HTML

A Hunvald-per

Minden, amit tudni szerettél volna a Hunvald-perről, de nem merted megkérdezni.

(... és igazság szerint, eddig nem is volt kitől...)

Facebook-oldalunk:

Utolsó kommentek

  • Unium: Elképzelhető a vádló szakmaiatlansága a felmentő ítéletben. De ha valakit egymillió ügyben felment... (2020.12.28. 19:41) 146. Az utolsó nap
  • oroszjanos: nem sok egyértelmű dolog van ebben az egészben... (2012.10.20. 20:08) 98. Megdőlhet a fő vád
  • Palást: Tisztelt Szerkesztők! Mi is köszönjük a T. Szerkesztők tevékenységét, a blog megnyitását és azt a ... (2012.03.09. 17:48) 147. Itt a vége!
  • gergelyjózsef: Sajnálom, hogy a blog befejeződik. Nagyon hasznos volt, hogy a mindenfelé olvasható, látható sok m... (2012.03.08. 04:07) 147. Itt a vége!
  • Palást: Hunvald Györgyöt a T.Biróság a Központi Nyomozó Főügyészség vádiratában szereplő legsúlyosabb vádp... (2012.02.26. 22:06) 145. Gyorshír - Itélethírdetés
  • Utolsó 20

Címkék

ablakcserék (3) alapügy (4) aljegyző (1) államtitok (8) alpolgármesterek (2) ártatlanság vélelme (3) atv (1) autócsoda (2) a ier számokban (1) b.gábor (4) b.rózsa (4) b.tibor (3) bárándy (1) bárándy péter (1) beadvány (5) belpolitikai (4) bilincs (2) bizonyítási eljárás (2) bűnszervezet (9) cz.brigitta (3) cz.csaba (12) d.eszter (17) d.pával (1) d.pavel (1) d.pável (3) dembinszky u.26. (2) dembinszky u.32. (2) deutsch tamás (6) dob u.107. (3) dob u.14. (3) dob u.18. (4) dokumentumtár (35) dokumentumtár bővítés (2) dózsa györgy úti házak (3) dr.h.lászló (17) dr.h.lászlóné (8) dr.k.zsuzsa (1) dr.k.zsuzsanna (1) elévülés (5) előállítás (2) előterjesztés (2) előzetes (20) előzetes megszüntetése (1) elsőfokú ítélet (2) erlak (4) értékbecslés (31) értékbecslő (16) értékbecsló (1) erva (2) erzsébetváros (49) f.zsuzsa (1) fapál lászló (1) fazekas géza (4) felbujtó (1) feljelentés (6) feljelentő (7) fellebbezés (9) fidesz (2) fogvatartái idő (1) fővárosi bíróság (9) fővárosi ítélőtábla (8) fővárosi törvényszék (2) g.gergő (1) gál györgy (71) gazdasági társaság (1) gergely józsef (2) gozsdu udvar (5) gyanúsítások (1) gyanúsított (1) h.lászló (3) hagyó (4) határidőnapló (2) háziőrizet (1) házi őrizet (14) házkutatás (1) hazugság (3) hír tv (3) hivatali visszaélés (6) hunvald (103) hűtlen kezelés (4) igazságügyi szakvélemény (7) ingatlan (26) interjú (1) iratismertetés (2) ítélet (1) ítélethirdetés (5) ítélkezési szünet (3) jegyző (5) jegyzőkönyv (1) jogi pr (3) jován lászló (1) k.gusztáv (4) k.lajos (26) k.péter (1) k.viktor (7) k.zsuzsanna (2) k. georges sándor (4) kádár andrás (1) kardos péter (20) károly krt 3/a (7) kenőpénz (5) képviselőtestület (8) kerékbilincs (9) kihallgatás (2) király u.15. (24) király u.21. (4) király u.25 27 29. (6) király utca (7) ki kicsoda (6) klauzál u.8 10. (5) koronatanú (4) korrupció (4) közokirat hamisítás (4) kronológia (3) l.béla (1) l.györgy (3) lakáskiutalás (8) lakhelyelhagyási tilalom (7) lázár jános (1) lehallgatás (10) letartóztatás (1) letéti pénzek (8) levél (4) like (1) m.jenő (5) magánszakvélemény (2) magyar hírlap (1) magyar nemzet (1) média (3) megbízatási szerződések (9) meghosszabbítás (3) mellékszereplők (6) mexikó (4) miértek (4) mobil telefon (4) moderálási elvek (1) mszp (2) műemléki védelem (5) n.frigyes (1) n.györgy (58) n.zoltán (7) népszava (2) nyaraló (1) nyomozás (9) n györgy (1) o.krisztina (1) önkormányzat (57) opciós szerződések (3) origo (1) őrizetbe vétel (3) óvás egyesület (1) p.attila (3) p.ferenc (3) p.gábor (1) p.sándor (1) patziger ferenc (1) per (13) perbeszéd (1) perbeszédek (3) péter (1) petrocelli (6) polgármester (21) politikai tanácsadó (1) politikusbűnözés (1) projektcégek (3) projekt ár (1) revizori jelentés (1) riport (2) rólunk mások (2) rovat (1) rövidhír (1) rózsa u.18/a (9) s.judit (1) s.zoltán (1) sajtó (7) sebes péter (3) sofőr (13) strasbourg (6) strómanok (10) sz.a.p. (5) sz.piroska (6) szabadlábra helyezés (6) szabó zoltán (15) szerződések (5) szilánkok (5) szolgálati közlemény (3) t.dóra (2) tanácsadói szerződések (1) tanú (7) tanúk (1) tanuk (6) tárgyalás (16) ténytár (1) top 10 (1) turán (1) turán zsolt (5) ügyész (8) ügyészség (32) ügyvéd (15) ügyvédi titok (1) utolsó szó (1) utolsó szó jogán (11) v.ágnes (18) v.éva (3) vádalku (11) vádbeszéd (6) vádirat (11) vádlottak (13) vádpontok (1) vád módosítása (2) vagyon (5) vagyongyarapodás (4) vattamány zsolt (11) védett tanú (6) védőbeszéd (3) véleményvezér (2) vesztegetési pénzek (1) videó (2) visszatekintő (3) zs.árpád (2) zsidónegyed (1) zsolt (1)

Moderálási elvek

1. Ha a másikat, nem pedig a mondanivalóját minősíted durván, kitiltunk egy időre.

2. Ha népek vagy társadalmi csoportok ellen uszítasz, kitiltunk mindörökre.

* Komentmoderálási elvek (részletesebben)
* Email: hunvaldperKUKAC gmailPONTcom

2012.02.12. 17:58 Hagi7

137. 57. nap – Február 9.

Címkék: önkormányzat hűtlen kezelés kardos péter megbízatási szerződések b.gábor sz.a.p. rózsa u.18/a projektcégek perbeszédek v.éva ablakcserék

Ez a nap kimaradt az eddigi tudósítások sorából, így most – ha kissé megkésve is – pótoljuk. Tehát: feltűnően kis érdeklődés mellett kezdődött meg a védői perbeszédek utolsó felvonása a Fővárosi Bíróság (elnézést, Törvényszék) épületében. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen az ún. ingatlan panamában érintett vádlottak védelmére szegődött ügyvédek mindegyike felszólalt már, így csütörtökre már az „egyéb bűncselekmények” érintettjei maradtak. Csupa olyan szereplője az ügynek, akik azért ülnek ebben a büntetőperben a vádlottak padján, mert az ügyészség is úgy érezte, hogy minőségileg és mennyiségileg nagyon karcsú az a tényadat a vádban, amit az ingatlanügyek kapcsán össze tudott szedegetni. (Szándékosan nem a tákolni szót használtam, pedig idekívánkozna.)

Ezért vannak lakásokkal, szerződésekkel, telefonhasználattal, ablakcserével és kerékbilinccsel kapcsolatos vádpontok is. Így nem csak a vádlottak számát lehetett 25-re növelni, de Hunvald és Gál bűnlajstroma is szép hosszú lett a vádiratban.

De térjünk vissza a védőbeszédekre. Csütörtökön elsőként annak a V. Évának az ügyvédje szólalt fel, akit egy megbízási szerződés ügyében hűtlen kezeléssel és magánokirat-hamisítással vádolt meg az ügyészség.

Dr. Francsics ügyvéd véleménye szerint először is azt kellene megvizsgálni, hogy egy megbízási szerződés esetében polgári vagy büntető jogról van-e szó. Másodsorban azt, hogy a szerződés fiktív volt-e. Arra a kérdésre, hogy mitől fiktív ez a szerződés, a vád soha nem adott magyarázatot. Azt a tárgyalások során a vádlottak, ellenzéki képviselők és az önkormányzat munkatársai is megerősítették, hogy a frakciók segítőket alkalmazhattak. V. Éva szerződése és annak díjazása ezek közé illeszkedett mind tartalmában, mind a díjazás vonatkozásában. A vád ugyan hivatkozhat arra, hogy a vádlott nem az önkormányzat épületében látta el feladatát, ám az ügyvéd felhívta a figyelmet arra, hogy a Ptk. nem ír elő olyan kötelezettséget, hogy a teljesítés helyének az önkormányzatban kell lennie.

Végül azt indítványozta, hogy a bíróság mentse fel a védencét.

S. Istvánné egyike a vád szerinti strómanoknak. Ügye azért különült el a többiekétől, akiknek az ügyében már ítélet született, mert az ő neve csak a Rózsa u. 18/A-val és Kardos Péterrel kapcsolható össze.
Ügyvédje elsősorban arra helyezte a hangsúlyt, hogy ezek a cselekmények már régen elévültek. Érvei lényegében megegyeztek azzal, amit a bírói tanács a korábbi megszüntető végzésében leírt.

Indítványában azt kérte, hogy amennyiben mégis ítéletet hoznának védence ügyében, akkor megrovásban részesítsék. (Az ügyészség indítványa próbára bocsátást tartalmazott.)

B. Gábor ellen sokszínű a vád, hiszen egy megbízási szerződés és egy lakáskiutalás kapcsán is felmerült a neve, miközben a Rózsa u. 18/A kapcsán őt is Kardos strómanjának tartja a nyomozó hatóság annak ellenére, hogy ennek Kardos, B. Gábor, sőt, néhány tanú vallomása is ellent mond.

Dr. Keserű beszéde elején örömmel közölte, hogy védence a BKIK (Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara) alapító tagja, és jelenleg is a szervezet elnökségi tagja. Ennek ismeretében pedig az ügyészség azon megállapítása, hogy B. Gábor alkalmatlan egy cég vezetésére, nem állja meg a helyét. A cégben tehát nem stróman volt, hanem valós jogviszonnyal bírt.

A lakással és a hűtlen kezeléssel kapcsolatban az ügyvéd kiemelte, hogy az ügyészség a „hajrában” terjesztette ki a vádat hűtlen kezeléssel. Ugyanakkor nincs tényállási elem, és vagyoni hátrányról sem beszélhetünk. Nincs szó egyedi kedvezményekről, hiszen minden a hatályos rendeletek, szabályok szerint történt. Az ügyvéd azon erős benyomásának adott hangot, hogy az Önkormányzat valójában örült annak, hogy ezeken a lerobbant lakásokon túladott. A megbízási szerződéssel kapcsolatban felmerült okozott kárt (néhány százezer Ft) B. Gábor már megtérítette.

Az ügyvéd kérte, hogy mindezekre figyelemmel az ítélet ne legyen olyan súlyos, mint amit az ügyész indítványozott. (felfüggesztett börtönbüntetés)

Dr. Fülöp Tamás ügyvédre szép nagy feladat várt, hiszen három vádlott védelmét is ő látja el. Elsőként Sz.A.P. ügyéről szólt, akit egy munkaszerződés okán bűnsegédként elkövetett hűtlen kezeléssel vádol az ügyészség. Az ügyvéd beszédét azzal kezdte, hogy semmilyen módon nem fog kitérni a tanúvallomásokra, sőt mérlegelni sem fogja azokat. Egész egyszerűen azért, mert véleménye szerint nem ezeken fog eldőlni az ügy.

Kifejtette azt az álláspontját, hogy jogszabályellenesen kezeli a vád a vagyoni hátrányt, amikor azt a járulékokkal együtt állapítja meg. A bírói gyakorlat szerint ugyanis a bűnösnek talált vádlottat csak a nettó összeg visszafizetésére lehet kötelezni, a járulékokat a sértett kapja vissza az államtól, ahová azt befizette.

Ugyanakkor ebben az ügyben az ügyészség alapvető tévedésben van. Itt tudniillik egy polgári jogi kérdésről van szó. A Ptk. alapvető elve, hogy a szerződéseket a tartalmuk szerint kell megnézni. Nézzük tehát meg, hogy mi volt a szerződés tartalma. A neve: munkaszerződés. A tárgyalási jegyzőkönyvekből látjuk, hogy ennek ellenére az ügyész is rendre megbízási szerződést mond.

A 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv határozza meg a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokat. Ez az irányelv elsődleges és másodlagos jegyek alapján különíti el a munkaviszonyt, megbízási viszonyt és a vállalkozási jogviszonyt.

A jogviszony jellegének a megítélésénél nem a felek által megkötött szerződés elnevezésének van jelentősége, hanem annak, hogy a felek feltehető akarata ténylegesen az általuk megkötött szerződéstípus, illetve az általuk létesített jogviszony létrehozására irányult-e.

Nézzük az elsődleges jegyeket: a tevékenység jellege, a személyes munkavégzés, foglalkoztatási kötelezettség, az alá-fölé rendeltségi viszony alapján szó sem lehet munkaviszonyról, egyértelműen megbízási jogviszonyról beszélünk.

A másodlagos jegyek: az irányítási jog, a munkavégzés időtartama, helye, a munka díjazása alapján is kizárólag megbízási jogviszonyról beszélhetünk Sz.A.P. esetében.

Nézzük, miket vetett fel problémaként az ügyészség.
Hogy nem ismerik az Önkormányzati dolgozók? Nem is kell, hiszen nem tagozódott be az Önkormányzatba.
Hogy nincs szobája? Nem is kellett az elvállalt munka elvégzéséhez.
Hogy nem fedezi az Önkormányzat a költségeit? Nem kellett neki.
MERT MEGBÍZÁSI SZERZŐDÉS alapján elvégzendő munkáról beszélünk.

A vád az eredményességet is felrója. A megbízási szerződés esetében gondossági kötelem van. Ha az ügyész nem tud a terheltre róni semmit, nincs bizonyítéka erre, akkor nem lehet elítélni a vádlottat – mondja az ügyvéd. Az, amit a vádhatóság nem tud bizonyítani, az a vádlott javára értékelendő. Az ügyésznek kell ugyanis az ártatlanság vélelmét megdöntenie. Csak akkor lehet hűtlen kezelésről beszélni, ha azt mondanánk, hogy már a szerződés megkötésekor az volt a cél, hogy nem akart dolgozni. Erre azonban nincs semmilyen bizonyítás, sőt, a két érintett, Hunvald és SZ.A.P. vallomása épp ennek ellenkezőjéről tanúskodik.

Fel kell tennünk továbbá azt a kérdést is, hogy Sz.A.P.-nek vajon érzékelnie kellett-e azt, hogy nem válik be munkájában, ezzel az önkormányzati vagyon elherdálásra kerül és ezzel hűtlen kezelővé válik?
Próbáljuk meg megállapítani, hogy mikortól! Mikortól kapja semmiért a pénzt?

Erre vonatkozó érvelés sem volt az ügyész részéről. A megbízás értéke sokszor csak hosszabb idő után várható el.

A hűtlen kezelésről általánosságban dr. Fülöp az alábbiakat mondta el: ez a bűncselekmény 10 évvel ezelőtt kezdett az ügyészség számára divatossá válni. Ekkor valamiért elkezdték elönteni a bíróságokat az ilyen típusú ügyek, amelyek szinte majdnem mindig az állami szereplők környékén bukkannak fel. „Mindenki döntse el, hogy ez véletlen-e vagy esetleg más oka is lehet.” Nem idevaló ügyek ezek, ne a büntetőjogászok foglalkozzanak hajmeresztő érvelésekkel gazdasági cselekményekről, hanem a polgári jog foglalkozzon vele.

Ahhoz, hogy összehasonlítsuk a munkáját máséval, tudnunk kell, hogy mit kellett volna csinálnia a vádlottnak A tárgyalás során minden tanútól megkérdezték, hogy jön létre egy testvérvárosi kapcsolat. Mindenki azt mondta, hogy nem tudja, ők csak a már meglévőket kezelték. Maga az aljegyző is azt vallotta, hogy nem tudta, ki hozta tető alá ezeket a kapcsolatokat.

„Tisztelt Törvényszék, ha nem tudom, mit csinál egy rákász és egy faesztergályos, akkor meg sem tudom ítélni a munkájukat. Ha senki sem tudja, hogyan lehet létrehozni egy új testvérvárosi kapcsolatot, akkor hogyan tudom azt megítélni, hogy hogyan végezte Sz.A.P. a feladatát?”

A megbízási szerződés az gondossági kötelem. Bizonyítékok, repülőjegyek, okiratok bizonyítják, hogy dolgozott.

Az ügyvéd védence felmentését kérte a bíróságtól. Megítélése szerint bizonyítottság hiányában semmilyen más döntés nem hozható.

Mint említettem, dr. Fülöp Tamás három vádlott védelmét látja el, így az ablakcsere-ügy két érintettje is az ő védence. Az ügyvéd a velük kapcsolatos védőbeszédében sem kívánt a bizonyítékok értékelésével foglalkozni, inkább az alábbiakat foglalta össze:

Az önkormányzatnak jó tapasztalatai voltak egy céggel. A cég elment egy társasházhoz, leszerződött vele, elkezdett dolgozni, elkezdte legyártani a nyílászárókat, majd valaki kitalálta azt, hogy a társasház közbeszereztesse meg a munkát. Hogy ki volt az a személy, aki ezt kitalálta, az nem derült ki az eljárás során. De ennek nincs is jelentősége. Jogi kérdésekről van szó.

Egy kis időre alakuljunk át Közbeszerzési Döntőbizottsággá. Nézzük mit írtak alá a vádlottak:
„Nem vettünk részt a kiíró szerinti műszaki eljárásban”.
Az akkori törvény azt mondta, hogy aki az ajánlatkérő nevében a felhívás és a dokumentáció elkészítésében részt vett, az nem pályázhat. Az alapkérdés tehát az, hogy részt vett-e a cég az eljárás előkészítésében?

Erre egyértelmű NEM a válasz, hiszen a céget nem kérte fel az ajánlatkérő önkormányzat semmilyen dokumentáció elkészítésére. Nem készített a cég neki semmilyen felmérést.
Mi bizonyítja ennek az ellenkezőjét?
Semmi. Sem tanú, sem okirat.
Ha a dokumentációban található felmérés a cégtől származik, akkor azt kell bizonyítani, hogy a cég ezt az önkormányzatnak adta.

De egyáltalán milyen bizonyíték van arra, hogy az önkormányzat műszaki leírása a cégtől származik? Semmilyen.

A cég felmérése és az önkormányzat dokumentációja hasonló.
„Ha most nekem, védencemnek és az ügyésznek le kellene mérnünk egy ablakkeretet, akkor valószínűleg három különböző eredményt kapnánk. Ezek közül valószínűleg a védencemé lesz a helyes, mert közülünk Ő ért hozzá.”
Nincs bizonyítva, hogy a cég az önkormányzatnak adta a társasháznak készített felmérését.

Az önkormányzat szakemberei úgy nyilatkoztak, hogy szerintük a társasház adta nekik a felmérést. A társasház közös képviselője azt mondta, hogy nem Ő adta oda. Ennél több ebben a büntetőeljárásban nem volt megállapítható.

Az önkormányzat szakembere azt mondta, hogy a cég a társasházzal tárgyalt, nem az önkormányzattal. Megítélése szerint nem volt kizáró ok a céggel kapcsolatban, az csak akkor lett volna, ha korábban nem a társasházzal, hanem az önkormányzattal tárgyalt volna a cég.

Ha ez nem egy büntetőeljárás lenne, akkor hogyan döntene a Közbeszerzési Tanács?
„Higgye el nekem a bíróság, hogy nagyon sok közbeszerzési szakértővel beszéltem, akik szerint nem volt összeférhetetlenség.”

A ma hatályos közbeszerzési törvény már azt mondja, hogy az is részt vehet az eljárásban, aki műszaki felmérést végzett a kiírónak. De mégis mit csinálhatott volna az önkormányzat az adott helyzetben? Zárja ki a céget az eljárásból? Ebben az esetben az addig elvégzett munkát miből fizeti ki a társasház? Így mindenképpen egy olyan jogvita kerekedik, ami senkinek sem jó.

Időnként a morál felülírja a jogszabályt.
Veszélyes ez a magatartás a társadalomra? Nem.
Az ügyészség szerint ez igenis veszélyes, mert az eljárásban egy szerinte valótlan nyilatkozat született.
Minden résztvevő azt akarta, hogy jogi káosz nélkül kicseréljék az ablakokat a társasházon.
Veszélyes ez a társadalomra? Nem.
A lakók és a probléma feloldásának szempontjából ez volt a lehető legjobb megoldás.

Az ügyvéd indítványozta, hogy védenceit bűncselekmény hiányában mentse fel a bíróság.
 

Szólj hozzá!

2012.02.11. 12:23 hunvaldper

136. Gál György beszéde

Címkék: gál györgy utolsó szó jogán

Tegnap lezárult, véget ért a Hunvald-per bírósági szakasza, legalábbis ami az első fokot illeti. Az utolsó szó jogán valamennyi vádlott szót kapott, és ahogy előző posztunkban ígértük, most szépen sorban közreadjuk ezeket. Hunvald György beszédét tegnap óta már mindenki olvashatja oldalunkon, most az elsőrendű vádlott, Gál György utolsó szó jogán elmondott beszédét adjuk közre. (Itt – az olvashatóság kedvéért – kissé átszerkesztettük az eredeti szöveget, de változatlan formában is közreadjuk.)

***

Tisztelt Fővárosi Törvényszék!

Nagyon sokat gondolkoztam azon, mit is lehet mondani az utolsó szó jogán egy büntetőper végén, mint vádlott, úgy, hogy tudom, nem követtem el bűncselekményt.
Én sem vagyok hibátlan, egyszerűen egy ember vagyok, de mögöttem már van egy tisztességesen ledolgozott élet, munkával töltött 41 év. Így érthetően elég nagy tragédiaként éltem-élem meg azt, hogy 2008. november 25-én összeomlott az életem, bizonytalanságba sodorva szeretteim életét.

Ha valamiben vétkesnek érzem magam, az az a sajnálatos tény, amit már ezerszer megbántam. Megbántottam a családomat, elsősorban a feleségemet, aki a történtek ellenére hihetetlen kitartásról tett tanúbizonyságot mellettem az elmúlt három esztendőben. Egyedül nevelve gyermekeinket, óriási önfeláldozással, felelősséggel oldotta meg a rá háruló feladatokat. Védte, óvta kislányainkat.

Közel három esztendőt töltöttem előzetes letartóztatásban egy tőlem idegen szubkultúrában, elszakítva a szeretteimtől. Azt, hogy tulajdonképpen miért, azt most is csak találgatom. Elképzelésem erről csak akkor alakult ki, miután megismertem a teljes iratanyagot, beleértve dr. N. György telefonlehallgatásait.Ezekből derült ki számomra, hogy valamilyen menekülő utat keresett egyrészt a hitelezői elől, másrészt az igazságszolgáltatás elől.

A tárgyalások folyamán már nagyon sok minden elhangzott nagyon sokszor. Végül elhangzott az ügyészi vádbeszéd, elhangzottak a védők perbeszédei, összefoglalásaik.
Én is szeretnék egy rövid összefoglalót, kiegészítést tenni.

Az értékbecslésekkel kapcsolatban szakmai állásfoglalást sem akkor, sem most nem tudok képviselni, mert változatlanul nem értek hozzá. Nincs és nem is volt kétség bennem, hogy korrekt volt a C. Stúdió értékbecslése. Ezt erősítette meg 2009-ben Patziger Ferenc igazságügyi szakértő úr és a Tisztelt Fővárosi Bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő úr is.

Dr. N. György tanúvallomásai távol állnak a valóságtól; ez derül ki, ha végigolvassuk, hiszen önmagának is ellent mond számtalanszor.

Az ügyészség hivatkozik dr. N. György, dr. D. Eszter, dr. V. Ágnes és dr. K. Viktor egybehangzó, egymást alátámasztó vallomásaira. Ennek az a szépséghibája, hogy mindegyik dr. N. Györgyhöz köthető, kizárólag tőle hallottak vesztegetésről.

  • Dr. D. Eszter annak kapcsán, hogy tőle várt pénzeket
  • Dr. V. Ágnesnek pedig tartozásainak kiegyenlítése helyett mesélte/hivatkozott, miért nem tudja, nem akarja megadni tartozásait.

Meglepő módon ezt 2005-ben tette! Egyszerűen elképesztő, hogy úgy hordta ki a pénzeket Dr. V. Ágnestől, hogy nekem hozza, akkor, amikor már szó sem volt ingatlaneladásról.
Meglehetősen érdekes az ügyészség álláspontja a dr. N. Györgynél tartott házkutatásokkal kapcsolatban, miszerint „Előfordulhatott véletlenül, hogy éppen a vesztegetéssel kapcsolatos jegyzeteket nem foglalták le”, melyeket így dr. N. György felhasználhatott a gyanúsítotti kihallgatásán.

