Hunvald György az ügyvédjén keresztül az alábbi levelet juttatta el hozzánk, melyet változtatás nélkül, teljes terjedelmében tettünk közzé.
***
Nehéz szívvel gondolok arra a pillanatra, amikor a feleségem felhívott, hogy a lakásomon keresnek a rendőrök. 35 nap csoda és boldogság, majd újra a pokol. Az első amire gondoltam, hogy valami tévedés történt. Aztán hamar kiderült, hogy sajnos igaz, vissza kell mennem a börtönbe. A Fővárosi Ítélőtáblának nem volt elég, hogy ezalatt a 35 nap alatt társadalmi munkát végeztem, munkát találtam és elkezdtem dolgozni, eljártam a tárgyalásokra. Nem bujdostam, nem rejtőztem el. Az erzsébetvárosi lakosok nap, mint nap láthattak az utcákon, a piacon. Az óvodában Attila fiammal, az edzésen Marci fiammal. Beosztottuk a nyarat a fiúkkal. hogy mikor mit nézünk meg együtt (múzeumok, kiállítások, stb.) Olyan dolgokat terveztünk be, amelyeket az elfoglalt polgármesteri időszakomban nem tudtunk megtenni. És sajnos most sem.
Kegyetlen dolog volt pénteken hazaérkezni. Az előszobában a két rendőr. Elkezdeni csomagolni, és azon gondolkodni, mit mondok a fiúknak hova megyek, és ami a legfontosabb, meddig!
Tudták és érezték, hogy nagy a baj. Közben megérkezett a feleségem is és a barátok. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor átöleltem a fiúkat, megcsókoltam a feleségemet, és elindultam vissza a 823 napba. Tudom, hogy a Parlamentben név szerint tették fel a kérdést, hogyan lehet az, hogy szabad lettem. Biztos vagyok benne, hogy az nem lehet közérdek, hogy megnyomorítsanak egy családot. Az sem lehet közérdek, hogy Hunvald Györgyre más szabályokat kell alkalmazni.
Bízom a Strasbourgi Emberjogi Bíróságban, hogy elmarasztalja Magyarországot a Hunvald vs Magyarország ügyben a hosszú letartóztatási idő miatt. Bízom ebben azért is, mert a strasbourgi ítéletek tízből tízszer emelik fel szavukat az olyan indoklás miatt, amivel a letartóztatásomat eddig indokolták. Ez persze rajtam nem segít, hiszen elvettek indokolatlanul a családomtól. Ráadásul ezeket az éveket semmilyen kártérítéssel nem lehet pótolni. Furcsa, hogy Magyarországon bűnszervezeti gyanúsítással (amelyről esetemben mindenki, aki egy kicsit is ismeri az ügyet, látja, hogy tákolmány) csak néhány embert tartanak fogva. Vajon miért?
Az még furcsább az Ítélőtábla végzésében, hogy azt feltételezi, hogy ha az ügyemben számomra kedvezőtlen fordulat állna be, akkor megszöknék. Miből feltételezi ezt? Mit tud, amit más nem? Amit az ügyet érdemben tárgyaló bíróság sem tud még?
Hiszen lássuk, mi következik még. A tanúk meghallgatása, akik elmondják, amit a nyomozás során mondtak. Ezek mindegyike számomra kedvező, engem igazol. Azután következnek az okirati bizonyítékok, amelyek szintén azt igazolják, amit mondtam. Ráadásul végre kirendelték a büntetőeljárás során először (!) – az igazságügyi értékbecslő szakértőt. Ez csupa olyan dolog, kezdve azzal, hogy a tárgyalás április 7-én elkezdődött, amire a letartóztatásom első napja óta várok. Hogy beszélhessek a nyilvánosság előtt és érvelhessek az igazamért.
Megdöbbentő az, ha az ügyészség rámutat valakire, és valami súlyos dologgal megvádolja, akkor az úgy van, és kész. Miért nem kell ártatlannak tekinteni az embert az ítéletig legalább papíron?
