HTML

A Hunvald-per

Minden, amit tudni szerettél volna a Hunvald-perről, de nem merted megkérdezni.

(... és igazság szerint, eddig nem is volt kitől...)

Facebook-oldalunk:

Utolsó kommentek

  • oroszjanos: nem sok egyértelmű dolog van ebben az egészben... (2012.10.20. 20:08) 98. Megdőlhet a fő vád
  • Palást: Tisztelt Szerkesztők! Mi is köszönjük a T. Szerkesztők tevékenységét, a blog megnyitását és azt a ... (2012.03.09. 17:48) 147. Itt a vége!
  • gergelyjózsef: Sajnálom, hogy a blog befejeződik. Nagyon hasznos volt, hogy a mindenfelé olvasható, látható sok m... (2012.03.08. 04:07) 147. Itt a vége!
  • Palást: Hunvald Györgyöt a T.Biróság a Központi Nyomozó Főügyészség vádiratában szereplő legsúlyosabb vádp... (2012.02.26. 22:06) 145. Gyorshír - Itélethírdetés
  • Palást: Az erzsébetvárosi állampolgárok többsége teljesen bizonyos volt abban, hogy Hunvald György polgárm... (2012.02.26. 21:43) 146. Az utolsó nap
  • Utolsó 20

Címkék

ablakcserék (3) alapügy (4) aljegyző (1) államtitok (8) alpolgármesterek (2) ártatlanság vélelme (3) atv (1) autócsoda (2) a ier számokban (1) b.gábor (4) b.rózsa (4) b.tibor (3) bárándy (1) bárándy péter (1) beadvány (5) belpolitikai (4) bilincs (2) bizonyítási eljárás (2) bűnszervezet (9) cz.brigitta (3) cz.csaba (12) d.eszter (17) d.pával (1) d.pavel (1) d.pável (3) dembinszky u.26. (2) dembinszky u.32. (2) deutsch tamás (6) dob u.107. (3) dob u.14. (3) dob u.18. (4) dokumentumtár (35) dokumentumtár bővítés (2) dózsa györgy úti házak (3) dr.h.lászló (17) dr.h.lászlóné (8) dr.k.zsuzsa (1) dr.k.zsuzsanna (1) elévülés (5) előállítás (2) előterjesztés (2) előzetes (20) előzetes megszüntetése (1) elsőfokú ítélet (2) erlak (4) értékbecslés (31) értékbecsló (1) értékbecslő (16) erva (2) erzsébetváros (49) f.zsuzsa (1) fapál lászló (1) fazekas géza (4) felbujtó (1) feljelentés (6) feljelentő (7) fellebbezés (9) fidesz (2) fogvatartái idő (1) fővárosi bíróság (9) fővárosi ítélőtábla (8) fővárosi törvényszék (2) g.gergő (1) gál györgy (71) gazdasági társaság (1) gergely józsef (2) gozsdu udvar (5) gyanúsítások (1) gyanúsított (1) h.lászló (3) hagyó (4) határidőnapló (2) háziőrizet (1) házi őrizet (14) házkutatás (1) hazugság (3) hír tv (3) hivatali visszaélés (6) hunvald (103) hűtlen kezelés (4) igazságügyi szakvélemény (7) ingatlan (26) interjú (1) iratismertetés (2) ítélet (1) ítélethirdetés (5) ítélkezési szünet (3) jegyző (5) jegyzőkönyv (1) jogi pr (3) jován lászló (1) k.gusztáv (4) k.lajos (26) k.péter (1) k.viktor (7) k.zsuzsanna (2) k. georges sándor (4) kádár andrás (1) kardos péter (20) károly krt 3/a (7) kenőpénz (5) képviselőtestület (8) kerékbilincs (9) kihallgatás (2) király u.15. (24) király u.21. (4) király u.25 27 29. (6) király utca (7) ki kicsoda (6) klauzál u.8 10. (5) koronatanú (4) korrupció (4) közokirat hamisítás (4) kronológia (3) l.béla (1) l.györgy (3) lakáskiutalás (8) lakhelyelhagyási tilalom (7) lázár jános (1) lehallgatás (10) letartóztatás (1) letéti pénzek (8) levél (4) like (1) m.jenő (5) magánszakvélemény (2) magyar hírlap (1) magyar nemzet (1) média (3) megbízatási szerződések (9) meghosszabbítás (3) mellékszereplők (6) mexikó (4) miértek (4) mobil telefon (4) moderálási elvek (1) mszp (2) műemléki védelem (5) n.frigyes (1) n.györgy (58) n.zoltán (7) népszava (2) nyaraló (1) nyomozás (9) n györgy (1) o.krisztina (1) önkormányzat (57) opciós szerződések (3) origo (1) őrizetbe vétel (3) óvás egyesület (1) p.attila (3) p.ferenc (3) p.gábor (1) p.sándor (1) patziger ferenc (1) per (13) perbeszéd (1) perbeszédek (3) péter (1) petrocelli (6) polgármester (21) politikai tanácsadó (1) politikusbűnözés (1) projektcégek (3) projekt ár (1) revizori jelentés (1) riport (2) rólunk mások (2) rovat (1) rövidhír (1) rózsa u.18/a (9) s.judit (1) s.zoltán (1) sajtó (7) sebes péter (3) sofőr (13) strasbourg (6) strómanok (10) sz.a.p. (5) sz.piroska (6) szabadlábra helyezés (6) szabó zoltán (15) szerződések (5) szilánkok (5) szolgálati közlemény (3) t.dóra (2) tanácsadói szerződések (1) tanú (7) tanúk (1) tanuk (6) tárgyalás (16) ténytár (1) top 10 (1) turán (1) turán zsolt (5) ügyész (8) ügyészség (32) ügyvéd (15) ügyvédi titok (1) utolsó szó (1) utolsó szó jogán (11) v.ágnes (18) v.éva (3) vádalku (11) vádbeszéd (6) vádirat (11) vádlottak (13) vádpontok (1) vád módosítása (2) vagyon (5) vagyongyarapodás (4) vattamány zsolt (11) védett tanú (6) védőbeszéd (3) véleményvezér (2) vesztegetési pénzek (1) videó (2) visszatekintő (3) zs.árpád (2) zsidónegyed (1) zsolt (1)

