Elérkezett a második tárgyalási nap. Ez tulajdonképpen az első olyan, amely érdemi információkkal és eseményekkel is szolgál. A sajtó érdeklődése mégis jelentős mértékben csökkent múlt csütörtök óta, pedig ma hallgatja meg a bíróság Gál Györgyöt, az elsőrendű vádlottat. A csökkenő médiaérdeklődésnek oka lehet, hogy a többi vádlott nincs jelen – nem is lehet, sőt a bíróság a kép- és hangrögzítő eszközöket is száműzi a tárgyalásról. Így végül alig tucatnyian maradunk a teremben.

A bíró felolvassa azt a másfél oldalas – elég határozott hangvételű – beadványt, amelyben az ügyészség felhívja a bíróság figyelmét – számos jogszabályra, AB-döntésre és egyebekre való hivatkozással – hogy a bíróságnak nincs joga a vád módosítását vagy kiegészítését kérni, és hogy a vádirat minden releváns információt és tényt tartalmaz a bűnszervezet meglétének alátámasztására (Előzmény: a bíróság korábban arra kérte az ügyészséget, hogy alaposabban indokolja a vélelmezett bűncselekmények bűnszervezetben történő elkövetését).

Gál választhat, hogy állva vagy ülve kíván-e vallomást tenni. Az előbbit választja, és választása mellett végig ki is tart – együtt a BV-alkalmazottal, aki végig mellette áll (és fogja a pórázt).

Miután megkapja a krimikből is jól ismert figyelmeztetést, miszerint nem köteles vallomást tenni, de minden, amit mond, felhasználható ellene, valamint senkit nem vádolhat hamisan, Gál elmondja, hogy a bíróság minden kérdésére válaszolni kíván.

Az egész tárgyalási napot a bíró minden részletre kiterjedő alapos érdeklődése jellemzi, az elhangzott kérdések és válaszok teljes körű ismertetése csak hardcore ingatlanügy-rajongók érdeklődésére tarthatna számot, így csak tömör tartalmi összefoglalóra törekedhetünk.

***

Gál személyére vonatkozóan elhangzott információk: eredetileg villanyszerelő szakmunkás, a vizsgált időszakban önkormányzati képviselő, jövedelme 425.000 forint, felesége bolti eladó, jövedelmét jelenleg nem ismeri, három kiskorú és két felnőtt gyermeke van, mást nem kell eltartania. Van egy nyaralója Horvátországban, két lakása a hetedik kerületben, egyharmad nyaralója a Balatonon, valamint egy Jaguár típusú személyautója.

Kapcsolata a többi vádlottal: Hunvald Györgyöt 1996 óta ismeri, a harmadrendű Kardos Pétert 1992 óta, párttársak. A negyedrendű K. Lajost már képviselőként ismerte meg, mint olyan személyt, aki a hetedik kerületben értékbecsléseket szokott készíteni. Ismeri továbbá a jegyzőt, a közterület-felügyelet vezetőjét, és Erzsébetváros korábbi polgármesterét. A többieket nem, vagy csak hallomásból. Arra a kérdésre, kikkel ápol közülük baráti viszonyt, Hunvald Györgyöt, a harmadrendű Kardos Pétert, illetve Szabó Zoltán korábbi polgármestert nevezi meg.

Képviselőségét megelőzően 1982 óta vállalkozó volt, 1989-ben és 1996-ban ő építette ki a VII. kerületben a helyi kábeltelevízió-hálózatot, amelyet 1998-ban összeférhetetlenség miatt eladott a UPC-nek. 1998 óta képviselő és a gazdasági bizottság (gabi) elnöke. A gabival kapcsolatos részletes bírói kérdésekre válaszolva ismerteti a bizottság tevékenységét általában és ingatlanügyekben, elmondja, hogy a bizottsági elnököt a képviselőtestület (kt) választja kétharmados szavazattöbbséggel, hogy a bizottsági előterjesztéseket a vagyongazdálkodási iroda vezetője, a testületi előterjesztéseket pedig a jegyző ellenjegyzi a törvényességi vizsgálat eredményeképpen.

(Ezen a ponton Gál elnézést kér, amiért beszéde szakadozott, nehézkes, ennek az az oka, hogy 28 hónapja az előzetes letartóztatás ingerszegény környezetében él, és bele kell rázódnia a folyamatba.)

VÁB-határozatos házak

1990-ben a Vagyonátadó Bizottság (VÁB) kb. 1100 házat és harmincezer lakást adott az önkormányzat tulajdonába. A lakásprivatizáció 1993-ban kezdődött, miután a parlament elfogadta a lakástörvényt. A bérlakások lakók általi megvásárlása az 1994-98 közötti időszakban volt a legjellemzőbb. A kerületfejlesztési bizottság jellemzően a házak állapota alapján határozta meg, hogy a lakók milyen mértékű kedvezménnyel vásárolhatják meg lakásukat.