Igaz, dr. N. György ekkor előzetes letartóztatásban volt.
A kezdeti bizonytalanság után dr. N. György a tárgyalások végére megtanulta a szerinte az egyes ingatlanoknál adott összegeket… igaz, csak ezeket az összegeket!

Az ügyészség dr. N. györgy vallomására alapozó állítása szerint ezek az összegek ár-érték arányosak voltak. Például

  • a Károly krt. 3/A-nál a 40 milliós vételár esetén 20 millió vesztegetési pénzt mond, míg
  • a Király u. 27-nél a 280 milliós vételárú ingatlannál szintúgy 20 milliós vesztegetési pénzról beszél.

2004 tavaszán már 15 ingatlan esetén döntés született az elidegenítésről, MÉG MIELŐTT megismertem volna dr. D. Esztert. Így végképp semmilyen információm nem lehetett arról, hogy dr. D. Eszter és dr. N. György között milyen üzleti elszámolás lehetett.
Szó sem volt arról, hogy az érintett ingatlanokat bárki is drágábban vette volna meg, hiszen az iratokból kiderül, hogy a „projekt” árban pontosan fel volt tüntetve az ingatlan vételára. Ez csak akkor változott, ha a kiköltöztetés összege változott, azaz emelkedett. Például a Klauzál 8-10. esetében.

Amennyiben igaz lenne az ügyészség azon állítása, hogy nagy nyereséget prognosztizál a külföldi befektetőknek ez a konstrukció, akkor hogy lehetséges az, hogy 17 ingatlannál 8 esetben adásvétel létre sem jött (az önkormányzat elállt a szerződéstől), további 8 esetben pedig a projekt nem valósult meg.

Akár butaságnak is nevezhető dr. N. György azon állítása, miszerint nekem onnan kellett volna tudni, hogy többért adja el a projektcégek üzletrészét, hogy azt mondta, „ő nem köt rossz üzletet”.

Az ügyészség megfogalmazása szerinti mondat a következő: „Azt, hogy áron aluli volt az értékbecslés, alátámasztja a vesztegetési pénz.”

Itt feltehető a kérdés, hogy az ügyészség szerint akkor mi is volt előbb, a tyúk vagy a tojás.
Miért is lett volna vesztegetés, ha nem volt áron aluli értékesítés? Márpedig áron aluli értékesítés nem volt – EZ TÉNY! És mint azt már oly jól megtanultuk: „A TÉNYEK MAKACS DOLGOK.”

A lakásokkal kapcsolatban is annyi minden, annyiszor, annyira egybecsengően elhangzott.

Nem ismételném el, hogy a polgármesteri keret feltétel nélküli volt; hogy a kedvezményes vételi lehetőség minden bérlőt megilletett, hogy a hozzátartozói érintettséget a védelem által csatolt – az önkormányzatokról szóló – törvény világosan és egyértelműen meghatározza. De meg kell említenem, hogy az ügyész úr vádbeszédében megjegyezte, hogy T. Noémi milyen magabiztos volt lakásának megvételekor, hiszen már a szerződéskötést megelőző napon befizette a lakás vételárát.

A magyarázat könnyen ellenőrizhető lett volna. Az adásvételi szerződést az önkormányzat minden egyes esetben csak akkor kötötte meg, ha előzőleg be lett fizetve a vételár. Ez tehát feltétele volt az adásvételi szerződés megkötésének.

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett az állítás mellett, ami feltehetően tájékozatlanságból fakad, miszerint Erzsébetváros önkormányzata képes lett volna felújított lakásokat bérbe adni. A felújítás a bérlőkre hárult, akik a szerződéskötéskor ezt fel is vállalták. Mindössze 3 olyan egymás feletti lakás volt a kerületben, amelyet az önkormányzat felújítva adott bérbe. Ezeknek a lakásoknak a felújítását az életveszélyessé vált födémek indokolták.

Megdöbbentő volt hallani a vád azon állítását, hogy megszegtem a kötelességemet, képviselői eskümet.

Tisztelt Fővárosi Törvényszék!

Nem tettem ilyet! Sem képviselői eskümet, sem kötelességeimet nem szegtem meg! Én Erzsébetvárosban születtem. Képviselővé választásom előtt ay kerületi kábeltelevízió kiépítője, üzemeltettője, tulajdonosa voltam, ezáltal ismertségem, elfogadottságom igen magas volt.

1998-ban lettem önkormányzati képviselő. A szabad választásokon önként vállaltam kötelezettséget az engem megválasztó választópolgárok felé azzal, hogy az ő képviseletüket megfelelően látom el. Élvezve választóim bizalmát mind 2002-ben, mind 2006-ban újraválasztottak. 2006-ban úgy, hogy lejárató célzattal a sajtóban már az jelent meg, hogy a 7. kerületben ingatlan panama van.

Én büszke vagyok arra az időszakra, amikor erzsébetvárosi képviselő voltam, jó csapattal, jó dolgokat tettünk. Az intézményeinket felújítottuk, minden parkunk, játszóterünk felújított. Érdemes megnézni, mennyit fejlődött Erzsébetváros. Utcáink, lakóépületeink nagy része megújult, igaz, rengeteg még a tennivaló – főleg Belső-Erzsébetvárosban.

Igenis úgy érzem, van mire büszkének lennünk!

Tisztelt Bíróság!

Az értékelés az Önök dolga. Azt viszont tudom, hogy az életemből-életünkből elvett három évet soha senki nem tudja visszaadni sem a családomnak, sem a gyermekeimnek, sem nekem.

Gál György 2012. február 10-én, az utolsó szó jogán elmondott beszéde, változatlan, eredeti formájában.

 

 

 

 

1 komment

2012.02.10. 17:44 Hagi7

135. 58. nap – Február 10.

Címkék: szabó zoltán hunvald kardos péter gál györgy k.lajos utolsó szó jogán

Számos érzés kavarog bennem annak kapcsán, hogy ma lezárult, véget ért a Hunvald per bírósági szakasza, legalábbis ami az első fokot illeti. Miután az utolsó szó jogán ma valamennyi vádlott szót kapott, a bírói tanács elnöke bejelentette, hogy nem lesz több tárgyalási nap. Utoljára február 24-én, tehát pontosan két hét múlva ülnek össze az érintettek, amikor a bíróság ismerteti ítéletét, illetve hivatalosan fogalmazva, határozatát.

Tehát vége. Van valami szimbolikus abban, hogy napra pontosan három éve vették őrizetbe Hunvald Györgyöt. Négy évnyi nyomozás, 51 kötetnyi nyomozati irat, egy 121 oldalas vádirat és 57 tárgyalási nap áll mögöttünk. Én a magam részéről hat füzetet jegyzeteltem tele és három tollat fogyasztottam ki. És most nem marad más, csak a várakozás. Vajon miként látja mindezek után az ügyet a bíróság? Hát hamarosan megtudjuk. De addig is térjünk vissza az utolsó tárgyalási nap eseményeire.

Először is szeretnék ezúton is köszönetet mondani Gál Györgynek, Kardos Péternek, K. Lajosnak és Szabó Zoltánnak, hogy teljes terjedelmében rendelkezésemre bocsátották az utolsó szó jogán elmondott beszédüket, így azokat a blog olvasói is eredeti tartalmuk szerint ismerhetik meg. Hogy ne egyszerre árasszuk el a blogot új információkkal és hogy minden napra jusson valami olvasnivaló, az utolsó szó jogán tartott beszédeket szép sorjában, az elkövetkező napokban tesszük majd közzé.

Hunvald György beszédét már délelőtt óta már olvashatják, a holnapi napra Gál György beszédét tartogatjuk, ezt követi majd Kardos, K. Lajos, Szabó Zoltán és a többiek beszéde.

Így nem is nagyon maradt miről beszámolnom a mai tárgyalási nap kapcsán, csupán a legelejéről és a végéről említenék meg egy mókás, illetve egy lényegi momentumot.

Reggel ¾ 9 tájékán, mielőtt Gál György szót kapott volna, Fülöp Tamás ügyvéd jelezte, hogy úgy tűnik, hiába hívta fel a szerdai napon a sajtó jelen lévő képviselőinek figyelmét arra, hogy védence, S. Gyula nem járult hozzá a róla szóló kép- és hangfelvételek rögzítéséhez, egy országos napilap újfent képet közölt róla. Ennek kapcsán a bíróság immár sokadszorra elismételte, hogy a vádlottak közül csak Hunvald György járult hozzá kép- és hangfelvétel készítéséhez.

„Engem meg folyton kitakarnak” – jegyezte meg Hunvald, amire nem kis derültség keletkezett a tárgyalóteremben.

A tárgyalási nap végén a vádlotti felszólalásokat követően a bíróság az eljárási szabályok értelmében ismertette, hogy bizonyos vádpontok esetében a vádiratban foglaltakhoz képest más minősítések is felmerülhetnek. Vagyis:

  • A II/6-os vádpont, vagyis B. Gábor megbízási szerződése kapcsán Hunvald esetében a vádiratban szereplő kötelesség megszegésére irányuló hivatali vesztegetés helyett hivatali visszaélésnek minősülhet.
  • A II/6-os vádpont B. Gábor megbízási szerződése kapcsán Kardos Péter esetében a vádiratban szereplő kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés helyett hivatali visszaélésnek minősülhet.
  • A K. Lajossal kapcsolatos vádpontok esetében a vádiratban szereplő különösen jelentős kárt okozó, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként, bűnsegédként folytatólagosan elkövetett csalás helyett hivatali visszaélésnek minősülhet.

Nem vagyok ügyvéd, így segítséget kértem az elhangzottak megértéséhez. Nem teljesen sikerült, de olyasmiről van szó, hogy a vád szerint megjelölt cselekvőségek ilyen bűncselekményeknek is minősülhetnek. Ezt nagyjából értem is, csupán K. Lajos értékbecslő esetében nem értem, hogy ő miként követhetne el hivatali visszaélést…

Kérem, ha van a blog olvasói között olyan jogász, aki fel tud világosítani bennünket ez ügyben, tegye meg.

Jól tudom ám, hogy adós vagyok még a február 9-i tárgyalási nap ismertetésével, ígérem, ezt a hiányosságot is pótolom a hétvégén.

2012. február 24-én tehát ítélet, addig is olvassanak minket.

Hunvald György 2012. február 10-én, az utolsó szó jogán elmondott beszéde, változatlan, eredeti formájában.

 

 

 

 

1 komment

2012.02.10. 09:21 hunvaldper

134. Hunvald György beszéde

Címkék: hunvald utolsó szó jogán

A múlt hét óta tartó, az ügyvédek által elmondott perbeszédeket követően ma, 2012. február 10-én a vádlottak szólaltak fel az utolsó szó jogán. Hunvald György - őrizetbe vételének napra pontosan harmadik évfordulóján - most fejezte be beszédét. Az alábbiakban ennek, az utolsó szó jogán elmondott beszédnek a teljes szövegét tesszük közzé. (Itt a tördelésben – az olvashatóság kedvéért – kissé átszerkesztettük a szöveget, de a beszéd eredeti alakjában és szerkezetében is olvasható.)

***

Tisztelt Fővárosi Törvényszék!

A következőket mondta több mint kétezer évvel ezelőtt Cicero Aulus Cluentius Habitus védelmében.

„Természetesen jól tudom tisztelt Bíróság, hogy egy olyan ügybe kezdek bele, amelyről már nyolc éve folyamatosan ellenséges megvilágításban hallani, s amit a közvélemény hallgatólagosan már eldöntött és róla elmarasztaló ítéletet hozott. Ám ha az istenség megajándékoz azzal, hogy jó akarattal végighallgatnak, bizonyosan elérem, hogy belássák: az embernek semmitől sem kell annyira félnie, mint a rágalmazástól, s a rágalmaktól sújtott ártatlan semmit sem kíván olyannyira, mint egy igazságos bíróságot, mert a hazug gyalázkodás csak ott szűnhet meg és érhet véget.”

Ma sem kívánhatok mást és tudom, hogy semmi olyat nem követettem el, amiért büntetést érdemelnék. A védőm védőbeszédében világos bizonyítékokkal és logikával cáfolta a vádakat.

Tényeket tényekkel, okfejtést okfejtéssel, bizonyítást bizonyítással ütköztetett, ezért a beszédemben nem fogom újra megismételni az általa elmondottakat. Azokról a körülményekről beszélek inkább, amelyek az alapjai voltak a kérdéses cselekményeknek. A mi-miért történtről...

A vádirat I. fejezetében szereplő ingatlanügyekkel kapcsolatban:

A tárgyalás kezdetekor a vallomásomat azzal kezdtem, hogy „biztos vagyok abban, hogy a bizonyítékok alapján meg fogom győzni a Tisztelt Bíróságot arról, hogy a terhemre rótt bűncselekményeket nem követtem el, és téves az ügyészség álláspontja abban, hogy az önkormányzat forgalmi értékük alatti áron értékesítette az ingatlanokat és e miatt kára keletkezett.” Elmondtam, hogy nem tartom helyesnek azt, ha az ügyészség csak azokban az esetekben használ fel ingatlanszakértőt, amikor az ügyészségi álláspontot alátámasztja, és rendre megfeledkezik a házakban lakó bérlőkről és az ő sorsukról is.

A bizonyítás során sok-sok tárgyalási napon keresztül hallgattam a vád és a védelem tanúinak előadásait.

Minden titkok tudója, a vád koronatanúja N. György, akinek előadása perdöntő a vád szerint az ingatlanügyekkel kapcsolatban.

N. György tudomása szerint semmi olyat nem tudtam, láttam, tettem, amit a vád állít velem kapcsolatban.

Nyilvánvaló tehát, ha Ő, aki a vád szerint mindenről biztosan tudott, és tagadta, hogy Ő bármiről tudna, amit a vád velem kapcsolatban állít, akkor az ugyanolyan bizonyító erővel bír, mintha azt mondta volna, hogy tudja, nem tettem semmi olyat, amit a vád állít velem kapcsolatban. Ugyanis ha a vád biztos benne, hogy N. György mindenről tudott, ha valakiről nem tud, az olyan mintha a tanú felmentett volna.

A kirendelt igazságügyi szakértő megállapította, hogy az ingatlanok forgalmi értékei melyen az Önkormányzat értékesítette az ingatlanokat, nem tért el a valós értéküktől, ergo nem keletkezett kára az Önkormányzatnak. A vádban szereplő ingatlanok értékesítéséből ezért éppen hogy nem kára, hanem haszna volt az Önkormányzatnak, hiszen a forgalmi értéken felül több mint 300 millió Ft folyt be vételár jogcímen az Önkormányzat kasszájába.

Ott abban a pillanatban tulajdonképpen összedőlt a csalás vádja, vagyis mindaz, amivel vádoltak ebben a körben, ami miatt 31 hónapot töltöttem előzetes letartóztatásban.

Ezzel e vádponttal kapcsolatban itt véget is érhetne a mondandóm, de szükségesnek tartom újra és újra kihangsúlyozni, miért kellett és kell ma is azt a megoldást választani, amelyet több év alatt dolgoztunk ki és hosszas viták után fogadtunk el.

Különösképpen azért, mert Erzsébetvárosban ma is nagyon sokan laknak XIX. századi körülmények között, melyet a Központi Nyomozó Főügyészség Zichy Jenő utca épületében XXI. századi kényelmében a jelek szerint nem mindenki érzett át.

Ezekben a szörnyen leromlott állapotú épületekben emberek laknak. Élő, hús-vér emberek, akik, mint mi, vágynak arra, hogy normális emberi életet éljenek, és amikor hazatérnek a munkájukból, élhető környezetben pihenjenek meg. Nem csak a kis lakásaikban akarnak nyugodtan élni, hanem azt szeretnék, hogy a lakásuk egy olyan épületben legyen, ahol nem kell aggódniuk amiatt, hogy álmukban a födém rájuk zuhan, ahogyan nemrégiben történt ez pl. a Kén utcában.

Érthető és természetes kívánság ez.

Őrizetbe vételem 3. évfordulóján, 2012. február 10. napján, amikor e beszédemet mondom, sajnos még sok ilyen állapotú ingatlan találhatunk Erzsébetvárosban.

Ma sem gondolom, hogy felelősségem lenne az elmúlt 150 év felújításainak elmaradásában, de polgármesterként felelősségem volt abban, hogy valamilyen módon segítsek és megoldást találjak az ilyen házban lakó embereknek. Ha nem találok megoldást, akkor alkalmatlan vagyok a feladatra.

Azonban volt megoldás és sok száz család kikerült ebből a csapdahelyzetből.

Erzsébetváros mindenkori polgármesterének többek között az is a feladata, hogy segítsen az ilyen körülmények között lakókon, akik mástól nem várhatnak segítséget.

Őszintén sajnálom, hogy a vádban szereplő ingatlanok bérlői közül sokaknak végül mind a mai napig rendezetlen a helyzete, amelynek egyik oka a most folyó büntetőeljárás.

Éppen ezért végtelenül inkorrektnek és cinikusnak tartottam az ügyészség vádbeszédben elhangzott állítását, amikor azt mondta a bérlők feje fölött eladva szerinte baksisért voltak értékesítve az ingatlanok.

Nem gondolom, hogy a bíróság független szakértője által is megerősített, jóval a forgalmi érték felett realizált vételárat baksisnak lehet nevezni. Különösen úgy nem, hogy ezt az összeget az Önkormányzat döntő részben a bérlői elhelyezésére fordította és nem elvette azt tőlük.

Az állami, önkormányzati tulajdonú épületek felújítására a korábbi tanácsok, majd önkormányzatok költségvetése sosem rendelkezett elég fedezettel.

A rendszerváltást követően elemi igényként jelentkezett a lakások bérlőitől, hogy az új tulajdonos az Önkormányzat értékesítse számukra a bérleményüket. Az Önkormányzatok és a bérlőik érdeke találkozott, hiszen az Önkormányzatok is jól tudták, hogy a felújítási kötelezettségek egyre növekvő és beláthatatlan mértékű terhet jelentenek majd számukra.

Megszületett a lakástörvény, és elkezdődött a lakások értékesítése a bérlők számára.

Az épületek műszaki állapotából fakadó hiányosságokat a bérlők különböző mértékű kedvezményes vételáron keresztül érvényesíthették. A kedvezményt tulajdonképpen az épület elmaradt és jövendőbeli felújítási és karbantartási terhének tulajdonhányadukra jutó kötelezettség áthárítása miatt kapták és kapják mind a mai napig.

Azonban a törvény kizárja azt, hogy a rossz műszaki állapotú épületeket társasházzá alakítsa és a bérlői számára értékesítse az Önkormányzat.

Más okból, de ugyancsak megkötötte a vagyonátadás során a tulajdonos állam a műemlék épületek lakásainak értékesítését is. Itt előírta, hogy lakásbérlők számára történő értékesítés csak akkor kezdődhet meg, ha a műemléképületet teljes körűen felújította a későbbi tulajdonos, az Önkormányzat.

A bérleményük megvásárlásából kizárt bérlők részéről egyre erősödő nyomás jelentkezett a mindenkori polgármesterre és a képviselőkre. Úgy érezték, hogy hátrányos helyzetbe kerülnek az idő múlásával a kerület többi, szerencsésebb helyén lakó polgárával szemben.

Igen, azt gondolom, hogy ebben igazuk volt és van.

Ebben a helyzetben kellett olyan megoldást találni, ami elsősorban úgy oldja meg a bérlőink helyzetét, ami - és ez a legfontosabb - számukra elfogadható megoldást jelent és védi az érdekeiket. Az önkormányzat számára biztonságos legyen, a bérlők számára elfogadható megegyezés ne jelentsen költségvetési terhet az önkormányzatnak, és a felújítási teher az új tulajdonost terhelje.

A lakásbérlő számára megfelelő tulajdont vagy bérleményt és/vagy elegendő és számára elfogadható kártalanítást kapjon, mellyel meg tudja oldani élethelyzetét.

Az önkormányzati ingatlanok fejlesztése nagyon nehéz volt, magyar tőkeerős befektető nem nagyon volt, az olyan ingatlanok, amelyben bérlők voltak, fejlesztési szempontból még nagyobb hátrányba szorultak. Ennek az volt az oka, hogy ezeknél megbecsülhetetlen volt az, hogy mikor kerül az ingatlanpiacra a majdan felújított épület. A felújítás irányának meghatározása pedig a legfontosabb üzleti szempont volt a fejlesztésnél. A fejlesztőnek tudnia kell, hogy irodát, lakást vagy szállodát alakítson ki.

A fentiek miatt a vádban szereplő konstrukciót és döntéshozatali mechanizmust, szerződéstípust és a rendeleti hátteret 2000-ben dolgozta ki és fogadta el az akkori képviselő-testület. 2000-től kezdődően minden olyan épületet, ahol bérlők laktak és nem társasházak voltak, e konstrukción keresztül értékesítettünk.

Az önkormányzat tulajdonjogát az ügylet során végig fenntartja.

Nem változik a bérlők jogviszonya, az önkormányzat bérlői maradnak a lakók, az önkormányzat szedi a tulajdonából a bevételt, a hasznot, a lakbért. A szerződés megkötésekor csak az ingatlan forgalmi értéke ismert, a lakók kártalanítási összege nem, annak felderítési folyamata csak a szerződés megkötése után kezdődhet. Ha a kártalanítási összeg summája magasabb a forgalmi értéknél, akkor a szerződés szerint azt is ki kell fizetnie a befektetőnek vételár jogcímen.

A befektetők megértették és elfogadták ezt a konstrukciót.

Menet közben tudtak tervezni, számolni, hogy milyen kereten belül akarnak a bérlőkkel megállapodni. Ha gazdaságtalanná vált a vállalkozás, egyszerűen kiszálltak belőle, csak annyi káruk volt, amit az addigi előkészítésbe fektettek bele. Pénzmozgás csak a folyamat végén van és csak annyi, amelynek végén a tehermentes fejlesztési lehetőséget birtokba vehetik. Egy kockázata van, az hogy nem ismeri a tényleges vételárat, de ezt a befektető lényegesen befolyásolhatja.

Igen fontos, hogy az ingatlanfejlesztő a bérlőkkel történő megegyezés aktív partnere legyen, belátható idő álljon a rendelkezésére, a szerződés teljesüléséig fejlesztési pénzt ne kössön le. Ez utóbbi azért fontos, mert az utolsó bérlővel történő megállapodásig semmi sem biztos. Az időbeli hatály lejártával pedig maga a szerződés is megszűnik, mint ahogy látható volt számos esetben. E három résztvevő érdekeinek optimális összehangolása jelentette a sikeres megoldást, azt a konstrukciót, amit 2000-től alkalmazott az önkormányzat.

A 2000-es évek elején akárcsak ma, döntően ingatlanközvetítők uralták a piacot.

A pályázók csak az üres épület forgalmi értékét voltak hajlandóak megfizetni. A Gozsdu Udvarnál ez 900 millió forintot jelentett és milliárdos hiánnyal zárt az önkormányzat. Annak ellenére, hogy 1999-ben a Price Waterhouse ezt pályázaton több alkalommal kísérelte meg eladni.

Ezért volt fontos, hogy egy épület kiürítése az önkormányzat számára minimum nullszaldós legyen. Ha forgalmi érték felett értékesítünk egy épületet, akkor véleményem szerint egyértelműen hasznot realizál az önkormányzat, hiszen ha nincs befektető az épület kiürítésére, ezzel fejlesztésre alkalmassá tételére, akkor is ugyanannyit kellene az önkormányzatnak kifizetni a saját költségvetéséből a bérlőinek.

Tudom, hogy formailag sokkal szebb lett volna, ha pályázat útján választottuk volna ki a vevőket, akkor biztosan nem állíthatná a vád azt, amit állít. Azonban ebben az időben örültünk mindenkinek, aki valamilyen módon részt vett e probléma megoldásában.

Azt, hogy a pályázat során más is jelentkezett-e volna ezekre az ingatlanokra nehéz megítélni.

Az új konstrukció jellege és feltételrendszere miatt, annak alapján nem lehetett tudni, hogy mennyi idő alatt lehet megállapodni a bérlőkkel, és hogy mennyi pénzbe kerül a kiköltöztetés. Ez viszont azt jelentette, hogy egy pályázat során semmi lényeges dolgot nem tudunk beírni a pályázati anyagba. A 2000-es rendeletben valószínűleg ezért volt megadva a pályázat nélküli értékesítés, mert a bérlővel terhelt épületeknél minden lehetőséget és könnyítést meg kellett ragadni, hogy több évtized után a bérlőinket a szorult helyzetükből kisegítsük. Ezek a bérlők hosszú éveken keresztül jártak fogadó óráinkra, hogy jogos sérelmüket, panaszukat megoldjuk.

Az tény, hogy 2005-től - amikor pályáztattunk már - sok eredménytelen pályázatunk volt és sokra egyedüli jelentkező volt. Némely esetben adtak be egynél több pályázatot, és azzal sem mentünk többre. Ugyanis a pályáztatás során sem voltak hajlandóak a pályázók és a nyertesek sem többet fizetni a forgalmi értéknél és az ezt meghaladó bérlők kártalanítási összegénél. Ma is ugyanott vagyunk a pályáztatással, mint annak idején pályáztatás nélkül.

