2011 áprilisában a petrocelli.blog.hu megtisztelő figyelemre méltatta oldalunkat (idéztük is őket - Rólunk-mások No. 1. – Petrocelli címen), és azóta mi is szorgalmas olvasói vagyunk Petrocellinek. Mostanában – bár nem a Hunvald-perhez kapcsolódik – megint érdekes írással örvendeztették meg a nagyérdeműt. Címe: Pórázon a híradóban: megbilincselt közszereplők Strauss-Kahntól Szabadi Béláig. Most nem „másodközölnénk” a teljes írást, de egy-egy érdekesebb megállapítását idéznénk, természetesen nem minden szándékosság nélkül…
***
A hír:
A francia médiahatóság közleménye szerint lehetőség szerint nem mutathatja a francia média azokat a képeket, amelyek bilincsben, vezetőszáron ábrázolják a nemi erőszak kísérlete miatt vasárnap letartóztatott, azóta tisztségéről lemondott volt IMF-vezért mindaddig, amíg a bíróság el nem ítéli. A magyar médiahatóságnak nincs hasonló állásfoglalása, ám az előzetes letartóztatásba helyezett, még el nem ítélt gyanúsítottakat gyakran látjuk bilincsben a híradókban vagy a lapok címoldalán. A közelmúlt példái alapján úgy tűnik, a magyar nyomozó- és vádhatóságok kommunikációs céllal tudatosan is használják a kényszerintézkedésnek alávetett személyek bemutatását a médiában.
... Az elmúlt időszakban mind gyakrabban fordul elő Magyarországon is, hogy gyanúsítottként őrizetbe vett ismert embereket vezetőszáron vezetnek el a kamerák kereszttüzében. Az első emlékezetes eset Szabadi Bélának, a Torgyán József jobbkezének számító volt kisgazda államtitkárnak letartóztatása volt, ahol a politikust a sajtó előtt bilincsben vezették az előzetes letartóztatásáról döntő bíróságra. A képek bejárták a teljes magyar médiát és minden bizonnyal hozzájárultak a kisgazdapárt egy évvel későbbi megsemmisüléséhez. Ilyesmi korábban évtizedekig nem történt, az eset annyira egyedinek számított, hogy az érintett egyenesen Bilincs és póráz címen írta meg emlékiratait.
Szabadi nevéhez fűződik egyébként a bilincsben ábrázolt közszereplőkre vonatkozó precedens jellegű ítélet is, amelyet 2009. február 26-án a volt államtitkár Népszabadság elleni személyiségi jogi perében a Fővárosi Ítélőtábla hozott. Egy, a Népszabadságban megjelentetett képről - ami bilincsben és pórázon, ki nem takart arccal ábrázolta Szabadit - az ítélőtábla jogerősen kimondta: a kép közlése jogsértő volt. A jogerős ítélet szerint az engedély nélkül készült kép publikálásával a lap megsértette a felperesnek a képmása védelméhez fűződő személyiségi jogát, valamint - a kép megalázó jellegére és ábrázolásmódjára való tekintettel - az emberi méltóságát. A Népszabadságot kötelezték az internetre még 2005. június 25-én feltett fotó eltávolítására és eltiltották a felvétel jövőbeni felhasználásától. Kötelezték arra is, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező részét közölje nyomtatott és elektronikus változatában.
A jelek szerint a 2009-es ítélet nem befolyásolta a magyar média gyakorlatát. Nemcsak Szabadi Béláról találunk ma is sok, őt bilincsben ábrázoló képet a lapok online verzióban, de az utóbbi években megszaporodó politikus-letartóztatásokról szóló beszámolókból sem maradt el a terhelt vezetőszíjas ábrázolása.
Emlékezetes a Zuschlag Jánost ábrázoló 2007-es fénykép, amelyen a volt szocialista politikust mutatták megbilincselve, megalázó pozícióban, miközben öv nélküli nadrágját tartja, hogy az le ne csússzon róla a kamerák előtt. Szintén bejárta a magyar sajtót Hunvald György és Hagyó Miklós bilincses képe, akárcsak a különböző fővárosi, kormányzati vagy honvédségi ügyekben őrizetbe vett volt vezetőké.