Egyes házakban a bérlők nem vásárolhatták meg lakásukat (ezek az ún. VÁB-határozatos házak), vagy azért, mert az adott házat a VÁB lebontandónak ítélte, vagy pedig azért, mert műemlékké nyilvánított házról volt szó, amely csak a teljes műemléki felújítást követően értékesíthető a bérlők számára, erre pedig az önkormányzatnak sosem volt pénze. A Gozsdu-udvar esetében például az önkormányzat 1,3 milliárdot költött a lakók kártalanítására, majd az ingatlant csak 700 millióért tudta értékesíteni. A Holló u. 14-ben 270 millióba került a kártalanítás, majd 65 millióért sikerült eladni az ingatlant. Az önkormányzat hasonló veszteségeinek elkerülésére született meg az 1998-2002 ciklusban az a konstrukció, amely szerint a kiköltöztetés, kártalanítás költsége a vásárlót terheli, akinek minden bérlővel meg kell állapodnia, és az ingatlan csak akkor kerül a tulajdonába, ha ez megtörtént. A műemlékké nyilvánított házak értékesítésének feltételeit a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) határozta meg. A VÁB-határozatos házak listája nyilvánosan elérhető volt, többek között az Erzsébetváros újságban is megjelent. 1990 és 2000 között nem volt befektetői érdeklődés az ingatlanokra.

1994 és 1998 között a kerületi helyiségprivatizációt N. György cége végezte, így jelentős rálátása volt a kerületi ingatlanvagyonra. 2000-ben N. György és az önkormányzat közös céget is alapított erzsébetvárosi lakások építésére (ERLAK). A cég később 90%-os önkormányzati tulajdonú lett, majd – már Hunvald polgármestersége alatt – megszűnt.

N. György 2003 körül jelentkezett, hogy külföldi ingatlan-befektetőket hozna Erzsébetvárosba. Az önkormányzat számára ez jó hír volt, mert korábban nem jelentkeztek befektetők. A befektetőket D. Eszter képviselte. A befektetők szándéknyilatkozatait egyes esetekben Gálnak adták át, aki azokat nem olvasta, csak továbbította azokat az illetékes hivatal felé, az ügyekkel ezt követően a gazdasági bizottság majd a képviselőtestület foglalkozott. Gál úgy tudja, készültek gazdaságossági számítások arra vonatkozóan, hogy az önkormányzat újítja fel a házakat, majd értékesíti a lakásokat a lakók számára, de ezeket a számításokat nem látta.

(10:10-kor a bíró szünetet rendel el, és tájékoztat, hogy amennyiben nem végeznek, a következő tárgyalási nap Gál vallomásával folytatódik. A szünetben néhány percre megjelenik a teremben az a személy, akinek a feljelentése nyomán a büntetőügy megindult). 

A pályáztatás hiányára vonatkozó kérdésre Gál elmondja, hogy Hunvald polgármestersége alatt történt pályáztatás, de az érdeklődés hiánya miatt az eredménytelen volt.

(A hosszúra nyúló vallomás alatt az önkormányzat jogi képviselője láthatóan unatkozik, az ügyész olykor jegyzetel.)

Gál elmondja, hogy nemcsak VÁB-határozatos házak voltak tiltólistán, hanem olyanok is, amelyek igen rossz állapotban voltak, és/vagy nagyon kevés lakó lakott bennük, ezért nem értékesítették azokat, mert a lakók nem tudták volna felújítani, és rájuk omlik.

Ezt követően a vádiratban szereplő egyes ingatlanokkal kapcsolatban hangzanak el kérdések és válaszok. Gyakran ismétlődő kérdés firtatja N. György szerepvállalását, illetve azt, ajánlott-e N. György és fogadott-e el Gál N. Györgytől pénzt az ügyletek során. Gál az utóbbi kérdésre határozott nemmel válaszol. N. György – illetve V. Ágnes és D. Eszter – szerepvállalásával kapcsolatban határozatlanabb.

Érdekességek:

-        2008-ban az önkormányzat pályázatot írt ki a Király u. 25.-27.-29. alatti ingatlan értékesítésére, árként a lakók kártalanítási költségét megjelölve. A nyertes cég nem tudta vállalását teljesíteni, így az ingatlan a mai napig önkormányzati tulajdonban van.

-        A Károly krt. 3/A esetében a hibás társasházi alapító okirat következtében a padlás és a pince önkormányzati tulajdonban maradt. A tetőtérre D. Eszter hozott befektetőt. Ebben a projektcég üzletrésze nagyon magas áron cserélt gazdát, ami azért furcsa, mert mindössze egy tetőtér-beépítésről volt szó.

-        A Király u. 15. esetében az iratismertetés során kiderült, hogy az Alfa-csoport a kiürített ingatlanért fizetett volna 1,4 milliárd forintot, miközben a kiürítés 1,5 milliárdba került volna. Végül nem került sor értékesítésre. (A vádiratban ez az eset károkozási kísérletként szerepel).

Az önkormányzat számos ingatlant értékesített a kerületben, és korántsem csak N. György részvételével, mint ahogyan az a vádiratban szerepel. Kérdésre Gál fel is sorolt néhány ilyen ingatlant.

Az ügy tárgyalása – és Gál György vallomása – április 14-én csütörtökön folytatódik. Ott leszünk.