A tárgyalássorozat ma reggeli fordulója egy, a szappanoperákból ismert "korábbi epizódjaink tartalmából” visszatekintéssel kezdődött, ugyanis az előző tárgyalási napon a hangrögzítő rendszer meghibásodott, ezért a pénteki meghallgatás utolsó részét meg kellett ismételni. Így aztán számos kérdést újra feltesznek a vád koronatanújának, aki legjobb tudása szerint igyekszik ugyanazt és ugyanúgy válaszolni, mint előző alkalommal, ennek felidézésétől megkíméljük az olvasót, már csak azért is, mert N. György második hete tartó meghallgatását ettől függetlenül is egyre unalmasabbnak találjuk (pláne, hogy az első számú ügyész ma sem vesz részt a történetben).
A mai tárgyalási nap első felét a következő történések „rengették meg” (elnézést kell kérnünk a blog látogatóitól, ha sorainkból némi szarkasztikus iróniát, avagy ironikus szarkazmust vélnek kiolvasni, de (tárgyalási) napról-napra egyre kevésbé értjük ezt a furcsán szerkesztett történetet: a címszereplőről szinte nem is esik szó, szövege alig van, a cselekmény nélküle zajlik. De azért ott van, a filmes hasonlatot folytatva (és befejezve) a képernyő elé „láncolva” követi az eseményeket.):
Dr. N. György a jegyzeteit az asztalon szétterítve válaszol a bíróság kérdéseire, a nyomozás során – még gyanúsítottként tett – vallomását bekezdésenként olvassa fel a bíró. Ezeket a tanú fenntartja, helyenként pontosítja, ahol pedig ellentmondások mutatkoznak a tárgyaláson általa elmondottakkal – és ilyen akad szép számmal – megpróbálja megvilágítani az eltérések okát. Ez legtöbbször nem sikerül, legalábbis nem a bíró számára is kielégítő módon. Apró indulatszikra lobban, amikor a tanú egyik mondatát úgy kezdi, hogy ő megismételheti ugyanazt negyedóránként, mire a bíró nyomban azt válaszolja, hogy meg is fogja, egészen addig, amíg a bíróság számára világossá nem válik, amit beszél. Vagyis többek között az, hogy tételesen mekkora vesztegetési pénzeket adott át Gálnak (amit Gál nem ismer el), azt, hogy az állítólag Hunvald által aláírt, az önkormányzat által kiadott igazolványt csak 2006-ban kapta, továbbá, hogy P-né D. Esztert csak 2004 tavaszán mutatta be Hunvaldnak, akivel a lakók kiköltöztetésének kérdésén kívül semmilyen ingatlanokkal kapcsolatos tárgyalások nem folytak.
 |
Hunvald reagál: ilyen igazolvány kiadásáról nem tud, a tanú nem az önkormányzat megbízásából járt el, hanem az önkormányzat a szerződésben úgy állapodott meg a vevővel, hogy vagy a vevő feladata a lakók kiköltöztetése, vagy ezt a feladatot átvállalhatja az önkormányzattól. Ilyen alapon járt el dr. N., ami a bíróság szerint sem ugyanaz, mint amit állított. A tanú politikai síkra is merészkedik: elmondása szerint sok esetben a kerületi SZDSZ és Fidesz háttéralkujának köszönhetően szavaztak meg egy-egy ingatlaneladást.
És persze vég nélkül cégnevek, üzletrészek, tranzakciók, befektetők, házak, összegek, ki tudja ezt mind észben tartani? Hát a koronatanú, aki a bíróság azt firtató kérdésére, hogy gyanúsítottként tett vallomásában hogyan emlékezhetett mindenre ilyen részletességgel, azt válaszolja, hogy vallomását alaposan felkészülve, jegyzetei alapján tette meg.
Miután a bíróság valamennyi olyan tanúvallomás részletet felolvasott, amelyet szükségesnek tartott, illetve az ezekhez tartozó kérdéseket is feltette, az ügyésznek, védőknek, vádlottaknak újfent lehetőségük nyílt észrevételeiket megfogalmazni a tanú vallomásával kapcsolatban.
Az ügyészben – bár saját koronatanújáról van szó – ezúttal is felvetődtek újabb kérdések, amelyeknek hangot is adott. Ezek közül négy kérdést tartok érdemesnek (ezúttal sem szó szerint) Önök elé tárni.
- Mikor szerzett tudomást Hunvald György az Ön szerepéről az ingatlaneladásokkal összefüggésben?
- Az önkormányzatban nagyon sok embernek tudnia kellett róla, ismernie kellett az ügyben játszott szerepemet. Hunvald Györgynek nem feltétlenül kellett tudnia róla.
- Hogyan, miként vett részt Hunvald az értékesítési folyamatban?
- Mint minden más képviselő, illetve mint polgármester: szavazott.
- Szükség volt-e az önkormányzat részéről bármiféle hozzájárulásra ahhoz, hogy önök tovább értékesítsék az üzletrészeket külföldiek számára?
- Nem, semmi ilyemire nem volt szükség.
- Akkor honnan tudta meg az önkormányzat, hogy önök tovább értékesítették az üzletrészeiket? Be kellett jelenteniük?
- Nem. Nem is kellett tudniuk róla.
Az ügyészi kérdések után elhangzott még néhány kérdés, illetve észrevétel az egyes védők részéről, majd véget ért N. György négy tárgyalási napon át tartó vallomása, és a bíróság áttért a második tanúra.
P-né dr. D. Eszter még a múlt héten kérelmezte, hogy kéthónapos gyermekére való tekintettel írásban válaszolhasson a bíróság kérdéseire. A bírói tanács múlt pénteken elküldte kérdéseit a tanúnak, aki hétfőre emailen meg is küldte a válaszokat. A mintegy 25 oldalas vallomás felolvasásával folytatódott a kedd délután. Miután az így „ránk zúdított” információmennyiség meglehetősen ömlesztve érkezett, ennek részleteiről csütörtökön, a tanú személyes meghallgatását követően számolunk be a blog olvasóinak. Kíváncsian várjuk továbbá, hogy Fazekas Géza, aki évek óta gazdája az ügynek, ezúttal visszatér-e a tárgyalóterembe.
(Oldalunkra rövidesen felkerül P-né dr. D. Eszter vallomásának a bíróság számára megküldött szövege.)
Utolsó kommentek