Moderálási elvek

1. Ha a másikat, nem pedig a mondanivalóját minősíted durván, kitiltunk egy időre.

2. Ha népek vagy társadalmi csoportok ellen uszítasz, kitiltunk mindörökre.

* Komentmoderálási elvek (részletesebben)
* Email: hunvaldperKUKAC gmailPONTcom

2012.02.10. 09:21 Habitus

134. Hunvald György beszéde

Címkék: hunvald utolsó szó jogán

A múlt hét óta tartó, az ügyvédek által elmondott perbeszédeket követően ma, 2012. február 10-én a vádlottak szólaltak fel az utolsó szó jogán. Hunvald György - őrizetbe vételének napra pontosan harmadik évfordulóján - most fejezte be beszédét. Az alábbiakban ennek, az utolsó szó jogán elmondott beszédnek a teljes szövegét tesszük közzé. (Itt a tördelésben – az olvashatóság kedvéért – kissé átszerkesztettük a szöveget, de a beszéd eredeti alakjában és szerkezetében is olvasható.)

***

Tisztelt Fővárosi Törvényszék!

A következőket mondta több mint kétezer évvel ezelőtt Cicero Aulus Cluentius Habitus védelmében.

„Természetesen jól tudom tisztelt Bíróság, hogy egy olyan ügybe kezdek bele, amelyről már nyolc éve folyamatosan ellenséges megvilágításban hallani, s amit a közvélemény hallgatólagosan már eldöntött és róla elmarasztaló ítéletet hozott. Ám ha az istenség megajándékoz azzal, hogy jó akarattal végighallgatnak, bizonyosan elérem, hogy belássák: az embernek semmitől sem kell annyira félnie, mint a rágalmazástól, s a rágalmaktól sújtott ártatlan semmit sem kíván olyannyira, mint egy igazságos bíróságot, mert a hazug gyalázkodás csak ott szűnhet meg és érhet véget.”

Ma sem kívánhatok mást és tudom, hogy semmi olyat nem követettem el, amiért büntetést érdemelnék. A védőm védőbeszédében világos bizonyítékokkal és logikával cáfolta a vádakat.

Tényeket tényekkel, okfejtést okfejtéssel, bizonyítást bizonyítással ütköztetett, ezért a beszédemben nem fogom újra megismételni az általa elmondottakat. Azokról a körülményekről beszélek inkább, amelyek az alapjai voltak a kérdéses cselekményeknek. A mi-miért történtről...

A vádirat I. fejezetében szereplő ingatlanügyekkel kapcsolatban:

A tárgyalás kezdetekor a vallomásomat azzal kezdtem, hogy „biztos vagyok abban, hogy a bizonyítékok alapján meg fogom győzni a Tisztelt Bíróságot arról, hogy a terhemre rótt bűncselekményeket nem követtem el, és téves az ügyészség álláspontja abban, hogy az önkormányzat forgalmi értékük alatti áron értékesítette az ingatlanokat és e miatt kára keletkezett.” Elmondtam, hogy nem tartom helyesnek azt, ha az ügyészség csak azokban az esetekben használ fel ingatlanszakértőt, amikor az ügyészségi álláspontot alátámasztja, és rendre megfeledkezik a házakban lakó bérlőkről és az ő sorsukról is.

A bizonyítás során sok-sok tárgyalási napon keresztül hallgattam a vád és a védelem tanúinak előadásait.

Minden titkok tudója, a vád koronatanúja N. György, akinek előadása perdöntő a vád szerint az ingatlanügyekkel kapcsolatban.

N. György tudomása szerint semmi olyat nem tudtam, láttam, tettem, amit a vád állít velem kapcsolatban.

Nyilvánvaló tehát, ha Ő, aki a vád szerint mindenről biztosan tudott, és tagadta, hogy Ő bármiről tudna, amit a vád velem kapcsolatban állít, akkor az ugyanolyan bizonyító erővel bír, mintha azt mondta volna, hogy tudja, nem tettem semmi olyat, amit a vád állít velem kapcsolatban. Ugyanis ha a vád biztos benne, hogy N. György mindenről tudott, ha valakiről nem tud, az olyan mintha a tanú felmentett volna.