Amikor azt írják hogy a várható ítélet nagysága, az számomra a magyar nyelv szabályai szerint már eleve egy ítéletet jelent. Tárgyalás nélkül. Nem véletlen, hogy a Strasbourgi Bíróság ezért a kifejezésért és indoklásért bünteti rendszeresen Magyarországot, akinek aztán az adófizetők pénzén kell kártérítést fizetnie.
Innen néhány száz kilométerre nyugatra komolyan veszik az ártatlanság vélelmét, és nem szólalnak fel a parlamentekben laikus képviselők, hogy politikai ellenfeleiket bizonyítás és jogerős bírósági ítélet nélkül rács mögött tudják. Tudom, hogy igazam van, és tudom, hogy ártatlan vagyok. Tudom, hogy semmilyen kárt nem okoztam szándékosan senkinek. Tudom, hogy ezt be tudom bizonyítani.
Tudom, hogy az a minden konkrét tényt nélkülöző végzés, ami „visszahozott” a börtönbe, minden tekintetben jogsértő az európai gyakorlatban. Tudom viszont azt is, hogy ez megfelel annak a közérdeknek, amit a Parlamentben egyesek úgy definiálnak, hogy az emberek igazságérzete ezt kívánja, és ez a „köz érdeke”.
Nem jó az a döntés, ami bizonyítás nélkül tart börtönben valakit, mert ez egy olyan előrehozott büntetés, amit akkor nehéz elmagyarázni, ha végül felmentik az illetőt.
Ugyanis ahogy az ítélőtábla várható büntetésről beszél mindenféle bizonyítási eljárás nélkül, úgy logikusan nem lehet arra hivatkozni, hogy azért maradjon a börtönben valaki, mert még nem ért a bizonyítási eljárás végére az ügy.
Európa nyugati felében éppen ezért nincsenek előzetes letartóztatásban az emberek. Csakis akkor, ha konkrét adat van arra, hogy valaki szökne vagy befolyásolná az ügyet. Európa nyugati felében a bíróság előtt a vádnak ugyanúgy bizonyítania kell amit állít, mint a védelemnek a védekezését. Hiába éltem ezalatt a 35 nap alatt úgy, hogy mindenben igazoljam azt, hogy helyesen döntött a Fővárosi Bíróság a szabadlábra helyezésemről. Még a kerületi rendőrségen is rendszeresen jelentkeztem, pedig nem kellett.
Éppen dolgoztam, amikor a feleségem felhívott. Pont abban az időben 9 és 10 óra között, amikor 5 héttel ezelőtt mondtam neki a csodálatos hírt, hogy szabadulok. Szegény Katám, neki pedig ezt a szörnyű hírt kellett elmondania nekem. Ekkor is azt tettem, amivel remélem a jövőben is azt tudom mindenki számára bizonyítani, hogy mindig, minden körülmények között rendelkezésre fogok állni az igazságszolgáltatás számára.
Mit tettem? Azonnal felhívtam a kerületi rendőrkapitányságot, és megkérdeztem az ügyeletes tisztet, mikor és hol kell jelentkeznem. Azt mondta, menjek haza. Ezt tettem.
Elkezdtem a 823 nap folytatását. Természetesen semmilyen körülmény sem tántorít el attól, hogy az utolsó leheletemig a teljes nyilvánosság előtt bizonyítsam az ártatlanságomat. Semmilyen lelki, pszichikai terror, ami bőven volt a nyomozás során, nem fog megtörni.
Ennyivel tartozom magamnak, a családomnak, a barátaimnak és az ügynek is.
Mert bármennyire is próbálják a védekezési lehetőségemet csökkenteni azzal, hogy nem védekezhetek szabadlábon, az igazság előbb-utóbb ki fog derülni.
Rajtam nem fog múlni.
Hunvald György
Utolsó kommentek