A tárgyalássorozat áprilisi megkezdése óta most fordult elő először, hogy a média egyetlen képviselője sem jelent meg reggel a tárgyalóteremben: sem a mindig jelenlévő Hír TV, sem az a két újságíró, akik eddig tárgyalásról tárgyalásra igyekeztek nyomon követni az eseményeket. (Személyes megjegyzésként hagy tegyem hozzá, hogy ezzel túl nagy űrt nem okoztak, hiszen egyetlen olyan beszámolót sem olvastam a tollukból, amely az adott tárgyalási nap tényleges történéseiről szólt volna.)
A mai nap két olyan tanú vallomásainak felolvasásával kezdődött, akiket a nyomozás során az ügyészség már meghallgatott, ám erre a bíróság előtt különböző okokból már nem kerülhetett sor. Elsőként P. Antal Király utca 15. szám alatti bérlő vallomását ismertette a bíróság.
P. Antal mind a Nemzeti Nyomozóiroda, mind a Központi Nyomozó Főügyészség előtt tett vallomást három év eltéréssel. Ezekben elmondta, hogy miután ő is SZDSZ tag volt, elég jól ismerte Gál Györgyöt. Beszámolt arról, hogy a ház lakói a 90-es évek elejétől több alkalommal megpróbálták megvenni bérleményeiket, de a válasz mindannyiszor az volt, hogy erre nincs lehetőség, mert a ház műemléki épület, így csak felújítása után van lehetőség a lakások eladására.
Egy bérlőtársuktól tudták meg 2004-ben, hogy a képviselőtestület határozatot hozott az épület értékesítéséről. A tanú is elmesélte annak a december 1-i lakógyűlésnek az eseményeit, amely már több tanú vallomásában előkerült. N. Györgyről elmondta, hogy folyamatosan járta a lakókat lakásról lakásra, és igyekezett velük megállapodni. Egyszer a tanú azt mondta N. Györgynek, hogy ő tudna befektetőt hozni az épületre, mire N. György azt válaszolta, hogy az remek, a projekt ára 2 milliárd Ft, de ebben már benne van a lakókiköltözetés költsége is.
A következő vallomás, amelyet a bíróság ismertetett, Pedro Valencio Moro-é volt, ő az a spanyol befektető, akinek N. György úgy adta el a Dembinszky u. 26. szám alatti ingatlant, hogy előtte már értékesítette azt egy D. Eszter által képviselt ír befektetőnek is. A vallomásból kiedeült, hogy a spanyol befektetőtől ennek ellenére mintegy 330.000 eurós letétet kért. A vallomás tanúsága szerint Pedro Valencio Moro rájött arra, hogy egy már korábban értékesített ingatlant próbáltak neki is eladni. Ekkor elment N. Györgyhöz, csalónak nevezte, és követelte tőle vissza a 330 ezer eurót. Időközben azt is megtudta, hogy a számla, amelyre ezt az összeget átutalták nem is letéti számla volt, hanem V. Ágnes ügyvédi irodájának számlája, és azon már nem is euróban, hanem forintban volt a pénz, amely már kevesebb is volt az átutaltnál. N. György először visszafizetés helyett felajánlotta a Király u. 21. szám alatti ingatlant, ám a tanú ragaszkodott a letéti összeg visszafizetéséhez. Végül hosszas fenyegetőzések hatására több kisebb összegben visszakapták a befizetett letéti összeget. Az ügylet tehát nem valósult meg.
A következő tanú, akit már személyesen hallgatott meg a bíróság, az a dr. T. Tamás ügyvéd volt, aki a Dob u. 107. alatti ingatlan eladásakor a vevőt képviselte. Mivel az ügyvédi titok alól nem kapott felmentést egykori megbízóitól, viszonylag kevés kérdésre tudott válaszolni.