A kirendelt igazságügyi szakértő megállapította, hogy az ingatlanok forgalmi értékei melyen az Önkormányzat értékesítette az ingatlanokat, nem tért el a valós értéküktől, ergo nem keletkezett kára az Önkormányzatnak. A vádban szereplő ingatlanok értékesítéséből ezért éppen hogy nem kára, hanem haszna volt az Önkormányzatnak, hiszen a forgalmi értéken felül több mint 300 millió Ft folyt be vételár jogcímen az Önkormányzat kasszájába.

Ott abban a pillanatban tulajdonképpen összedőlt a csalás vádja, vagyis mindaz, amivel vádoltak ebben a körben, ami miatt 31 hónapot töltöttem előzetes letartóztatásban.

Ezzel e vádponttal kapcsolatban itt véget is érhetne a mondandóm, de szükségesnek tartom újra és újra kihangsúlyozni, miért kellett és kell ma is azt a megoldást választani, amelyet több év alatt dolgoztunk ki és hosszas viták után fogadtunk el.

Különösképpen azért, mert Erzsébetvárosban ma is nagyon sokan laknak XIX. századi körülmények között, melyet a Központi Nyomozó Főügyészség Zichy Jenő utca épületében XXI. századi kényelmében a jelek szerint nem mindenki érzett át.

Ezekben a szörnyen leromlott állapotú épületekben emberek laknak. Élő, hús-vér emberek, akik, mint mi, vágynak arra, hogy normális emberi életet éljenek, és amikor hazatérnek a munkájukból, élhető környezetben pihenjenek meg. Nem csak a kis lakásaikban akarnak nyugodtan élni, hanem azt szeretnék, hogy a lakásuk egy olyan épületben legyen, ahol nem kell aggódniuk amiatt, hogy álmukban a födém rájuk zuhan, ahogyan nemrégiben történt ez pl. a Kén utcában.

Érthető és természetes kívánság ez.

Őrizetbe vételem 3. évfordulóján, 2012. február 10. napján, amikor e beszédemet mondom, sajnos még sok ilyen állapotú ingatlan találhatunk Erzsébetvárosban.

Ma sem gondolom, hogy felelősségem lenne az elmúlt 150 év felújításainak elmaradásában, de polgármesterként felelősségem volt abban, hogy valamilyen módon segítsek és megoldást találjak az ilyen házban lakó embereknek. Ha nem találok megoldást, akkor alkalmatlan vagyok a feladatra.

Azonban volt megoldás és sok száz család kikerült ebből a csapdahelyzetből.

Erzsébetváros mindenkori polgármesterének többek között az is a feladata, hogy segítsen az ilyen körülmények között lakókon, akik mástól nem várhatnak segítséget.

Őszintén sajnálom, hogy a vádban szereplő ingatlanok bérlői közül sokaknak végül mind a mai napig rendezetlen a helyzete, amelynek egyik oka a most folyó büntetőeljárás.

Éppen ezért végtelenül inkorrektnek és cinikusnak tartottam az ügyészség vádbeszédben elhangzott állítását, amikor azt mondta a bérlők feje fölött eladva szerinte baksisért voltak értékesítve az ingatlanok.

Nem gondolom, hogy a bíróság független szakértője által is megerősített, jóval a forgalmi érték felett realizált vételárat baksisnak lehet nevezni. Különösen úgy nem, hogy ezt az összeget az Önkormányzat döntő részben a bérlői elhelyezésére fordította és nem elvette azt tőlük.

Az állami, önkormányzati tulajdonú épületek felújítására a korábbi tanácsok, majd önkormányzatok költségvetése sosem rendelkezett elég fedezettel.

A rendszerváltást követően elemi igényként jelentkezett a lakások bérlőitől, hogy az új tulajdonos az Önkormányzat értékesítse számukra a bérleményüket. Az Önkormányzatok és a bérlőik érdeke találkozott, hiszen az Önkormányzatok is jól tudták, hogy a felújítási kötelezettségek egyre növekvő és beláthatatlan mértékű terhet jelentenek majd számukra.

Megszületett a lakástörvény, és elkezdődött a lakások értékesítése a bérlők számára.

Az épületek műszaki állapotából fakadó hiányosságokat a bérlők különböző mértékű kedvezményes vételáron keresztül érvényesíthették. A kedvezményt tulajdonképpen az épület elmaradt és jövendőbeli felújítási és karbantartási terhének tulajdonhányadukra jutó kötelezettség áthárítása miatt kapták és kapják mind a mai napig.

Azonban a törvény kizárja azt, hogy a rossz műszaki állapotú épületeket társasházzá alakítsa és a bérlői számára értékesítse az Önkormányzat.

Más okból, de ugyancsak megkötötte a vagyonátadás során a tulajdonos állam a műemlék épületek lakásainak értékesítését is. Itt előírta, hogy lakásbérlők számára történő értékesítés csak akkor kezdődhet meg, ha a műemléképületet teljes körűen felújította a későbbi tulajdonos, az Önkormányzat.

A bérleményük megvásárlásából kizárt bérlők részéről egyre erősödő nyomás jelentkezett a mindenkori polgármesterre és a képviselőkre. Úgy érezték, hogy hátrányos helyzetbe kerülnek az idő múlásával a kerület többi, szerencsésebb helyén lakó polgárával szemben.

