Újabb péntek, ami azt jelenti, hogy ismét egy kisméretű tárgyalóteremben szorongunk. Nem a nagyszámú érdeklődő okán, de már a tárgyalás „kötelező” szereplői – a vádlottak és védőik, az ügyész, a sértett jogi képviselője, illetve az ötfős bírói tanács – önmagukban 40 fős „tömeget” alkotnak. A nyár elmúltával legalább a hőséggel nem kell már megküzdenünk. A mai napra három új tanút idézett be a bíróság. Elsőként P. Gábor ingatlanközvetítő meghallgatására került sor. Ügyészi kérdésekre a tanú az alábbiakról számolt be:
A jelenlévők közül csak N. Györgyöt ismeri, őt 1999-ben ismerte meg akkori élettársán keresztül, akinek N. György volt a főnöke. 2005-ben végleg lezárta ezt a kapcsolatot, mert N. György „átverte”.
P. Gábor úgy jellemezte N. Györgyöt, hogy nem szavatartó ember. D. Esztert szintén 1999 óta ismeri, mint a Tranconsult Kft. képviselőjét. Külföldi befektetők számára keresett ingatlanokat, P. Gábor cége pedig ingatlanok közvetítésével foglalkozott. Az évek során számos ingatlant közvetített D. Eszterék felé, ebből mintegy 3-5 üzlet valósult meg. Arra már nem emlékszik, hogy ezek között voltak-e VII. kerületi ingatlanok.
2003. október 16-án küldött első ízben faxot N. Györgynek D. Eszterről, akit ír és izraeli befektetők képviselőjeként nevezett meg. Ezután ismertette össze N. Györgyöt és D. Esztert. A tanú az N. György által eladásra kínált ingatlanokat nem csak D. Eszternek ajánlotta megvételre, más befektetőket is megkeresett. N. Györggyel megállapodtak abban, hogy amennyiben vevőket talál az ingatlanokra (Dob u. 14., Dob u. 18. és Dembinszky u. 26.), jutalékot kap. A megállapodást írásban nem rögzítették, aminek később a tanú komoly hiányát látta. Összegszerűséget sem tartalmazott ez a szóbeli megállapodás. N. György nem állította, hogy az eladásra kínált ingatlanok az ő tulajdonában lennének, csak azt, hogy ő képviseli az eladókat.
N. György végül semmiféle jutalékot nem fizetett P. Gábornak, aki 2005-ben minden kapcsolatot megszakított N. Györggyel, aki – elmondása szerint – komoly anyagi problémákkal küzdött ekkor.
A tanúk padján N. Frigyes következett, akinek élettársával, K. Krisztinával lakberendezési üzlete volt a Király u. 21. szám alatt. Kérdésekre a következőket mondta el:
N. Györgyék 2004-ben megkeresték, és annak érdekében, hogy üzletüket a Király u. 21-ben megtartsák, üzletrészt kínáltak fel nekik a Hajnal Király Kft.-ben, abban a cégben, amely az önkormányzattól a házat megvásárolta. 50 millió forintos tagi kölcsön formájában tulajdonrészt szereztek tehát a cégben, felesége pedig ügyvezető igazgató lett Sz. Piroska mellett, hogy az érdekeiket képviselje. Ezt az 50 millió forintot soha nem kapták vissza N. Györgytől, pedig többször kérték tőle az idők folyamán.
N. György azt mondta, hogy ezt a pénzt a bérlőkiköltöztetésre fordítja majd, ebből azonban semmi nem lett a későbbiekben. Bár a lakók mintegy 90%-ával sikerült megállapodni, végül a maradék 10% miatt a megállapodásokat nem lehetett közjegyzői okiratba foglalni.
A tanú úgy tudta, hogy N. György ingatlanfejlesztéssel foglalkozik, egyetlen alkalommal, 2006-ban merült fel, hogy az ingatlant továbbértékesítenék az Alfa Ingatlancsoportnak. A tárgyalás N. Frigyes szerint egy bohózat volt. (A vádban szereplő károkozási kísérlet egyébiránt erre a tárgyalássorozatra épül.) N. Frigyes arról is beszámolt, hogy később N. Györgyék az ő és felesége elővásárlási jogát kijátszva értékesítettek tovább üzletrészeket.
