonyítási anyag ismeretében meg vagyok arról győződve, hogy az ügyészség álláspontja nem helyes. Biztos vagyok abban is, hogy a bizonyítékok alapján meg fogom győzni a bíróságot arról, hogy nem követtem el a terhemre rótt bűncselekményeket.
Téves az ügyészség álláspontja abban, hogy az Önkormányzat forgalmi értékük alatti áron értékesítette ezeket az ingatlanokat, hogy emiatt kára keletkezett. Erre vonatkozó korábban benyújtott bizonyítási indítványunkat azzal szeretném alátámasztani, hogy nem helyes az, ha az ügyészség csak azokban az esetekben „használ fel” ingatlan szakértőt, amikor az az ügyészségi álláspontot alátámasztja, ellenkező esetben szükségtelennek tartja. Bízom benne, hogy a Tisztelt Bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy az ingatlan forgalmi értékek megállapítása mindig szakkérdés, még a Hunvald-ügyben is.
Az ügyészség rendre megfeledkezik a házakban lakó bérlőkről és az ő sorsukról is, meg persze arról, hogy ki állta, vagy állta volna az ő emberibb körülmények közé költözésüket. Ez is nagyon befolyásolta, nemcsak az adott ingatlan vételárát, de az Önkormányzat szándékát, mozgásterét is.
Az én személyes bűnösségemmel kapcsolatban továbbra is állítom, és ezt kívánjuk bebizonyítani, hogy az a minden vádpontban szó szerint ismétlődő egy mondat, amely az én cselekvőségemet írja le, mint történeti tényállás, nem alapul bizonyítékokon. Sem közvetlen, sem közvetett bizonyítékot nem tartalmaz egyetlen vallomás sem, amely ezt a szó szerint ismétlődő mondatot, mely a 20 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett minősítést, mint történeti tényállás hivatott megalapozni, alátámasztja.
A vádirat II. fejezetében tárgyalt munkavégzésre irányuló szerződések két csoportra oszthatók:
Az egyik csoportba a közvetlenül a polgármester munkáját segítő személyek tartoztak, az ő végzett munkájukról pontos ismereteim voltak, azokról be tudok, és természetesen be fogok számolni a Bíróságnak.
Alighanem soha nem fog bíróság elé kerülni – és szerintem ez így is van rendjén – de ezt úgy tessék elképzelni, ahogyan például egy volt politikus is támogatta a D-i polgármester személyes munkáját, többnyire telefonon és elektronikus úton adott tanácsaival, havi 612 ezer forintért, öt órás időkeretben. Egy ilyen megbízási jogviszony ebbe az első csoportba tartozhatott, talán azzal a különbséggel, hogy az én esetemben a tanácsadók általában havi öt óránál többet dolgoztak, és 600 ezer forintnál kevesebb pénzt kaptak.
A másik csoportba azok a személyek tartoztak, akiket az Önkormányzati testület politikai frakcióinak megállapodása alapján a frakciók foglalkoztattak, egy számukra biztosított keret terhére, amelyen belül a frakciók döntötték el, hogy kit, milyen munkára, milyen összeggel foglalkoztatnak. Az ő munkájukat a frakcióvezetők vették igénybe, de minthogy az Önkormányzat nevében ilyen szerződéseket én köthettem, a politikai frakciók nem, ezeket a szerződéseket is én írtam alá, és a teljesítésigazolásokra is az én névbélyegzőm került. Erre nézve tanúk meghallgatását fogjuk kérni, és okiratokat is fogunk csatolni.
Ugyancsak nem fog a bíróság találkozni az ehhez a második csoporthoz hasonló jelenlegi megoldással, egy helyi önkormányzatnál, ahol a testület munkáját segítendő, megbízást kapott a korábbi helyi frakcióban politizáló számos személy is, nyilván azért, mert az Ő munkájukra, tapasztalatukra a jelenlegi helyi politikusoknak is szüksége van.
Különbségként felhozható, hogy a vád tárgyává tett szerződések nem mind köthetők az akkori többségi frakcióhoz, míg más helyi Önkormányzatban – legalább is a sajtó szerint – nem volt olyan korábbi többségi politikus, akivel a polgármester szerződést kötött volna – aminek nyilván ugyancsak megvolt a maga szakmai oka.
A vádirat III. fejezetében tárgyalt, hivatali visszaélésként minősített lakásügyek kapcsán azt szeretném bebizonyítani a bíróságnak, hogy a bérlakás kiutalás kapcsán működő úgynevezett polgármesteri keretnek akkori – egyébként jelenlegi – meggyőződésem szerint is megvolt a létjogosultsága, vallomásomban erre természetesen részletesebben visszatérek. Az évek során ennek a keretnek a terhére nagyon sok ember lakhatása oldódott meg, ha olykor igen szerény körülmények között is.
Az ügyészség a terhemre rója, hogy olyan személyek részére történő lakáskiutalásban is közreműködtem, akiknek az ügyészség megítélése szerint nem kellett volna bérlakást kiutalni. Azokról a körülményekről, amelyek a vád szerint ezt a megítélést alátámasztják, én nem tudtam. A bizonyítási anyagban nincs olyan bizonyítási eszköz, amely ennek ellenkezőjét bizonyítaná.
Itt tárgyalja a vád a Dózsa György úti házak ablakcseréje kapcsán terhemre rótt visszaélést, anélkül, hogy annak körülményeit, melyek alapvetően fontosak az ügy megítéléséhez, akárcsak megemlítené. Senkinek nem akartam jogtalan előnyt szerezni –nem is részesedett senki jogtalan előnyben -, és senkinek, legkevésbé az Önkormányzatnak, vagy a házak lakóinak, nem okoztam hátrányt.
Semmi mást nem kell kérnem a Bíróságtól, mint azt, hogy előre ne ítéljen, hallomásra, véleményre, megbélyegzésre ne adjon, a tényekre alapozzon. A bizonyítékokat értékelje, – az okiratok tartalmára, ne az okiratok kommentárjaira, a tanúk vallomásainak tényállításaira, ne a tanúk véleményére, a lehallgatott beszélgetések tartalmára, ne az azokról készített kivonatokra tekintettel - alakítsa ki a meggyőződését.
Hunvald György
Utolsó kommentek