… Különösebb felzúdulást csak azok a képek váltottak ki, amelyeken Geréb Ágnes volt látható boka- és derékbilincsben. Ezt többen, közük kormánypárti politikusok is a szülésznő nyilvános megalázásaként értékelték. A rendőrség rendszerint azzal magyarázta a hasonló eseteket, hogy az őrizetbe vett vagy előzetes letartóztatásba helyezett személyek esetében kötelező a vezetőszíj és a bilincs használata, így a bíróságok előtt "spontán várakozó" fotósok és operatőrök nem is nagyon tudnának másféle képet készíteni, mint ilyet.
Csakhogy ez a magyarázat korántsem áll biztos lábakon: a bilincs használata egyáltalán nem kötelező érvényű, ráadásul a már megbilincselt terheltek képi ábrázolását sem lehetne egy ilyen szabályból levezetni.
A magyar médiahatóság vagy elődszervezetei nem foglalkoztak a megbilincselt vagy más kényszerintézkedésnek alávetett személyek képi ábrázolásának szabályozásával. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ugyanakkor egy konkrét esetet vizsgáló tavaly novemberi jelentésében megállapította, hogy a BRFK gyakorlata a vezetőszíj általános alkalmazásával sérti az őrizetbe vettek tisztességes eljáráshoz valamint az emberi méltósághoz való jogát, és tételesen is ellentétes a rendőrségi törvény vonatkozó előírásaival. A jelentés nyomán az országos rendőrfőkapitány arra utasította a BRFK vezetőjét, hogy haladéktalanul módosítsa a kényszerítő eszközök alkalmazását általános jelleggel előíró belső normákat és a törvényi szabályozással összhangban nem álló rendelkezéseket helyezze hatályon kívül.
Más kérdés, hogy a megbilincselt terheltek bemutatása a sajtóban független attól, hogy a rendőrség jogosan vagy szabálysértő módon alkalmazta-e náluk a kényszerintézkedést. A Legfelsőbb Bíróság egyik határozata 2001-ben kimondta, hogy az ilyen képek közlése közszereplők esetében is jogsértő magatartás, a büntetőeljárás ugyanis nem minősül közszereplésnek. De ha közszereplés lenne is a büntetőeljárás, az sem tenné megengedhetővé pl. az emberi méltóság durva megsértését. A magyar gyakorlat azonban nem vesz tudomást erről. A nyilvános megbilincselés lényegében a hatóságok által alkalmazott negatív jogi pr bevett eszközévé vált, annak demonstrálása, hogy az illető nyilvánvalóan bűnöző. A személyi szabadságot korlátozó intézkedés mind gyakrabban egyfajta modern kori nyilvános autadaféként funkcionál, amelynek során a bűnöst ünnepélyesen megmutatják a népnek.
Ügyvédek beszámolója szerint a politikai vagy más okból nagyobb közérdeklődésre számot tartó ügyekben a hatósági nyomásgyakorlás eszköztárában is előkelő helyen szerepel, hogy a kellőképpen együtt nem működő terheltet a média előtt is körbevezetik, míg a készségesebb gyanúsítottak esetében ettől eltekintenek. Gyakori eset, hogy az őrizetbe vétel pillanatában már a helyszínen van a média jól értesült része, akiknek valakik előre megmondják, hogy milyen útvonalon és hová fogják szállítani a megbilincselt személyt. (Hallottunk egy esetről, amikor egy gazdasági bűnügyben az őrizetbe vétel során intézkedő rendőr kinézett a ház elé, és jóindulatúan közölte az őrizetbe vett személlyel, hogy ha siet a pakolással, nem kell bilincsben elvezetnie, de ha odaér a sajtó, akkor fel kell raknia a vezetőszárat.)
… A hasonló helyzetbe került gyanúsítottaknak pedig nem árt megfontolniuk, hogy ők is pert indíthatnak a kényszerítő intézkedést jogszerűtlenül alkalmazó hatóságok és az erről ugyancsak jogszerűtlen módon képeket közlő médiumok ellen. Tizenötezer eurót talán nem fognak kapni, mint franca sorstársaik, de saját kommunikációjukban használni tudják a várhatóan számukra kedvező ítéletet.
(Az eredeti, teljes írás itt, a petrocelli.blog.hu-n olvasható)
Utolsó kommentek