Ugyanakkor a pályáztatásnál bármelyik piaci szereplő megtehette volna, hogy a bérlői kártalanításon felül fizessen még, de nem tette.

A lakott épületeknél ráadásul nagyon óvatosan kellett bánni az értékesítéssel, hiszen 2000 környékén tapasztalható volt az a demagógia, amit a politika színpadán mondtak, hogy a lakók felett eladjuk a házat, noha ez nyilvánvalóan nem igaz. Ki kellett alakulni egy olyan gyakorlatnak, sikeres teljesedésbe ment szerződéseknek, mosolygós bérlőknek, akik már saját tulajdonukban laknak megelégedésükre.

Amikor 2005-től elkezdődött a pályáztatás, már tudták a bérlők miről van szó és ők maguk kérték ezt a konstrukciót. Demagógia innentől kezdve már szóba sem jöhetett, ezzel a gyakorlattal nagyon sok milliárdot takarítottunk meg az önkormányzat költségvetésének. Minimum ennyi hasznot realizáltunk, ennyit lehetett megtakarítani és e helyett más önkormányzati feladatra költeni.

Az N. György-féle befektetői csoportot a 2000 és 2010-es folyamatból nem lehet kiragadni, ahogy mondtam már N-éket megelőzően is három éven keresztül ezt a konstrukciót használta az önkormányzat és N-ék megjelenését követően is mindenkivel ezt használtuk. Nem miattuk alakítottuk ki a gyakorlatunkat, ők belecsöppentek ebbe és rájuk is az a kötelező feltételrendszer volt megszabva, mint másokra.

Az önkormányzat a működése során a törvény által előírt kötelező és a maga által vállalt feladatokat lát el, mindezt azért, hogy a közigazgatási területen élő lakosok kényelmét szolgálja. A kötelező feladatok ellátása, mint például az alapfokú oktatási, szociális, közterületi, fenntartási feladatok pénzügyi szempontból általában veszteséges és a legtöbb önkormányzatnál működéshiánnyal járó feladatok a költségvetésben. Ekkor valamilyen vagyontárgy hasznosítása, bérlet, eladás útján lehet biztosítani a szükséges fedezetet. Az olyan feladatok, amelyek a város rehabilitációval kapcsolatosak, sok esetben komoly pénzügyi igénnyel járnak. Azonban itt emberi életekről, családok sorsáról van szó.

Olyan kötelező önkormányzati feladatról van szó, amelynek megoldása prioritást élvez. Ráadásul úgy kell megoldani a bérlőink helyzetét, hogy a szanálás során végleges megoldást adjunk az ő megelégedésükre. Van egy feladat a bérlőink bérleti jogviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetése, amelyhez fedezetet kell biztosítani a költségvetésben.

Az ÁSZ jelentésében leírta, hogy a vagyoni döntések (köztük pl. a Király u. 15.) a bevételi előirányzat teljesítése miatt indokoltak és célszerűek voltak.

A Magyar Állam erre nem ad támogatást. Erre a fedezetet 1990-ben adta oda, amikor az önkormányzat részére a területén lévő vagyontárgyakat átadta. Az, hogy egy-egy vagyontárgy vagy ingatlan értéke elég fedezetet nyújt-e az adott épületben lakó bérlőink elhelyezésére, az a költségvetés szempontjából fontos. Ha nem, akkor nem tudunk belekezdeni a feladat megoldásába és így állandó bizonytalanságban vannak az ott lakó emberek. A vád tárgyává tett ingatlanoknál és ezeken kívül még legalább 20-30 másik ingatlannál ezt a feladatot úgy tudta megoldani az önkormányzat, hogy olyan értékeken értékesítette az ingatlant, ami messze a forgalmi érték feletti bevételt hozott számára és ez a bevétel tette lehetővé, hogy a bérlőinek a megelégedésére végleges megoldást nyújtson az önkormányzat. Az ügyészség teljesen téves álláspontra helyezkedett akkor, amikor azt rója fel, hogy az önkormányzatnak bevétele nem származott az ügyletből. Ez tételesen sem igaz.

Pénzügyi szempontból nézve bevételként az önkormányzat számlájára folyt be a vételár. Nyereségként jelentkezik minden forint, ami a forgalmi érték felett van. A forgalmi értékről meg nem tud vitatkozni az ügyészség, mert négy év alatt sajnos egyetlen forgalmi értékbecslést sem készített. Ezek a bevételek a költségvetés bevételi főösszegében jelentkeztek, a költségvetés kiadási oldalán pedig a bérleti jogviszony megszüntetése rovatában az ezzel kapcsolatos kiadások.

Az ügyészség álláspontja téves és az önkormányzati törvényből adódó feladatok nem átfogó ismeretére utal.

A 2000 óta alkalmazott konstrukcióval sok száz család helyzetét oldottuk meg megelégedésükre. A legnagyobb problémának azt tartom, hogy ez a folyamat az ügyészség közbeavatkozása után teljesen leállt. A mostani polgármester – aki Fideszes – sem lát más lehetőséget e feladat megoldására, csak a befektetői forrás megtalálását.

A másik önkormányzati feladat a városi rehabilitáció is megoldódik, ugyanis nem csak azt az önkormányzati feladatot teljesítettük ezzel a konstrukcióval, - ami a bérlőink megfelelő elhelyezését jelentette - hanem az ingatlan felújítási fejlesztéseket, rehabilitációs feladatokat is a befektetőre hárítottuk át.

Talán egy körülményre reagálnék még ezzel a vádponttal kapcsolatban.

De ugyanúgy bajban vagyok V. Ágnes és N. György vallomásával kapcsolatban, mint Cicero Aulus Licinius Archias ügyében, amikor szó szerint a következőket mondta:

„Lehet még valaki tanú, ha a vádló gond nélkül kérdezheti, és nem kell attól félnie, hogy nem kívánt válaszokat adnak?
Hát én védőként mit kérdezzek tőlük?
Hiszen vagy a tanúk vallomását szokás megcáfolni, vagy az életvitelüket megtámadni.
Milyen érveléssel cáfoljam meg annak a vallomását, aki csak annyit mond fizettünk, és semmi többet.
Magával az emberrel szemben kell tehát beszélnem, mivel a vallomása nem képezi érvelés tárgyát.
Minden a tanúkon múlik, ezek azonban ellenségeinkkel érintkeznek, ellenfeleinkkel együtt jelennek meg, s a vádlókkal laknak.”

A vádirat második fejezete a munkavégzésekre irányuló szerződésekkel kapcsolatos.

A nyomozás során sokat gondolkodtam azon vajon hogyan próbáljam elmagyarázni az ügyészségnek azt, hogy az egyes megbízási szerződéseket nem lehet kiragadni az önkormányzati működésből. Nem lehet kiragadni egy-egy szerződést, mert a zökkenőmentes működéshez hozzátartozik az is, hogy a döntésképesség érdekében és mellett szükség van a különböző politikai szereplők igényeinek biztosítására. Innentől kezdve, hogy mi tehető jogos igénynek és mi nem az már politikai döntés és megegyezés kérdése.

Nem csak nálunk Erzsébetvárosban, hanem mindenhol az állami szervek körében segítik a képviselőket, frakciókat, pártokat, civil szervezeteket abban, hogy el tudják látni a számukra fontosnak tartott feladataikat.

Ugyancsak az is meglehetősen szubjektív döntést igényel, hogy egy vezető, legyen az polgármester, főpolgármester vagy akár egy miniszterelnök milyen feladatra kit és milyen összegért alkalmaz, mit tekint a megbízott részéről teljesítettnek. A feladat meghatározás ugyanis a megbízó vagy az általa képviselt szervezet számára fontos kérdésben történő megoldások keresését jelenti.

A vádban szereplő megbízási szerződések ebbe a körbe tartoznak, nem gazdálkodási, hanem politikai kérdésekről van szó.

Egy választott testületnek döntésképesnek kell lennie és ennek mentén kell megkötni azokat a politikai megállapodásokat, amelyek ezt elősegítik. A fentiek alapján a kerületi pártok abban állapodtak meg írásban illetve szóban, hogy bizonyos keretek között segítőket alkalmazhatnak.

Gondolom ez nem különleges dolog, a mai napig így működik az államigazgatás. Amikor parlamenti képviselő voltam egy fő segítőt alkalmazhattam. A szerződést vele az Országgyűlés Hivatala kötötte, és amíg nem mondtam, hogy mást szeretnék alkalmazni, addig a szerződése is változatlanul fennállt. Természetesen semmilyen írásos beszámolót nem kellett beküldeni a megbízónak a munkájáról. Amíg meg voltam vele elégedve addig élt a szerződése.

Nem tudom megítélni ez helyes-e, én a meg lévő gyakorlatba csöppentem bele és más gyakorlat nem lévén elfogadtam azt. E büntetőeljárás tapasztalataiból kiindulva ma már biztosan és egyértelműben megjelölném ezekben a szerződésekben a feladatkört és azt kinek az érdekében látja el a megbízást.

A mai Erzsébetvárosban is nagyszámú ilyen megbízási szerződés van. Ezek tartalma, mondatai, betűmérete szinte szó szerint megegyezik a vádbeli szerződésekkel. Természetesen ezt nem azért mondom, mert másra akarok mutogatni, hanem azért, hogy meggyőzzem a bíróságot arról, hogy erre szükség van. Ezeket a szerződéseket ma is a polgármester írja alá a megbízottal, mert más nem teheti azt.

Azonban ezek egyike sem büntetőjogi kategória és nagy bajban lennének az állami szervek, ha ezzel kapcsolatban a mérlegeléskor állandóan a büntetőeljárás lebegne a fejük felett.

Az ügyész a vádbeszédében azt mondta semmi sem bizonyítja, hogy ezek a személyek valós munkát végeztek.

Lehetne védekeznem azzal is, amit szintén az ügyész mondott vagyis „a bizonyíték nemléte, nem a nemlét bizonyítéka”

A bizonyíték nemléte még nem a nemlét bizonyítéka - mondta Almár Iván csillagász is a 2008. szeptember 09-én a Természet Világa újságnak adott interjújában, amikor a földönkívüli civilizációk létezését indokolta szó szerint ugyanezzel a mondattal. Tehát attól, hogy semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy léteznek, attól még létezhetnek földönkívüli civilizációk.

Ez azonban hit kérdése. A hit kérdéseiről azonban nem az ügyészségnek kell állást foglalniuk. Az ügyészségnek nem az a feladata, hogy bizonyítsa mi nincs, hanem megtalálja a bizonyítékokat, amik vannak. Az, hogy a vád nem talált bizonyítékot arra, hogy történt tanácsadás az még nem jelenti azt, hogy nem történt meg.

Ez a logika már a hindu filozófia Vaisésika szútra világába vinne minket, amely szerint, ha nincs ok, nincsen okozat sem. Az okozat nemlétéből viszont nem következik az ok nemléte.

Olyankor, amikor ilyen súlyos büntetést kér az ügyészség a vádlottakra, megdöbbentő, hogy a vélelmeire alapozza a bűncselekmény elkövetését, nem pedig bizonyítékokkal bizonyít.

A vádirat harmadik fejezetében tárgyalt hivatali visszaélésként minősített lakásügyek:

A bérlakás kiutalás kapcsán működő, ún. Polgármesteri keretnek akkori és jelenlegi meggyőződésem szerint is volt létjogosultsága. Az Önkormányzatok működése során sokféle névvel nevezték el a különböző helyi rendeletekben ezt a keretet, de nem az elnevezés a lényeg, hanem az, hogy milyen célt szolgál, ki és milyen feltételek mellett dönt róla

Ráadásul az évek során ennek a keretnek a terhére nagyon sok ember lakhatása oldódott meg, ha olykor igen szerény körülmények között is. Ma is számtalan emberrel találkozok Erzsébetváros utcáin, akik megállítanak, és már sokadjára megköszönik azt, hogy egyéni sorsukat, családjukat mentette meg a polgármesteri lakáskiutalás.

2005 és 2008 között közel 120 kérelmező kapott így lakást. Az ügyészség a 2006 óta tartó nyomozás során mindössze három - a vádban szereplő - kiutalással kapcsolatban véli azt, hogy törvénytelen volt.

Azt gondolom, hogy a három kétséges kiutalás miatt nem lehet azt kijelenteni, hogy ezt a keretet, ahogy a vád állítja, visszaélésszerűen használta az Önkormányzat.

A többi 117 kérelmező úgy kapott lehetőséget egy új élet megkezdésére fiatalként, pályakezdőként, árvaként, hajléktalanként, lakásmaffia nyugdíjas áldozataként, gyerekét egyedül nevelő szülőként, albérletben lakó családként, hogy a kerületben, sőt Budapest egyetlen kerületében sem kaphatott volna bérlakást. Egész egyszerűen azért pl., mert nem volt Budapesti öt éve létező állandó lakcíme.

Örülök, hogy nagyon sok embernek segíthettünk abban, hogy egy új életet kezdjen.

Igen, egyetértek azzal, hogy minden olyan dolgot, ami visszatetszést kelt ki kell szűrni és meg kell akadályozni. Nem csak az Önkormányzatoknál, hanem mindenütt.

Azonban néhány eset miatt nem lehet a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket. A vádban szereplő eseteknek tanulságai vannak, azok azonban szerintem döntően etikaiak, nem büntetőjogiak.

Szabó Zoltán telefon ügyével kapcsolatban:

Ma is azt gondolom, hogy a választott országgyűlési képviselőket az Önkormányzatoknak a munkájuk elvégzésében mindenben segíteniük kell.

Nem csak a törvény betűje szerint, hanem az Önkormányzatokról szóló törvény is ezt a szellemiséget képviseli és így alakult ki az elfogadott gyakorlat Magyarországon. Ezért segítette a szocialista vezetésű Önkormányzat a fideszes képviselő munkáját, amikor országgyűlési képviselő lett. Ugyancsak ezért segítette a szocialista vezetésű Önkormányzat a szocialista országgyűlési képviselő munkáját, amikor az előző fideszes országgyűlési képviselő helyére megválasztották.

Ezt azonban nem csak én gondolom így, hanem ma is így gondolja a törvényhozó, amikor a törvényben hosszasan felsorolja - mára már konkretizálva - azt, hogy miben segítsen a helyi Önkormányzat az országgyűlési képviselőjének.

A vádban szereplő cselekmény tehát nem büntetőjogi kategória, hanem jogon alapuló kötelesség.

A Dózsa György úti hivatali visszaéléssel kapcsolatban

Itt is lényeg hiányzik a vádból.

A vád elfelejti, hogy itt is emberek érdekében dönt az Önkormányzat. Olyanokéban, akik Erzsébetvárosban laknak, és akik problémáinak megoldását a választott képviselőiktől és a polgármestertől várják.

Az Önkormányzat nem gazdasági társaság és az ésszerű döntések nem azt jelentik esetében, hogy kizárólag a pénzügyi nyereségesség szempontjainak kell érvényesülnie. A nyílászárók cseréje az ott lakók érdekében történt és nem a váddal érintett társasház volt az első ahol ez megtörtént.

Ma, amikor ezt a beszédet mondom, akkor a program már a további érintett társasházaknál is befejeződött volna a Dózsa György úton, a vád állította meg ezt a folyamatot.

Ember vagyok hibákkal, mint mindenki más. Tévedek és tévedhetek, azonban szándékosság sosem fordult elő nem csak a vádban, szereplőekben, hanem más ügyekben sem.

A tények makacs dolgok mondta az ügyész a vádbeszédében.

Факты вещи упрямые(fakti vescsi uprjamije) - ezt jelenti orosz nyelvre fordítva ez a mondat, Sztálin kedvenc mondata. Mert a tények valóban makacs dolgok, azonban a tények valós természete Sztálin Szovjetuniójában a hazugságok, ferdítések, csúsztatások, elhallgatások ördögi szövevénye volt. Ahol a tények azért voltak makacsak, mert azt, hogy mi a tény azt a rendszer és maga Sztálin döntötte el.

Egy ilyen átpolitizált ügyben az előzmények ismeretében szerintem nem szerencsés ez a mondat egy ügyész szájából.

Ciceroval kezdtem, vele is fejezem be az utolsó szó jogán elmondottakat.

Publius Sestius védelmében elmondta, hogy a közéletben részt vevők két csoportra oszthatók néppártiakra és optimatákra.

„Optimaták mindazok, akikben sem ártó szándék nem lakik, sem természetüktől fogva nem elvetemültek, sok ellenfelük, ellenségük és irigyük van, számos veszedelemnek vannak kitéve, számtalan sérelmet kell elviselniük.
Verejtékes munkát kell végezniük a köz javáért, fel kell vállalniuk az ellenségeskedéseket, gyakran kell viharokat kiállniuk az állam érdekében. Számos gaz és elvetemült emberrel kell megküzdeniük, gyakorta hatalmasokkal is.”

Úgy vélem a világ semmit sem változott azóta.

Ma ugyanazt kérem a Tisztelt Törvényszéktől, mint amit, a tárgyalás elején kértem, hogy hallomásra, véleményre, megbélyegzésre ne adjon, a tényekre alapozzon. A bizonyítékokat értékelje, az okiratok tartalmára, ne az okiratok kommentárjaira, a tanúk vallomásainak tényállításaira, ne a tanúk véleményére, a lehallgatott beszélgetések tartalmára, ne az azokról készített kivonatokra tekintettel alakítsa ki meggyőződését.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Hunvald György 2012. február 10-én, az utolsó szó jogán elmondott beszéde, változatlan, eredeti formájában.

 

 

 

 

3 komment

2012.02.09. 20:37 Hagi7

133. 56. nap – Február 8.

Címkék: képviselőtestület kerékbilincs szabó zoltán hunvald kardos péter gál györgy k.lajos n.györgy b.gábor rózsa u.18/a projektcégek perbeszédek

Több mint egy hét szünet után folytatódtak a perbeszédek, ezúttal kivételesen a Katonai Bíróság Fő utcai épületében. Nem csoda, ha a kivételes helyszínnek köszönhetően a szokásosnál is kevesebb néző vett részt a tárgyaláson. Fogalmazhatnánk talán úgy, hogy a törzsgárda, plusz-mínusz  egy fő. Pedig ezen a napon került sor az értékbecslő K. Lajos ügyvédjének védőbeszédére is, márpedig az értékbecslésekkel kapcsolatos tárgyalási események alapjaiban rengették meg a vád állításait.

Még múlt kedden megkezdte perbeszédét Vitál István, Kardos Péter ügyvédje, ám a legutóbbi beszámoló amúgy is tetemes terjedelmére való tekintettel úgy döntöttem, hogy beszédéről egy szuszra, ez alkalommal számolok be. Ezúton is köszönöm, hogy rendelkezésemre bocsátották a védőbeszédet, így segítve az Önök tájékoztatását.

Mint ismeretes, Kardos Péter egykori szabad demokrata önkormányzati képviselőt a vádban szereplő ingatlanok közül csak a Rózsa u. 18/A-val hozták kapcsolatba, így ellene a vád ezzel összefüggésben egyrendbeli jelentős kárt okozó, társtettesként elkövetett csalás bűntette. Ő tehát az ügyészség szerint nem tagja a bűnszervezetnek, csupán ennek az egy ingatlannak a megszerzésében játszott össze N. Györggyel.

Ugyanezen ügylet kapcsán felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítással is vádolják, mondván, hogy B. Gábor és S. Istvánné vádlottak tulajdonképpen az ő stómanjai voltak az ingatlant megvásároló projektcégben. Szintén B. Gábor vádlottal kapcsolatban Kardos egy lakáskiutalás, illetve egy szerződés ügyében is vádlott, amelyek kapcsán bűnsegédként elkövetett hűtlen kezeléssel és magánokirat-hamisítással, valamint hivatali visszaéléssel vádolja az ügyészség.

Vitál István mintegy két és fél órás védőbeszédében először is azt igyekezett tisztázni, hogy az önkormányzat által alkalmazott ingatlaneladási konstrukció kinek is a szellemi terméke. „A vádirat 10. oldala szerint dr. N. és Gál, Hunvald György pedig jóváhagyta. A 16. oldala szerint Gál és Kardos, és Hunvald támogatta.”

Ehhez képest a tények a következők: „Két értékesítési koncepció létezett. Az elsőt még dr. Szabó Zoltán polgármestersége alatt dolgozták ki - ennek alapján született meg a Rózsa u. 18/a szám alatti ingatlanra 2002-ben a BAMÉP Kft-vel kötött elő-, majd végleges adásvételi szerződés. A második koncepciót, pedig dr. B. Tibor dolgozta ki, amelynek a lényege adásvételi előszerződés és opciós jogot biztosító szerződés, majd a szerződéses kikötések teljesülése esetén végleges szerződés megkötése volt.”

A Rózsa u. 18/A szám alatti ingatlan értékesítési procedúrája igencsak elhúzódott, a 2002 és 2008 közötti időszakot ölelte fel. Ez idő alatt számos képviselő-testületi döntés született, megváltozott a vevő projektcég, és annak tulajdonosi köre is igen színes képet mutatott. Az épületet azóta lebontották, ám a fejlesztés a mai napig nem indult meg a telken. Ezzel a vádponttal kapcsolatban Vitál István számos kérdést és észrevételt fogalmazott meg.

„Az ingatlant már 2000.12.23-án bontásra jelölték ki, és értékbecslését a D. Kft. végezte. Arról semmilyen adat nincs, hogy az értékbecslés valótlan adatokat tartalmazott volna, hogy azt bárki, bármilyen módon manipulálta volna. Vagyis az első adásvételi szerződésben (Önkormányzat – BAMÉP Kft.) meghatározott vételár esetében semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Kardos Péter a vételárat befolyásolva közreműködött volna a képviselők, a képviselőtestület megtévesztésében. Arra sincs semmilyen bizonyíték, hogy ő maga tisztában lett volna azzal, hogy az értékbecslésen alapuló vételár jelentősen alacsonyabb lett volna a piaci viszonyok szerinti vételárnál, és erről hallgatva a tévedésben lévő képviselőtestületet tévedésben tartotta volna. Amennyiben az akkor érvényes értékbecslés alapján meghatározott vételár eltért a piaci viszonyoktól, úgy ezt az eltérést sem Kardos Péter, sem más nem ismerhette fel.” (Akkor vajon itt mi a bűncselekmény?)

Ugyanez a kérdés fogalmazódott meg Kardos ügyvédjében is, aki így fogalmazott: „A vádirat alapján nem tudom egyértelműen meghatározni, hogy a védencem mely tényleges cselekvőségét tekinti büntetendőnek. Nem tudom megfejteni, hogy Kardos Péter ügyvezető 2002-ben kifejtett magatartása-e a csalási tényállás alapja, vagy esetleg a későbbiekben tanúsított bármely cselekvése.” (Őszintén bevallom, hogy ezen mondat kapcsán immár sokadszorra, ám ezúttal direkt erre az egy kérdésre koncentrálva elolvastam a vádirat ide vonatkozó oldalait, és azt kell mondjam, teljesen jogos a kérdésfelvetés. Az ügyészség leír egy feltételezett folyamatot, ám arra már nem tér ki, hogy ennek a folyamatnak mely részeit tekinti bűncselekménynek.)

Ezen felvetés kapcsán Vitál az alábbiakat fejtette ki: „A vádnak ugyanis van egy koncepciója, ami önmagában még nem lenne baj. Én nem valamiféle politikai koncepcióról beszélek, hanem egyfajta téves szakmai megközelítésről. A problémát abban a sajnálatos, de jogilag legális helyzetben látom, hogy jelen ügyben a vádhatóság megegyezik a nyomozóhatósággal. Ez akarva akaratlan azt eredményezi, hogy a nyomozóhatóság koncepciója, vagy prekoncepciója -ami nem egyezik meg egy részletes nyomozati, vizsgálati terv felállításával - eleve átmegy a vádiratba, mindenféle kritika, érdemi felülvizsgálat nélkül. Az nyomoz, aki vádol, az vizsgálja és utasítja el a védelem felvetéseit, indítványait, akinek ténykedésével kapcsolatosan azok születtek, nincs valós szakmai kontroll az eljárás vizsgálati szakaszában.

Ennek egyik legpregnánsabb példája a védelemnek az ingatlanok forgalmi értékének megállapítása tárgyában a szakértő kirendelésére vonatkozó indítványa elutasítása, és annak indoka. A védelem álláspontja az volt, hogy az ingatlanok forgalmi értékét szakértő bevonásával kell tisztázni, a Központi Nyomozó Főügyészség szerint a forgalmi érték, illetve az elkövetési érték a rendelkezésükre álló nagyszámú szerződés és más okirati bizonyíték értelmezés alapján meghatározható, amelyek értelmezése nem speciális szakkérdés, azok értelmezéséhez a nyomozó főügyészség is rendelkezik a szükséges szakértelemmel. Ezt egyrészt több megállapítás alapján vitatom, másrészt megemlítem, hogy még a legegyszerűbb ingatlannal kapcsolatos polgári jogi perben is az elsődleges intézkedések közé tartozik ingatlanforgalmi szakvélemény beszerzése."

(Így igaz. Teljes nonszensz 4 éven át úgy nyomozni egy ügyben, hogy az ügyészség nem jár utána a vád alapját képező feltevésének. Így nem kellene csodálkozniuk, ha szó éri a ház elejét.)

