Szeptember 6-án kedden továbbra is a koronatanú, N. György meghallgatásával folytatódott a Hunvald-per. Mi, azon kevesek, akik az elejétől fogva részt veszünk valamennyi tárgyaláson, már minden apró változást észlelünk, és ezekből akarva-akaratlanul levonjuk a konzekvenciákat. Még egy laikus - az eseményeket csak felületesen szemlélő - számára is egyértelmű, hogy a vád koronatanújának meghallgatása a tárgyalási sorozat legizgalmasabb, mindeddig legnagyobb horderejű történése. Ehhez képest a sajtó érdeklődése látványosan megcsappant. Bár a tanúk meghallgatása már sajtónyilvános, immáron csupán két kamera árválkodott a nagyteremben, és néhány markánsan jobboldali újságíró is távollétével hívta fel magára a figyelmet. Ezen jelenségek okai a beszámoló végére talán világossá válnak.
Nem ért meglepetésként, amikor azt észleltem, hogy az ügyészi pulpitus mögött ezúttal sem Fazekas Géza foglalt helyet. Miután ismét a nagyteremben zajlott a tárgyalás, hely- és oxigénhiány nem lépett fel, ugyanakkor, miután N. György ismételten ülve kívánt a kérdésekre válaszolni, az első öt perc a terem átrendezésével telt.
Mivel pénteken az ügyészség a maga részéről befejezettnek tekintette a tanú meghallgatását, ezúttal a védőügyvédeken volt a sor. A kérdezés joga elsőként az elsőrendű vádlott, Gál György képviselőjét, Bárándy Pétert illette. Első kérdései a védence és N. György kapcsolatára, az ingatlanokkal kapcsolatos egyeztetéseikre vonatkoztak, illetve azt firtatták, hogy ezen megbeszélésekről, találkozókról készültek-e feljegyzések. Mint a válaszokból kiderült, az egyeztetések mindannyiszor négyszemközt zajlottak, feljegyzések pedig olyan formában készültek, hogy N. úr két kollégáját küldte el megnézni a kiszemelt ingatlanokat. Arra a kérdésre, hogy miért éppen Gál Györgyöt szemelte ki a beszélgetésekre, azt a választ kapta, hogy a Gazdasági Bizottság elnökeként Gál úr látta el a vagyongazdálkodási feladatokat, és amúgy is meghatározó figura volt. A következő kérdéscsoport az értékbecslővel való találkozóiról szóltak. N. György válaszaiból megtudhattuk, hogy bár kollégái többször látták az irodájában K. Lajost az értékbecslőt, ám megbeszéléseik mindig zárt ajtók mögött folytak, így azok tartalmáról más nem tudott.
Természetesen Bárándy is külön időt szánt a híressé vált N. György-féle határidőnapló értelmezésére. Mint ismeretes, a házkutatások alkalmával előkerült N. György 2004-es határidőnaplója, amelyben különböző dátumoknál különböző ingatlanokra vonatkozó bejegyzések szerepelnek különböző összegekkel. Ugyanakkor a tanú állítása szerint irreleváns, hogy ezek éppen melyik naphoz vannak bejegyezve, illetve az egyes összegek sem pontosan annyit jelentenek amennyit, és azt is csak ő tudja, hogy ezek mely ingatlanokra vonatkoznak, hiszen a feljegyzéseket saját magának készítette.
Elmondása szerint azon vesztegetési pénzekről készített itt magának számadást, amelyeket az egyes ingatlanok kapcsán ki kellett fizetnie. Mindenesetre tényleg érdekes kódrendszert használhatott, ugyanis ember legyen a talpán, aki megérti a logikáját. Két gyors példa.
- A 2004. április 5-i napnál szerepel az alábbi bejegyzés: 30M+30M+70M. A tanú elmondása szerint a két 30 milliós összeg a Király u. 15. és 21. számú ingatlanra vonatkozik, míg a 70 millió 25+25+20-as bontásban a Klauzál u. 8-10-ra, illetve a Károly krt. 3-ra (bár erre vonatkozó semmilyen utalás nem szerepel a lapon). Arra a kérdésre, hogy a Károly krt. miért szerepel teljesen más összegekkel április 6-ánál is, nem kaptunk világos választ.
- Az április 8., 9, és 10-i oldalon a Király u. 25-27-29-el kapcsolatos bejegyzések találhatók, 66 M bejegyzéssel. N. úr azt mondta, hogy ez világos, mint a nap, hiszen a 66 millió jelenti a 3 X 20 milliót, illetve azt a 6 millió forintot, ami a saját költsége volt. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy ez a 2003-as ügy miért szerepel a 2004-es határidőnaplójában, és miért pont ezeknél a napoknál, ismételten nem kaptunk kielégítő magyarázatot.
Én a magam laikus módján azt is furcsállom, hogy miként lehet az, hogy a házkutatások alkalmával csak és kizárólag a 2004-es határidőnapló került elő? Hol van vajon a 2003-as? És abban vajon mi szerepel?
Másodikként Sebes Péteren, Hunvald György védőjén volt a kérdezés sora. Kérdései első csoportja arra vonatkozott, vajon a tanúnak van-e vagy volt-e tudomása arról, hogy Hunvald György polgármesterként a képviselőtestület vagy a frakciók előtt érvelt-e az ingatlanügyletek mellett. N. úr nem tudott ilyenről. A következő kérdések D. Eszter (a külföldi befektetők képviselője) bemutatásának időpontját célozták. A válaszokból egyértelműen kiderült, hogy amikor N. György bemutatta Hunvaldnak D. Esztert, már lényegében valamennyi ingatlan kapcsán megszületett a képviselőtestületi határozat, ami – ha a vádiratot tekintjük – meglehetősen érdekes körülmény. A következő kérdéscsoport kérdéseit és válaszait megpróbálom nagyjából szó szerint idézni:
- 2003-2004 folyamán kivel tárgyalt és kivel nem tárgyalt az ingatlanokról a vádlottak közül?