Igen, azt gondolom, hogy ebben igazuk volt és van.

Ebben a helyzetben kellett olyan megoldást találni, ami elsősorban úgy oldja meg a bérlőink helyzetét, ami - és ez a legfontosabb - számukra elfogadható megoldást jelent és védi az érdekeiket. Az önkormányzat számára biztonságos legyen, a bérlők számára elfogadható megegyezés ne jelentsen költségvetési terhet az önkormányzatnak, és a felújítási teher az új tulajdonost terhelje.

A lakásbérlő számára megfelelő tulajdont vagy bérleményt és/vagy elegendő és számára elfogadható kártalanítást kapjon, mellyel meg tudja oldani élethelyzetét.

Az önkormányzati ingatlanok fejlesztése nagyon nehéz volt, magyar tőkeerős befektető nem nagyon volt, az olyan ingatlanok, amelyben bérlők voltak, fejlesztési szempontból még nagyobb hátrányba szorultak. Ennek az volt az oka, hogy ezeknél megbecsülhetetlen volt az, hogy mikor kerül az ingatlanpiacra a majdan felújított épület. A felújítás irányának meghatározása pedig a legfontosabb üzleti szempont volt a fejlesztésnél. A fejlesztőnek tudnia kell, hogy irodát, lakást vagy szállodát alakítson ki.

A fentiek miatt a vádban szereplő konstrukciót és döntéshozatali mechanizmust, szerződéstípust és a rendeleti hátteret 2000-ben dolgozta ki és fogadta el az akkori képviselő-testület. 2000-től kezdődően minden olyan épületet, ahol bérlők laktak és nem társasházak voltak, e konstrukción keresztül értékesítettünk.

Az önkormányzat tulajdonjogát az ügylet során végig fenntartja.

Nem változik a bérlők jogviszonya, az önkormányzat bérlői maradnak a lakók, az önkormányzat szedi a tulajdonából a bevételt, a hasznot, a lakbért. A szerződés megkötésekor csak az ingatlan forgalmi értéke ismert, a lakók kártalanítási összege nem, annak felderítési folyamata csak a szerződés megkötése után kezdődhet. Ha a kártalanítási összeg summája magasabb a forgalmi értéknél, akkor a szerződés szerint azt is ki kell fizetnie a befektetőnek vételár jogcímen.

A befektetők megértették és elfogadták ezt a konstrukciót.

Menet közben tudtak tervezni, számolni, hogy milyen kereten belül akarnak a bérlőkkel megállapodni. Ha gazdaságtalanná vált a vállalkozás, egyszerűen kiszálltak belőle, csak annyi káruk volt, amit az addigi előkészítésbe fektettek bele. Pénzmozgás csak a folyamat végén van és csak annyi, amelynek végén a tehermentes fejlesztési lehetőséget birtokba vehetik. Egy kockázata van, az hogy nem ismeri a tényleges vételárat, de ezt a befektető lényegesen befolyásolhatja.

Igen fontos, hogy az ingatlanfejlesztő a bérlőkkel történő megegyezés aktív partnere legyen, belátható idő álljon a rendelkezésére, a szerződés teljesüléséig fejlesztési pénzt ne kössön le. Ez utóbbi azért fontos, mert az utolsó bérlővel történő megállapodásig semmi sem biztos. Az időbeli hatály lejártával pedig maga a szerződés is megszűnik, mint ahogy látható volt számos esetben. E három résztvevő érdekeinek optimális összehangolása jelentette a sikeres megoldást, azt a konstrukciót, amit 2000-től alkalmazott az önkormányzat.

A 2000-es évek elején akárcsak ma, döntően ingatlanközvetítők uralták a piacot.

A pályázók csak az üres épület forgalmi értékét voltak hajlandóak megfizetni. A Gozsdu Udvarnál ez 900 millió forintot jelentett és milliárdos hiánnyal zárt az önkormányzat. Annak ellenére, hogy 1999-ben a Price Waterhouse ezt pályázaton több alkalommal kísérelte meg eladni.

Ezért volt fontos, hogy egy épület kiürítése az önkormányzat számára minimum nullszaldós legyen. Ha forgalmi érték felett értékesítünk egy épületet, akkor véleményem szerint egyértelműen hasznot realizál az önkormányzat, hiszen ha nincs befektető az épület kiürítésére, ezzel fejlesztésre alkalmassá tételére, akkor is ugyanannyit kellene az önkormányzatnak kifizetni a saját költségvetéséből a bérlőinek.

Tudom, hogy formailag sokkal szebb lett volna, ha pályázat útján választottuk volna ki a vevőket, akkor biztosan nem állíthatná a vád azt, amit állít. Azonban ebben az időben örültünk mindenkinek, aki valamilyen módon részt vett e probléma megoldásában.

Azt, hogy a pályázat során más is jelentkezett-e volna ezekre az ingatlanokra nehéz megítélni.

