A csütörtöki tárgyalási nap dr. K. Viktor meghallgatásával kezdődött. A 2004 és 2007 között V. Ágnes ügyvédi irodájában dolgozó ügyvéd már kedden is a bíróság elé járult, ám meghallgatása akkor nem fejeződött be. Ez a nap sem indult zökkenőmentesen, Gál György és Hunvald György előállítása ismét fél órát csúszott. Végül csak megérkeztek.
Ügyészi kérdésekre a tanú a következőkről számolt be: A vádlottak közül Gál György kivételével mindenkit ismer, Hunvald Györggyel egyetlen alkalommal találkozott. N. Györgyöt, mint az ügyvédi iroda egyik megbízóját, rögtön azután ismerte meg, hogy V. Ágnes irodájában kezdett dolgozni. Úgy tapasztalta, hogy ő koordinálja a projekteket. A strómanok mindegyikével találkozott a projektcégek ügyeinek intézése kapcsán, de nem látta, hogy ők konkrét tevékenységet végeztek volna, ezek inkább N. Györgyre hárultak.
Munkája kapcsán D. Eszterrel is megismerkedett, mint elmondta, ő a vevőket képviselte.
K. Viktor is megerősítette V. Ágnes és B. Tibor vallomását, amikor elmondta, hogy az önkormányzat által kidolgozott szerződéseknél nem lehetett változtatásokat elérni, akármennyire is szerették volna. Komoly ellentmondásba került ugyanakkor V. Ágnes vallomásával, amikor azt mondta, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos projektcégek üzletrészeinek eladására gyakran csak az önkormányzattal való szerződéskötés után évekkel került sor, példaként a Király utcai ingatlanokat említette. (V. Ágnes ezzel szemben azt állította, hogy ezek heteken, hónapokon belül gazdát cseréltek. A vádirat szerint pedig N. Györgyéknek a vásárlás pillanatában már mindig volt vevőjük az ingatlanokra.)
Az ügyész további kérdéseiből kiderült, hogy K. Viktor nem csak jogi szempontokból ért az ingatlanokhoz, mivel 2003-ban értékbecsélői jogosultságot szerzett, így kérdésre részletesen elmondta, hogy mi határozza meg egy ingatlan értékét.
Következő kérdésénél az ügyész meglehetősen nagy öngólt rúgott, ugyanis azt kérdezte a tanútól, hogy miként befolyásolja egy ingatlan értékét, ha az bérlőkkel terhelt vagy éppen műemléki épület. K. Viktor a bérlőkkel terhelt ingatlanokról elmondta, hogy ez a körülmény „nagyon csökkenti” az épület értékét, míg a műemléki ingatlanokról szólva azt mondta, „az kész horror”, hiszen ezen épületek felújítása csak és kizárólag a szigorú műemléki előírásoknak megfelelően történhet meg, ami nagyban megdrágítja a beruházást, így a megvásárolandó ingatlan értéke sokkal alacsonyabb.
Arra a kérdésre, hogy N. Györgytől tudott-e róla, hogy neki vesztegetési pénzeket kell fizetnie az ingatlanok megszerzése érdekében, a tanú azt mondta, hogy pletyka szinten hallott róla, de már nem tudja, hogy kitől, és azt sem tudja, hogy igaz volt-e. (Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy K. Viktor is fenntartotta a nyomozás során tett vallomását, amelyből egyértelműen kiderült, hogy mindezen információk N. Györgytől származtak.)
Természetesen K. Viktor meghallgatása során is szóba kerültek azok a bizonyos letéti pénzek, amelyekből V. Ágnes N. Györgynek adott át nagyobb összegeket. K. Viktor elmondta, hogy tud arról, hogy „ebből balhé volt”, és ő úgy véli, hogy V. Ágnesnek nem volt felhatalmazása arra, hogy hozzányúljon a rábízott letéti pénzhez. Amikor az ügyész V. Ágnessel való kapcsolatáról firtatta, elmondta, hogy amíg együtt dolgoztak, semmilyen probléma nem volt közöttük, sőt, elég nagy önállóságot adott neki. 2007-ben azért mondott fel, mert az iroda túlvállalta magát, és elege lett a napi 14-16 óra munkából.