- Gál Györggyel tárgyaltam, Hunvald Györggyel nem tárgyaltam.
- Tárgyalt-e Hunvald Györggyel 2003-2004-ben a vételi ajánlat benyújtása után, a szerződéskötés előtt bármikor is?
- Nem.
- Mondta-e önnek Hunvald György bármikor, hogy ő tudott volna az értékek alacsonyságáról?
- Nem.
- Mondta-e önnek Gál György vagy bárki más, hogy Hunvald Györgyöt tájékoztatta erről?
- Nem.
- Tárgyalt-e ön Hunvald Györggyel arról, hogy Önnek már van vevője?
- Nem.
- Mondta-e önnek Gál György, K. P., V. Á., M. J. vagy bárki más, hogy ők tájékoztatták Hunvald Györgyöt arról, hogy önnek már van vevője, aki magasabb áron veszi meg az ingatlanokat?
- Nem.
- Ön tájékoztatta Hunvald Györgyöt arról, hogy kinek, mikor, mennyiért értékesített?
- Nem.
- Más tájékoztatta erről Hunvald Györgyöt?
- Nem tudok róla.
- Tud ön arról, hogy a Rózsa u. 18/A-val kapcsolatos első értékbecslés még 2002 szeptemberi, amikor Hunvald még nem is volt polgármester?
- Igen. Ez az értékbecslés 29 millió Ft-ról szólt, míg a 2004-es 42 millióról. (Az ügyvéd úr ezen a ponton megjegyezte, hogy milyen érdekes, hogy az állítólagos alulértékeltetett értékbecslés 13 millióval magasabb, mint a korábbi.)
- Adott ön pénzt valaha Hunvald Györgynek?
- Nem.
- Mondta-e önnek bárki, hogy ő adott pénzt Hunvald Györgynek?
- Nem.
- Mondta-e ön valaha bárkinek, hogy adott pénzt Hunvald Györgynek?
- Indulatomban mondhattam ilyet, de ezt csak annyira kell komolyan venni, mint amikor az ember haragszik a kutyájára, és dühében azt mondja, hogy agyonváglak.
A többi ügyvéd kérdései közül az értékbecslő ügyvédjének néhány kérdése volt igazán érdekes. Megkérdezte N. Györgytől, hogy jól értette-e, hogy mindig, minden évben határidőnaplót vezetett. A válasz igen volt. Megkérdezte, hogy ezekbe a határidőnaplókba minden találkozóját, minden fontos eseményt feljegyzett-e, és a válasz ismételten igen volt. Ekkor arra kérte az ügyvéd a tanút, hogy az előtte fekvő 2004-es határidőnaplóban mutassa meg azon bejegyzéseket, amelyek az értékbecslővel való találkozóit jelölik. A tanú hosszasan lapozgatott a naplóban, de ilyen bejegyzést nem tudott mutatni.
A vádlottak közül Gál György és Hunvald György is kérdezett a tanútól. Gál György elsősorban a tanú korábbi vallomásaiban leledző ellentmondásokra kérdezett rá, ezekről egy részletes feljegyzést át is adott a bíróságnak. A kérdezz-felelek érdekessége volt, hogy míg Gál tegezte N. Györgyöt, a tanú konzekvensen Gál úrnak szólította. Párbeszédükben rendre minősítgették egymás kérdéseit és válaszait, amit a bírónő szóvá is tett. Gál is rákérdezett arra, hogy miként tudhatott 2003 novemberében D. Esztertől a külföldi befektetőkről, ha ő is csak 2004 tavaszán ismerte meg őt? A konkrét kérdésre konkrét válasz nem érkezett.
Hunvald György csupán egy kérdést intézett a tanúhoz, amely arra vonatkozott, hogy fenntartja-e N. azt a vallomását, amely szerint az ingatlan eladási konstrukciót ő találta ki Gállal. Mint kiderült a válaszból, ez nem teljesen volt így. Hunvald be is csatolta valamennyi olyan ingatlaneladás adásvételi szerződését, amely ezen konstrukción alapult, számos olyat is, amelyek még a 2001-es évből származnak.
Csupán negyed óra maradt a tárgyalási napból, amikor a kérdések sora végre a bírósághoz került. Megjegyzendő, hogy bár véleményem szerint ez a legizgalmasabb része a tanú meghallgatásának, eddigre már egyetlen kamera sem tartózkodott a teremben. A bíróság azon kérdéseire, hogy Hunvald és az értékbecslő ismerték-e egymást, illetve hogy a befektetői körből Hunvald ismerhetett-e valakit, mindkét esetben „Nem” volt a válasz.
A tárgyalás szüneteiben a folyosón – szimpátiától függetlenül – minden beszélgetőtől azt hallottam, hogy a Hunvald elleni vád megreccsent. A koronatanúhoz intézett konkrét kérdések és konkrét válaszok tükrében egyértelműen az derült ki, hogy Hunvalddal senki nem egyeztetett, nem tudott a későbbi befektetőkről, sem arról, hogy az ingatlanok majd magasabb áron cserélnek gazdát.
Talán ez magyarázat lehet arra is, miért csappant meg a sajtó érdeklődése. Hiszen az egetverő szenzáció, ha Hunvald gazember, de mit kezdjenek azzal, ha mégsem az?
Utolsó kommentek