A Rózsa u. 18/A esetében még maga N. György is azt vallotta, hogy nem az ingatlan haszonnal való továbbadása, hanem fejlesztés volt az eredeti cél. Ennek kapcsán Vitál István részletesen kifejti, hogy N. vallomása szerint miként döntött mégis az üzletrész értékesítése mellett, ám N. állításaival ellentétben anélkül, hogy erről Kardossal egyeztetett volna.

Többször felmerült a nyomozás és a tárgyalás során, hogy Kardos Péter projektcégben vállalt szerepe miatt botrány tört ki a képviselő-testületi ülésen, illetve, hogy nem jelezte érintettségét, amikor kellett volna. Ugyanakkor a képviselő-testületi ülések jegyzőkönyveinek tanúsága szerint semmi ilyesmi nem történt, sőt, a Rózsa utcai ingatlannal kapcsolatos döntések esetében Kardos neve fel sem merült. A hozzászóló két képviselő csupán azt kifogásolta, hogy nem ismerik a lakók véleményét.

Az összeférhetetlenség kérdésében Vitál István elmondta, hogy a törvény értelmében nem volt szó semmilyen összeférhetetlenségről, hiszen S. Istvánné nem volt Kardos hozzátartozója, az SZMSZ összeférhetetlenségről szóló része pedig egészen másról szól.

Kardos ügyvédje négy pontban összefoglalta, hogy védence cselekvőségével kapcsolatban milyen állításokat fogalmaz meg a vádirat, és ezek milyen kérdéseket hagynak nyitva:

  • „Kardos Péter tájékoztatta dr. N. Györgyöt, hogy ő már megállapodott párttársával, hogy Gál György segítségére lesz abban, hogy az ingatlant „kihozza” az önkormányzattól. – vádirat 11.o. 4. bek. (ez ha megtörtént is 2002-es történet.)
  • Gál és Kardos Péter abban egyezett meg, hogy az ingatlant a dr. N. érdekeltségébe tartozó projektcég vásárolhatja meg, előre egyeztetett vételáron. – vádirat 12. o. 4. bek. (nem derül ki, hogy mikor állapodtak meg erről, milyen összegről volt szó, azt ki állapította meg, és ezt mi bizonyítja.)
  • Gál György javaslatára Kardos Péter és dr. N. György új projektcéget hoztak létre. – vádirat 12. o. 6. bek. (miért kellett ezt Gál Györgynek javasolnia, kinek, mikor javasolta, milyen megfontolásból, és mi erre a bizonyíték?)
  • Gál György 2004-ben ismételten egyeztetett Kardos Péterrel és közölte vele, hogy néhány millió forinttal többet kell majd fizetniük az ingatlanért. – vádirat 14. o. 4. bek. (akkor a vételárat nem dr. N. György kalkulálta ki és nem ő volt aki ennek az értékbecslésben való igazolását egyeztette Kormos Lajossal instrukciókat adva neki arra, hogy miként kell ezt kikalkulálni? Mi volt az oka a magasabb vételár megjelölésének? Gál György, mint a kerület erős embere komolyan úgy gondolta, hogy Kardos érdekeltségének elleplezésére egy más nevű, de hasonló tagi összetételű, ugyanazzal a S.-nével, mint ügyvezetővel rendelkező Kft. lesz az alkalmas? És miért kellett pár millióval megemelni a vételárat, mert akkor a kvázi azonosság nem szúr szemet? Ezt egyébként mi igazolja?)”

Szintén nagyon fontos megemlékeznünk a Rózsa u. 18/a kapcsán az állítólagos kárértékről, vagyis, hogy az önkormányzatot valóban kár érte-e. A védőbeszéd részletesen, pontról pontra bebizonyítja, számtalan ténnyel alátámasztja, hogy az ingatlant az önkormányzat annak forgalmi értékén értékesítette, amely összegből a lakók kártalanítása is megtörtént. A D. Kft., majd K. Lajos által megállapított értékek valódiságát mind Patziger Ferenc, mint a bíróság által kirendelt Turán Zsolt igazságügyi szakértők megerősítették.

„Kijelenthetjük tehát, hogy az önkormányzatot nem érte kár, vagyis a csalás bűntettének az egyik fontos tényállási eleme hiányzik.”

Ettől természetesen jelentősen eltér a vád álláspontja, amelyet a védőbeszéd részletesen ismertet. „Mi sem bizonyítja jobban a vád következetlenségét, mint az a körülmény, hogy Kardos Pétert előbb 95 millió Ft-os károkozással gyanúsították meg, tekintve, hogy ilyen ajánlat is volt a kft. valamely üzletrészére, majd a gyanúsítás dr. N. György állításához igazodóan 30 millió Ft-os károkozásra módosult. Elfogadom, hogy valamely árucikk forgalmi értéke alapvetően a piaci viszonyok által meghatározott, azt azonban vitatom, hogy egy ingatlan forgalmi értékét az határozza meg, hogy egy kft. üzletrészre milyen vételárért talál vevőt az eladó.”

A felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás, vagyis a vád szerinti „stróman kérdésről” itt és most nem emlékeznék meg bővebben, ha valakit részletesebben érdekel ez a rész, kérdezzen, és válaszolok.

A II/6. vádpont, vagyis a tanácsadói szerződés kérdésében Kardos részben elismerte bűnösségét, a cselekményt megbánta, a kárt megtérítette az önkormányzatnak.

B. Gábor lakáskiutalása kapcsán, amelyben Kardost hivatali visszaélés tetteseként tünteti fel a vád, Vitál a következőt mondta: „Nem véletlen, hogy a vádirat a hivatali helyzetével visszaélve fordulatot rögzíti, annak ellenére, hogy a felhívott jogszabályokra utalással arra céloz, mintha tényleges kötelességszegésre került volna sor. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a vádhatóság is pontosan tudta, hogy tételes jogi norma megszegésén nem érhetők tetten az elkövetők. A vádat csak bonyolítja a vádkiterjesztés során ide emelt cselekvőség a hűtlen kezelés, amely az idegen vagyon kezelésével megbízott kötelességszegésével összefüggő vagyoni hátrány okozóját bünteti. Most akkor a hivatali kötelességét megszegve jártak el a vádlottak, vagy a hivatali kötelességüket előíró normákat nem sértették meg, hanem csak visszaéltek a hivatali helyzetükkel? Vagy a hivatali helyzetükkel visszaélve, még a kötelességüket is megszegték?”

Az ügyvéd kifejtette, hogy semmi nem bizonyítja azt, hogy Kardos és B. Gábor összejátszott volna annak kapcsán, hogy Kardos lányának átjátsszák a lakást. Azt is elmondta, hogy Kardos lánya szerződés szerint havi életjáradékot fizet B. Gábornak a lakás használatáért, így jogtalan előnyszerzésről nem beszélhetünk. Az ebben a vádpontban történt vádkiterjesztés kapcsán felmerült a hűtlen kezelés vádja is, amely azonban a védő szerint nem állja meg a helyét, hiszen a bérlakások elidegenítése nem egyéni esetek mérlegelése, hanem rendeletek alapján történik, így vagyoni hátrány nem érte az önkormányzatot. (Ha valaki bérlővé válik, automatikusan megilleti a bérlakás vételi joga.)

Végezetül Vitál az alábbi indítványt tette: csak a II/6vádpontban állapítható meg Kardos Péter bűnössége. A többi vádpontban védence felmentését, illetve az alábbi enyhítő körülmények figyelembevételét kérte:

  • Jelentős ideje áll eljárás alatt
  • 9 hónapot töltött előzetes letartóztatásban
  • 3 hónapig lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt állt
  • Egészségi állapota jelentősen megromlott
  • Kiskorú gyermeket nevel.

***

Vitál István után az értékbecslő K. Lajos ügyvédje, Zámbó Gyula emelkedett szólásra. Igen hálás szívvel gondolok Zámbó úr megfontolt beszédtempójára, ami igencsak megkönnyítette számomra a jegyzetelést. Bárándyhoz és Sebeshez hasonlóan Zámbó Gyula is csupán vázlatot használt, ezért nem tudjuk beszédét teljes terjedelmében közre adni, ugyanakkor igyekszem hűen visszaadni mondandója legfontosabb elemeit.

Az ügyvéd Buza Péter: Az első nap Budapesten című könyvéből vett idézettel indította beszédét, amely többek között arról szólt, hogy „A városok fejlődésre vannak ítélve.” Emlékeztetett, hogy a 2000-es évek elejét az a felfokozott várakozás jellemezte, hogy a közelgő EU-s csatlakozás miatt a külföldi tőkének köszönhetően fellendül majd az ingatlanpiac, az ingatlanfejlesztés. Ez a várakozás sajnos nem jött be.

„A várakozás és a tényleges helyzet közötti konfliktus szükségszerűen oda vezetett, hogy büntetőügy lett az ingatlan adásvételből, amelyben a szerencsésebbek tanúként, a szerencsétlenebbek vádlottként vesznek részt” – fogalmazott Zámbó Gyula.

Zámbó Gyula véleménye szerint a vádbéli koncepció azon alapul, hogy az ügyészség az önkormányzati adásvételi szerződésekben szereplő vételi árakat, valamint az üzletrészek adásvételi árait összehasonlíthatóként kezelte. Ennek alapján a vádhatóság álláspontja az, hogy az ingatlan értéke annyi, amennyiért az üzletrészek kapcsán gazdát cserélt. Itt az ügyvéd arra a tévedésre is felhívta a figyelmet, hogy az ingatlanok nem cseréltek gazdát, mindvégig az adott projektcég a tulajdonos, csak annak tulajdonosi köre változott.

Ugyanakkor azt is kihangsúlyozta, hogy ha valaki hárommillió forint helyett harmincat is ki tud valamiért „zsarolni”, az nem az értéket, hanem az árat befolyásolja.

Az április óta tartó tárgyalás egyik állandó vonulata volt, hogy szerepétől függően mindenki próbálta elmagyarázni, illetve megérteni, hogy a projektcég értéke nem azonos az általa tulajdonolt vagyon (jelen esetben ingatlan) értékével. Ezt igen szemléletesen megvilágították az ingatlanbefektetéssel foglalkozó tanúk, D. Eszter, Zs. Árpád, Arnon E., illetve Levy Y. (lsd. például D. Eszter írásbeli vallomását a dokumentumtárban.)

Ekkor Zámbó Gyula váratlanul egy zöld neilon szatyrot húzott elő az asztal alól, majd kivett belőle egy kiló almát, illetve egy doboz 1 literes almalevet, és szemléltető előadásba fogott:

Elmondta, hogy a kiló almát 220 Ft-ért vásárolta, direkt nem a legolcsóbbat vette, hogy nehogy szó érje a ház elejét. Az almaléért ugyanakkor 418 Ft-ot fizetett. „Ha nagyon leegyszerűsítem a vád koncepcióját, akkor azt kell mondanom, hogy az ügyészség szerint ez a kettő ugyanannyit ér. Kérem, akkor engem ma becsaptak! Engem fordítva, mint az önkormányzatot, mert duplájáért adták el ezt nekem (az almalevet). Segítség!”

A vád szerint K. Lajos az alábbi szerepet töltötte be a csalásban: N. György kinézett egy ingatlant, megsaccolta, hogy mennyiért érdemes azt megvennie. Az ötlettel megkereste Gál Györgyöt, majd megállapodott vele ebben a nagyon nyomott árban. A dolog véghezviteléhez megfelelő értékbecslés készítésére is szükség volt, amely feladatot K. Lajos végzett el. Ezzel a hamis értékbecsléssel aztán megtévesztették a képviselő-testületet.

Maga a vádirat összesen öt helyen emlékszik meg K. Lajosról vagy név szerint vagy utalás szintjén. Ezeket vette egyenként górcső alá Zámbó Gyula.

  1. A vádirat 7. oldal 4. bekezdése nem említi K. Lajost, csupán utalás történik arra, hogy Gál György megrendelte az értékbecslést, és megmondta, hogy mennyi legyen az érték. Nos, ha ez valóban így is történt volna, ez akkor sem bűncselekmény, a megrendelő mondhat ilyet, Az már más kérdés, hogy az értékbecslő ezek után miként cselekszik. Itt tehát nincs K. Lajosra nézve elkövetői magatartás.
  2. A vádirat 8. oldal 3. bekezdés szerint K. Lajos nem értett a szakmájához, ezért N. György segített neki. Itt sincs elkövetői magatartás megfogalmazva, mert „a butaság ugyebár nem az”.
  3. A vádirat 9. oldal 5. bekezdése szerint Gál György a K. Lajos által készített értékbecslésekkel tévesztette meg a képviselő-testületet. Ez sem K. Lajos cselekvősége.
  4. A vádirat 10. oldal 2. bekezdése értelmében Gál György a K. Lajos által meghatározott értékekkel keltette azt a látszatot, hogy a vevők a piaci viszonyoknak megfelelő, reálisan elérhető árat kínálnak az ingatlanért. Ez is Gál cselekvősége, nem K. Lajosé.
  5. Végül pedig a vádirat 10. oldal 5. bekezdése szól a bűnszervezetről, tehát jelen esetben arról, hogy K. Lajos szándékosan segítséget nyújtott ahhoz, hogy Gál N. Györggyel szervezetten és összehangoltan ügyködjön. Ennél a megállapításnál ugyanakkor hiányoznak azok a tényállítások is, hogy K. Lajosnak miről kellett tudnia egyáltalán. Egy ilyen semmivel sem alátámasztott állítás nem lehet elegendő a bűnszervezet megállapításához.

Zámbó ezt követően a vád bizonyítékainak és azok cáfolatainak számba vételébe fogott.

Elsőként védence, K. Lajos vallomásait idézte fel röviden. Ezek zanzásítva azt tartalmazták, hogy K. Lajos semmiféle meg nem engedhető befolyás alatt nem állt munkája elvégzése során; legjobb tudása szerint, reális értékekre értékelte az ingatlanokat; ehhez megvolt a szükséges képzettsége, tudása, adatháttere, stb, tehát segítségre nem volt szüksége. K. Lajos azt vallotta, hogy csak 2007-ben ismerkedett meg N. Györggyel, amelyet egy lehallgatott telefonbeszélgetés is alátámasztani látszik. Arról érdeklődik beszélgetőpartnerétől, hogy ki ez az N. György, mit kell róla tudni, milyen ember. Ha valaki 4 éve együtt csal a másikkal, akkor nem kérdez róla ilyeneket.

N. György vallomásában azt állította, hogy a vételi ajánlatokhoz igazították az értékbecslések összegét. De vajon nem lehetett ez fordítva is? Hogy N. birtokába került egy adott értékbecslés, és az alapján adta be a vételi ajánlatot?
N. György néha saját vallomásában is ellentmondásokba keveredik az értékbecslések és K. Lajos kapcsán.
V. Ágnes és K. Viktor mindketten N. Györgytől származó információkról tudtak csak beszámolni vallomásaikban.

Zámbó Gyula ekkor arra a kérdéskörre tért át, hogy objektíve milyenek az értékek, jók vagy rosszak? Rengeteg olyan bizonyíték van ebben az ügyben, amelyek azt támasztják alá, hogy jók. Ezek a teljesség igénye nélkül:

  • Dr. Turán Zsolt igazságügyi szakértő szakvéleménye
  • Patziger Ferenc igazságügyi szakértő szakvéleménye
  • Biztosítási értékek
  • Különböző hirdetések, ajánlatok, adatok
  • Önkormányzati határozat a felújított lakások áráról
  • A sértett önkormányzat által készíttetett szakvélemény, némi kritikával kiegészítve.

„Az ügyészség nem vizsgálta a nyomozás során az értékek valódiságát. Ha megtette volna, megdőlt volna a feltevése a tudatosan nyomott árakról.”

Az ügyvéd ekkor visszatért N. György vallomására és ügyben játszott szerepére, és olyan súlyos mondatokat mondott ki, amelyek elhangzásának véleményem szerint épp itt volt az ideje.

„A szükség nagy úr. N. György vallomásának pedig szükségszerű eleme K. Lajos szerepe.”

„Azt tudjuk, hogy N. György többféle bűncselekményt követett el, ugyanakkor a felelősségre vonás elől szeretett volna megmenekülni. Sikerült neki. Most nem azt mondom, hogy neki itt kellene ülnie, másnak pedig nem. Csak a helyzetet vázolom.”

Menekülésének egyetlen útja/módja, ha vádalkut köt az ügyészséggel. Esélye erre, ha valami nagyot mond.

Ami a vádban szerepel, az egy kettős koncepció: korrupció és csalás. Külön-külön egyik sem lehet elég a vádalkuhoz, de így együtt már igen. N. György valószínűleg így gondolkodott: hogy lesz ebből a történetből csalás? Hát úgy, ha áron alul vettem az ingatlanokat. Ehhez viszont kell egy értékbecslő is. Ha van egy értékbecslő, akkor őt befolyásolni kellett. Tehát szükség van K. Lajosra.

„N. György vallomását ebből a helyzetből kiindulva kell értékelni. Szó sincs arról, hogy ő érdektelen lenne. Súlyosan érdekelt abban, hogy mit mond és hogyan.” Feltehető, hogy hazudik. Bizonyos valós tényekre építve kreál egy történetet, ami számára jó. Ha egyszer elmondta, akkor örök életére kötve van a történetéhez a vádalku miatt.

Számtalan kérdés vetődik fel az emberben N. György vallomása kapcsán – mondja Zámbó, és felsorolja a legfontosabbakat:

  • Ha N. György valóban ilyen sokat fizetett Gál Györgynek, akkor Gál miért nem segített N. Györgynek a projektek teljesülésében? Miért van az, hogy egyes esetekben még jól érezhetően akadályozta is azokat?
  • Miért nem valamennyi ingatlant áron alul vásárolta meg?
  • Miért nem minden esetben K. Lajost használták?
  • Miből fedezte N. György a vesztegetéseket? Miért nem tud róla elszámolni.
  • Mindenki tagadja a vesztegetéseket. Miért?
  • Zs. Árpád még az üzleti érdeklődést is tagadta, amiről N. György beszélt vallomásában. Miért?
  • F. Zsuzsa, N. közvetlen kollégája, akire hivatkozik, nem emlékszik K. Lajosra. „Pedig K. Lajos elég jellegzetes figura ahhoz, hogy felismerjék.”
  • N. György határidőnaplójában egyáltalán, semmilyen módon nem szerepel K. Lajos. Még a telefonszáma sem. Miként lehetséges ez?
  • N. György soha nem mondott konkrétumot arra vonatkozólag, hogy mikor is találkozott K. Lajossal. Csak annyit mondott, hogy Gál átküldte hozzá. Ez a „módszer” az időbe sem fért volna bele.
  • N. György arról sem tudott beszámolni, hogy milyen adattal vagy módszerrel segítette K. Lajost. Vallomásában azt mondta példaként, hogy csak ő rendelkezett információkkal a bérlőkről. Ugyanakkor az értékbecslésnek semmi köze a bérlőkhöz. Azt is mondta, hogy az értékbecslés formátumában segített. Ezzel szemben K. Lajos akkor már évek óta ugyanazt a formátumot alkalmazta.
  • Miként lehetséges, hogy még email forgalom sem volt N. György és K. Lajos között?

Ezen kérdések megfogalmazása után Zámbó Gyula ingatlanonként felidézte, hogy N. György az első bíróság előtti vallomásában mit mondott K. Lajos szerepéről. Ezt nem fogom tételesen felsorolni, ugyanakkor az elhangzottak igen érdekes képet mutatnak. A legtöbb ingatlan esetében el sem hangzik K. Lajos vagy a cége neve, volt, ahol arra sem emlékezett, hogy történt-e értékbecslés, míg egy esetben azt mondta, hogy nem emlékszik, hogy K. Lajos kért-e segítséget.

Csupán két esetben mondott olyat, hogy valószínűleg beszélt és egyeztetett K. Lajossal, de ezt sem mondja biztosra. Ez ellentmond a vádnak, de még N. György saját korábbi vallomásának is. (Azt persze hozzá kell tenni, hogy ez N. György első bírósági meghallgatásán volt, ahol a tanú el is mondta, hogy nem tudott rendesen felkészülni…) A későbbi meghallgatásai során már „észbe kapott”, és azt vallotta, hogy minden esetben egyeztetett K. Lajossal.

A szakvélemények kapcsán Zámbó Gyula elsősorban természetesen arra tért ki, hogy mind az önkormányzat által 2009-ben megbízott Patziger Ferenc, mind a bíróság által megbízott Turán Zsolt igazságügyi szakértő alátámasztotta, illetve igazolta a K. Lajos által meghatározott értékeket. Nem írnám le most részletesen a számokat, akit érdekel, az Az értékbecslések összehasonlítása című írásunkban utánanézhet a pontos adatoknak.
Zámbó azt is kihangsúlyozta, hogy Patziger egy másik módszer használatával jutott ugyanazokra az eredményekre.

Mint arra már korábban utalt, az ügyvéd úgy ítélte meg, hogy bizonyos kritikákkal ugyan, de a sértett által felkért szakértő szakvéleménye is pozitív bizonyíték. Kíváncsian vártuk ennek magyarázatát, hiszen Balogh szakértő úr valamennyi ingatlan esetében sokkal magasabb árakat hozott ki, mint három másik kollégája. Volt, ahol az érték dupláját, sőt.

Nos Zámbó ügyvéd úr véleménye szerint ha a szakértő által megállapított értékekről lefejtegetjük az értéknövelő tényezőként megállapított összegeket, akkor közel azonos értékeket kapunk, mint a három másik értékbecslő esetében.

Meg kellene állapítanunk, hogy "mennyi N. György vallomásában a kényszer szülte fantázia szüleménye.”

Felmerül a kérdés, hogy ha K. Lajos csalt, akkor azt vajon miért tette?

  • Barátság vagy személyes elkötelezettség szóba sem jöhet.
  • Anyagi haszonból? Hiszen senkitől nem kapott ezért pénzt, nem is állít ilyet senki. Talán a későbbi megrendelések reményében? Bizonyítható tény, hogy már 2002-től tendenciózusan csökkent a cég megrendeléseinek a száma az önkormányzat vonatkozásában.

Indítványozom tehát, hogy a Bíróság bűncselekmény hiányában mentse fel K. Lajost, mert az értékbecslésben szereplő értékek reálisak.

***

Végül, de nem utolsósorban K. Zsuzsanna egykori jegyző védője, Kádár András emelkedett szólásra az elhíresült kerékbilincs ügyben. Miután a beszéd igazán remek volt, és Kádár András volt olyan kedves, hogy rendelkezésünkre bocsátotta azt teljes terjedelmében, ezért itt most közzétesszük. Érdemes elolvasni. (Sajnálom, hogy az előadásmódot nem tudjuk hozzáadni a szöveghez. Érdemes lenne.)

Kádár András perbeszéde - 2012.02.08.

 

 

 

Csütörtökön a maradék hat vádlott védői mondják el védőbeszédüket, pénteken pedig a vádlottak szólalnak majd fel az utolsó szó jogán. Hunvald György beszédét teljes terjedelmében közzé tesszük még pénteken.
 

Szólj hozzá!

2012.02.06. 08:49 hunvaldper

132. Mi várható a héten?

Címkék: népszava péter értékbecslés bárándy védőbeszéd hunvald utolsó szó igazságügyi szakvélemény sebes péter

Január 31-én meglehetősen nagy érdeklődés mellett zajlott az 55. tárgyalási nap (Erről két részletben számoltunk be). Előbb Bárándy Péter, majd Sebes Péter mondta el perbeszédét. Az első- és másodrendű vádlottak védői gyakorlatilag ízekre szedték az ügyészség vádpontjait és több helyütt pontról-pontra cáfolták a vádbeszéd megállapításait.

A büntetőper tárgyalása most szerdán és csütörtökön folytatódik a többi vádlott ügyvédjeinek védőbeszédével, majd pénteken - az utolsó szó jogán - megszólal Hunvald György is. Éppen aznap, február 10-én lesz napra pontosan három éve, hogy az akkor még hivatalban lévő polgármestert őrizetbe vették és meggyanúsítottak. Hunvald egyébként már az ügyészi vádbeszédet követően elmondta a Népszava munkatársának, hogy szerinte a vádak többsége tarthatatlanná  vált, és nem számít börtönbüntetésre.

A volt polgármester külön kiemelte, hogy a legsúlyosabb vádpontban, az önkormányzati ingatlanok vélt áron aluli értékesítése ügyében például a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő állapította meg, hogy a vád állításával szemben, nem becsülték alul az ingatlanokat, nem voltak manipulált vagy hamis becslések. Ami a vádirat állításainak ellentmondó igazságügyi értékbecslést illeti, az ügyész vádbeszédében azt mondta, a vád azt a szakértői véleményt "nem fogadja el."

A következő napokban innen folytatjuk.

(Készült a Népszava-információ nyomán)
 

Szólj hozzá!

2012.02.02. 12:55 Hagi7

131. 55. nap – Január 31./2.