Kérdéseinek végén az ügyész a tanú elé tárt egy emailt, amelyet K. Viktor küldött egy befektetőnek, és amelyben Kisdiófa utcai ingatlanokkal kapcsolatos kérdésekről, ezek megszerzésének módjáról, illetve bizonyos – az önkormányzatnak kifizetendő – sokmilliós „reprezentációs költségekről” volt szó. Bár a teremben sokan nem kapták fel rá a fejüket, én mégis azt gondolom, hogy a tanú által adott magyarázat bizony sok kérdést megvilágíthat az egész ügy kapcsán. K. Viktor elmondta ugyanis, hogy ez az úgynevezett „reprezentációs költség” azt a célt szolgálta volna, hogy a befektetőnek azt mondják, hogy ezt ki kell fizetni bizonyos embereknek megvesztegetési pénzként, ugyanakkor ezt a plusz pénzt az ingatlanosok rakták volna zsebre, ily módon emelve meg sokmillió forinttal a saját jutalékukat. A tanú azt is elmondta, hogy ez a „konstrukció” N. Györgytől származott.
(És akkor ezen a ponton kérdem én, hogy ezek alapján vajon nem lehetséges az, hogy N. György a saját befektetőtársaitól is ilyen módon szerzett súlyos milliókat? Hogy vesztegetési pénzre kért tőlük különböző összegeket, amelyeket aztán zsebre tett? Hiszen mindenki, aki tud az állítólagos vesztegetési pénzekről, az N. Györgytől tud róla. Soha senki más nem volt sem tanúja, sem résztvevője ezen cselekményeknek. És azt is tudjuk, hogy így is állandó pénzzavarban volt, hiszen mint a tárgyalás során kiderült, nincs olyan ismerőse, akinek ne tartozna komolyabb összegekkel.)
Újabb adalékot kell megosztanom a kedves olvasókkal, ami a továbbiak megértését segíti. V. Ágnes meghallgatásakor – erről korábban nem számoltam be – az ügyvédnő úgy nyilatkozott, hogy volt egy piros dossziéja, ebben tartotta többek között a letéti pénzekkel kapcsolatos dokumentumokat, így azokat a meghatalmazásokat is, amelyeket N. Györgytől kapott, és amelyek alapján hozzá nyúlhatott a letéti pénzekhez. Állítása szerint ezt a dossziét K. Viktor 2005-ben vagy 2006-ban N. György megbízásából ellopta tőle. És most innen folytatódjék a történet.
A bíróság a tanú elé tárt egy a K. Viktor munkaviszonyának megszüntetéséről szóló iratot, amelynek egyik pontjában K. Viktor elismeri, hogy egy társával 2005-ben ellopta a fent említett piros dossziét. Ekkor a tanú mindenki számára meglepő vallomást tett: V. Ágnes megverette őt, és kényszer hatására íratta alá vele ezt az iratot. Azt is elmondta, hogy feljelentést tett az ügyben, az eljárás jelenleg is zajlik, bírósági szakaszban van. A bíróság kérte a tanút, hogy adja meg az ügyirat számát, hogy tanulmányozhassák az esetet.
Hunvald György ügyvédje, Sebes Péter is egy iratot tárt a tanú elé, amelyben K. Viktor egy XII. kerületi ingatlant ajánl megvételre egy befektetőnek. Az iratból kitűnik, hogy az ingatlant a jelenlegi tulajdonos a XII. kerületi önkormányzattól vette 750-800 millió forintért, most pedig 1,5 milliárd forintért kívánja értékesíteni. A költői kérdés, amelyet Sebes Péter feltett, hogy ebben az esetben vajon nem érte kár az önkormányzatot?
Szünet után a tárgyalás V. Tibor, az önkormányzat Vagyongazdálkodási Irodájának egykori vezetőjével folytatódott. Az ügyész által feltett kérdésözönből igyekszem azokat megemlíteni, amelyek bármilyen érdemi információt hordoznak.
- - Hogyan zajlott az önkormányzatnál az ingatlanértékesítés folyamata?
- - Először is el kell mondanom, hogy minden évben a költségvetés egyik melléklete tartalmazta az elidegenítésre kijelölt ingatlanok listáját. Ez, mint minden rendelet, nyilvános volt, így bárki hozzáférhetett. Ha valamelyik ingatlanra beérkezett egy vételi ajánlat, akkor készíttettünk egy értékbecslést, majd előterjesztés készült, ami alapján a Gazdasági Bizottság eldöntötte, hogy javasolja-e a képviselő-testületnek az értékesítést. A Bizottság döntése után a végső döntést a késpviselőtestület mondta ki. Amennyiben a testület az elidegenítés mellett döntött, akkor az önkormányzat által megbízott ügyvéd elkészítette az adásvételi szerződést. Bérlőkkel terhelt ingatlanok esetén pedig a szerződés aláírása után a Vagyongazdálkodási Iroda megkapta a bérlőkártalanítási feladatokat, illetve egy idő után ez a feladat már a vevőket terhelte.
