A költő megállapítja: Ez az ellentmondások napja volt - Kedden a sajtó képviselői lemaradtak arról a pillanatról, amikor Hunvald Györgyről a tárgyalóteremben lekerült a bilincs, így nem lepődtem meg azon, hogy csütörtök reggel viszont villogtak a vakuk, amikor fél órával a tárgyalás kezdete előtt megjelent a bíróság épületében.
A bíróság szeptember 16-án kezdte meg V. Ágnes tanúmeghallgatását, amelyet azonban az ügyvédnő kéthetes utazása miatt meg kellett szakítani. Mialatt a tanú nyaralt, érdekes információk kerületek napvilágra az ő tevékenységét és szerepét illetően, ahogyan ezekről korábbi beszámolóimban olvashattak. Nem csoda hát, ha a meghallgatás mai folytatását sokan már nagyon vártuk, és az sem meglepő, hogy néhány olyan esemény is nagyobb figyelmet kapott, amelyek ugyan nem képezik szorosan ennek az ügynek a tárgyát, ugyanakkor sokat elárulnak a tanú személyéről.
Igyekszem összefoglalóan és emészthető formában beszámolni a nap eseményeiről, ugyanakkor azt el kell mondanom, hogy a tanú szájából legalább hússzor hangzott el az a mondat, hogy „Ennyi idő távlatából erre már nem emlékszem”.
Az egyik legérdekesebb ellentmondás, amelybe a tanú keveredett, éppen a vesztegetési pénzekkel volt kapcsolatos. A bíró mindjárt az elsők között tette fel azt a kérdést, hogy a tanú mikor és milyen körülmények között hallott először a vesztegetési pénzekről. Erre V. Ágnes azt válaszolta, hogy 2005-ben történt, amikor sokadszorra jelezte N. Györgynek, hogy fizesse ki végre részére az elmaradt munkadíjakat, amire N. György azt válaszolta neki, hogy azért nem tudja odaadni neki a járandóságát, mert vesztegetési pénzeket kell adnia Gálnak a további ingatlanok „kihozása” érdekében. Ugyanakkor a V. Ágnes beszámolt egy 2004 őszi találkozóról is, amelyen N. György, M. Jenő, N. Zoltán, K. G. Sándor és ő vettek részt, ahol elmondása szerint a befektetőtársak összekülönböztek N. Györggyel a vesztegetési pénzek kapcsán. A tárgyalás során egyébiránt valamennyi úr tagadta, hogy sor került volna valaha ilyen találkozóra ilyen tartalommal.
A bíróság is úgy érezte, hogy a tanú nyomozás során, valamint a bíróság előtt tett vallomásai, illetőleg az időközben felmerült újabb adatok között – finoman szólva is - sok ellentmondás feszül, ezért számos részt felolvastak a nyomozati vallomásokból, és az eltérésekről faggatták a tanút. Ezekből szemezgetek most.
Már szeptember 16-i meghallgatásán nagy vita keveredett abból, hogy vajon ki vagy kik voltak V. Ágnes megbízói. Míg az ügyvédnő szerint neki csak és kizárólag N. György volt a megbízója, addig a vádlottak közül sokan szintén megbízónak érezték magukat. Ehhez képest a bíróság a tanú elé tárt egy részt a nyomozás során tett vallomásából, amelyben a következő mondat szerepelt: „Tehát N. György nem volt a megbízóm, ő csak az előzetes egyeztetéseket folytatta le velem.” Az ellentmondást a tanú úgy oldotta fel, hogy a bíróság előtt tett vallomását tartotta fenn, vagyis, hogy neki csak és kizárólag N. György volt a megbízója.
Nyomozati vallomásában V. Ágnes azt vallotta, hogy ő N. Györgytől hallotta, hogy a vállalkozó befektetőtársaival közösen 100 millió Ft nagyságrendű pénzt fizetett Hunvald Györgynek is, amelyet a befektetőtársak finanszíroztak. Ugyanakkor N. György egyik vallomásában sem állított olyat soha, hogy Hunvald Györgynek vesztegetési pénzt adott volna, és ezt ezen a napon is tagadta. A bíró elrendelte a szembesítést, amely során N. György azt állította, ő soha nem mondott ilyet V. Ágnesnek.
A már sokat emlegetett letéti pénzek körül is ismét nagy lett a zűrzavar. A bíróság hosszan feszegette azt a kérdést, hogy milyen alapon nyúlt hozzá a rábízott letéti pénzekhez, és milyen alapon fizette ki azokat N. György részére. Az egyik ilyen kérdésre a tanú azt válaszolta, hogy „Soha senki nem kifogásolta ezt”. Ekkor a bíró feltette azt a kérdést, hogy vajon nem nevezhető-e az egyértelmű kifogásolásnak, hogy emiatt T. Dóra ügyvéd bejelentést tett az Ügyvédi Kamaránál? V. Ágnes erre azt válaszolta, hogy a Kamara határozata szerint nem történt károkozás.
Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy a tárgyalás végén a bíróság felolvasást tartott néhány N. György és V. Ágnes között zajló beszélgetésből, amelyekből egyértelműen kitűnt, hogy a letéti pénzek körül bizony korántsem volt minden rendben. Ráadásul N. Zoltán ötödrendű vádlott a tanú meghallgatása után többek között a következő észrevételt tette ezzel, illetve a híressé vált „piros dossziéval” kapcsolatban: Az csak kitaláció, hogy letéti kivétekkel kapcsolatos dokumentumok lettek volna. Ezzel csak menteni próbálja magát. Számunkra őszintén elismerte, hogy ő ezeket a pénzeket felhatalmazás nélkül vette fel. (Természetesen az ezzel kapcsolatos szembesítés is eredménytelennek bizonyult.)
A bíróság az ügyvédnő kéthetes távolléte alatt beszerezte annak a másik ügynek az iratanyagát is, amelyben V. Ágnes szintén érintett. (Részletek a 21. nap beszámolójában) Ebben szerepel egy levél, amely szerint V. Ágnes iratokat küldött a Központi Nyomozó Főügyészségnek ebben az ügyben is. Az adatok ráadásul K. Viktor pendrive-járól származtak. A bíróság feltette azt az igen helyénvaló kérdést, hogy miként kerültek hozzá ezek az iratok, ám a tanú azt válaszolta, hogy nem emlékszik semmilyen pendrive-ra.
A bíróság után a vádlottak is lehetőséget kaptak, hogy kérdéseket tegyenek fel a tanúnak, illetve észrevételeket fűzzenek vallomásához. Ezzel a lehetőséggel eddig igen ritkán éltek a vádlottak, ám ezúttal sokan érezték úgy, hogy az elhangzottakkal kapcsolatban meg kell szólalniuk. N. Zoltán a már említett észrevételén túl számos ponton cáfolta a V. Ágnes által elmondottakat, ám valamennyi szembesítés eredménytelenül zárult. V. Ágnes vallomásában úgy nyilatkozott, hogy ő, ki nem fizetett munkadíja fejében, kényszerből kapott üzletrészt a Király Palace Kft-ben. Ugyanakkor N. Zoltán azt állította, hogy V. Ágnes egyszerűen aláíratta B. Rózsa vádlottal az üzletrész-átruházási szerződést. Ezt a történetet M. Jenő, majd maga B. Rózsa is megerősítette, ám valamennyi szembesítés eredménytelenül zárult. V. Ágnes tartotta magát a saját verziójához.
Az egyik legérdekesebb észrevételt, illetve kérdést mégis N. György koronatanú intézte egykori ügyvédjéhez. Megkérdezte a tanút, emlékszik-e arra, hogy 2007 júniusában megbízott egy behajtó céget, hogy keressék fel őt? Tudott-e arról, hogy a két „behajtó” korábban emberölést követett el? A tanú erre azt válaszolta, hogy nem emlékszik. N. György még hozzátette, hogy ugyanezek a behajtók „segítettek” K. Viktornak emlékezni arra, hogy ellopta azt a bizonyos piros dossziét. Ráadásul azt is elmondta, hogy ő bizony soha nem adott letéti pénz kivételére vonatkozó felhatalmazást V. Ágnesnek. Mondanom sem kell, hogy a szembesítés ezúttal is eredménytelennek bizonyult.
K. Viktor bírói kérdésre beszámolt a pendrive-ok történetéről. Elmondta, hogy mikor erőszakkal aláíratták vele a munkaviszonyának felmondásáról – és egyben a piros dosszié ellopásának beismeréséről – szóló iratot, elvették két pendrive-ját is, és mindent átmásoltak róla egy gépre, sok adatot pedig letöröltek róla. Így lehettek meg V. Ágnesnek azok az adatok, amelyeket az Ügyészség rendelkezésére bocsátott. Azt is elmondta, hogy miután feljelentést tett, 3 nappal később 4 embert letartóztattak. (Ugyanakkor érdekes módon ebben az ügyben sem vádlott V. Ágnes.)
A bíró szembesítést akart elrendelni a kétféle állítás megütköztetésére, ám K. Viktor „a korábbi eseményekre való tekintettel” nem kívánt szembesítésben részt venni. Ugyanakkor arról is beszámolt, hogy N. Györgytől ő is értesült a behajtókról, és arról is, hogy „nem a jogi viták rendezése volt a cél.”
A tárgyalás végén a Tanácselnök asszony és bírótársa párbeszédes formában hosszas felolvasásba kezdett V. Ágnes és N. György közötti rögzített beszélgetésekből. Igen érdekes élmény volt! Kiderült belőle, hogy N. György V. Ágnes segítségét kérte például, hogy az adóhatósággal lévő problémáját valamilyen módon elintézze. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy V. Ágnes mennyire tartott az Ügyvédi Kamara eljárásától, és hogy mindenképpen szerette volna, ha valaki ezt az ügyet elintézi. Egyértelművé vált az is, hogy meglehetősen sok konfliktus volt N. György és befektetőtársai, illetve V. Ágnes és a befektetők között. A felolvasás pénteken is folytatódott, amikor újabb tanúk meghallgatására is sor került.
Utolsó kommentek