Az új konstrukció jellege és feltételrendszere miatt, annak alapján nem lehetett tudni, hogy mennyi idő alatt lehet megállapodni a bérlőkkel, és hogy mennyi pénzbe kerül a kiköltöztetés. Ez viszont azt jelentette, hogy egy pályázat során semmi lényeges dolgot nem tudunk beírni a pályázati anyagba. A 2000-es rendeletben valószínűleg ezért volt megadva a pályázat nélküli értékesítés, mert a bérlővel terhelt épületeknél minden lehetőséget és könnyítést meg kellett ragadni, hogy több évtized után a bérlőinket a szorult helyzetükből kisegítsük. Ezek a bérlők hosszú éveken keresztül jártak fogadó óráinkra, hogy jogos sérelmüket, panaszukat megoldjuk.

Az tény, hogy 2005-től - amikor pályáztattunk már - sok eredménytelen pályázatunk volt és sokra egyedüli jelentkező volt. Némely esetben adtak be egynél több pályázatot, és azzal sem mentünk többre. Ugyanis a pályáztatás során sem voltak hajlandóak a pályázók és a nyertesek sem többet fizetni a forgalmi értéknél és az ezt meghaladó bérlők kártalanítási összegénél. Ma is ugyanott vagyunk a pályáztatással, mint annak idején pályáztatás nélkül.

Ugyanakkor a pályáztatásnál bármelyik piaci szereplő megtehette volna, hogy a bérlői kártalanításon felül fizessen még, de nem tette.

A lakott épületeknél ráadásul nagyon óvatosan kellett bánni az értékesítéssel, hiszen 2000 környékén tapasztalható volt az a demagógia, amit a politika színpadán mondtak, hogy a lakók felett eladjuk a házat, noha ez nyilvánvalóan nem igaz. Ki kellett alakulni egy olyan gyakorlatnak, sikeres teljesedésbe ment szerződéseknek, mosolygós bérlőknek, akik már saját tulajdonukban laknak megelégedésükre.

Amikor 2005-től elkezdődött a pályáztatás, már tudták a bérlők miről van szó és ők maguk kérték ezt a konstrukciót. Demagógia innentől kezdve már szóba sem jöhetett, ezzel a gyakorlattal nagyon sok milliárdot takarítottunk meg az önkormányzat költségvetésének. Minimum ennyi hasznot realizáltunk, ennyit lehetett megtakarítani és e helyett más önkormányzati feladatra költeni.

Az N. György-féle befektetői csoportot a 2000 és 2010-es folyamatból nem lehet kiragadni, ahogy mondtam már N-éket megelőzően is három éven keresztül ezt a konstrukciót használta az önkormányzat és N-ék megjelenését követően is mindenkivel ezt használtuk. Nem miattuk alakítottuk ki a gyakorlatunkat, ők belecsöppentek ebbe és rájuk is az a kötelező feltételrendszer volt megszabva, mint másokra.

Az önkormányzat a működése során a törvény által előírt kötelező és a maga által vállalt feladatokat lát el, mindezt azért, hogy a közigazgatási területen élő lakosok kényelmét szolgálja. A kötelező feladatok ellátása, mint például az alapfokú oktatási, szociális, közterületi, fenntartási feladatok pénzügyi szempontból általában veszteséges és a legtöbb önkormányzatnál működéshiánnyal járó feladatok a költségvetésben. Ekkor valamilyen vagyontárgy hasznosítása, bérlet, eladás útján lehet biztosítani a szükséges fedezetet. Az olyan feladatok, amelyek a város rehabilitációval kapcsolatosak, sok esetben komoly pénzügyi igénnyel járnak. Azonban itt emberi életekről, családok sorsáról van szó.

Olyan kötelező önkormányzati feladatról van szó, amelynek megoldása prioritást élvez. Ráadásul úgy kell megoldani a bérlőink helyzetét, hogy a szanálás során végleges megoldást adjunk az ő megelégedésükre. Van egy feladat a bérlőink bérleti jogviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetése, amelyhez fedezetet kell biztosítani a költségvetésben.

Az ÁSZ jelentésében leírta, hogy a vagyoni döntések (köztük pl. a Király u. 15.) a bevételi előirányzat teljesítése miatt indokoltak és célszerűek voltak.

A Magyar Állam erre nem ad támogatást. Erre a fedezetet 1990-ben adta oda, amikor az önkormányzat részére a területén lévő vagyontárgyakat átadta. Az, hogy egy-egy vagyontárgy vagy ingatlan értéke elég fedezetet nyújt-e az adott épületben lakó bérlőink elhelyezésére, az a költségvetés szempontjából fontos. Ha nem, akkor nem tudunk belekezdeni a feladat megoldásába és így állandó bizonytalanságban vannak az ott lakó emberek. A vád tárgyává tett ingatlanoknál és ezeken kívül még legalább 20-30 másik ingatlannál ezt a feladatot úgy tudta megoldani az önkormányzat, hogy olyan értékeken értékesítette az ingatlant, ami messze a forgalmi érték feletti bevételt hozott számára és ez a bevétel tette lehetővé, hogy a bérlőinek a megelégedésére végleges megoldást nyújtson az önkormányzat. Az ügyészség teljesen téves álláspontra helyezkedett akkor, amikor azt rója fel, hogy az önkormányzatnak bevétele nem származott az ügyletből. Ez tételesen sem igaz.