- - Mely ingatlanokat kellett pályáztatni?
- - 2004 végéig a rendeletek nem írtak elő pályáztatást, így nem volt pályázat. A 2005-ös költségvetési rendelet a 20 millió forintnál értékesebb ingatlanok esetében előírta a pályáztatást, így onnantól kezdve minden ilyen ingatlan ki lett írva pályázatra.
- - Mi történt akkor, ha olyan ingatlanra érkezett vételi ajánlat, amely nem volt kijelölve elidegenítésre?
- - Ebben az esetben a képviselőtestület külön döntött arról, hogy el kívánja-e idegeníteni az adott ingatlant.
- - Volt a lakóknak illetve a helyiségbérlőknek elővásárlási joga?
- - A rendeletek értelmében csak azokban az ingatlanokban van elővásárlási jog, amelyek már társasházak, így a 100%-os önkormányzati tulajdonú épületekre ez nem vonatkozik. A műemléki épületeknél még egyértelműbb a helyzet, ugyanis ott törvényi előírás, hogy csak akkor alakítható társasházzá, ha az épület teljes műemléki felújítása megtörténik.
- - És ha a lakók élni akartak az elővásárlási jogukkal?
- - Mint mondottam, nem volt elővásárlási joguk. Ugyanakkor a Király u. 15. lakói ennek ellenére élni kívántak elővásárlási joggal, emiatt be is perelték az önkormányzatot. Ez a per a mai napig nem zárult le.
- - Minden esetben kellett értékbecslés az eladásokhoz?
- - Igen, ezt az önkormányzat vagyonrendelete előírja.
- - Miért lehetett több értékbecslés is ugyanarra az ingatlanra?
- - Azért, mert 3-6 hónap alatt lejár egy értékbecslés érvényessége. Előfordulhat tehát olyan, hogy az elidegenítésre való kijelölésnél készül egy értékbecslés, ám csak fél év múltán érkezik rá vételi ajánlat. Ilyenkor új értékbecslést kell készíteni.
- - Milyen kapcsolatai voltak N. Györgynek az önkormányzattal?
- - Nem tudom.
- - Tudomása szerint milyen kapcsolatban állt N. György Gál Györggyel és Hunvald Györggyel?
- - Semmit nem tudok erről.
- - Hunvald György részt vett a lakó-kiköltöztetésekben?
- - Nem. Csak fórumokat tartott a lakók tájékoztatása céljából.
- - Ön állította ki N. György számára ezt a fényképes meghatalmazást? (N. György vallomása kapcsán már beszámoltunk róla, hogy N. György egy önkormányzati meghatalmazással járta a lakókat a Király utcában, ám erről az önkormányzatnál a jelek szerint senki sem tudott. N. György vallomásában azt állította, hogy ezt V. Tibortól kapta.)
- - Nem. (A bíró szembesítést rendelt el, amely eredménytelenül zárult.)
Gál György ügyvédjének kérdésére a tanú elmondta, hogy a lakókiköltöztetés költsége előzetesen bizonyosan nem volt kalkulálható. Hunvald ügyvédje egy táblázatot mutatott be, amelyet a Vagyongazdálkodási Iroda készített 2010-ben. Ez a táblázat (amelyet majd itt a blogon is közzéteszünk) azt mutatja be, hogy a sok bérlővel terhelt ingatlanok esetében a kiürítési költségek gyakran a vételár sokszorosát teszik ki. A kiürítési költségek számítását a lakóktól beszerzett számok alapján számították ki.
Végül Hunvald György tett fel két kérdést:
- - 2002 és 2010 között a vádban szereplő ingatlanokon túl az önkormányzat értékesített bérlőkkel terhelt ingatlanokat?
- - Igen, emlékeim szerint 30-40 darabot.
- - Ugyanezzel a konstrukcióval?
- - Igen.
Személy szerint én sok új információval gyarapodtam ezen a tárgyalási napon, remélem sikerült minden fontos momentumot érthetően közre adnom. Amennyiben valami homályos, bátran tegyék fel kérdéseiket, én pedig legjobb tudásom szerint igyekszem válaszolni rájuk.
Utolsó kommentek