A tanú elmondta, hogy a praxisában igen sok ingatlan értékesítésében, fejlesztésében részt vett, és igen gyakori, hogy a fejlesztésben projektcégek vesznek részt, sőt, szinte kizárólag ilyen esetekkel találkozunk. Ennek oka, hogy egy frissen létrehozott projektcég esetében tiszta a cég múltja, azt nem terheli semmi, így sokkal egyszerűbb és könnyebb fejlesztési hitelhez jutni a bankoktól. Az is gyakori, hogy ezek a cégek minimális, tehát 3 millió forintos törzstőkével alakulnak, és más számviteli eljárásokkal, pl. tagi kölcsön formájában teszik be a cégbe a fejlesztéshez szükséges fedezetet. Ügyvédi kérdésre a tanú azt is elmondta, hogy amikor a Dob u. 107. esetében megvásárolták az üzletrészt, akkor nem csupán az ingatlant vették meg, hiszen az üzletrész értéke a bérlőkihelyezést, a bontási engedélyt, a tereprendezést, valamint egy sor más - az eladó által elvégzendő - munka költségeit is fedezte.
A soron következő tanú, Levy Y. ügyvéd, aki szintén a Dob u. 107. befektetőjét képviselte egy időszakban.
A tanú bírói kérdésre elmondta, hogy az általa képviselt izraeli befektetőt azért érdekelte az ingatlan, mert Magyarország nagyon vonzó befektetési lehetőségnek számított ebben az időszakban. Nagyon jó áron lehetett vásárolni, ha valaki rendelkezett megfelelő tőkével. Beszámolt arról is, hogy az soha nem került szóba, hogy az önkormányzattól közvetlenül vásároljanak, azt azonban teljesen természetes folyamatként jellemezte, hogy egy projektcég vásárol az önkormányzattól, mint ahogy az is mindennapos, hogy a projektcég később másnak értékesíti az üzletrészeit benne az ingatlannal. Ez egy teljesen mindennapi eljárás az ingatlanpiacon. Kérdésre elmondta, hogy azért jó megvenni egy projektcég üzletrészeit, mert ilyenkor a befektető nem csak az ingatlant veszi meg, hanem a projektet is. A projekt értékében pedig már szerepel az összes engedély is annak valamennyi költségével, ez pedig a fejlesztőnek nagy érték, ugyanis ez azt jelenti, hogy nem kell engedélyek után futkosnia.
Az ebédszünetig a bíróság felolvasta a jogsegély keretében meghallgatott ír befektetők vallomásait.
A szünet után végre felbukkant az „első fecske”, vagyis a Magyar Hírlap erre a tárgyalássorozatra rendszeresített tudósítója, ami nem meglepő annak tükrében, hogy egy újabb egykori ellenzéki képviselő, K. Gusztáv meghallgatása következett, aki néhány ingatlaneladást annak idején nem szavazott meg.
K. Gusztáv elmondta, hogy képviselősége ideje alatt miért váltott háromszor frakciót (volt a KDNP, majd az MDF, végül pedig a Fidesz-KDNP frakció tagja), de ez az ügy szempontjából nem releváns. A vádlottak közül Gál Györgyöt, Hunvald Györgyöt, Kardos Pétert, Sz. Piroskát, N. Zoltánt, valamint M. Jenőt ismeri.
Elsőként az ügyészt illette a kérdezés joga.
- - Mi volt az értékesítés folyamata?
- - Nem tudom, én csak az előterjesztéseket láttam.
- - Volt egy generális döntés arról, hogy bérlőkkel terhelt ingatlanokat adnak el?
- - Nem, eseti döntések születtek az egyes ingatlanokról.
- - Pályázat útján értékesítették az ingatlanokat, vagy miként?
- - Rendelet alapján történt az értékesítés, az szabályozta.
- - Látott Ön vételi ajánlatokat?
- - Nem.
- - Milyen szempontok alapján adták el az ingatlanokat?
- - Nem tudom, nem én voltam az előterjesztő. Talán olyan szempontok alapján, hogy pl. nem volt pénze az önkormányzatnak a lakók problémájának a megoldására, vagy sikertelen volt a pályáztatás, vagy egyszerűen pénzre volt szüksége az önkormányzatnak. Sok oka lehetett.