Pénzügyi szempontból nézve bevételként az önkormányzat számlájára folyt be a vételár. Nyereségként jelentkezik minden forint, ami a forgalmi érték felett van. A forgalmi értékről meg nem tud vitatkozni az ügyészség, mert négy év alatt sajnos egyetlen forgalmi értékbecslést sem készített. Ezek a bevételek a költségvetés bevételi főösszegében jelentkeztek, a költségvetés kiadási oldalán pedig a bérleti jogviszony megszüntetése rovatában az ezzel kapcsolatos kiadások.

Az ügyészség álláspontja téves és az önkormányzati törvényből adódó feladatok nem átfogó ismeretére utal.

A 2000 óta alkalmazott konstrukcióval sok száz család helyzetét oldottuk meg megelégedésükre. A legnagyobb problémának azt tartom, hogy ez a folyamat az ügyészség közbeavatkozása után teljesen leállt. A mostani polgármester – aki Fideszes – sem lát más lehetőséget e feladat megoldására, csak a befektetői forrás megtalálását.

A másik önkormányzati feladat a városi rehabilitáció is megoldódik, ugyanis nem csak azt az önkormányzati feladatot teljesítettük ezzel a konstrukcióval, - ami a bérlőink megfelelő elhelyezését jelentette - hanem az ingatlan felújítási fejlesztéseket, rehabilitációs feladatokat is a befektetőre hárítottuk át.

Talán egy körülményre reagálnék még ezzel a vádponttal kapcsolatban.

De ugyanúgy bajban vagyok V. Ágnes és N. György vallomásával kapcsolatban, mint Cicero Aulus Licinius Archias ügyében, amikor szó szerint a következőket mondta:

„Lehet még valaki tanú, ha a vádló gond nélkül kérdezheti, és nem kell attól félnie, hogy nem kívánt válaszokat adnak?
Hát én védőként mit kérdezzek tőlük?
Hiszen vagy a tanúk vallomását szokás megcáfolni, vagy az életvitelüket megtámadni.
Milyen érveléssel cáfoljam meg annak a vallomását, aki csak annyit mond fizettünk, és semmi többet.
Magával az emberrel szemben kell tehát beszélnem, mivel a vallomása nem képezi érvelés tárgyát.
Minden a tanúkon múlik, ezek azonban ellenségeinkkel érintkeznek, ellenfeleinkkel együtt jelennek meg, s a vádlókkal laknak.”

A vádirat második fejezete a munkavégzésekre irányuló szerződésekkel kapcsolatos.

A nyomozás során sokat gondolkodtam azon vajon hogyan próbáljam elmagyarázni az ügyészségnek azt, hogy az egyes megbízási szerződéseket nem lehet kiragadni az önkormányzati működésből. Nem lehet kiragadni egy-egy szerződést, mert a zökkenőmentes működéshez hozzátartozik az is, hogy a döntésképesség érdekében és mellett szükség van a különböző politikai szereplők igényeinek biztosítására. Innentől kezdve, hogy mi tehető jogos igénynek és mi nem az már politikai döntés és megegyezés kérdése.

Nem csak nálunk Erzsébetvárosban, hanem mindenhol az állami szervek körében segítik a képviselőket, frakciókat, pártokat, civil szervezeteket abban, hogy el tudják látni a számukra fontosnak tartott feladataikat.

Ugyancsak az is meglehetősen szubjektív döntést igényel, hogy egy vezető, legyen az polgármester, főpolgármester vagy akár egy miniszterelnök milyen feladatra kit és milyen összegért alkalmaz, mit tekint a megbízott részéről teljesítettnek. A feladat meghatározás ugyanis a megbízó vagy az általa képviselt szervezet számára fontos kérdésben történő megoldások keresését jelenti.

A vádban szereplő megbízási szerződések ebbe a körbe tartoznak, nem gazdálkodási, hanem politikai kérdésekről van szó.

Egy választott testületnek döntésképesnek kell lennie és ennek mentén kell megkötni azokat a politikai megállapodásokat, amelyek ezt elősegítik. A fentiek alapján a kerületi pártok abban állapodtak meg írásban illetve szóban, hogy bizonyos keretek között segítőket alkalmazhatnak.

Gondolom ez nem különleges dolog, a mai napig így működik az államigazgatás. Amikor parlamenti képviselő voltam egy fő segítőt alkalmazhattam. A szerződést vele az Országgyűlés Hivatala kötötte, és amíg nem mondtam, hogy mást szeretnék alkalmazni, addig a szerződése is változatlanul fennállt. Természetesen semmilyen írásos beszámolót nem kellett beküldeni a megbízónak a munkájáról. Amíg meg voltam vele elégedve addig élt a szerződése.

Nem tudom megítélni ez helyes-e, én a meg lévő gyakorlatba csöppentem bele és más gyakorlat nem lévén elfogadtam azt. E büntetőeljárás tapasztalataiból kiindulva ma már biztosan és egyértelműben megjelölném ezekben a szerződésekben a feladatkört és azt kinek az érdekében látja el a megbízást.