Címkék: lehallgatás sofőr képviselőtestület vagyon vádbeszéd védőbeszéd hunvald kardos péter v.ágnes d.eszter n.györgy b.tibor k.viktor sebes péter

Másodikként Sebes Péter, Hunvald György védője emelkedett szólásra. Talán érthető okokból jelen sorok íróját az ő beszéde érdekelte a legjobban, és bizony Bárándy Péterhez hasonlóan ő is remek beszédet intézett az egybegyűltekhez. Bár a két ügyvéd stílusa és habitusa is alapvetően eltér egymástól, ez a különbség csak még élvezhetőbbé tette a két előadást. Egyikük sem írta meg előre beszédét, csupán vázlatokat használtak, ami véleményem szerint igen méltányolandó teljesítmény, főként egy ekkora volumenű ügy esetében. Sebes olykor nem félt kissé cinikus lenni, ha célzott valamire, az nem homályosan veszett a távolba, hanem nyílegyenesen mutatott egy meghatározott irányba.

Sebes Péter sem érezte szükségét, hogy „szétbeszélje” a tárgyalást, mondandója mintegy két órát ölelt fel. Rögtön az elején leszögezte, hogy mindent, amit védőbeszédében állít, bizonyítékokkal igazol, így mondandója alátámasztására, a tények összegzéséről szóló 100 oldalas kiegészítést csatolt a védőbeszédhez egyfajta mellékletként, amelyet átadott a bíróság számára, és amelyet hamarosan mi is közzé teszünk.

„Jól döntött-e Hunvald György, amikor egy olyan ügyvédet bízott meg a képviseletével egy ilyen fontos ügyben, akinek már a védőbeszéde első mondatával problémája adódik? A szakmánkkal ismerkedve nekem azt tanították nagyszerű kollégák, ügyészek, hogy a legkisebb helyi bíróságtól a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsáig a megszólítás Tisztelt Bíróság. A bíróság tekintélyét ugyanis nem az elhelyezkedése, nem is a hatásköri szintje, különösen nem az elnevezése adja meg, hanem az, hogy az Állam büntetőjogi igényét testesíti meg, a Magyar Köztársaság címere alatt ítélkezik…
De hát ma már a köztársaság is …

Tisztelt Bíróság!
Indítványozom, hogy Hunvald György vádlottat az ellene emelt vád alól, mert nem állapítható meg, hogy bűncselekményt követett el, mentse fel.

Jelentős közérdeklődés mellett folyt ez az eljárás a kezdetektől fogva, a közvélemény a médián, sőt, a politikán keresztül is hallatta a hangját, megszólalt az emberek igazságérzete a parlamentben is, egy országgyűlési képviselő adott hangot hozzá. Bár az nyilvánvaló, hogy a politikusi megszólalásnak és a bíróság azt követő, azzal egybeeső döntésének egymáshoz nem volt semmi köze, mégis igazat adok annak az idősebb kollégámnak, aki egy régebbi védőbeszédében, melyet egy vidéki bíróság előtt folyt eljárásban mondott el, arra hívta fel a figyelmet, hogy a közvéleményt távol kell tartani az ítélkezéstől, ott nincs semmi keresnivalója.”

Mielőtt rátért védőbeszéde konkrét fejezeteire, Sebes az ügyészi vádbeszéddel kapcsolatos reflexióit fogalmazta meg.

„Jelen észrevételek nem terjednek ki a bizonyítékok mérlegelése kapcsán természetesen fennálló ellenvéleményemre, csak az általam tapasztalt ténybeli és logikai hibákra, tévedésekre reflektálok. A bizonyítékok értékelése kapcsán eltérő álláspontomat röviden a védőbeszédben, részletesen a perbeszéd mellékleteként benyújtott beadványban fejtem ki.”

1. Az ügyész által vélt ellentmondások Hunvald vallomásában
Ügyész: A nyomozás során tett vallomásában Hunvald György azt mondta, hogy D. Esztert valaki elhozta hozzá az önkormányzatba, arra már nem emlékszik, hogy ki, és így ismerkedtek meg. N. György is ezt vallotta. Később a tárgyaláson azonban már azt vallotta, hogy a Fészek Klubban ismerkedtek meg 2004. április 24-én.

Hunvald az első kihallgatásán már jelezte, hogy nem emlékszik pontosan a megismerkedés körülményeire, de a Fészek klubbéli találkozóra ő is emlékezett, miként D. Eszter is. Nos, október 4-én a bírói kérdésre N. György a következőket mondta erről: „Itt most az a fogalmi zavar, hogy én azt mondom, hogy először az én számomra az első találkozás az önkormányzat épületében történt Hunvald úrral, de a D. Eszter pedig azt mondja, amikor a Fészek Klubban találkoztunk. Ez feltehetően egy-két hét távlatában lehetett is, és utána biztos be is mentünk a Hunvald úr irodájába, nem aznap természetesen. Ezen a megbeszélésen a következők történtek. A Fészek Klubban – én emlékszem erre a találkozóra - kezet fogtak egymással, beszéltek egy mondatot és elmentek.

„Ez így már azt hiszem, mindenki számára egyértelmű, nem igaz, hogy Hunvald tévedett, illetve ha tévedett, akkor pont azt a tévedést követte el, amit N. György is, aki ezt itt ismerte el. És mint mindig, ebben az esetben is a nőknek van igaza, D. Eszter emlékezett a legpontosabban” – mondta Sebes Péter.

Ügyész: Hunvald már több alkalommal elszólta magát, így például újságnak tett nyilatkozatban is tett olyan kijelentést, amely szerint mégiscsak ismerte Nagy György érdekviszonyait.

Hunvald a Népszava 2010. február 1-i számában a következőképp fogalmazott: „A koronatanú az az ember, akinek a szerződéseit 2008 januárjában felmondtuk, és aki emiatt megfenyegette a képviselő-testületet, hogy mindenkit börtönbe juttat.” Az ügyészség ebből arra következtetett, hogy Hunvald igenis tudott arról, hogy N. György állt a projektvégek mögött. Ugyanakkor ennek kapcsán Hunvald valamennyi vallomásában elmondta, hogy az információi utólagosak, elsősorban az ügyészség közlésein alapulnak. (A cégadatok felgöngyölítésének letartóztatása után, ügyvédje segítségével látott neki.)

Ügyész: ellentmondást vélt felfedezni a vételi ajánlatok ügyében. Míg korábban Hunvald azt vallotta, hogy Gál György a Garay u. 48. vételi ajánlatát jelezte a vezetői értekezleten, a vád módosítását követő kérdezz-felelek során ezt úgy módosította, hogy Gál valamennyi vételi ajánlatról a vezetői értekezleten tájékoztatta.

Április 21-én a tanácselnök egy V. Évára vonatkozó kérdésére Hunvald azt válaszolta: „ …A vezetői értekezleten Gál György jelezte, hogy van érdeklődő a Garay u. 48. számra, érkezett szándéknyilatkozat is, azt mondta, hogy a bizottság elé viszi az ügyet.” Ugyanezen a tárgyalási napon Hunvald egy másik kérdésre ezt válaszolta: „… Ha ez az ingatlanközvetítő, vagy befektető, aki valamilyen fejlesztés iránt érdeklődik, elküld egy nyilatkozatot hozzám, vagy a jegyzőhöz, vagy a Gazdálkodási iroda vezetőjéhez, mert oda is érkezett néha ilyen szándéknyilatkozat, bekerül a vezetői értekezletre és utána indul tovább a korábban vázolt módon. Igen, ez az első lépcsőfok.”

Sehol egy árva ellentmondás.

Ügyész: A Polgármesteri keret kapcsán Hunvald azt állította, hogy 2006-ban módosították a rendeletet, de ez nem igaz, mert 2005-ben.

Erre Sebes Péter a következőképpen reagált: „Igazából nem tudom meglátni a veszélyt abban, ha Hunvald a nyomozás során tett igen pontos vallomása után valamelyik tárgyaláson 2005 helyett 2006-ot mondott volna, de szerintem nincs itt tévedés, ahogy azt a nyomozás során mondta, a lakásokkal kapcsolatos vádpontok közül kettő a 2005-ben módosított lakásrendelet, egy pedig a 2006-os új rendelet hatálya alatt történt.”

2. A bizonyítékok ügyészi értékelése
Az ügyészi vád alaptézise a következő: Amikor N. György bemutatta Hunvaldnak D. Esztert, elmondta, hogy ő a külföldi befektetők képviselője, tehát Hunvald tudott arról, hogy vannak külföldi befektetők, akik drágábban megvásárolják N. Györgyéktől az ingatlanokat. Hunvald György tudta, hogy N. áll a cégek mögött, tudta, hogy drágábban tovább adja az ingatlanokat a D. Eszter által képviselt külföldieknek, mégis aláírta az önkormányzat nevében a szerződéseket.

A tény ezzel szemben az, hogy azon ingatlanok esetében, amelyek D. Eszter érdekeltségébe tartoztak, már Hunvald és D. Eszter megismerkedése előtt megtörténtek a testületi döntések.

Azaz a megismerkedésüket követően már nem történt olyan ingatlan elidegenítés, melyet később D. Eszter kliensei vettek volna meg. Üresben, bizonyíték nélkül állítja az ügyész, hogy Hunvald és D. Eszter megismerkedésekor Hunvald tudta, hogy N. áll a korábban ingatlant vásároló projektcégek mögött, és azt is, hogy Hunvald tudta volna, hogy D. Eszter az eladási árnál drágábban veszi meg az ingatlanokat, egyáltalán, hogy tudta volna, mennyiért veszik meg az ingatlanokat. Erre a védőbeszéd mellékletének 3/c) és 4. pontja írja le részletesen a bizonyítékokat.

Az ügyészség véleménye szerint szintén Hunvald bűnösségét támasztja alá, hogy B. Tibor ügyvédnek néhány ingatlan esetében már a képviselőtestületi döntés előtt megbízást adott a szerződések előkészítésére.

B. Tibor egy 2004. március 31-i szerződéssel kapott megbízást a Király u. 15. és 21. a Dob u. 14. és a Garay u. 48. szám alatti ingatlan szerződésének elkészítésére. Ezekre az ingatlanokra 2004. március 25-én kedden készült el a Gazdasági Bizottság részére az előterjesztés.

Az előterjesztést, ahogyan azt Gál György és Hunvald is elmondta, és a kihallgatott koalíciós képviselők megerősítették, bevitték a koalíciós egyeztető fórum, az ún. „vezetői értekezlet” elé, amelyet ebben az időben minden héten hétfőn tartottak. E felsorolt négy ingatlant is értelemszerűen „bevitték” a vezetőire, ami ha hétfőn volt, akkor március 31-re esett. Feltehetően ez okból került bele Bálint Tibor 31-i megbízási szerződésébe a négy ingatlan. „Nem értem, ez hogyan bizonyítja Hunvald György bűnösségét bűnszervezetben elkövetett csalásban.”

A lehallgatási anyagok között az ügyész igen sok bizonyítékot vélt felfedezni, melyek Hunvald György bűnösségét bizonyítják. Nem könnyíti meg a védekezést, hogy az általánosság szintjéről nem mozdult el.

a) Bizonyítéknak tekinti, hogy Hunvald tudott az értékbecslések manipulálhatóságáról.
„Én is tudok az értékbecslések manipulálhatóságáról, Bárándy úr is tud az értékbecslések manipulálhatóságáról, és Molnár Marcell (az önkormányzat ügyvédje) kolléga is tud az értékbecslések manipulálhatóságáról. Sajnos kevés olyan ember van, aki ne tudna arról, hogy sok más mellett az értékbecslés is manipulálható. Ennek én nem örülök, de eddig nem tartottam attól, hogy ebből nekem még bajom is lehet.”
b) Bizonyítéknak tekinti, hogy Hunvald sejtette, hogy lehallgatják, de azt gondolta, hogy mégsem hallgatják le, de ha mégis, akkor el tudja intézni.
Miután évek óta folyt a nyomozás az önkormányzatnál, nem csoda, ha élt a gyanúperrel, hogy lehallgatják. Az igaz, és ennek világos bizonyítékait nyújtják a lehallgatások, hogy a polgármester mindent megtett azért, hogy megtudja, lehallgatják-e. Az is igaz, és ennek is világos bizonyítékait nyújtja a lehallgatási anyag, hogy nem tudta meg.
c) Az ügyészség szerint kikövetkeztethető, hogy Hunvald részt vett ezekben az ügyekben csak saját szerepét akarta tompítani, és ennyi év után is visszautalt a cselekvőségükre. A lehallgatott telefonbeszélgetésekből ezzel szemben épp az tűnik ki, hogy még 2008-ban sem volt tisztában az ügy szereplőivel és egy csomó dologgal kapcsolatban.

Végül, de nem utolsó sorban az ügyész vádbeszédében az alábbiakra is kitért: A sofőr vallomásán alapuló Hunvald-Gál pénzátadásokat nem azért nem tették a vád tárgyává, mert aggályosnak tekintették volna a sofőr vallomását, hanem azért, mert azt egyéb bizonyíték nem támasztotta alá.

Ezzel kapcsolatban Sebes Péter csak két megjegyzést tett: Régi, talán elavult büntetőeljárási ismereteim szerint a Bíróság a vád tárgyává tett cselekményekről hoz döntést. Az új büntetőeljárási rendelkezések, melyek az eljárás meggyorsítását célozták, láthatóan egyébként jelentős eredménnyel, szabályai szerint a sofőrt az ügyész kérdezte ki elsőként, aki számtalan kérdést tett fel a tanúnak ezzel a vád tárgyát nem képező témával kapcsolatban. Vajon mi célból? Pontosan mely vádpontok voltak azok, amelyekben az ügyészség a sofőr vallomásában fellelhető tényállításokra alapozott?

A vádbeszédre vonatkozó reflexiókat követően Sebes Péter belekezdett tényleges védőbeszéde ismertetésébe, elsőként az I. vádpont, vagyis az ingatlanügy vonatkozásában.

A vádirat I. részében valamennyi vádpontban részletes, kimerítő tényállást és az egyes vádlottakra nézve hely és időpont szerinti megjelöléssel leírt elkövetési magatartást találunk. Így tudhatjuk például, hogy a közokirat-hamisítással vádolt terheltek mikor, milyen társasági okiratot készítettek, ki, mikor nyújtotta be a cégbírósághoz, ki, meddig, milyen tisztséget viselt, stb., amivel az ügyészség szerint megvalósították a terhükre rótt bűncselekményt.

Ez alól a gondos munka alól a 20 éves büntetési tétellel fenyegetett bűncselekménnyel vádolt másodrendű vádlott kivétel.

Az ő esetében az ügyészség a vádiratban egy, a törvényi különös részi tényálláshoz hasonló absztrakt diszpozíciót ír le, melyet minden, a terhére rótt vádpontban betű szerinti hűséggel megismétel. Eszerint 8 vádpontnál szerepel szó szerint megismételve az alábbi mondat: „Hunvald György II. r. vádlott szándékosan segítséget nyújtott Gál György I. r. vádlottnak a képviselő-testület tagjainak tévedésbe ejtéséhez azzal, hogy bár tudomással bírt arról, hogy tőkével rendelkező külföldi befektetők szeretnék az ingatlant – a piaci viszonyoknak megfelelő reális, a becsült értéknél lényegesen magasabb ár megfizetésére hajlandóan – megvásárolni, ennek ellenére támogatta, hogy versenyeztetési eljárás nélkül, a valós forgalmi érték alatti áron egy, még bejegyzés alatt álló projektcégnek értékesítsék az ingatlant.”

Ez az egyen-tényállás – ma divatos kifejezéssel – egyfajta unortodox módja a vádemelésnek – mondta Sebes.

A vádban szereplő tényállás-vázlat helyett, a büntetőeljárásban szokásos tényállás kidolgozásához a következő kérdések megválaszolásán keresztül vezet út: Hunvald

  1. - mikor, hol, milyen módon, nyújtott segítséget Gál Györgynek,
  2. - a történések melyik fázisában, mikor, hol, milyen módon ejtette tévedésbe a képviselőtestület mely tagjait,
  3. - kitől, milyen módon szerzett tudomást arról, hogy van külföldi befektető, aki-amely az adott ingatlant az Önkormányzattól meg akarja venni, és ki volt ez a külföldi befektető,
  4. - kitől, milyen módon szerzett tudomást arról, hogy adott külföldi befektető milyen összeget hajlandó fizetni az adott ingatlanért,
  5. - kitől, milyen módon szerzett tudomást arról, hogy az adott külföldi befektetők, az általuk számított vételárban, milyen összeggel számolták a képviselőtestületi döntést követő két éven belül megkötendő kiköltöztetési megállapodások terheit,
  6. - mikor, hol, milyen plusz elkövetési magatartást tanúsított a képviselőtestület többi tagjához képest a versenyeztetési eljárás mellőzése érdekében,
  7. - mikor, hol, kitől és milyen módon értesült arról, hogy a vevő cég bejegyzés alatt álló projektcég, és mi az alapja annak az ügyészségi vélekedésnek, hogy ez büntetőjogilag – vagy bármilyen más szempontból – felróható magatartás?

Sebes ezt követően kitért N. György koronatanú szerepére. N. lényegében semmilyen konkrét terhelő vallomást nem tett Hunvaldra, ugyanakkor az alábbi mondat szerepel a nyomozás során tett vallomásában: „Hunvald György polgármester ezekben az ingatlan eladási kérdésekben megkerülhetetlen volt. Hunvald tudta és beleegyezése nélkül ezekben a kérdésekben nem lehetett volna a döntéseket az előzetes egyeztetésnek megfelelő formában meghozni.”

Amikor a tárgyalás során rákérdeztek arra, hogy fenntartja-e ezt a vallomását, N. György a következőket válaszolta: „Amit ebben a jegyzőkönyvben tettem, és amit a napokban is elmondtam, ezeket mind gyakorlatilag feltételezésekre tudom alapítani. Tehát most is ezt tudom mondani, ezt tudom megerősíteni.”

Ezen kívül tanácselnöki kérdésekre hasonló témában az alábbi válaszokat adta: „Feltételezésen alapult az a megjegyzésem, hogy Hunvald úr erős ember, a tapasztalatom az volt, hogy a hivatalt jól vezette, az üzleti és személyes ügyek jól mentek. Erre tekintettel azt feltételeztem, hogy a polgármester egy erős ember, aki a gazdasági ügyekre is rálátással bír és kézben tartja azokat. Azt is csak feltételeztem, hogy Hunvald úr tudta volna befolyásolni a képviselő-testületi döntéseket. ………Polgármesterként Hunvald úr olyan tekintélyes pozícióban volt, hogy hallgattak rá a képviselők, magyarul a gazdasági döntésekre ilyen módon lehetett befolyása.”
„…A vádban szereplő kiemelt projekteknél szerintem ő konkrétan nem tehetett semmit. Attól hogy valaki pozíciót kap, észt még nem kap, tehát Hunvald úr nem biztos, hogy ismerte az ingatlanok értékét.”

Sebes ezekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy N. György Hunvalddal kapcsolatos állításai tehát csupán feltételezések, vélemények. Ez éppúgy nem bizonyíték semmire, mint amikor N. úr az ellenkező véleményét fejti ki. A tanú vallomása akkor is bizonyíték, ha tényt állít, és akkor is, ha csak a véleményét mondja el. Ám az utóbbi esetben csak azt bizonyítja, hogy a tanúnak van véleménye. Ám ez egy büntetőeljárásban kit érdekel?

Ugyanilyen módon ad képet N. szavahihetőségéről, amikor ügyészi kérdésre azt állítja, hogy ha a polgármester azt mondta az MSZP frakciónak, hogy valamit nem kellene megszavazni, akkor a képviselők felsorakoztak mögötte. Ez, ahogy a melléklet 4. oldalán láthatják, egy igazi gyöngyszem, hiszen másutt N. több kérdésre kifejtette, hogy fogalma sem volt arról, hogy mi folyt az önkormányzati testületi üléseken, pláne a frakcióén.

Kardos Péter kapcsán Sebes Péter elmondta, hogy Kardos egyetlen egyszer sem ejtette ki Hunvald nevét a száján, még említés szinten sem. Ami ennél érdekesebb, hogy az ügyészség egyetlen kérdést sem tett fel Kardosnak Hunvald Györggyel kapcsolatban. És ami még ennél is érdekesebb, hogy a Kardossal közölt több oldalas gyanúsítás sem említi egyetlen helyen sem Hunvald nevét.

N. György vallomásában azt mondta, hogy soha nem tárgyalt Hunvalddal az ingatlanokról, és arról sem tud, hogy mással tárgyalt volna ezek kapcsán. Egyedül V. Ágnes állította, hogy N. Györgytől úgy tudta, Hunvald is kapott kenőpénzt, ám ezt maga N. György tagadta a bíróságon.

Az ingatlanok értékének tárgyában a védőbeszéd az alábbiakra tért ki:

Hunvald Györggyel a vallomások alapján sem N. György, sem K. Lajos, sem Gál nem beszélt az értékek manipuláltságáról. K. Lajos és Gál azt is hozzátették, hogy már csak azért sem, mert nem voltak manipuláltak az értékek.

Az értékbecslések ügyében Bárándy Péterhez hasonlóan Sebes Péter is Zámbó ügyvéd úrra, K. Lajos védőjére bízza a munka oroszlánrészét, ugyanakkor észrevételeket tett az alábbi kérdésben: Miért nehezen magyarázható a sértett önkormányzat ragaszkodása a saját szakértőjéhez?

  • Nem feltételezhető, hogy bármelyikük is bűnelkövető lenne (ilyen feltételezést csak az ügyészség engedett meg magának az Önkormányzat által korábban kirendelt szakember kapcsán).
  • Vajon mit szólna a sértett, illetve az ügyészség, ha a védelem azt indítványozta volna, hogy Patzinger Ferencet vonja be a bíróság szakértőként az eljárásba (noha ő, a jelenlegi önkormányzat által fizetett szakemberrel szemben a szakterületen kompetens igazságügyi szakértő)?
  • Nem feltételezhető, hogy a büntetőeljárás jogi pozícióját tekintve sértett önkormányzat által megbízott és fizetett szakember inkább független és elfogulatlan szakvéleményt adhatna, mint a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő.
  • Nem feltételezhető, hogy a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő véleménye kevésbé tekinthető elfogulatlannak, mint a sértett által fizetett szakemberé.
  • Amennyiben két szakember álláspontja között lehet jelentős mértékű eltérés adott ingatlanok forgalmi értékének megállapítása kapcsán, milyen alapon feltételezhető a nem szakember vádlottakról, hogy szándékosan „hagyták magukat félrevezetni”?

A védőbeszéd következő fejezete arra tért ki, hogy Hunvald mikor, mit tudott az ingatlanok értékéről. Akit bővebben érdekel a téma, annak figyelmébe ajánlom a melléklet 23. oldalát, ami igen tanulságos olvasmány. Ugyanakkor a lényeg a következő: N. György ugyebár azt állítja, hogy miután Hunvald megismerkedett D. Eszterrel, a külföldi befektetők képviselőjével, már tudta, hogy ők sokkal magasabb áron veszik meg N-éktől az ingatlanokat. Csakhogy: D. Eszter és Hunvald ugyebár legkorábban 2004. április 24-én ismerkedtek meg, ezt követően pedig az önkormányzat már egyetlen olyan ingatlant sem értékesített, amelyet később D. Eszter befektetői vettek volna meg.

N. György ezenfelül azt is állította, hogy D. Eszter bemutatásakor Hunvald azt mondta D-nek, hogy ha ingatlant akar venni, akkor forduljon N. Györgyhöz, mert ő foglalkozik ezzel a kerületben. Ezt maga D. is cáfolta, de miért is mondott volna Hunvald ilyet 2004 áprilisában D-nek, amikor N. György és D. Eszter már 2003 őszétől üzleteltek egymással?

D. Eszter vallomásában azt is elmondta, hogy az üzletrészek adás-vételéről csak és kizárólag N. Györggyel és annak befektetőtársaival tárgyalt, Hunvalddal soha. Arról is beszámolt, hogy azért nem közvetlenül az önkormányzattól vásároltak, mert a lakókiköltöztetés költsége vonatkozásában csak N. Györgyék vállaltak garanciákat, ilyet az önkormányzat nem vállalt volna. Ugyanezt mondta Arnold E. befektető is vallomásában.

A január 24-i tárgyalási napon Hunvald György bizonyítékként becsatolta a XII. kerületi önkormányzat egy tavaly júliusi döntését, amelyben 195 millió Ft-ért értékesítettek egy ingatlant egy mindössze 500 ezer Ft törzstőkével rendelkező olyan cégnek, amely csak a döntést követően egy hónappal jött létre. (Ezzel csak azt kívánta bizonyítani, hogy ez egy teljesen bevett eljárás.) Sebes Péter ezúttal arról tájékoztatta a hallgatóságot, hogy ezt az ingatlant most 550 millió forintért árulják. (Pedig nem is egy lakókkal terhel romos házról, hanem egy üres építési telekről van szó. Vajon az ügyészségnek a saját logikáját követve nem kellene azonnal hivatalból nyomozást indítania az ügyben?)

Az ingatlanokkal kapcsolatos, Hunvalddal szemben megfogalmazott vádak vonatkozásában Sebes Péter még egyszer kénytelen volt visszakanyarodni N. György koronatanúhoz. Elmondta, hogy N. György vallomásait két szakaszra lehet bontani: Hunvald letartóztatása előtti és utáni vallomásokra.