- - Felmerült problémaként, hogy bejegyzés alatt álló társaságok vásároltak?
- - A Jogi Bizottságnál, amelynek én voltam a vezetője, nem.
- - Az értékbecslés csatolva volt az előterjesztésekhez?
- - Szerintem nem.
- - Mióta ismeri N. Györgyöt, mi volt az ő szerepe?
- - 1994 óta ismerem, résztulajdonosa volt az ERLAK Kft-nek. Tudom, hogy a projektcégek mögött ő állt, hiszen egy irodát is nyitott a Király u. 29-ben. Gál Györggyel ismerték egymást.
- - Ezt honnan tudja?
- - Az eljárás során tudtam meg.
- - Ön eljárt a Gazdasági Bizottság üléseire?
- - Néha.
- - Volt olyan ülésen is, amelyen ingatlan értékesítésről döntöttek?
- - Nem tudom megmondani.
- - Tud-e arról, hogy volt valamiféle egyeztetés a Gazdasági Bizottsági ülések előtt?
- - A koalíciós partnerek minden bizottsági ülés előtt egyeztettek. Ha valamiben nem volt közöttük egyetértés, akkor visszavonásra került az előterjesztés. Úgy gondolom, hogy ezt a koalíciós szerződés írta elő, de ezt nem tudom pontosan.
- - A koalíció többséget tudott felmutatni?
- - Igen, az MSZP-nek és az SZDSZ-nek együtt többsége volt.
- - Volt átszavazás?
- - Rajtam kívül talán még Hahn képviselő urat nem kötötte a frakciófegyelem a szavazásoknál, de az átszavazás nem volt jellemző.
- - Emlékszik-e olyanra, hogy vevői oldalon képviselői érintettsége volt valakinek?
- - Nem tudok ilyen esetről.
- - Ön látta a szerződéseket?
- - Nem.
- - 2003 és 2008 között változott az értékesítési gyakorlat?
- - Igen, változó volt. Vagy a lakók akarták megvenni a bérleményeiket, vagy azt akarták, hogy a befektető kártalanítsa őket.
- - Tud olyan esetről, hogy Gál György nem támogatott egy előterjesztést, de mégis megszavazták?
- - Nem, ha ilyen lett volna, akkor a koalíciós felek a vita után megegyeztek volna valamiben.
Bárándy Péter, Gál György ügyvédje azt kérdezte a tanútól, hogy eltért-e valamiben a Gazdasági Bizottság működése a többi bizottságétól? A tanú nemmel válaszolt.
A bíróság az alábbi kérdéseket intézte a tanúhoz:
- - Miért nem szavazott a Király u. 25-27-29. eladásakor?
- - Mert tudtam, hogy a lakók nagyon el akarnak költözni onnan, viszont én nem értettem egyet az értékesítéssel. Ugyanakkor nem akartam a lakók kérésével ellentétesen szavazni.
- - A frakcióüléseken Önök megtárgyalták az előterjesztéseket?
- - Igen. Deutsch Tamás, az akkori elnök „a képviselők pulzusán tartotta a kezét”, amikor az előterjesztések tárgyalásáról volt szó.
- - Ha gyorsan kell pénz az önkormányzatnak, akkor elfogadhatónak tartja, hogy olcsóbban adjanak el valamit?
- - Igen, ez lehet érv rá.
- - Változtatott-e az önkormányzat a Gozsdu udvar eladása után az értékesítési gyakorlatán?
- - Igen, a bérlők kiköltöztetésének költségeit áthárította a vevőre.
***
Jövő héten a bíróság már a II. vádpontban, tehát nem az ingatlaneladásokkal kapcsolatban, hanem a lakáskiutalások és megbízási szerződések ügyében kérdez ki tanúkat. Azt hiszem, hogy miután az ún. ingatlanpanama ügyében már minden tanút meghallgattak, érdemes lesz összefoglalni, mit is tudtunk meg az elmúlt hónapok alatt…
Utolsó kommentek