A mai Erzsébetvárosban is nagyszámú ilyen megbízási szerződés van. Ezek tartalma, mondatai, betűmérete szinte szó szerint megegyezik a vádbeli szerződésekkel. Természetesen ezt nem azért mondom, mert másra akarok mutogatni, hanem azért, hogy meggyőzzem a bíróságot arról, hogy erre szükség van. Ezeket a szerződéseket ma is a polgármester írja alá a megbízottal, mert más nem teheti azt.

Azonban ezek egyike sem büntetőjogi kategória és nagy bajban lennének az állami szervek, ha ezzel kapcsolatban a mérlegeléskor állandóan a büntetőeljárás lebegne a fejük felett.

Az ügyész a vádbeszédében azt mondta semmi sem bizonyítja, hogy ezek a személyek valós munkát végeztek.

Lehetne védekeznem azzal is, amit szintén az ügyész mondott vagyis „a bizonyíték nemléte, nem a nemlét bizonyítéka”

A bizonyíték nemléte még nem a nemlét bizonyítéka - mondta Almár Iván csillagász is a 2008. szeptember 09-én a Természet Világa újságnak adott interjújában, amikor a földönkívüli civilizációk létezését indokolta szó szerint ugyanezzel a mondattal. Tehát attól, hogy semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy léteznek, attól még létezhetnek földönkívüli civilizációk.

Ez azonban hit kérdése. A hit kérdéseiről azonban nem az ügyészségnek kell állást foglalniuk. Az ügyészségnek nem az a feladata, hogy bizonyítsa mi nincs, hanem megtalálja a bizonyítékokat, amik vannak. Az, hogy a vád nem talált bizonyítékot arra, hogy történt tanácsadás az még nem jelenti azt, hogy nem történt meg.

Ez a logika már a hindu filozófia Vaisésika szútra világába vinne minket, amely szerint, ha nincs ok, nincsen okozat sem. Az okozat nemlétéből viszont nem következik az ok nemléte.

Olyankor, amikor ilyen súlyos büntetést kér az ügyészség a vádlottakra, megdöbbentő, hogy a vélelmeire alapozza a bűncselekmény elkövetését, nem pedig bizonyítékokkal bizonyít.

A vádirat harmadik fejezetében tárgyalt hivatali visszaélésként minősített lakásügyek:

A bérlakás kiutalás kapcsán működő, ún. Polgármesteri keretnek akkori és jelenlegi meggyőződésem szerint is volt létjogosultsága. Az Önkormányzatok működése során sokféle névvel nevezték el a különböző helyi rendeletekben ezt a keretet, de nem az elnevezés a lényeg, hanem az, hogy milyen célt szolgál, ki és milyen feltételek mellett dönt róla

Ráadásul az évek során ennek a keretnek a terhére nagyon sok ember lakhatása oldódott meg, ha olykor igen szerény körülmények között is. Ma is számtalan emberrel találkozok Erzsébetváros utcáin, akik megállítanak, és már sokadjára megköszönik azt, hogy egyéni sorsukat, családjukat mentette meg a polgármesteri lakáskiutalás.

2005 és 2008 között közel 120 kérelmező kapott így lakást. Az ügyészség a 2006 óta tartó nyomozás során mindössze három - a vádban szereplő - kiutalással kapcsolatban véli azt, hogy törvénytelen volt.

Azt gondolom, hogy a három kétséges kiutalás miatt nem lehet azt kijelenteni, hogy ezt a keretet, ahogy a vád állítja, visszaélésszerűen használta az Önkormányzat.

A többi 117 kérelmező úgy kapott lehetőséget egy új élet megkezdésére fiatalként, pályakezdőként, árvaként, hajléktalanként, lakásmaffia nyugdíjas áldozataként, gyerekét egyedül nevelő szülőként, albérletben lakó családként, hogy a kerületben, sőt Budapest egyetlen kerületében sem kaphatott volna bérlakást. Egész egyszerűen azért pl., mert nem volt Budapesti öt éve létező állandó lakcíme.

Örülök, hogy nagyon sok embernek segíthettünk abban, hogy egy új életet kezdjen.

Igen, egyetértek azzal, hogy minden olyan dolgot, ami visszatetszést kelt ki kell szűrni és meg kell akadályozni. Nem csak az Önkormányzatoknál, hanem mindenütt.

Azonban néhány eset miatt nem lehet a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket. A vádban szereplő eseteknek tanulságai vannak, azok azonban szerintem döntően etikaiak, nem büntetőjogiak.

Szabó Zoltán telefon ügyével kapcsolatban:

Ma is azt gondolom, hogy a választott országgyűlési képviselőket az Önkormányzatoknak a munkájuk elvégzésében mindenben segíteniük kell.

Nem csak a törvény betűje szerint, hanem az Önkormányzatokról szóló törvény is ezt a szellemiséget képviseli és így alakult ki az elfogadott gyakorlat Magyarországon. Ezért segítette a szocialista vezetésű Önkormányzat a fideszes képviselő munkáját, amikor országgyűlési képviselő lett. Ugyancsak ezért segítette a szocialista vezetésű Önkormányzat a szocialista országgyűlési képviselő munkáját, amikor az előző fideszes országgyűlési képviselő helyére megválasztották.