A melléklet 52. oldalától kezdődően hosszasan nyomon követhetik, hogy N. György gyanúsítotti, illetve N. György tanúkénti vallomásai miként egyeznek meg betű szerint, illetve miként mennek át igen sajátos metamorfózison. Álljon itt most mindenki kedvéért egy eklatáns példa:

N. György még gyanúsítottként az alábbiakat vallotta: „Az általam képviselt vállalkozói kör sem tartott kapcsolatot Hunvald Györggyel, kivéve dr. D. Esztert, akit én mutattam be D. kérésére a polgármesternek valamikor 2004 nyarán.”
N. György tanúként, Hunvald letartóztatása után már az alábbiakat vallotta: „Az általam képviselt vállalkozói kör nem tartott kapcsolatot Hunvald Györggyel, kivéve dr. D. Esztert, akit én mutattam be D. kérésére a polgármesternek, a polgármester irodájában, emlékezetem szerint valamikor 2004 elején.”

Sok-sok ilyen példát találunk még a mellékletben.

A szerződésekkel kapcsolatban Sebes elmondta, hogy a frakciókkal való megállapodást az egykori ellenzéki képviselők is kivétel nélkül megerősítették. Külön érdemes kitérni dr. K. Gusztáv tanúvallomására, aki elmondta, hogy akármelyik frakció segítőjéről lett légyen is szó, a szerződést csak a polgármester írhatta alá. A teljesítést a tényleges megbízó nem igazolta minden hónapban a polgármesternek, inkább azt jelezte, ha a segítőre már nincs szüksége, vagy váltani szeretne.

Sebes szerint lehet arról vitatkozni, hogy helyes-e ez a metódus vagy nem, az ugyanakkor tény, hogy jelenleg az egész országban alkalmaznak szóbeli tanácsadásra szerződött tanácsadókat. Maga a miniszterelnök is rendelkezik ilyen tanácsadóval, a vádbeli szerződések összege tizenötszörösének megfelelő megbízási díjért, és a teljesítéseket nem ő maga, hanem például egy államtitkár igazolja le.

Az ügyészségnek be kellene bizonyítania, hogy Hunvald György szándékosan szegte meg a vagyonkezelés szabályait. Sebes itt kitér a polgármesteri titkárságon dolgozók vallomásaira, akik elmondták, hogy a teljesítésigazolások aláírása miként zajlott. „Objektív felelősség alapján büntetőjogi felelősséget megállapítani nem lehet” – mondja Sebes.

Bírói mérlegelés kérdése, hogy elhiszi-e, amit Hunvald György ezzel kapcsolatban állít. Ugyanakkor állításait bizonyítékok támasztják alá.

A lakások tekintetében Sebes Péter az alábbiakat fogalmazta meg:

  • A polgármesteri keret léte nemcsak jogilag nem esik kifogás alá, de a gyakorlat is azt mutatja, hogy szükséges, mert máshol is élnek vele, így sok más Önkormányzat mellett a Miskolci Városi Önkormányzat és az V. kerületi Önkormányzat is.
  • A keret megosztása a két kormányzó koalíciós párt között, politikai döntés, meggyőződése, hogy más koalíciós vezetésű önkormányzatoknál is ez gyakorlat. Amennyiben a megosztott polgármesteri keretet a polgármester is és a koalíciós partner is céljának megfelelően használja, biztosan nem kifogásolható jogilag, és álláspontom szerint nem kifogásolható etikailag sem.
  • A bűncselekmény megvalósulása az előbbiekből következően az egyes lakás-kiutalási döntések etikai, illetve jogi kifogásolhatóságánál merülhet fel.
  • A hivatali visszaélés célzatos bűncselekmény, ebből következően csak egyenes szándékkal követhető el, a szándéknak mind az elkövetési magatartásra (az itt szóba jövő cselekvőség a hivatali helyzettel egyéb módon való visszaélés), mind pedig természetesen a célzatra (az itt szóba jövő cél a jogtalan előnyszerzés lehet) ki kell terjednie.

Az ügyészségnek tehát, miután a vád tárgyát képező valamennyi lakás az SZDSZ keretét terhelte, azt kell bizonyítania, hogy Hunvald György hozzájárulása megadásakor:
a) tudta, hogy az SZDSZ frakció valamennyi esetben arra érdemtelennek juttatja a keret lakásait, vagy
b) ismernie kellett az egyes vádpontokban feltüntetett személyeket, és azokról tudnia kellett, hogy érdemtelenek.

A nyomozás során azonban nem derült arra fény, hogy Hunvald ismerte volna ezeket az embereket a lakások kiutalásakor vagy később. Hunvald állításait támasztja alá az E. Máriával folytatott telefonbeszélgetés is, amely tartalmazza többek között a felosztás tényét.

A lakások elidegenítése szintén jogszabályi keretek között történt, erről már részletesen írtam Bárándy perbeszéde kapcsán. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy az elidegenítéshez a polgármesternek sem tartalmilag, sem formailag nincs semmi köze. Azt sem árt tudni, hogy a bérlakások elidegenítése ma ugyanilyen módon történik a VII. kerületi önkormányzatban, csupán az illetékes bizottság neve változott meg időközben.

A Dózsa György út 80. szám alatti társasház nyílászáró cseréjével kapcsolatban Sebes röviden összefoglalta az eseményeket:

  • A D. Kft. 2007-ben olcsón és jó minőségben cserélte ki a Dózsa György út 68.sz. társasház nyílászáróit.
  • 2008-ban a közös képviselő, Sz. András vetette fel Hunvaldnak a 80. számú házat, ez elfogadható volt több okból is.
  • Megkérte az előző évben is rendesen és olcsón dolgozó P-t, hogy csinálja ez évben is a D. Kft. P. felmérte a munkát és telefonon megijesztette Hunvaldot az összeggel, mert kiderült, hogy a ház oldalsó homlokzata is nagyon nagy, sok az ablak. Hunvald és Gál tanakodott a forrásról, melyet a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat jóvoltából mi is végig követhettünk.
  • A polgármester a közös képviselőnek, mint a társasház működéséért felelős személynek jelezte, hogy önkormányzati és pályázati pénzből kicserélik a nyílászárókat. Természetesen csak akkor, ha a társasház közgyűlése ezt elfogadja. A közgyűlésen erről döntöttek, azt elfogadták.
  • A D. Kft. jelentkezett a közös képviselőnél, aki megbízta a munka felmérésével.
  • A felmérés után ajánlatot tett a vállalási árra és annak idejére, ezt a társasház közgyűlése elfogadta. A ház és a D. Kft. szerződést kötöttek, ennek alapján elkezdődött a szerződésszerű teljesítés, a nyílászárók legyártása.
  • Júliusban és augusztus első felében Hunvald szabadságon volt külföldön, ezidőtájt támadt fel valakiben a gondolat, hogy az összeg nagysága miatt közbeszerzési eljárást kell lefolytatni, természetesen elvileg a társasháznak. Aki ezt kitalálta, az valószínűleg nem tudta, hogy a nyílászáró csere elkezdődött abban az értelemben, hogy társasházi közgyűlési döntés kiválasztotta a kivitelezőt, és azzal szerződtek már, és a nyílászárókat a szerződött vállalkozó legyártatta.
  • A közbeszerzési pályázat lebonyolításának története nem kerül be Erzsébetváros aranykönyvébe. Amennyiben azonban a jóhiszeműen, a szerződés alapján teljesítő D. Kft. elesik a munkától, az a társasháznak igen sok kártérítési pénzébe került volna.

Egy Sebes által megkérdezett közbeszerzési szakértő azt mondta, hogy az önkormányzat akkor járt volna a legjobban, ha közbeszerzés nélkül elvégezteti a munkát, majd bejelenti a hatóságoknál ennek tényét, és kifizeti a pénzbüntetést.

A D. Kft. mindenki megelégedésére olcsón és jó minőségben, határidőre elvégezte a munkát. Mindenki elégedett volt, a társasház lakóközössége köszönetet mondott az önkormányzatnak.

Sebes Péter a perbeszéd utolsó fejezeteként néhány lehallgatott telefonbeszélgetésről tett említést. Mindjárt az elsőt Hunvald György S. Nóra újságíróval folytatta 2008. április 17-én, elsősorban a Király utcai házakban élők sorsáról beszélgettek, arról, hogy az önkormányzat elállt a szerződésektől. A beszélgetés egy pontján S. Nóra azt kérdezte:
- A K. nem fog perelni? (K. G. Sándor az ügy VII.r. vádlottja, N. György befektetőtársa volt.)
- Hát, ö, m-, ki az a K.? – kérdezi Hunvald. (Tehát még 2008-ban sem ismerte a tulajdonosi kört.)

A Zoltai Gusztávval való telefonbeszélgetés kapcsán csak annyit mondott Sebes, hogy nem igaz az az ügyészi állítás, hogy Hunvald segítséget kér Zoltaitól, és ez a beszélgetésből egyértelműen ki is derül. Zoltai ajánlja fel segítségét.

Való igaz, hogy Hunvald György szerette volna megtudni, hogy lehallgatják-e. (Ez valószínűleg mindenkit érdekelt volna a helyében.) Sebes Péter arról tett említést, hogy milyen mókás is az, amikor egy lehallgatott telefonbeszélgetés visszajátszásában azt halljuk, hogy valaki épp azt bizonygatja Hunvaldnak, hogy a telefonja „frankó”.

Sebes védőbeszédét védence anyagi helyzetének témájával zárta. A mellékletben részletesen olvashatnak erről, itt azonban csak egy momentumot emelnék ki.

K. Viktor vallomásában azt mondta: „2005. évben N. György arra is utalást tett nekem, hogy milyen jó ez az együttműködés Hunvald György polgármesternek is, mert vett új gépjárművet, meg hogy milyen egyéb vagyongyarapodást ért el.”

Nos vajon vett Hunvald 2005-ben autót? Nem. Vajon K. Viktor valóban a „vagyongyarapodás” szót használta? Tényleg ezt a kifejezést szokták az emberek egymás közötti beszélgetéseik során használni? Nehéz elképzelni például, hogy N. György K. Viktor vállát átölelve így szól: „Mit szólsz, hogy ez a Hunvald milyen vagyongyarapodást ért el? Vett új gépjárművet is... Gyere igyunk meg egy kávét!”

Hunvald vagyonát zár alá vették. A törvények értelmében azon vagyontárgyakra lehet elrendelni a zár alá vételt, amelyeket az elkövető bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett, kivéve, ha a vagyon törvényes eredete bizonyított. Ugyanakkor a bűnszervezetek esetében megfordul a bizonyítási teher, és a terheltnek kell bizonyítania, hogy az ez idő alatt szerzett vagyontárgyai törvényes eredetűek-e.

Jelen büntetőügyben az ügyészség által előadott tényállás szerint Hunvald György az 1- 9. pontban részletezett csalási cselekményeit 2003. november 21. és 2004. szeptember 17. napja között követte el bűnszervezetben. Tehát a törvény szerint azon vagyontárgyait zárolhatta volna, amelyeket ez idő alatt szerzett.

Azokra a vagyoni elemekre nézve, melyek az ügyészség és ezért a bíróság megállapítása szerint

  • nem ebben a bűnszervezet működésének időszakában kerültek az elkövető tulajdonába, vagy
  • nem az elkövető tulajdonába kerültek,

az ügyészségnek kellett volna bizonyítani, hogy azok a gyanúsított terhére róható bűncselekményekből erednek, vagy ilyen vagyon helyébe léptek, akár a terhelt tulajdonában vannak, akár más személyében. Ezen kötelezettségének az ügyészség nem tett eleget, ugyanakkor mégis zárolt szinte mindent. Olyan vagyontárgyakat is, amelyek nem Hunvald György tulajdonában vannak. Az ügy külön pikantériája, hogy az ügyészség még arra sem vette a fáradtságot, hogy az egyes vagyontárgyakról legalább magát az érintettet, vagyis Hunvald Györgyöt megkérdezze.

A törvény értelmében, ha a bizonyítás nem jár eredménnyel, akkor a bűnösségtől függetlenül a zár alá vételt meg kell szüntetni. Ez sem történt meg.

„A zár alá vétel kapcsán tanúsította talán a legnagyobb érdeklődést a média, persze elsősorban a bulvár és a politikai bulvár szintjén, szinte kivétel nélkül a valóságtól teljesen eltérő közlésekkel manipulálva a közvéleményt. De ahogyan azt a védőbeszédem elején elmondtam, a nyilvánosságnak helye van, de a közvéleménynek nincs helye a bírósági eljárásban.

A kolléga, aki a perbeszédem elején említett védőbeszédet mondta, báró Eötvös Károly volt. A tárgyalást Tiszaeszláron tartották. Emlékeim szerint ott a Bíróság a védő érvelését fogadta el.

Nem tudom, hogy Hunvald György jól választott-e védőt, de meggyőződésem szerint mindegy is. Igaz, hogy az utca túloldalán ma már a Kúria székel, igaz, hogy az eljárást a Fővárosi Bíróság kezdte és a Törvényszék hoz ítéletet, de erősen remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy igazán az marad, ami volt. Tisztelt Bíróság.”
 

1 komment

2012.02.01. 14:36 Hagi7

130. 55. nap – Január 31./1.

Címkék: mobil telefon kerékbilincs védőbeszéd bárándy péter gál györgy k.lajos v.ágnes d.eszter n.györgy n.zoltán zs.árpád dr.h.lászló turán zsolt sebes péter

Talán még április 7-én, a legelső tárgyalási napon sem volt annyi néző a teremben, mint ezen a kedd reggelen, amikor az első- és másodrendű vádlott ügyvédje, Bárándy Péter és Sebes Péter készült megtartani perbeszédét. Az újságírók nagy száma érthető volt, és az is, hogy rengeteg ügyvéd és jogtanonc jött el, hiszen köztudott a szakmában, hogy Bárándy doktor legendásan jó perbeszédeket tart, érdemes hát tanulni tőle. A folyosói beszélgetések alapján sokan azért voltak kíváncsiak éppen a mai napra, mert abban bíztak, hogy az elmúlt időszak nem mindig kiegyensúlyozott sajtóbeli tájékoztatása után valamivel árnyaltabb és a valósághoz közelebb álló képet kapnak az ügyről.

Bevallom, miután én is ódákat hallottam már Bárándy védőbeszédi képességeiről, nagy várakozással tekintettem a délelőtt elé, és nem is csalatkoztam. Gál ügyvédje nem érezte szükségét, hogy hosszú órákon – netán napokon – át taglalja mondandóját. Mintegy másfél-két órás beszédében lényegretörően, világosan, mindenki számára érthetően foglalta össze a vád állításaival kapcsolatos ellenvéleményét, amely alapján védence felmentését indítványozta.

Bár igyekeztem mindent lejegyezni, egyes mondatokat szó szerint megörökíteni, sajnos Bárándy igen jellegzetes stílusát és előadásmódját nem adhatom át a kedves olvasóknak, és ezúttal ezt igen bánom. Beszéde elegáns volt, ugyanakkor a megfelelő helyeken kemény, humora természetes, érvelése tiszta. Könnyen el tudtam volna képzelni őt egy száz évvel ezelőtti tárgyalóteremben is, ami valószínűleg annak következménye, hogy ügyvéd dinasztia sarja, és szakmája egyik legelismertebb képviselője.

Most azonban térjünk rá beszédének tartalmi elemeire. Bárándy az alábbi főbb gondolatokat osztotta meg hallgatóságával:

A Gál Györggyel szemben megfogalmazott vádak közül az I. vádpont bír meghatározó jelentőséggel. A mintegy 100 oldalas vádirat legfontosabb részét a 6-10. oldalig tartó szakaszban megfogalmazottak alkotják. A lényegi kérdéskör tehát az, hogy az ebben foglaltak igazak-e, bizonyíthatóak-e? Ha igen, akkor az ügyész úrnak igaza van a magánokirat hamisítás, a hivatali visszaélés és a vesztegetés vonatkozásában. Amennyiben a további súlyos minősítések esetében is igazolást nyernek az állítások, akkor igaza van a közvagyon elherdálása tekintetésben is. Ugyanakkor ha a vád ezen állításai nem igazak, akkor „egy magát félrevezetni hagyó ügyészséggel állunk szemben. Hogy ki által, az további vizsgálódás tárgya.”

Nézzük, mi a vád állítása: N. György szándéka ingatlanok értéken aluli, projektcégek általi megvásárlása, majd ezek jóval magasabb áron való eladása. Ehhez befektető társakat is keresett. Elképzelését megosztotta Gál Györggyel is, akivel minden ingatlanról előzetesen egyeztetett, számára – a Rózsa utca 18/A kivételével – ingatlanonként vesztegetési pénzeket fizetett. Ezekből Gál Cz. Csabának is ad, hogy támogassa őt a testületben. Ezt követően, a konstrukció szerint, Gál felhívja K. Lajost, hogy értékelje fel az egyes ingatlanokat, és azt is elmondja neki, hogy milyen összegre. Ebben K. Lajosnak az az N. György segít, akinek semmilyen ilyen irányú végzettsége, képzettsége nincs. Ezt követően a hamis értékbecsléssel megtévesztik a képviselő-testületet. A vád szerint Gálék szervezetten, összehangoltan, rendszeres haszonszerzésre törekedve… cselekedtek. (Ez ugyebár a bűnszervezeti minősítés definíciója.) „Van az embernek egy olyan rossz érzése, hogy az ügyészség ehhez a minősítéshez kereste a tényállást.” (Magyarán szólva a gombhoz varrtak kabátot.)

És akkor most lássuk az állítások bizonyítását.

Elsőként talán tekintsük át maga a vádlott, Gál György vallomását, aki mindvégig következetesen állította, hogy nem egyeztetett N. Györggyel, az értékbecsléseket nem manipulálta senki, és nem történt vesztegetés, vagyis nem kapott N. Györgytől pénzeket. Vallomásai során beszélt továbbá az alábbiakról:

  • A Gozsdu projekt után, amely a lakók kiköltöztetésének elszabadult költségei miatt nagyon ráfizetéses volt az önkormányzatnak, a kerület vezetése úgy döntött, hogy a továbbiakban a bérlők kártalanításának költségeit a vevőkre terhelik.
  • Az érintett házakban élő bérlőknek nem volt elővásárlási joga, ebből jogvita is keveredett.
  • N. György hozta a befektetőket, D. Esztert is ő hozta, szinte kizárólag ők mutattak érdeklődést az ingatlanok megvásárlására.
  • V. Ágnessel soha nem találkozott.
  • A projektcégek tulajdonosi összetételével nem foglalkozott, azzal sehol nem találkozott.
  • Nem volt kereslet az ingatlanokra. A vád tárgyát képező 17 ingatlan közül 8-nál létre sem jött a célzott pozíció, és csupán egy esetében épült fel új ház (Dob u. 107.)
  • K. Lajossal nem tárgyalt, nem is támasztja alá semmi az ellenkezőjét.
  • N. György naplója nem tartalmazhat vesztegetési pénzekről szóló bejegyzéseket, mert nem kapott ilyen pénzeket.

Igen sajátos az ügyészség ingatlanértékelési módszere, és hogy még csak kérdéseket sem tett fel a bíróság által kirendelt szakértőnek. Az ügyészség álláspontja szerint a piac alakítja ki azokat a magas értékeket, amelyek a vád alapján a kárt képezik.

Hunvald György vallomásaiban az alábbiakról számolt be:

  • A rendeletek alapján nem kellett pályáztatni, és a versenyeztetés nem is volt lehetséges ebben az időszakban még. Az elsődleges cél nem a bevétel volt, hanem a lakók problémájának megoldása, illetve a területek fejlesztése.
  • Nem történt előzetes egyeztetés a befektetőkkel.
  • K. Lajost nem is ismeri, csupán egyszer találkozott vele.
  • N. György határidőnaplója véleménye szerint – pusztán ésszerű logikai alapon – az üzletrészek átruházásának részleteit tartalmazza, nem vesztegetési pénzeket.
  • A cégek tulajdonosi hátterét ő sem ismerte, nem is kellett ismernie.

K. Lajos vallomása:

  • Az értékbecslések valósak, helyesek.
  • Nem volt semmilyen egyeztetés erről, más tartalommal igen. Gál épp az iránt érdeklődött, hogy miért ilyen alacsonyak az értékek.
  • Azért fordult elő, hogy egy napra dátumozva két különböző értékbecslés is volt ugyanarra a házra, mert az elsőt javítani kellett, és a hibát még ugyanazon a napon orvosolták.
  • Egy projektcég önmagában is értéket képvisel az ingatlanon túlmenően.

N. Zoltán vallomása:

  • Gál György vonatkozásában nem sok mindent mondott, pedig elég sokszor szólalt meg a tárgyalások alkalmával.

A többi vádlott vallomása Gál szempontjából teljesen irreleváns. Térjünk tehát rá az ügyészség tanúira, akiknek vallomásai a vád alátámasztását célozzák.

„Ha valaki félrevezette az ügyészséget, az N. György volt. Az ő mentalitásával is kell majd foglalkoznunk.”

A védők és a terheltek a nyomozás során azt gondolták, hogy valószínűleg az N. György-féle telefonlehallgatások bírhatnak óriási bizonyító erővel, hisz minden más adat nyilvános volt, és azokban nem voltak bizonyítékok, sem olyan adatok vagy tények, amelyek alapján például bármely vádlott letartóztatását elrendelhették volna.

Az N. György-féle telefonlehallgatások tényleg súlyos bűncselekményt, mégpedig a sikkasztást bizonyítják, amelyben V. Ágnes a tettes, N. György pedig a felbujtó.
„Ők azonban helyi amnesztiát kaptak ez alól. Nem értem, miért. Ez rögtön minősíti az érdekeltek szavahihetőségét.”

N. György vallomásában az alábbiakat állítja:

  • Az ingatlanok nem voltak meghirdetve. (Miért lettek volna? – kérdezi Bárándy.)
  • A vételárat az önkormányzat felé a külföldi befektetők fizették ki.
  • D. Eszterrel és V. Ágnessel egy idő után megromlott a viszonya.
  • Gál Györgynek minden esetben ő vitte be a vételi ajánlatot, megbeszélték az értékbecslést. Gál tudta az ingatlanok valós értékét is. A Dob utcában ingatlanonként vesztegetési pénzt fizetett neki. D. Eszternek N. mindent elmondott erről.
  • Jóval drágábban értékesítették tovább az ingatlanokat a külföldi befektetőknek.

„A jó üzlet szinonimája a bűncselekménynek? Ilyen rendszerben egyszer már éltünk.” (Bárándy)

  • Már-már notóriusan mindenhol megjegyzi, hogy az ingatlanok minimum a vételár duplájával többet értek.

A 2011. szeptember 6-i tárgyalás alkalmával rengeteg kérdést tettünk fel N. György tanúnak - mondja Bárándy, ugyanakkor konkrét válaszokat nem kaptunk a kérdéseinkre. „Ez N. György tárgyalási magatartásának sajátja.”

Határidőnaplójának bejegyzéseivel kapcsolatban, amelyek állítólag a vesztegetési pénzekről szólnak, maga N. György is elismeri, hogy mindent másik napra, és másképp jegyzett le, mint amikor történt. „Miért van a szerda pénteken, a péntek meg vasárnap, miért van az, hogy az összegek sem stimmelnek, és ha összeadjuk őket, nem jön ki a végeredmény?” Vajon azért, mert tudta, hogy később még baj lehet belőle? Akkor egyáltalán miért írta le? Ráadásul a tárgyaláson ő maga sem igazán tudta dekódolni a saját kódolását se az összegek, se a dátumok, se az ingatlanok tekintetében.

„Ez a napló csupán egy dologra alkalmas bizonyíték: dr. N. sumákságának igazolására, nem pedig az ügyészi álláspont alátámasztására.”

Az ügyészségnek utána kellett volna járnia, hogy mégis honnan származnak ezek a vesztegetési pénzek, hiszen nem csekély összegekről beszélünk. N. György azt mondta, hogy volt neki otthon 80-100 millió forintja erre a célra, de ez ugye el kellett, hogy fogyjon egy idő után. Honnan volt a többi? Honnan származott a bevétel, amiből finanszírozta? Ezekre a kérdésekre nincs válasz.

Bár N. György vallomása szerint rendszeresen beszélt Gállal, Hunvalddal és K. Lajossal, ezeknek nem volt senki tanúja. Vagy ha mégis, akkor az illető mindig másképp emlékszik, mint N.

Szintén N. György szavahihetőségét kérdőjelezi meg erőteljesen, hogy V. Ágnes vallomása kapcsán, aki azt állította, hogy neki N. György azt mondta, Hunvaldnak is fizetett, N. György az alábbi magyarázattal szolgált: Lehet, hogy mondtam indulatból olyat, hogy Hunvald Györgynek is adtam, de nem adtam.

Bárándy N. György, a vád koronatanúja kapcsán, még egy dolgot kiemelt. Az ügyész a vádbeszédben azt mondta, hogy biztos volt más bizonyíték is a vesztegetési pénzekkel kapcsolatban, csak a házkutatások során nem találtuk meg. „Ilyet még nem hallottam” – kommentálta Bárándy.