Bírói kérdésre a tanú azt is elmondta, hogy fogalma sincs arról, hogy N. György és társai miből finanszírozták volna a bérlők kártalanítását, amely a megállapodások szerint közel 1 milliárd forintra rúgott, talán banki kölcsönből. Tudomása volt arról, hogy a lakók kártalanítását az önkormányzat határidőhöz kötötte. Ugyanakkor elismerte, hogy annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljanak az önkormányzatra, a feljelentő H. László és N. György 2008-ban a médiához és a bulvársajtóhoz fordult. Ez az akció nem járt sikerrel, mert az önkormányzat 2008-ban felmondta a szerződést.
A tárgyalási nap harmadik tanúja G. Gergő, az Erzsébetvárosi Vagyonkezelő Zrt. egykori vezérigazgatója volt, aki 2002 és 2007 között töltötte be ezt a tisztséget.
A tanú az értékbecslések megrendelésének folyamatáról bírói kérdésekre az alábbiakról számolt be:
Az ERVA önkormányzati megrendelésre, szerződés alapján készíttetett értékbecsléseket. A kialakított gyakorlat alapján két cég végezte az értékbecsléseket. A Complan Stúdió már az ő időszaka előtt is végzett az ERVA-nak értékbecsléseket, így ezt a céget ő „megörökölte”. A lakásokat a Complan Stúdió, a helyiségeket a másik cég becsülte fel. A teljes ingatlanok esetében az értékbecsléseket általában a Complan készítette.
A folyamat nagyvonalakban úgy zajlott, hogy kiállítottak egy rutin megrendelőt, ami általában egy egysoros megkeresés volt az értékbecslést végző cég felé. Ha az értékbecslés elkészült, akkor a cég képviselője bevitte az ERVA-ba a kész becslést és a számlát. Az értékbecslő - szerződés alapján - a forgalmi érték százalékában határozta meg a munkadíjat, ez alapján állította ki a számlát. K. Lajos munkájával, akit személyesen ismer, soha nem volt baj. Az elvégzett munkáról a teljesítésigazolást az ERVA állította ki.
További kérdésekre elmondta, hogy N. Györgyről úgy tudta, hogy befektető. A Gazdasági Bizottság ülésein vezérigazgatóként rendszeresen részt vett, mert az ERVA-nak rendszeresen voltak előterjesztései a bizottság felé.
Az ügyész kérdései elsősorban az ERVA iktatási rendjére, ügykezelésére vonatkoztak. G. Gergő elmondta, hogy a postát szabály szerint iktatták. Az értékbecslések megrendelőit az ERVA egyik munkatársa készítette, ő pedig aláírta. K. Lajossal ez a munkatárs és ő tartották a kapcsolatot. Sem a vevő, sem az önkormányzat nem szólt bele az értékbecslésekbe. Az érintett házak bérlői soha nem keresték fel őt.
Az ügyész megkérdezte a tanútól, hogy mit tartalmazott az ERVA iratkezelési szabályzata, mire G. Gergő azt felelte, hogy erre sajnos már nem emlékszik. Nagy derültséget keltett ugyanakkor a következő kérdés, amely azt firtatta, hogy vajon 8 évvel ezelőtt emlékezett-e rá. A válasz egy karakteres „igen” volt.
A tárgyalás fennmaradó részére korábban már meghallgatott tanúkat (a Vagyongazdálkodási Iroda, valamint a Lakáscsoport egykori vezetőjét) idézett vissza a bíróság, akiket különböző értékbecslésekkel kapcsolatban kérdeztek. Az egyik kérdés arra irányult, hogy mi lehetett az oka annak, hogy 2004. március 24-i dátummal ugyanarról az ingatlanról három értékbecslés is készült, különböző tartalommal?
A válaszokból kiderült, hogy készült egy munkaközi példány, amely csak az építési telket becsülte fel, majd elkészült a teljes értékbecslés a felépítményes ingatlanra. Az önkormányzat ezt azonban nem fogadta el, mert az ÁFA törvény változása miatt az ÁFA-t nem jól szerepeltették az értékbecslésben, ezért született meg változatlan értékeléssel, de más ÁFA számítással a harmadik értékbecslés. Az értékbecslő itt észrevételként elmondta, hogy az ERVA természetesen csak egy értékbecslést fizetett ki, mert a többi csak korrekció volt.
Ez a kérdés azért is nagyon fontos, mert a tárgyalás során már számos alkalommal szóba került ez a bizonyos eset, és most végre határozott választ kaptunk arra, miért született meg az a bizonyos három különböző értékbecslés.
Jövő héten izgalmas napok elé nézünk. Nem csak azért, mert az ügyész bejelentette, hogy Fazekas Géza visszatér a tárgyalóterembe, de azért is, mert kedden többek között Hunvald György egykori sofőrje is a tanúk padjára ül majd.
Utolsó kommentek