Ezt azonban nem csak én gondolom így, hanem ma is így gondolja a törvényhozó, amikor a törvényben hosszasan felsorolja - mára már konkretizálva - azt, hogy miben segítsen a helyi Önkormányzat az országgyűlési képviselőjének.

A vádban szereplő cselekmény tehát nem büntetőjogi kategória, hanem jogon alapuló kötelesség.

A Dózsa György úti hivatali visszaéléssel kapcsolatban

Itt is lényeg hiányzik a vádból.

A vád elfelejti, hogy itt is emberek érdekében dönt az Önkormányzat. Olyanokéban, akik Erzsébetvárosban laknak, és akik problémáinak megoldását a választott képviselőiktől és a polgármestertől várják.

Az Önkormányzat nem gazdasági társaság és az ésszerű döntések nem azt jelentik esetében, hogy kizárólag a pénzügyi nyereségesség szempontjainak kell érvényesülnie. A nyílászárók cseréje az ott lakók érdekében történt és nem a váddal érintett társasház volt az első ahol ez megtörtént.

Ma, amikor ezt a beszédet mondom, akkor a program már a további érintett társasházaknál is befejeződött volna a Dózsa György úton, a vád állította meg ezt a folyamatot.

Ember vagyok hibákkal, mint mindenki más. Tévedek és tévedhetek, azonban szándékosság sosem fordult elő nem csak a vádban, szereplőekben, hanem más ügyekben sem.

A tények makacs dolgok mondta az ügyész a vádbeszédében.

Факты вещи упрямые(fakti vescsi uprjamije) - ezt jelenti orosz nyelvre fordítva ez a mondat, Sztálin kedvenc mondata. Mert a tények valóban makacs dolgok, azonban a tények valós természete Sztálin Szovjetuniójában a hazugságok, ferdítések, csúsztatások, elhallgatások ördögi szövevénye volt. Ahol a tények azért voltak makacsak, mert azt, hogy mi a tény azt a rendszer és maga Sztálin döntötte el.

Egy ilyen átpolitizált ügyben az előzmények ismeretében szerintem nem szerencsés ez a mondat egy ügyész szájából.

Ciceroval kezdtem, vele is fejezem be az utolsó szó jogán elmondottakat.

Publius Sestius védelmében elmondta, hogy a közéletben részt vevők két csoportra oszthatók néppártiakra és optimatákra.

„Optimaták mindazok, akikben sem ártó szándék nem lakik, sem természetüktől fogva nem elvetemültek, sok ellenfelük, ellenségük és irigyük van, számos veszedelemnek vannak kitéve, számtalan sérelmet kell elviselniük.
Verejtékes munkát kell végezniük a köz javáért, fel kell vállalniuk az ellenségeskedéseket, gyakran kell viharokat kiállniuk az állam érdekében. Számos gaz és elvetemült emberrel kell megküzdeniük, gyakorta hatalmasokkal is.”

Úgy vélem a világ semmit sem változott azóta.

Ma ugyanazt kérem a Tisztelt Törvényszéktől, mint amit, a tárgyalás elején kértem, hogy hallomásra, véleményre, megbélyegzésre ne adjon, a tényekre alapozzon. A bizonyítékokat értékelje, az okiratok tartalmára, ne az okiratok kommentárjaira, a tanúk vallomásainak tényállításaira, ne a tanúk véleményére, a lehallgatott beszélgetések tartalmára, ne az azokról készített kivonatokra tekintettel alakítsa ki meggyőződését.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Hunvald György 2012. február 10-én, az utolsó szó jogán elmondott beszéde, változatlan, eredeti formájában.

 

 

 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://hunvaldper.blog.hu/api/trackback/id/tr224086035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nem hittem a fülemnek, mikor az ügyész 15 évet kért egy ártatlan emberre,Hunvald Györgyre, ahol a fővád már korábban megdőlt,és későbbiekben a többi vádpontok is.
Mintha már meg lenne az itélet, már csak a bűncselekményt kéne megtalálni, de az meg nincsen.Izzadhat az ügyész, főleg ha felső nyomásra dolgozik.
Még van egy reménysugár a független biróság tényeken alapuló döntésében, ami felmenti Hunvald urat a vádak alól.
Rettegek attól, hogy mi van, ha ez mégis egy koncepciós per és Hunvaldék a próba a nagyobbak előtt (Gyurcsány, Szilvási, Veres, Oszkó stb.)
Hunvald úr beszédét az utolsó szó jogán egyetemeken lehetne tanitani, tartalmában és stilusában kifogástalan és ráadásul igaz.
@Földi Eperke: Szabó a saját beszédében mondta is, hogy koncepciós perről van szó, emlegette Sztalint is.
Egy valamire nem tudta" rátenni" a kezét a FIDESZ ez ideig, ez pedig a független Magyar Bíróság, hiszen még a " nemzeti" jelzőt sem emelte be a bíróságok elnevezésébe. Én bízom a független bíróságban, bízom abban, hogy Hunvald Györgyöt minden vád alól felmentenek és rövidesen megkezdődhetnek az őt ért anyagi és erkölcsi károk bírósági szakaszai. Mert teljesen nyilvánvaló tény lett mára, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség - felsőbb nyomásra - mint koncepciós pert indította el három éve, neves politikusok és politikai pártok szándékos lejáratására.