D. Eszter vallomásának vonatkozó részei:
Bár N. György számos dologban rá hivatkozik, ő nem támasztja alá N. György állításait. D. Eszter nagyon világos és értelmes írásbeli vallomásában sok mindenre kitért. Volt ebben olyan rész is, amely kellemetlen Gál Györgyre nézve, „ezt sem szabad elhallgatni”. Eszerint Gál tett neki olyan utalást, hogy nem minden pénz jut el hozzájuk, amely azonban D. Eszter értelmezésében sem biztos, hogy a vesztegetési pénzről szólt, hiszen utalhatott arra is, hogy az ingatlan teljes vételára még nem érkezett be az önkormányzat számlájára.

  • Gál Györgyöt N. mutatta be neki, sokszor találkoztak. Kezdetben hármasban, ám ahogy egyre inkább derült ki, hogy N. György nem tudja felé a vállalásait teljesíteni (mármint D. Eszter felé), már kettesben.
  • A projektcégek, amelyek üzletrészeit a külföldi befektetők megvették N. Györgyéktől, rengeteg dolgot vállaltak a vevők felé: kézfizető kezességet a lakókiköltöztetési költségek vonatkozásában, engedélyek beszerzését, stb.

D. Eszter foglalta össze a legpontosabban és legérthetőbben, hogy mi a különbség az ingatlan és az üzletrész között, hogy mi az oka a nagy árkülönbségnek (lásd a szeptember 15-i beszámolót). Az eladók olyan garanciákat vállaltak a vevők felé, amelyeket az önkormányzat soha nem tudott volna vállalni, és amelyekre viszont a külföldi befektetőknek szüksége volt. Nekik épp ezek miatt érte meg a sokkal magasabb ár is. „A jó üzlet nem szinonimája a bűncselekménynek” – hangzott el ismét.

  • N. Györgyről szóló vallomásai nem tesznek jót N. Györgynek. Beszámol például arról, hogy többeknek is értékesítette ugyanazt az ingatlant.
  • Elmondása szerint az értékbecslés bonyolult dolog, amelyre szerinte N. György nem képes.
  • Nem tudta, hogy az áralku hogy zajlott, ha volt ilyen.
  • N. Györggyel soha nem egyeztetett az ingatlanok vételáráról.
  • N. György mondta neki, hogy nagyon jóban van Gál Györggyel, és hogy kompenzálnia kell felé. De hogy hol, mennyit és miért, azt nem tudta.

V. Ágnes tanú „… nekünk ügyvédeknek kiváltképp közel került a szívünkhöz. Ezért utálják ilyen sokan e szakma képviselőit.”

  • Az ügyvédnő azt állította, hogy neki csak és kizárólag N. György volt az ügyfele, függetlenül attól, hogy éppen ki szerepelt a megbízási szerződésen, mert ő N. Györgytől kapta a pénzét. Ez egy szakmai nonszensz.
  • N. Györggyel azért romlott meg a viszonya, mert nem rendezte fel a tartozását, be is perelte ezért. N. azt mondta neki, hogy tízmilliós nagyságrendben fizet Gálnak. Ugyanakkor mindig épp olyankor hivatkozott vesztegetési pénzek kifizetésének kötelezettségére, amikor nem tudta kifizetni a tartozását.

N. György mindig szorult helyzetében hivatkozott vesztegetésre. Az ügyészségen is.

Dr. H. László, a feljelentő vallomásában elmondta, hogy lakók és civilek felkérésére készítette el a feljelentést. Ez mind nagyon szép és jó. Csak hát időközben kiderült, hogy

  • családja igencsak érdekelt a Király u. 15-ben,
  • felesége és ügyvédi irodájuk jelenleg is megbízási szerződéses viszonyban áll a VII. kerületi önkormányzattal,
  • 2008-ban együttműködött N. Györggyel az önkormányzat vezetőivel szemben.

Ráadásul egy kérdés kapcsán azt vallotta, hogy sosem folytatott olyan beszélgetést, hogy a gyanút Hunvald Györgyre és Gál Györgyre kell terelni, de N. György vele folytatott telefonbeszélgetésében ez áll ott mégis feketén-fehéren. Prof. Dr. Hahn György tanú is azt vallotta, hogy neki nagyon nem tetszett, ahogy dr. H. meg akarta szerezni a Király u. 15-t.

Ugyanakkor voltak olyan – Bárándy számára – megkérdőjelezhetetlen tanúk is, mint például B. Tibor ügyvéd vagy Gergely József egykori alpolgármester. B. Tibor elmondta, hogy ő maga vett részt az értékesítési koncepció kidolgozásában a szerencsétlen Gozsdu eset után, tehát az nem N. és Gál elméjének terméke. Elmondása szerint ez volt az egyetlen lehetséges megoldás a lakók és a házak problematikájának megoldására. Azt is megtudtuk tőle, hogy az eladásnál nem volt kikötve, hogy bejegyzés alatt álló cég vagy off-shore cég nem lehet a vevő.

Gergely József elmondta, hogy az ingatlanokra szinte egyáltalán nem voltak érdeklődők, még a pályáztatáskor sem. Az önkormányzatnak nem volt pénze a bérlők kiköltöztetésére, kártalanítására. Az ingatlanok csak akkor kerültek a vevő tulajdonába, ha a kártalanítás valamennyi lakó esetében megtörtént, és az épület kiürült. Ha az önkormányzat nem adja el ezeket a házakat, akkor a VÁB határozatai alapján fel kellett volna újítani őket, erre azonban soha nem lesz pénze az önkormányzatnak.

A tanúként meghallgatott spanyol befektető elmondta, hogy meg kellett fenyegetnie V. Ágnest és N. Györgyöt, mert nem tudtak elszámolni a rájuk bízott letéti pénzzel, azt visszafizetni nem akarták.

Zs. Árpád befektetőről N. György azt állította, hogy azért nem vett meg tőle egy ingatlant, mert sokallta a Gálnak fizetendő vesztegetési pénzt. Ugyanakkor Zs. Árpád tanúként azt vallotta, hogy nem is ismeri azt a céget, amit N. György neki tulajdonít, fogalma sincs arról, amiről N. beszél, és kifejtette azon nézetét, miszerint az állítólagos vesztegetési pénz összege tényleg elképesztő. Szembesítésük a bíróság előtt eredménytelennek bizonyult. A tanú azt is elmondta, hogy a tapasztalat szerint a lakók a kiköltöztetéskor legalább a dupláját kérik el a lakás értékének.

És akkor elérkeztünk G. József tanúvallomásához. „Hát ő a sofőr. Lehet, hogy jó tanú lenne a vád szempontjából, ha más lenne a vád.”

Arról beszél, hogy Hunvaldnál és Gálnál mindig kötegszámra voltak húszezresek, amivel képviselőket vesztegettek meg. Beszámol két esetről, amikor Hunvald ad át Gálnak milliókat. Mégis az egyik legérdekesebb mondat a tanú szájából valahogy így hangzott: Azt az ügyész úrtól kéne megkérdezni, hogy hogyan számította ki a borítékban lévő pénzösszeget.

Turán Zsolt, a bíróság által kirendelt igazságügyi értékbecslő szakvéleményével majd Zámbó Gyula, K. Lajos védője foglalkozik részletesen, ugyanakkor egy-két megállapítás elhangzik vallomásából, szakvéleményéből.

  • A kerület számára kerületfejlesztési szempontból a 0 Ft bevétel is megérheti.
  • K. Lajos értékbecslései és a Turán szakvéleményében szereplő értékek megegyeznek. A szakértő az értékbecslő hitelét növeli, ha ugyanarra az eredményre jut egy teljesen más módszerrel, más megközelítéssel, más szakképzettséggel.

Az I. vádponttal kapcsolatos összegzésében Bárándy Péter az alábbiakat állapította meg:

  • N. György és V. Ágnes bizonyítottan legalább két bűncselekményt követtek el, ám egy furcsa alku eredményeképpen kimenekültek ebből.
  • „Nem látom értelmét, hogy a vád bűncselekményi minősítésére (bűnszervezet) kitérjek, mert az nincs bizonyítva.” Kérem, szíveskedjenek felmenteni a védencemet!

Az egyéb bűncselekmények vonatkozásában az ügyvéd is sokkal szűkszavúbb volt, ami azt gondolom, érthető is.

V. Éva szerződése kapcsán Gergely József vallomását idézte, aki elmondta, hogy addig volt valaki referens, amíg az adott frakcióvezető nem jelezte, hogy már nem tart igényt a munkájára. Ezt vallotta Hunvald György is. Gál György azt állítja, hogy szüksége volt V. Éva munkájára, míg Farkas Jenő egykori kisebbségi elnök nem ismerte a vádlottat.

Bárándy szerint a bíróság mérlegelésének kérdése, hogy miként ítéli meg ezt a kérdést. Védence felmentését kérte. Mivel Gál György azt állította, hogy V. Éva ténylegesen dolgozott, így kár sem keletkezett.

A telefonok ügyében Gál György elismerte vétkességét (még ha szándékosságról nem is beszélhetünk), és megtéríti a kárt.

A lakások kapcsán Bárándy elmondta, hogy nem talált semmiféle ellentétes szabályozást, így tehát jogszerű volt a bérlők kijelölése, és így a bérlővé vált személy azon jogosultsága is, hogy megvásárolhassa a lakását. Ha egyszer már valaki bérlő, akkor nincs döntési pozíció az eladásról. A Gazdasági Bizottság az árról döntött, a kedvezményeket is jogszabály állapította meg.

Gál György érintettségét illetően az ügyvéd elmondta, hogy a jogszabály szerint védence tényleg nem volt érintettnek tekinthető a döntések meghozatalakor.

A lakások kapcsán kétféle minősítéssel állunk szemben, jogtalan előny biztosításával és kötelességszegéssel. Bárándy szerint egyik sem állapítható meg, ezért ebben az esetben is Gál felmentését kérte.

Arra az esetre, ha a bíróság valamely vádpontban mégis bűnösnek találná védencét, az alábbi enyhítő körülmények figyelembe vételét indítványozta:

  • Időmúlás
  • Előzetes letartóztatásban töltött három év
  • 3 kiskorú gyermek
  • Beismerés (a telefonok kapcsán)

Mivel Szabó Zoltán védelmét is Bárándy Péter látja el jelen büntetőeljárásban, az ügyvéd – ha már amúgy is nála volt a szó – megtartotta Szabó védőbeszédét is.

Az önkormányzati telefonhasználat során azt a kérdést boncolgatta, hogy jogosan használta-e Szabó a telefont a polgármesterségét követő 7 esztendőben, amikor a kerület választott országgyűlési képviselője volt.

A gyakorlat szerint a helyi országgyűlési képviselők megfelelő infrastruktúra használatára jogosultak. A tárgyalás során ebben a tárgyban többen megneveztek „egy márkás fideszes képviselőt” is, aki teljes irodát kapott az önkormányzattól. Az országgyűlési képviselők munkájának ilyetén segítése országos és helyi gyakorlat. Ezt a meghallgatott tanúk alátámasztották.

Bárándy megjegyzi, hogy 2011-ben a kerület új vezetése rendeletbe foglalta, hogy az országgyűlési képviselőknek ez jár.

„Van-e szándékos kötelességszegése a vádlottnak? Szándékos semmiképpen sincs. Ha nincs szándék, akkor nincs tettes.” Szabó felmentését kérte a bíróságtól.

A kerékbilincs ügy kapcsán csupán két momentumra térnék ki az elhangzottakból. Az első, hogy Bárándy kifogásolta a vád azon állítását, hogy Szabó országgyűlési képviselőként, helyzetével visszaélve telefonál a bilincs eltávolítása érdekében.

„Miért pont országgyűlési képviselőként? Miért nem úgy, mint Zoli, akit ismerünk, valaki, aki a kerületben él?” Valószínűleg azért, mert ez így kevésbé hangozna ütősen a vádiratban. Példaként azt említi, hogy ha mondjuk egy balmazújvárosi országgyűlési képviselő autóját bilincselnék le a VII. kerületben, hiába lenne országgyűlési képviselő, nem tudná, hogy kit hívjon fel, ha adott esetben éppen vissza akarna élni képviselői pozíciójával.

Bárándy álláspontja szerint a hivatali visszaélés, valamint a jogtalan előny nem állapítható meg. A kerékbilincset a tűzcsap miatt fel sem szabadott volna szerelni, így hivatalból mindenképpen le kellett venni. Ez esetben tehát a protekció a jogszerű helyzet helyreállítását célozza. Védence felmentését kérte.

 

Szólj hozzá!

2012.01.28. 09:22 Hagi7

129. 54. nap – Január 27.

Címkék: bűnszervezet hűtlen kezelés lakáskiutalás hivatali visszaélés vádbeszéd szabó zoltán hunvald kardos péter gál györgy k.lajos d.eszter n.györgy vádpontok

Az ügyész megpróbáltatásainak utolsó napjára még mindig náthásan érkezett. Mivel ma már mindenki biztosra vette, hogy a vádbeszéd véget ér, és elhangzik az a néhány mondat, amelyre a sajtó hónapok óta vár, vagyis, hogy az ügyészség milyen büntetést kér a vádlottakra, nem meglepő, hogy a média írástudó része meglehetősen nagy létszámmal képviseltette magát. Azon azért meglepődtem, hogy a teremben csak egy kamera árválkodott, bár mivel ma egy kis tárgyalóban voltunk, így jobban jártunk.

Az ügyész tehát harmadjára is nekidurálta magát a vádbeszédnek, ám az ezúttal kezébe vett paksaméta bizakodásra adott okot, hiszen az eddigi 160 oldalhoz képest igencsak vékonyka volt. Összefoglaló beszédet tartott, így tulajdonképpen ebben a két órában hangzott el a vádbeszéd valamennyi fontos mondata. Végre szó esett a bűnszervezetről is, amely bűvös szó az elmúlt két napban egyetlen alkalommal sem hagyta el az ügyész száját, bennem súlyos hiányérzetet okozva ezzel. Külön fejezetben foglalkozott az egyes bűncselekmények típusaival, a cselekvőség-fajtákkal, és természetesen felsorolta, hogy mely vádlottra milyen büntetés kiszabását kéri. Igyekszem hűen visszaadni az elhangzottakat, ha valamit többször is leírok, annak az az oka, hogy az ügyész is többször mondta el, mintegy nyomatékosítva mondandóját.

Az ügyész az alábbi mondattal nyitott: „Megállapíthatjuk, hogy a bizonyítékok mindenben alátámasztják a vádlottak bűnösségét.” Miután az elmúlt két napban a bizonyítékok felsorolását és indoklását hallgattuk végig, engedtessék meg nekem, hogy fenntartásokkal kezeljem ezt a mondatot.

Az összefoglaló első része az egyes vádlottak bűnösségét hivatott alátámasztani vádpontonként. Megpróbáltam mindezt világos, áttekinthető formába önteni, hogy viszonylag könnyen követhető legyen. Nem szó szerint idézem az ügyészt, ahol mégis, ott idézőjellel jelzem. Az alábbiak tehát az ügyész összegző gondolatai.

I. vádpont

Gál György és Hunvald György bűnössége:
Az N. György által felvázolt alábbi koncepció bizonyítást nyert:

Az ingatlanok megszerzése érdekében N. György Gál Györggyel együttműködve manipulált értékbecslések alapján adta be vételi ajánlatát, a pozitív döntés érdekében ingatlanonként vesztegetési pénzt fizetett Gálnak.

A nyomozás során és a tárgyaláson meghallgatott képviselők és önkormányzati dolgozók vallomásából kiderült, hogy az elkészült értékbecslések valódiságát már senki nem vizsgálta, így ezt kihasználva Gáléknak már csak arra kellett figyelniük az értékbecsléseknél, hogy az egymás melletti vagy egymáshoz közeli épületek értékei ne nagyon térjenek el egymástól.

Nem igaz az az állítás, hogy nem volt értelme pályáztatni, hiszen látszik, hogy számos pályázó, befektető volt, például akiket D. Eszter hozott. N. jóval a vételi ár felett adta tovább az ingatlanokat, tehát az önkormányzat sokkal magasabb árért is talált volna vevőt.

Amikor N. György bemutatta Hunvaldnak D. Esztert, elmondta, hogy ő a külföldi befektetők képviselője, tehát Hunvald tudott arról, hogy vannak külföldi befektetők, akik drágábban megvásárolják N. Györgyéktől az ingatlanokat. Hunvald György tudta, hogy N. áll a cégek mögött, tudta, hogy drágábban tovább adja az ingatlanokat, mégis aláírta a szerződéseket.

Hunvald és K. Lajos értékbecslő ugyan nem ismerték egymást, de nem is kellett, hiszen Hunvald feladata az volt, hogy tevékenységével támogassa a folyamatot. „A bizonyíték nem léte, nem a nemlét bizonyítéka.” (Igen magvas gondolat.)

Hunvald György vallomásában maga mondta, hogy N. hasznot akart ezekből az üzletekből. Hunvald tudta, hogy N-ék külföldieknek adják tovább az ingatlanokat, hiszen D. Esztert is úgy mutatta be, hogy a külföldi befektetők képviselője. (Az ügyész végig azzal támasztotta alá Hunvald bűnszervezeti tagságát, hogy D. Eszter kapcsán már tudott a külföldi befektetőkről, mégis N. Györgyékkel írt alá szerződést. Az ügyész csak arról feledkezik meg, hogy már minden szerződés alá volt írva, mikor Hunvald és D. Eszter megismerkedtek egymással…)

Szintén Hunvald bűnösségét támasztja alá, hogy B. Tibornak néhány ingatlan esetében már a képviselőtestületi döntés előtt megbízást adott a szerződések előkészítésére.

Nem csak szemlélője, de támogatója is volt az eseményeknek, amikor a szerződéseket aláírta.

Hunvald bűnösségét bizonyítja továbbá a Vagyonrendelet 39. paragrafusa, amely szerint a vételi ajánlat beérkezése után a polgármesternek kell intézkednie annak további sorsáról.

K. Lajos bűnössége: csak úgy történhetett az értékbecslések elkészítése, ahogy N. elmondta. Még K. Lajos saját vallomása is ezt támasztja alá, hiszen egyszer azt vallotta, hogy néhány ingatlan esetében Gál György mondta, hogy nagyjából mennyi az értéke, igaz, ezek nem a vádbeli ingatlanok voltak.

Milyen dolog az, hogy a saját cége által készített korábbi értékbecslések adatait használja összehasonlító adatként? – tette fel a kérdést az ügyész.
K. bűnösségét és N. György vallomásának igazát támasztja alá az is, hogy az értékbecslések és a vételi ajánlatok összege azonos, vagy közel azonos volt.

Kardos Péter bűnössége: S. Istvánné Kardos strómanja volt, mint ahogy később B. Gábor is. Azt csinálta tagként és cégvezetőként, amit Kardos mondott, a tagi kölcsönt is Kardos fizette be.

II. vádpont – Szerződések, telefon

Cz. Csaba: Hunvald alkalmazta vállalkozás-fejlesztési tanácsadásra, majd Cz. Brigittát Czibula Csaba kérésére szintén ebben a témakörben. Cz. ekkor azonban már nem volt képviselő, főleg nem frakcióvezető, márpedig a frakciók kérhettek maguknak segítőket.

Sz.A.P.: Nem végzett olyan tevékenységet, amelyről a munkaszerződése szólt. A kabineten volt programszervező, aki ellátta ezt a feladatot. Komrat városával már korábban megtörtént a kapcsolatfelvétel, mint hogy Sz.A.P. állítólag ezen ténykedett. Oroszországban a saját vallomása alapján sem járt.

V. Éva: Hunvald György ismerte V. Évát, pontosan tudta, hogy ki ő, hiszen még azt is tudta róla, hogy Gállal együtt ment Mexikóba (legalábbis a sofőr vallomása alapján).

Az önkormányzatnak volt kisebbségi referense, aki ezt a feladatot el is látta. Annyi feladat nem volt ezzel, hogy külön kellett volna még valaki erre. Ráadásul V. Évát még a roma kisebbség vezetője sem ismerte. Az, hogy valaki egy kisebbség tagja, még nem jelenti azt, hogy pontosan ismeri a problémáikat, és tanácsokat tud adni azokban.

B. Gábor: Beismerte, hogy nem volt tényleges teljesítés a szerződése mögött, a felvett pénzt is visszafizette az önkormányzatnak. K. Péter vesztegetése ügyében az ügyész úgy látja, hogy igenis zsarolás volt, nem „férfiúi hencegés”, amivel fel akart vágni a barátnője előtt. A koalíciós megállapodás ezt megerősíti, hiszen ha nem ért egyet valamivel, akár le is vetethet napirendről akármit. Tehát igenis elképzelhető, hogy Kardos a szavazatáért cserébe kért barátjának szerződést.

A Dózsa György út 80. a legjobb példa erre, még ha konkrét adat nem is merült fel annak vonatkozásában, hogy Hunvald pont erre kért volna támogatást. (Ezt az ügyész nem fejtette ki bővebben, úgyhogy nem értem, mit értett ez alatt.)

Szabó Zoltán: A 32/2006-os rendelet III. szakasza rendelkezik arról, hogy kik kaphatnak mobiltelefont az önkormányzatban, itt fel vannak tüntetve többek között az önkormányzati képviselők és a tanácsadók. Az országgyűlési képviselők ezzel szemben nem, nem is hivatkoznak rájuk sehol. A rendelet egyik módosítása sem emlékezik meg róluk. Ennek tükrében érthető, hogy Szabó Zoltánt azért tüntették fel tanácsadóként, hogy kijátsszák ezt a szabályt. Szabó maga is elmondta, hogy nem tanácsadóként, hanem országgyűlési képviselőként kapta a telefont. Deutsch Tamás esete azért más, mert ő egy testületi döntés alapján kapott irodát.

Az a védekezés, hogy ő országgyűlési képviselőként segítette a kerületet, és ezért járt neki telefon, azért nem helytálló, mert alapból ez volt a dolga. Ha valami pluszt is tett volna, vagy önkormányzati képviselő is lett volna, akkor más lenne a helyzet.

III. vádpont – lakások, ablakcsere, kerékbilincs

Polgármesteri lakáskeret
A 29/2000-es rendelet és annak módosításai rendelkeznek a bérbeadás feltételeiről. 2005. május 23-i módosítással került be a jogcímek közé egy „l” és egy „m” pont. Az „l” a méltányossági lakáscsere, míg az „m” a polgármesteri lakáskeret, amelyről a polgármester javaslata alapján a Gazdasági Bizottság dönt. A módosításban a két új pont felvételének célja, indoklása nem szerepel, így csak a vallomásokra hagyatkozhatunk.

A vádban szereplő lakáskiutalásokkal Gál és Hunvald célja az volt, hogy ismerőseik, rokonaik tulajdont szerezzenek, méghozzá nagyon kedvezményes áron. Hunvald és Gál felosztották maguk között a keretet. Gál jogszabályi kötelezettségének sem tett eleget, amikor T. Noémi és V. Éva esetében nem jelezte érintettségét.

Hunvald állításával ellentétben igenis figyelemmel kísérte a polgármesteri keret sorsát, így azt is tudta, hogy mikor fogyott el Gál kerete. A Gál által javasolt személyekről is tudott.

Hunvald György, legkésőbb amikor aláírta a kiutalásokat, látta, hogy kik a személyek, és mivel ismerte őket, illetve tudott arról, hogy ezek képviselők ismerősei, rokonai, nem írhatta volna alá a kiutalásokat, mert tudta, hogy ezek célja csak a tulajdonszerzés.

Tudnia kellett, hogy Gál kiket javasolt, hiszen e nélkül azt sem tudta volna, hogy Gál egy adott időpontig mennyi lakást használt már fel a keretéből.

Ablakcsere
Hunvald kezdettől figyelemmel kísérte a Dózsa György út 80 ügyét, ő küldte a társasházba a D. Kft-t. A másik két céget, akiket meghívott a közbeszerzésre, nem is ismerte, és Hangyál Imre sem. D. Pável viszont ismerte őket, így Hunvald is csak tőle hallhatott róluk.

Hunvald és D. egyeztetett az árról. Ez az összeg került be a költségvetésbe is.. Azért azt a két céget hívták még meg a közbeszerzésbe, mert így biztos volt, hogy a D. Kft. nyer.

Az összefoglaló második része felsorolta, hogy melyik vádlottat milyen bűncselekményekkel vádolja az ügyészség. Ezt egyszerűen lehetetlen lejegyzetelni, és önmagában legalább három oldalt tenne ki. De ha valakit érdekel, akkor egy külön dokumentumot szerkesztünk belőle, és felrakjuk.

A harmadik részben vádpontonként végigvette, hogy milyen bűncselekmény típusokat követtek el a vádlottak.

I. vádpont

Csalás
Gál és Hunvald elhallgatta, hogy N. György drágábban tovább értékesíti az ingatlanokat. Hunvald támogatta Gál Györgyöt a folyamatban, aláírta a szerződéseket. Megtévesztették a képviselő-testületet. Hunvald György támogatólag lépett fel, így azonban kimerítette a bűnsegédi cselekvőséget.

Károkozás
Áron aluli értékesítés (ezért volt szükség vesztegetési pénzre). Gál György és Hunvald György esetében felmerülhetne a hűtlen kezelés bűntette is, ez esetben a többi résztvevő bűnsegéd. Ebben a megvilágításban ugyanakkor sem a szakértői véleményt nem lehet elfogadni, sem azt, hogy az ingatlanokat lakottan kell figyelembe venni, hiszen Gál és Hunvald tudták, hogy van külföldi vevő, aki drágábban megvenné az ingatlanokat, Hunvald pedig ennek tudatában írta alá a szerződéseket. (Ez az okfejtés persze már csak időben is rettenetesen sántít, mint azt korábban jeleztem.)

És itt végre elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amitől jó ideig visszhangzott az ország, a bűnszervezeti minősítéshez, amellyel kapcsolatban a bíróság már áprilisban azt kérte az ügyészségtől, hogy világítsa meg jobban ennek mibenlétét. Ennek a kérésnek azonban az ügyészség nem tett eleget, mondván, szerintük világos, ami a vádiratban szerepel. Ilyen előzmények után vágott tehát bele az ügyész a bűnszervezet indoklásába. Nem volt hosszú.

A vádlottak a bűntetteket bűnszervezetben követték el, az alábbi okokból:

  • Több, 5 évnél nagyobb büntetési tétel fenyegetettségű dolgot követtek el, még akkor is, ha a folytatólagosság miatt ez csak 1 rendbeliként szerepel.
  • Gál György vesztegetési pénzeket kapott.
  • K. Lajos manipulálta az értékbecsléseket Gál és N. György közbenjárásával.
  • D. Eszter tudott az egész konstrukcióról, ennek ellenére részt vett a folyamatban.
  • K. Lajos és Hunvald ugyan nem ismerték egymást, de tudtak a konstrukcióról. Hunvald azt nem tudta, hogy ki az értékbecslő, de azt tudta, hogy az értékbecslések manipuláltak.
  • Hunvald György tudta, hogy N. György áll a projektcégek mögött, „Gál Györgytől kellett tudnia”. Azt is tudta, hogy vannak külföldi befektetők, hiszen D. Esztert is ekként ismerte meg.

Megállapítható a folytatólagosság. A sértett maga az önkormányzat.
Üzletszerűen követték el, hiszen haszonszerzés érdekében cselekedtek. Hunvald György ugyan nem kapott ezért pénzt, de azt tudta, hogy N. György ezen hasznot realizál. (És ez neki miért is volt jó?)

Különösen jelentős a vagyoni kár, hiszen meghaladja az 500 millió forintot.

Kardos Péter esetében nem beszélhetünk bűnszervezetről.
Gál György tettes, a többiek bűnsegédek. Hunvald szándékosan segítséget nyújtott a pályázat nélküli értékesítésben és azzal, hogy aláírta a szerződéseket.
Gál 366 millió Ft vesztegetési pénzt kapott.

II. vádpont

Hűtlen kezelés valósult meg. Hunvald volt jogosult ezen összegek fölött dönteni. (Tanácsadói szerződések kerete.) Hunvald György már a megbízás pillanatában tudta, hogy nem fognak tevékenységet végezni a megbízottak, mégis szerződést kötött velük, és aláírta a teljesítésigazolásokat.
Hunvald tettes.
Gál György felbujtó V. Éva esetében.
Kardos Péter pszichikai bűnsegéd.
B. Gábor és V. Éva bűnsegédek voltak, a magánokirat-hamisításban is.
Az okozott vagyoni hátrány jelentős.

Magánokirat-hamisítás történt mind a teljesítésigazolások, mind a szerződések aláírása esetében, amelyek nem a felek tényleges akaratát tükrözték.

A közbizalom elleni bűncselekmény tettese is Hunvald György volt.

Vesztegetés B. Gábor megbízása kapcsán.

Szabó Zoltán telefonjával kapcsolatban: Hunvald volt polgármesterként a vagyon kezelésével megbízott személy. Semmilyen jogviszony nem volt Szabó és az önkormányzat között. Hunvald tettes a vagyon kezelésének megszegésében, Szabó bűnsegéd.

Sz.A.P. nem akart tényleges munkát végezni, csak jövedelemhez jutni az önkormányzati vagyonból. Tehát Hunvald tettes a hűtlen kezelésben, míg Sz.A.P. bűnsegéd.

III. vádpont

Lakások
Hűtlen kezelés áll fenn a lakások kapcsán, hiszen vagyoni hátrány keletkezett, mivel ha pályázaton értékesítették volna, jelentős bevétele lett volna az önkormányzatnak. Mivel mind a bérbeadáshoz, mind a vételhez való hozzájáruláshoz a GABI hozzájárulása szükséges, ebben az esetben a Gazdasági Bizottság a vagyonkezelő.
A vagyoni hátrány jelentős.

Hivatali visszaélés is megállapítható Gál, Hunvald és Kardos esetében, mivel személyes célok motiválták őket döntésükben.

Ablakcsere
Magánokirat-hamisítás
, mert valótlan tartalmú volt a közbeszerzési eljárásban benyújtott összeférhetetlenségi nyilatkozat. D. Pável tettes, míg S. Gyula bűnsegéd.

Hunvald György jogtalan előnyt biztosított D. Pávelnek, hiszen tudta, hogy a D. Kft. részt vett a felmérésben, mégis meghívta a közbeszerzésre. Ezzel hivatali visszaélést követett el.

Ezt követően az ügyész felsorolta, hogy döntése meghozatalánál milyen súlyosbító és enyhítő körülmények figyelembe vételét kéri a bíróságtól:

Súlyosbító körülmények

  • az ilyen típusú bűncselekmények rendkívüli elszaporodottsága
  • a halmazat (ahol van)
  • a folytatólagosság (ahol fennáll)
  • Hunvald, Gál, Kardos, K. Zsuzsa és B. K. Mihály esetében, hogy pozíciójukat használták fel
  • Gál esetében a vesztegetési pénz kimagasló összege
  • a korrupciós jelleg

Enyhítő körülmények

  • Gál, Hunvald, Kardos és K. Lajos esetében, hogy kiskorú gyermek(ek)et nevelnek
  • Kardos és B. Gábor esetében idős koruk és egészségi állapotuk
  • a bűnsegédleti minőség
  • Kardos, B. Gábor és Gál (telefonja) esetében a megtérített vagyoni hátrány
  • beismerő vallomások (akinél volt ilyen)
  • büntetlen előélet, különösen Kardos és B. Gábor esetében, mert igen dicséretes, hogy ilyen sok évet megéltek, de soha nem kerültek összetűzésbe a törvénnyel. Manapság ezt már ki kell emelni.

Ugyanakkor K. Zsuzsa és B. K. Mihály esetében a büntetlen előélet nem enyhítő körülmény, mivel pozíciójuknak ez előfeltétele volt. Ezen túlmenően az időmúlás sem enyhítő körülmény, mert ilyen súlyú bűncselekmény esetében a 7-8 év nem számít nagy időnek.

És akkor végre elérkeztünk az ügyész által indítványozott büntetésekhez. Ha valaki már volt tárgyaláson, az tudja, hogy ezt a részt olyan gyorsan darálják el, hogy szinte lehetetlen jegyzetelni. Mindenesetre megkíséreltem, de előfordulhat, hogy egy-két kisebb elírás, tévedés van benne, ezért ne vegyék teljes egészében készpénznek. (Ez az első két vádlottra nem vonatkozik, az ő esetükben úgy érzem, mindent sikerült felírnom.)

Gál György
• A törvényben rögzített büntetési tétel felső határának a középmértékét meghaladó börtönbüntetés, azzal a megkötéssel, hogy nem bocsátható feltételesen szabadlábra. Az előzetesben töltött idő beszámításával.
• Közügyektől való eltiltás
• Pénzbüntetés
• A megállapított kár szerinti vagyonelkobzás
• A 366 millió forintnak megfelelő vagyonelkobzás
• Bűnügyi költségek viselése

Hunvald György
• A törvényben rögzített büntetési tétel felső határának a középmértékét meghaladó börtönbüntetés, azzal a megkötéssel, hogy nem bocsátható feltételesen szabadlábra. Az előzetesben töltött idő beszámításával.
• Közügyektől való eltiltás
• Pénzbüntetés
• A megállapított kár szerinti vagyonelkobzás
• Bűnügyi költségek viselése

Kardos Péter
• A törvényben rögzített büntetési tétel felső határának az alsó mértékét meghaladó börtönbüntetés, az előzetesben töltött idő beszámításával.
• Közügyektől való eltiltás
• A megállapított kár szerinti vagyonelkobzás
• Bűnügyi költségek viselése

K. Lajos
• A törvényben rögzített büntetési tétel felső határának a középmértékét meghaladó börtönbüntetés, azzal a megkötéssel, hogy nem bocsátható feltételesen szabadlábra. Az előzetesben töltött idő beszámításával.
• Az értékbecslői szakma gyakorlásától való eltiltás
• Pénzbüntetés
• Bűnügyi költségek viselése

S. Istvánné
• Próbára bocsátás
• Bűnügyi költség viselése

B. Gábor
• Börtönbüntetés (nála nem tudom, hogy letöltendő-e.)
• Pénzbüntetés
• Bűnügyi költség viselése

Sz.A.P.
• Felfüggesztett börtönbüntetés
• Pénzbüntetés
• Bűnügyi költségek viselése

V. Éva
• Felfüggesztett börtönbüntetés
• Pénzbüntetés
• Bűnügyi költségek viselés

D. Pável
• Pénzbüntetés, az őrizetben töltött idő beszámításával.
• Bűnügyi költségek viselés

S. Gyula
• Pénzbüntetés
• Bűnügyi költségek viselés

Szabó Zoltán
• Felfüggesztett börtönbüntetés
• Pénzbüntetés
• Bűnügyi költségek viselés

K. Zsuzsanna
• Pénzbüntetés
• Bűnügyi költségek viselés

B. K. Mihály
• Pénzbüntetés
• Bűnügyi költségek viselés

Az ügyész két és fél napig tartó vádbeszédét azzal zárta, hogy a vádlottak nagyon veszélyesek a társadalomra, és aki ezt nem érti, az nem élte át azt, amit pl. a Király utcai lakók, hogy „baksisért eladták az ingatlanaikat”.

Ami viszont kisebb derültséget keltett a teremben, az az ügyész zárómondatát követő első bírói kérdés volt: Nem értettük pontosan, hogy most akkor D. Eszter is tagja volt a bűnszervezetnek?
Ha ez a tárgyalás 54. napjáig sem derült ki, akkor ott valami nagyon nem stimmel.

A tárgyalási napot a sértett jogi képviselője, köznapi nevén az önkormányzat ügyvédjének beszéde zárta. Aki járt már bent a Hunvald-per valamely tárgyalásán, akkor tudja, hogy az ügyvéd úr meglehetősen cirkalmasan fogalmaz, ami manapság már ritka készség, ugyanakkor kissé nehézkessé teszi mondandójának nyomon követését. Ez ezúttal sem volt másként, ami viszont említésre méltó, hogy szinte végig feltételes módban fogalmazott, pl.: „Ha a Tisztelt Bíróság úgy ítéli meg…”

Szerencsére úgy döntött. hogy nem ismétli el azokat a dolgokat, amelyeket már az ügyész elmondott, így olyan vallomás részleteket idézett, amelyek véleménye szerint további bizonyítékokként értékelhetők. Nem sorolnám most fel ezeket, inkább egy érdekes megjegyzésről tennék említést.

Azt mondta, tételezzük fel, hogy N. György állításai mégsem igazak. Akkor azonban miért mond ilyeneket? – tette fel a kérdést, majd tovább fűzte gondolatát: Nyilván kevésbé életveszélyes történetet is ki tudott volna találni. (Vajon miért érzi úgy az önkormányzat ügyvédje, hogy megvédje az ügyészség koronatanúját?)

Dicséretesen rövid, csupán ¾ órás beszédét az alábbiak szerint fejezte be: Polgárjogi igényét az önkormányzat fenntartja. Ha a bíróság bűncselekményt állapít meg, akkor szíveskedjék az önkormányzat igényét érdemben elbírálni, a törvényes kamatot és járulékokat is állapítsa meg, illetve kötelezzék az érintetteket az eljárási költségek megfizetésére.
„Megfelelő erőt kívánunk a bíróságnak a döntés meghozatalához.”

Mi is ugyanezt kívánjuk.
A tárgyalás kedden folytatódik, Gál György és Hunvald György védői, Bárándy Péter és Sebes Péter mondják el védőbeszédüket.
 

2 komment

2012.01.27. 20:21 Hagi7

128. 53. nap – Január 26.

Címkék: sofőr vádbeszéd értékbecslő hunvald gál györgy k.lajos v.ágnes d.eszter n.györgy k.viktor p.attila k.gusztáv cz.csaba turán zsolt patziger ferenc

Úgy tűnik, több napilap optimistán állt hozzá az ügyészi vádbeszéd kérdéséhez, és úgy vélték, csütörtökön véget ér a maratoni felolvasás, ezért reggel a tárgyalóterembe lépve úgy éreztem magam, mint áprilisban, mert megállás nélkül villogtak a vakuk. Ugyanakkor annyira mégsem lehettek bizakodóak, mert keddhez képest megcsappant az újságírók száma, és csak a két megszokott arc foglalt helyet a padokban. A monoton felolvasás olyannyira megviselte a hallgatóságot, hogy az egyébként szinte mindent rögzítő Hír TV is távozott a teremből fél óra elteltével, és eszük ágában sem volt visszajönni. Kicsit irigyeltem őket.

Az ügyész ismét nekiveselkedett, és dacolva enyhe megfázásával, folytatta a bizonyítékok ismertetését, ami továbbra is a tanúknak az ingatlaneladásokkal kapcsolatban tett vallomásainak összefoglaló ismertetéséből állt. Ezeket, mivel itt a blogon részletesen beszámoltam valamennyiről, nem ismertetném újra, különösen azért nem, mert a legtöbb esetben nem is értettem, hogy az ismertetett vallomások mit hivatottak bizonyítani. Ugyanakkor igyekszem megemlékezni azokról az esetekről, amikor ez egyértelmű.

Így tehát említést kell tennem P. Attila egykori fideszes frakcióvezető vallomásáról, aki elmondta, hogy többször indítványozták, hogy pályázat útján értékesítse az önkormányzat az ingatlanokat, de ezt a kormányzó koalíció mindig leszavazta. Eddig az ügyészi idézet. Ugyanakkor, ahogy ezt jelen blogban is ellenőrizhetik, P. Attila októberi meghallgatásán folytatta a gondolatmenetet: Azt reméltük ettől, hogy nagyobb lesz az érdeklődés, de be kell vallanom, hogy ez nem igazolódott be a későbbiekben. Amikor áttértünk a pályáztatásra, szinte senki nem jelentkezett rájuk. Azért tartottam fontosnak ezt megjegyezni, mert a vádirat egyik központi eleme, hogy ha az önkormányzat pályázat útján értékesítette volna az ingatlanokat, akkor jelentős bevételhez jutott volna.

K. Gusztáv szintén ellenzéki egykori képviselő az MSZP és SZDSZ közötti koalíciós megállapodásról beszélt, amely értelmében – tudomása szerint – az SZDSZ-nek vétójoga volt, tehát adott esetben levetethettek valamit a napirendről, ha azzal nem értettek egyet. Az ügyész véleménye szerint ez alátámasztja a vád azon állítását, hogy Kardos Péter igenis meg akarta zsarolni Hunvald Györgyöt a szavazatáért, ezért kért tőle szívességet.

Az ügyész kitért Patziger Ferenc értékbecslő szakvéleményére is, ám csak annyiban, amennyiben számára megfelelő volt, vagyis, hogy Patziger hiányolta az összehasonlító adatokat K. Lajos értékbecsléseiből, illetve, hogy K. Lajos néhány műemléki házat bontandóként jelölt meg. Arról ugyanakkor nem szólt, hogy a Patziger által elkészített felülvizsgálat rendben találta a K. Lajos által megállapított értékeket.

Az ügy főszereplőjeként számon tartott, az ügyészségen tíz alkalommal vallomást tevő sofőr vallomásaiból – cseppet sem meglepő módon – az ügyész a legnagyobb akarattal sem tudott három-négy állításnál többet kvázi bizonyítékként feltüntetni. Elhangzott, hogy a sofőr hallott egy beszélgetést Gál és Hunvald között, illetve, hogy a vallomástétele kapcsán többen befolyásolni kívánták őt. Nagyjából ennyi. A sofőr által elmesélt, Gál és Hunvald közötti állítólagos pénzátadásokról az ügyész a következőket mondta: Ezek nem lettek a vád tárgyává téve, mert ezen állításokat más bizonyítékok nem támasztották alá. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a tanú nem szavahihető. (Ez mind nagyon szép, de az emberben óhatatlanul felmerül egy nagyon fontos kérdés: tessék mondani, N. György bizonyos súlyos állításait mi támasztja alá? Mert nekem nagyon úgy rémlik, hogy semmi.)

M. Judit aljegyző vallomásában azt mondta, hogy ha a képviselőtestület úgy döntött, hogy egy olyan ingatlant értékesít, amely korábban nem szerepelt a költségvetés mellékletében, akkor azt a költségvetés következő módosításakor vezették át. Ez azonban az ügyész véleménye szerint ellentmond annak az állításnak, hogy az eladásra kijelölt ingatlanok listája bárki számára nyilvános volt.

Az I. vádponttal, vagyis az ingatlanüggyel kapcsolatban az ügyész az alábbi okirati bizonyítékokat nevezte meg:
• Cégalapítási iratok (Már itt meg kell jegyeznem, hogy a felsorolt okirati bizonyítékok valóban alátámasztják a bűnösséget, csak éppen a strómanok, illetve a jelen perben tanúként funkcionáló N. György és V. Ágnes vonatkozásában. Ezeknek a vádlottak padján ülőkhöz semmi köze.)
• Email üzenetek alátámasztják N. György és V. Ágnes vallomásait, illetve, hogy D. Eszter mely ingatlanok ügyében járt el.
• V. Ágnes által rögzített beszélgetések bizonyítják a vádlottak bűnösségét. (Lásd előző zárójeles megjegyzés.)
• A feljelentés és mellékletei. (Hümm.)
• B. Tibor idő előtti megbízása néhány ingatlan esetében.
• A december 1-i Király u. 15-ös lakógyűlés videofelvétele.
• ÁSZ jelentés, amely megemlíti, hogy versenyeztetni kellett volna.
• A Gazdasági Bizottság iktatókönyve, amelyből látszanak a vételi ajánlatok, az értékbecslések, a megrendelések.
• Üzletrész-étruházási szerződések, tervezetek, email-váltások, banki papírok.
• K. Viktor pendrive-ja.
• Előterjesztések, GABI határozatok, szerződések, kifizetések, stb.
• A vesztegetési pénzek kapcsán: Gál György vagyonosodási vizsgálata. És akkor itt most muszáj megállnom egy pillanatra, mert a következő történetet nem hinném el, ha nem a saját fülemmel hallottam volna. Miután Gál Györgyöt letartóztatták, az APEH vagyonosodási vizsgálatot indított ellene. Ez megszokott eljárás ilyen esetekben, Hunvalddal is megcsinálták. A két évig tartó vizsgálat megállapította, hogy Gál vagyoni helyzete a jövedelmeinek és megtakarításainak megfelelő, vagyis valamennyi vásárlását hivatalos jövedelméből hajtotta végre, az adóit befizette. Csakhogy Fazekas Géza ügyész írt egy levelet az APEH-nak, amelyben tájékoztatta az adóhatóságot arról, hogy Gál György a gyanú szerint 366 millió forint kenőpénzt fogadott el, mire az APEH küldött egy fizetési felszólítást Gálnak, hogy legyen szíves befizetni a 366 millió Ft után az adót. Ez nem vicc! Az APEH előbb ítél, mint a bíróság. De az már mindennek a teteje, hogy ezek után az ügyész erre a fizetési felszólításra úgy hivatkozik okirati bizonyítékként, hogy Gálnak nincs rendben a vagyonosodási vizsgálata. Agyrém.
• N. György határidőnaplója, amelybe feljegyezte a vesztegetési pénzeket.
• A telefonlehallgatások alátámasztják a terheltek bűnösségét. Hunvald sejtette, hogy lehallgatják, így lehetséges, hogy egyes beszélgetéseiben szándékosan félrevezető volt. (Most akkor melyik? Vagy alátámasztó bizonyíték, vagy ha tudta, és félrevezetett, akkor az mit bizonyít?) Hunvald a telefonbeszélgetések tanúsága szerint a nyomozás befolyásolására törekedett. Erre csak akkor van szüksége valakinek, ha bűnös. Tehát igenis tudott az ingatlanügyletekről, Gál szerepéről, stb.
• Turán Zsolt szakértő szakvéleménye kifejti, hogy K. Lajos értékbecslései ellentmondásosak, nehezen követhetőek, nem lehet tudni, hogyan jöttek ki az eredmények. (Ha Turán szakvéleménye okirati bizonyíték, akkor talán illett volna azt is megemlíteni, hogy ő is rendben találta a K. Lajos által megállapított értékeket.) Turán megemlíti a szakvéleményében, hogy a lakott ingatlanok sokkal olcsóbbak. Az ügyész erre úgy reagált, hogy ez azért irreleváns jelen ügyben, mert a vevő mentesült a kiköltöztetés költségétől, hisz az a vételárból ment. Csak arról nem tesz említést az ügyész, hogy ha a kiköltöztetés költsége meghaladja a vételárat, akkor a plusz költség a vevőt terheli. Már pedig jól tudjuk, hogy egyes esetekben iszonyúan meghaladta ez a költség a vételárat.
• A sértett önkormányzat által készíttetett magán szakvélemény jóval magasabb árakat állapított meg, mint K. Lajosé, Patzigeré vagy Turáné, „és ez is okirati bizonyítéknak tekinthető.” (Tehát az a szakvélemény, ami megfelel a vádnak, bizonyíték, ami pedig nem, az minden szempontból kifogásolható, még akkor is, ha három egyforma érték áll eggyel szemben). Hogy ez mennyire nem csak egy pikirt megjegyzés részemről, az ügyész felsorolta a bíróság által, valamint az önkormányzat előző vezetése által kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményének vélelmezett hibáit:

  • Bár Patziger és Turán is illetékhivatali adatokkal dolgozott, azok mégis teljesen különböző adatok voltak. K. Lajos piaci adatokat használt, ezek is eltértek, mégis azonos eredményre jutottak.
  • Turán Zsolt azt mondta, hogy a sértett önkormányzat magán szakvéleménye nem transzparens, ugyanakkor az ügyészség szerint Turáné sem az, és megbízhatatlan, valótlan adatokon alapul. (Azért ezeknél a kijelentéseknél a bírók homlokán összefutott néhány ránc.)
  • Patziger nem végezhette el ilyen rövid idő alatt a munkát, hiszen a saját vallomása szerint is 2-3 nap egy becslés leírása.

Az ügyész ekkor mindennél világosabbá tette álláspontját: Az ingatlanok annyit érnek, amennyiért megveszik őket, tehát nem annyit, amennyi az értékbecslésben szerepel. Vagyis ha megpályáztatták volna az ingatlanokat, és ott elkeltek volna, az az ár lett volna a valós értékük, amennyiért elkeltek.

A II. és a III. vádpont, vagyis a „töltelékügyek” kapcsán is ismertették a bizonyítékként értékelendő tanúvallomásokat. Ezeket a korábbiakhoz hasonlóan nem ismertetném még egyszer.

Ugyanakkor érdekességképpen meg kell emlékeznem arról, hogy a sofőr vallomása kapcsán az ügyész reagált Hunvald egy korábbi észrevételére, amelyben Hunvald azt mondta, hogy a sofőr soha nem használt olyan szavakat, amelyek a vallomásaiban rendre feltűnnek (pl. vagyongyarapodás, érdekmúlás, stb.). Az ügyész ezt azzal magyarázta, hogy a kihallgatások során nem szó szerinti jegyzőkönyv készül, hanem csak tartalmi, így egyértelmű, hogy ha egy kifejezés szerepel egy kérdésben, akkor az a válaszba is úgy kerül be. (Kár, hogy a tanú kihallgatási jegyzőkönyvek nem tartalmazzák a kérdéseket.)

Cz. Csaba szerződése kapcsán többször elhangzott, hogy az utolsó hónap is kifizetésre került, pedig akkor már elhagyta az országot. Sz.A.P. esetében az ügyészség továbbra is azt állítja, hogy a vádlott nem végzett programszervezői tevékenységet, ám ezt maga a vádlott és Hunvald sem állítja. Feladata a testvérvárosi kapcsolatok kiépítése volt, ám az ügyészség megítélése szerint ilyen feladatot sem végzett. V. Éva kisebbségi referensi megbízása kapcsán, amelyet az SZDSZ mellett folytatott, az a probléma merült fel, hogy a roma kisebbség vezetője nem ismeri a hölgyet.

Hosszasan, legalább egy óra időtartamban hallgathattuk az ablakcsere ügyet, újabb fél óra ment el Szabó kerékbilincsével és önkormányzati telefonjával, és persze újra végigvettük a polgármesteri lakáskeret kiutalásait is. Szerintem a blog rendszeres olvasóinak ezek a témák már éppoly ismerősek, mint nekem.

Az ügyész a 160 oldal végére ért, ám pénteken még tart egy kétórás összefoglalót. Ekkor hangzik majd el az a felsorolás is, amelyben kitér arra, hogy melyik vádlottra milyen büntetést kér. Természetesen beszámolunk róla.
 

1 komment

süti beállítások módosítása